Szegedi Híradó, 1871. január-június (13. évfolyam, 1-78. szám)
1871-04-26 / 50. szám
vaslat részletes tárgyalása, mely szintén elfogadtatik. Szóltak a tárgyalás folyama alatt Huszár Imre, Paczolay , Tisza K., Dezső Szaniszló, Deáky Lajos, Kvassay L., Madocsányi, Lázár Ádám, Gecző János, Halász B. , a miniszter, Nehrebeczky L., Schreiber Frigyes, Elekes György. Ezután elnök jelenti, hogy ő felsége egy legfelsőbb kéziratot küldött a miniszterelnökségnek, mely szerint a delegátiók f. évi május 2- re egybehivatnak. Deák F. a leirat kinyomatását s napirendre tűzését indítványozza, mivel a delegátiók törvény szerint csak egy ülésszakra választatván, kérdés támad, nem kellene-e ez idő előtt az ülésszakot berekeszteni. Az indítvány elfogadtatik. Horváth miniszter bemutatja a m. földhitelintézet alapszabályait, melyek ki fognak nyomatni. Erre tárgyalás alá vétetett az arányosításról és tagosításról szóló tervjavaslat az ország erdélyi területének városaiban, szabad és vegyes községeiben. A javaslat átalánosságban elfogadtatik, részletes tárgyalása azonban megszakasztatott, miután eközben a ház határozatképtelenné vált. Levelezés: Ó-KatilzBH, ápril 18. A várva-várt ó kanizsai követválasztás Bács megye központi bizottmányának határozata folytátás. évi május hó 2-án leend. Már az eső jelekből lehetett következtetni , hogy a követválasztás határnapja nem lehet messze, mert a magasztos képviselői állásra hivatott és képesített (?) leendő honatyák egymást fölváltva szerencséltették városunkat személyes jelenlétükkel. Január vége felé Ozorai Nincsics Tóbiás Árpád úr lepett meg bennünket honmentő uj találmányával. (Isten hozta , nem is vártuk) Tekintve a haza jelenlegi veszélyes állását, tekintve a honmentő új találmány biztos sikerhez vezetését, azt egy szakértő bizottmánynak — megvizsgálás végett — sürgősen kiadtuk, elvárva véleményes jelentését 1999. év Szilveszter napján visszaterjeszteni, smikor tárgyaltatni fog, — kérjük Ozorai urat, addig is legyen kevés türelemmel. Febr. 10-én Hoós Ferenc honvédőrnagy úr — nálunk már egyszer elesett követjelölt — örvendeztette meg párthíveit, arany-paszomántos díszruhába öltözve — a viszontlátás kedves örömével. (Engedje meg !. levelezőnk , hogy az itt következő csiklandós dolgokat egyelőre csak magán tudomásul vegyük , az okokat magánlevélben majd elmondjuk. Szerk. Harmadik követjelöltünk Korosai Mihály 76 éves Kalocsa megyebeli nyugalmazott agglelkész, ki megunván magát a deficientiában, csupán időtöltésből szeretne bennünket az országházban képviselni. A tiszteletreméltó öreg úr levélben ajánlkozik a követség elvállalására, melyhez 22 db törvényjavaslatot mellékel, amelyek pium desideriumnak megjárják, de a mostani korban s a mostani körülmények között kivihetetlenek. lelkész és képviselő tartottak megható gyászbeszédeket. Az egyházi szertartás végeztével megindult a roppant gyászmenet a halottas kocsival, melyet a Ludoviciumig kisért. Itt kellett elválni a halott pormaradványától. Itt Jókai tartott könyfacsaró búcsúbeszédet. „Az egész ország — így végre — egy kéz lesz, mely halálodért megbocsát, életedért megkoszorúz, hamvaidban megáld.* Ezzel végetért a szomorú szertartás. A gyászkocsi még a sorompóig ment, ott áthelyezték a koporsót egy födött kocsira, melyet aztán megyei huszárok kisértek tova Nyáregyház felé. Nyáregyházán a temetés másnap, hétfőn ment végbe. Nem volt pompa, látványosság, csak gyász és bánat. A koporsót a rokonok, szomszédok, az országgyűlés küldöttei és a nagyszámban összegyűlt környékbeli lakosság környezték. Dobos lelkész tartott érzelemteljes gyászbeszédet , dicsőítve az elhunytnak huzafias érdemeit ; Dalmady Győző pedig költői emelkedettségü búcsúbeszédet mondott.— A koporsót azután képviselők vitték a sírboltba, — ott pihen az elbusult lélek kétségbeesése folytán összetört porhüvely ! Áldás és béke a kiszenvedettre ! Egy behajtási üzlet. (Vége.) Azóta sokszor lehetett látni, hogy Mendel ur Beckernéhez megy. Az asszony elegáns lakással birt és fényesen élt. 15 éves kisleánya elsőrangú növeldékbe járt. Ez így tartott néhány évig. Ezután Mendel ur ritkábban volt látható Beckernénél . Azt beszélték, hogy Mendel megharagudott az asszonyra. Beckerné egyszerűbben kezdett élni, leányakézimunkával foglalkozott; látható volt, hogy azon forrás, mely még előbb oly gazdagon folyt, elapadt. Egy napon Huidának sietve az orvoshoz kellett menni. Anyja lázban feküdt. — Menj egyszersmind Mendelhez — mondá az anya — kérdd őt, mondd , hogy szükségben vagyok, talán, talán még meg lehet indítani. Hulda ment. — Mendel eljött, de már nem volt a régi. — Büszkén és hidegen mondá. — Megkímélhettél volna ezen úttól. Reszketve könyörgött Beckerné: — Csak még ez egyszer segíts ! — Adsz biztosítékot? — Biztosítékot? Ah! bájaim eltűntek, azok máskor elég biztosítékot adtak. Most nem adhatok biztosítékot. — Akkor esztelenség volt engem ide hívnod. Amit tőled kaptam , azt gazdagon visszafizettem aranyban. A keményszívű ember elment. A szegény asszony sírva rogyott vánkosai közé és jobbulásért imádkozott. Nemsokára Hulda lépett a szobába. — Anyám — mondá — Mendel úr igen barátságos volt. Arcomat cirógatta és azt mondta , hogy én olyanszép vagyok , mint egykor anyám volt. Nálad volt ? — Nálam volt, de azt mondta, hogy számomra nincs pénze. — Akkor még egyszer elmegyek hozzá. Tudom, hogy nem jövök üresen haza. — Az Isten szerelméért, leány ! — kiáltá az anya — csak ezt ne tedd ; inkább éhezem, inkább meghalok; — csak azt ne tedd.------Mély borzadály futa át a beteg asszonyt. Szemeit lecsukta. Izzadság verte ki homlokát — Hulda pedig lábujjhegyen osont ki a szobából. Kalapját és felsőöltönyét magára vevén, Mendel házába ment, ki udvariasan fogadá őt. — Kedves leányom — mondá — anyjának helyzete igen aggaszt, én már nem tehetek semmit sem érette. — Ne is tegye azt — válaszold Hulda — csak értem tegyen valamit. — És a zálog? Hulda lesüté szemeit, debor szín futá az arcát. — — — — — — — — Egy óra múlva egy fiatal leány, mint egy futó őr, gyorsan szaladt el a küszöbön álló Mendelee mellett. — Zavaros szemeiben könyek csillogtak. — Anyja ágyára egy erszény ezüstpénzt öntött , e szavak kíséretében : — Anyám meg vagyunk mentve. — Zavarodottan mosolygott. Az anya haragosan fölkiáltott — egy görcsös rázkódtatás, egy lassú hörgés és — ő nem volt többé.------Hulda most egyedül állott gyalázatával, összeszedte a pénzt, megcsókolta a holtat és kiosont a szobából, melyet maga után bezárt. Egy év múlt el, midőn egy néptömeg futott össze Mendel háza előtt. Egy fiatal leány zilált bajjal és kis gyermekkel karjain rohant ki a házból. — Mendel neje utána. — Be kell záratni ! — kiáltá egy hang az emeleti szobából és egy fej látszott. — Mendela volt. A fiatal leány gyermekével a tömeg előtt térdre borult és kegyelemért esdekelt. A nép fenyegetőzött, hogy a házba tör és mindent összezúz, de még idején érkezett a rendőrség és igy megszabadult Mendel a bajtól. — A leányt a rendőri hivatalba vitték. Hulda volt, és a gyermek azon ember gyermeke, ki ama szürke házba lakott. Hulda követeléseivel a polgári törvényszékhez utasittatván, szabadon bocsáttatott. Az Elbe felé vette útját. A hajóhídon gyermekével még egyszer megfordult, mintha a városnak „Isten hozzád“-ot akart volna mondani. Azután gyermekét szorosabban magához szokta — egy ugrás — és vége volt. A hullámok összecsaptak teteme fölött. Lemn feküdt a víz fenekén és a ragadozó halak úszkáltak fölötte. Olégy ezerféleképen vesznek el az emberek, mert a véletlen, egy félreértés oly zátonyhoz veri őket, mely erejöket túlhaladja. Mások szívtelenségén és saját erőtlenségükön hajótörést szenvednek. Elvérzenek , mint a meglőtt vad és a vadon állatainak, a keselyüknek és hollóknak áldozatai lesznek. (A szalonblatt*-ból.) Melléklet a „Szegedi Híradó“ 50-ik számához, úgy látszik, az 5 frt napidijhoz szokott kortesvezéreinknek a programm tetszenék is, excepto 22-et: „ki itat,vagy élet, vagy pénzt ad, hogy megválasszák követnek, vagy jó áldomást ígér : megválasztása után nem fog igazoltatni, ha nem ő tette rá a megvesztegetést, hanem helyette más tette, ha tudta nélkül is. * Azt mondják: ez a cikkely még egy ur uj ancsinak sem tetszik. Karakas Simon tiszteletbeli azolgabiró ur, moholyi jegyzővé megválasztatván, önként visszalépett; helyébe, mint hallatszik , Simonyi Iván urat fogja ajánlani. Hogy ki lesz e sok honatyaságot kereső közül a követ , még most megmondani nem lehet. A követ-választásnak eddigi csalhatlan előjelei: az itatás, etetés — jóértesültek állítása szerint — csakis azért nem mutatkozik meg, mert az aspiránsoknál elfogyott a .... nóta 1 —1.— Külföld, Szeged, ápril 25 A harc, melyről múlt számunk tett említést , mely Paris nyugati részén vivatott, még 21-én is szakadatlanul folyt, anélkül, hogy a felkelők a legkisebb előnyt kivívni képesek lettek volna. E napon a commune csapatai az Asuieres melletti híd elfoglalásáért küzdöttek, de a kormánycsapatok által érzékeny veszteségekkel vissza lettek szorítva. Úgy látszik, minél közelebb vonul Párthoz a záröv, annál keményebbé s elkeseredettebbé válik a küzdelem, s a felkelők sorsa lépésről-lépésre kétségbeejtőbb lesz. A commune segélyforrásai apadnak, míg a kormány ereje folyton növekszik. Az alább közölt távirat pedig, mely az északi erődök átadásáról szól, utolsó ítélet a felkelőkre nézve. Ha e tudósítás tény, úgy a kormány ellen többé hasztalan minden erőfeszítés. Míg a harctéren ily szerencsétlenül folynak a communisták dolgai, addig Páris belállapota is mindinkább sötétebbé válik. Az anarchia fékvesztetten dúlja a személy- és vagyonbiztosság szentélyét. Rabolnak, fosztogatnak és erőszakoskodnak. Emellett az élelmiszerek hiánya miatt is ijesztőbbé kezd válni a helyzet. Hús nincs többé a városban. Általában véve Pária helyzetét sokkal súlyosabbnak festik, mint aminő az ostrom ideje alatt volt. A bombázás pusztításai is jelentékenyek. Különösen sokat szenvedtek a nyugat felé eső városrészek. Mint a jelekből gyanítható, nem messze van már a döntő ütközet sem. Mac-Mahon készülődéseiből is erre lehet következtetést vonni. Páriából ápril 22-től ezen fontos távirat érkezett. A sz.-dénesi pályaudvarban a szolgálatot ma francia rendőrök látták el. A versaillesi kormány ma 500 millió frankot fizetett be Poroszországnak, mely katonáit a parti északi erődökből még ma kivonja. — A felkelő csapatok panaszkodnak a rendetlen vezénylet, a gyógy- és élelmiszerek hiánya miatt. — A commune motozást tartott a gáztársulat irodájában s ott két millió frankot foglalt le. Helybeli újdonságok. Ismét, az ujszegedi vizszivattyúzás. Úgy látszik, hogy ennek a mi szegény népkertünknek esküdt ellenségei vannak a város boldogítói közt, és azoknak élén a mi derék főkapitányunk Szremác János úr. Hogy miért ellenségei? nem tudjuk. Némelyek bizonyos spekulatiót emlegetnek e dologban, hogy mi alapon, ismét nem tudjuk, ezúttal nem is akarjuk kutatni. Elég az hozzá, hogy miután a főkapitány úr és szakértő társai ellenére, nagynehezen és nagykésőn elhatározta a tanács egy (a leggyengébb) szivattyúgép átszállítását s miután az már 8 —10 napig elég sikerrel működött — a főkapitány urat ismét nem hagyták békén városboldogító skrupulusai és lán, hogy tegnap egész váratlanul jelentést adott be a polgármesterhez , melyben azt mondja, hogy a szivattyúzásnak semmi eredménye sincs, hogy a ráköltött pénz teljesen haszontalanul lesz kidobva, hogy tehát a szivattyúzást haladéktalanul abban kell hagyni. E tárgyban azonnal rendkívüli tanácsülést kér egybehivatni. A rendkívüli tanácsülés meg is lett, állván az mindössze az elnök, főkapitány, egy tanácsnok és a jegyző urakból. A két utóbbi erélyes magatartása mindössze csak annyit tudott kivinni, hogy a szivattyúzás ne hagyassák rögtön abba. Határozat az lett, hogy a szivattyúzás abbahagyása a pénteki rendkívüli közgyűlés elé javaslatkép fog terjesztetni. Nevezetes e dologban az, hogy a főkapitány úr még hétfőn nem találta e jelentést sürgősnek, mert akkor nem rukkolt elő vele, pedig rendes tanácsülés volt, hanem másnap már oly sürgős lett, hogy rendkívüli tanácsülés kellett neki, ami történetesen oly napra esett, midőn két molt kiküldetésben távol volt, egy pedig betegen feküdt. Nemde különös. Hanem most annál inkább fölhívjuk a képviselők figyelmét e nem istenes dologra. Az ő határozatuktól függ most már népkertünk sorsa; meglássuk, ők is oly könynyedén engedik-e ezen közkincsünket pocsékká tenni, mint készséggel engednék azt Szremácz úr et consortes? avagy nem inkább azt mondják-e: meg kell mentenünk a népkertet mindenáron, s ezt csak úgy tehetjük , ha még egy gépet viszünk át. Mi és velünk a nagy közönség, ez utóbbit hiszszük és várjuk ! A Szeged város múlt vasárnap tartott rendkívüli közgyűlésében hallatta szavát a területén elhelyezendő törvényszékek és járásbíróságok tárgyában. Közgyűlési tudósításunk kimerítően fogja ismertetni az ügyben lefolyt tárgyalást; itt csak azt kívánjuk különösen megjegyezni, hogy a közgyűlés nemcsak a területén fölállítandó törvényszék és járásbíróságok számára, hanem a föntorgó kérdés elvi oldalára vonatkozólag is nyilatkozott, kimondván, mikép határozottan súlyt fektet a társas bíróságokra és ezeknek előnyt ad az egyes bíróságok fölött, mely utóbbiakra nézve a 25-ös bizottság javaslatát nem osztja. Tudtunkkal a törvényhatóságok közt Szeged az első, mely e tekintetbe is nyilatkozott. A lefolyt gyűlésről egyébiránt sajnosan kell megjegyeznünk, hogy az több mint három óra hossza alatt alig négy tárgyon tudott keresztül menni, s így még a bérlőgazdaság ügyére sem kerülhetett a sor. Ennek oka pedig semmi más, mint az, hogy egynémely képviselő urak örökbeszélési betegségben sinlődnek , egy tárgyhoz tízszer is hozzászólanak, így aztán természetes, hogy nem lehet hálálni. — Hej ! milyen jó volna az a házszabály, ha volna! — ugye, elnök-polgármester úr ? — Ritka műélvezetben lesz szerencséje részesülni városunk zenekedvelő közönségének. Menter Zsófia, Liazt tanítványa, a szép hitben álló zongoraművésznő e hó 30-án hangversenyt ad nálunk. Kíséretében lesznek Sipos Antal és Plotényi Nándor, amaz a zongorán lemez hegedűn virtuóz s mindkettő régebb idő óta kedvezően ismert közönségünk előtt. A hangverseny műsorozatát, mely bizonyára érdekes lesz, és bővebb értesítést jövő számunk hozandja. Előre fölhívjuk reá művelt közönségünk figyelmét. Rónay Lajos Csongrád megye főispánja a napokban városunkba érkezett, s a szeged-járási szolgabirói tisztség s a helyb. katonai hatóság képviselőjének tisztelgését fogadta. Innen birtokára K.-Zomborba utazott, hova a megyei alispán, mint halljuk, e hét folytán készül menüi értekezletre. A beigtatás értesülésünk szerint május hó 15—20-ika körül leend.e.— Tűzoltó-egyletünk lassanként kezdi elfoglalni helyét, melyet közbiztonságunkkal szemben emberbaráti szép hivatásához képest betölteni akar. Legújabb jelenségül említhetjük, hogy rendes tüzőrszolgálatait a Szántó Leánder-féle ház e célra kibérelt helyiségében a napokban kezdi meg. Az első őrszolgálatot f. hó 27-én (csütörtökön) maga a parancsnoksági személyzet fogja teljesíteni. Egyelőre az éjjeli őrszolgálatok lesznek életbe léptetve, a jövő hó 7-ik napján azonban a nappaliak is megkezdetnek. Vajda az ifjú egylet elismerésre méltó buzgalmáig a közönség és hatóságunk minél nagyobb mérvű anyagi pártfogása nevelné ! — Evvel kapcsolatosan fölemlítjük, hogy a „Darázs“ 1. hó 23-ai száma Széchenyi Ödön grófnak, a tűzoltó-egylet nemrég oly szép lelkesedéssel fogadott főparancsnokának jól sikerült arcképét hozza külön mellékletben. r. Berger Ede úr eddig kétszer lépett föl szép sikerrel, de nem oly nagy közönség előtt, amilyent nagyobbára új mutatványai , melyek csak részben tartoznak a tulajdonképeni bűvészet körébe, megérdemelnének. Plastikai alakok rögtöni megjelenése és rögtöni eltűnése vagy szétfolyása meglepő tökélylyel eszközöltetik és a ködfátyolképek ép oly változatosak, mint gyönyörködtetők. Mint halluk, Berger úr e hét folyamában valamelyik tanteremben tanulók számára két szóbeli kísérletekkel összekötött ingyenelőadást tart a fénytan köréből és jövő szombaton és vasárnap ismét a színházban fogja készülékeit produkálni. E két utolsó előadás sorsolással és nyereményekkel lesz összekapcsolva. Rablási kísérlet. Hétfőre virradóra Félegyházán az ottani takarékpénztár hivatalos helyiségében az egyik terem plafondját betörve találták, s ezenkívül találtak jeleket, mik arra mulattak, hogy az elmúlt éjjel hivatlan vendégek jártak bent. Bővebb vizsgálat után kitűnt, hogy a gazok