Szegedi Híradó, 1871. január-június (13. évfolyam, 1-78. szám)
1871-05-26 / 63. szám
Helybeli újdonságok. Színházlátogató közönségünknek a legkedvesebb hirrel szolgálhatunk. A nemsokára bekövetkezendő nyári szünidő alatt ugyanis a nemzeti színház tagjai közül 16—20 tag társaságba állván, már összetanult 8—10 darabbal körútra mennek s legelőször Szegedet óhajtják meglátogatni. A társaság főtagjai: Németi Irma, Kocsi- Bzovszky Borcsa, Molnár, Szigeti Imre, Náday s igen kitűnő segédszemélyzet. Nálunk jun. 18-án akarnák előadásaikat megkezdeni s tiz nap alatt befejezni, mely idő alatt legfölebb 8 előadást tartanának s ebből hatott bérletben, melyre előre aláírást nyitandóak. Molnár György , ki ez ügyben megkeresett bennünket , biztosít afelől, hogy az előadások a legpontosabban összevágók és élvezetesek lesznek; előadásaik becsét növelni fogja azon körülmény is, hogy az előadandó darabok mind újak lesznek. Nemsokára közölni fogjuk a bérlettervezetet, amikor egyszersmind tudatni fogjuk azt is, kiknél lehet a nyitandó bérletre előjegyezni; egyúttal rajta leszünk hogy egyidejűleg az előadandó darabokat is közölhessük.Toldy Ferenc 50 éves irói jubilaeumát nálunk is megülte kedden este a belv. kaszinóban összegyűlt bizalmas kör, mely városunk 30—40 tekintélyes polgárából állott. A barátságos vacsorával fűszerezett estély fénypontját Löw Lipót szép beszéde képezte, melyben veterán tudósunk irodalmi érdemeit fejtegető , végül hosszú és boldog életet kívánva az ünnepeknek. A jelenvoltak hosszan és lelkesen megéljenezték irodalmunk érdemdús bajnokát. — Ezenkívül számos felköszöntések mondattak még : Deák Ferencre, Horváth Mihályra s a magyar írókra, Dáni Ferencre, stb. Az estély emelkedett hangulatban folyt le. Az aradiAlföldi azon hírt közli, hogy Szeged, Kecskemét és Arad városok főispánjául Dáni Ferenc volt orsz. képviselőnk fog kineveztetni. Az, hogy Arad is Szeged és Kecskeméttel egy főispán vezetése alá terveztessék, egészen itt előttünk, s erre annyit jegyezhetünk meg, hogy három ily nagy város alighanem egy kissé sok lesz egy embernek. Ami a kinevezendő személyét illeti, ez már több hét óta nem újság városunkban, s most már azt is megmondhatjuk, hogy ezt közmegnyugvással fogadta és fogadja minden párt. Hasonlót írnak nekünk Kecskemétről is, dacára, hogy az ottaniak csak jóhíréből ismerik tisztelt hazánkfiát. A leghívebben tolmácsoljuk az itteni közvéleményt, midőn kimondjuk, hogy a kormány e választása egyike a legszerencsésebbeknek , az új szervezés érdekében óhajtjuk , vajha mindenütt ily tapintattal válaszsza meg embereit.? Szerb Klára község f. hó 12-én tartott gyűlésében egyhangúlag jegyzőkönyvileg köszönetet és hálás elismerést szavazott meg gr. Ráday kir. biztosnak, amiért községüket és környékét a gonosztevőktől megszabadította s a községben teljes vagyonbiztonságot és nyugalmat hozott létre. E jegyzőkönyvi határozat két eredeti példányban állíttatott ki, egyiket a község levéltárába tették megőrzés végett, másikát pedig a község legtekintélyesebb tagjaiból álló küldöttség hozta be a kir. biztos urnak, szóval is tolmácsolván azon hálás érzelmet, melyet községük lakossága iránta táplál. A jegyzőkönyvi határozatot az előjárókkal együtt 54 sz.klárai lakos irta alá. Vakok hangversenye. A pesti vakok intézetéből közelebb kilépett nyolc növendékből álló zenekar, Hunyady karmesterük vezetése alatt, városunkba érkezend azon szándékkal, hogy itt három hangversenyt adjon. Meg vagyunk győződve, hogy művelt közönségünk már csak humanitási szempontból is meleg részvétet tanúsítana e valóban ritka s már ennélfogva is vonzó hangversenyek iránt. Halálozások. Konrád Frigyes Csanádi nagyprépost f. hó 20-án elhalálozván, ugyanazon nap, melyen eltemettetett (22-én), hunyt el testvéröcscse Konrád Keresztély volt árvapénztárnok Szegeden, 72 éves korában. Nyugodjanak békében. / Talált hulla. A napokban a rókusi nyomáson az úgy nevezett kuksok közelében, hol most ásatások folynak, egy már egészen enyészetnek ment úii hullát találtak. Az a hír terjedt el róla, hogy az a 7—8 év előtt eltűnt Dóró Julianna hullája, kinek sem gyilkosait, sem holttestét nem tudták mindezideig fölfedezni. Hogy mennyi alapja van e hírnek, nem tudjuk, csak annyit hallottunk, hogy a hullát beszállítók a kórházba, hol vizsgálat alá vétetett. Keméndy Nándor helv. biztosunk, ki az orvmadarak fölfedezésében ritka ügyességgel és szerencsével működik, a napokban is egy gázkópét csípett el és szállított ó-Budára. Az illető festőlegény volt, pár héttel ezelőtt Ó-Budán gazdáját néhány száz írtig meglopván, odábbállt. Azóta több napig tartózkodott Budán, majd Székesfehérvárott, hol mindenütt több arany -és ezüst darabot eladott a lopott tárgyakból, anélkül, hogy rajtavesztett volna. Utóbbi helyről Szegedre jött s itt egyik festőnél munkába állt; de alig volt ott egypár napig, midőn K. az óbudai kapitányság körözvénye után rájött s elcsípte. A megijedt cseh születésű fráter azonnal mindent kivallott s még a lopott tárgyak jó részét is elő tudta adni. A várba nemcsak a vidékről, hanem helyből is még folytonosan visznek be régi tanök részeseit. (Azért használtuk ez utóbbi kitételt, mert tudomásunk szerint csak a legalaposabb gyamokok folytán történnek a befogatások.) A napokban is két jómódú tanyai gazdát vittek be. Végtárgyalások. A várbeli deleg. törvényszék f. hó 22 én egy anyagyilkossági bűnesetet tárgyalt. Vádlott Sojkov Tosa szerb-klárai lakos volt, ki 50 éves anyját 1869. jul 12 én éjjel, két fölfogadott gonosztevővel, Nikolits Miklós és Bankov Árkádiával meggyilkoltatta. Stojkov Tosa kötél általi halálra, bűntársa Bankov pedig 15 évi börtönre ítéltetett. A másik bűntárs, Nikotits még most is bujdosóban van. Az ítélet ellen mind akettő föllebezett. Tegnap szintén végtárgyalás volt egy kisebbrendű ügyben. A törvényszék előtt Korom Sára István dorozsmai szül. 32 éves postakocsis állott, többrendbeli postasikkasztás, lopás és csalás miatt. Vádlott szökés közben fogatott el, s bűneit beismerve, két évi súlyos börtönre ítéltetett, amiben meg is nyugodott. A helybeli postafőnök urat bátrak vagyunk figyelmeztetni egy botrányos rendetlenségre, melyet a levélkihordók gyakorolnak. E jó emberek t. i. egészen ususba vették, hogy ha valahol nincsenek otthon, sőt sokszor ha otthon vannak is, a levelet kívül ablakba, folyosókon, lépcsőkre, sat. teszik le s ott hagyják, mint sz. Pál az oláhokat, míg valaki ráakad. Hogy e „kényelmességi“ eljárásból mennyi kellemelenség származhatik, azt könnyű belátni, így a napokban is egy ilyen lépcsőre letett levél fölbontva érkezett a címzett kezébe, pedig igénytelensége dacára igen fontos levél volt. Tehát jó lesz e visszásságnak véget vetni. — Tölgyessy István, ki a biztosítási ügyben már régebben e városban működik, — utóbbi időben a »Victoria“ biztosítótársaság által Szeged kerületi felügyelővé neveztetett ki, irodáját — melyben mindennemű biztosításokat elfogad — az Oroszlán utcában, a 260. számú házban nyitotta meg. — Mai számunkhoz van mellékelve : Előfizetési felhívás „Porlaky Család” című regényre, Litkay Andortól, ki e művét az árvízkárosultak javára adja ki. Figyelmeztetés a Steindecker S. és társ hamburgi bankház mai számban foglalt hirdetményére. Egy nyereményekkel oly gazdagon ellátott kisorsolásról van itt szó , hogy vidékünkön is élénk részvétel várható. E vállalat annál inkábbb teljes bizalommal, miután mellette a legjobb államkezesség nyújtatik, és a fentnevezett bankház szigorúan pontos eljárás és számos nyeremény kfizetése folytán általánosan ismeretes. J m e g h i v á s: Az osztrák-magyar birodalmi első általános tiszti egylet tagjai folyó évi május hó 29-én délután 3 órakor a „szabadelvű kör“ helyiségében tartandó általános értekezletre tisztelettel meghivatnak. Az értekezlet tárgyai következők: 1. Elnöki előterjesztés. 2. Az előleg-társulat megalakulása. 3. Egyes részvevő által megszerezhető részbetétek számának meghatározása. 4. Határozathozatal fölveendő kölcsönök iránt. 5. Meghatározása az előleg-társulati működés kezdetének. 6. Megállapítása az adandó előlegek kamatlábának. 7. Megerősítése a helyi választmány által választott pénztárnoknak. Szegeden, 1871. évi május hó 25-én. Filk Ferenc, helyi választmányi elnök. Fillk Vit . A felsővárosi társalkodási egyesület építkezését legközelebb megkezdendi, miért is az egylet új tagjai tisztelettel fölhivatnak, hogy az általuk aláírt, új részvények eredeti vételárát 35 frtot a pénzek beszedésével is megbízott ivtartó uraknál az ideiglenes részjegy átvétele mellett lefizetni szíveskedjenek. A régi részvényesek pedig szintén fölhivatnak, hogy amennyiben részvényeiket a közgyűlésileg megállapított 35 frt fölvétele mellett az egyesület pénztáránál beváltani, vagy más névre átruházni szándékoznak, e régből belvárosban :a Zsótér-féle házban d. e. 9 — 11-ig, felső városon, az egyesület helyiségében d. u. 2—4-ig; legkésőbb e hó hó utolsó napjáig, jelentkezni szíveskedjenek. Szeged, május 18. 1871. Az építkező bizottság. Vegyesek. *Horvát Boldizsár távozása mindenütt sajnálkozást ébreszt. — Írja egy fővárosi lap. Ő demokrata gondolkodású, tudományos műveltségű s széles áttekintéssel biró miniszter volt; a kormány exposéit s a trónbeszédeket ő szokta készíteni, s neki köszönhető az is, hogy a királyi megnyitó-beszédek ma már nálunk is elveszítették régi sallangos alakjukat s az egyszerű szép formára tértek át. Mint szónok tán az egyeben, ki a párbos lejártnak mondott művészetét sikerrel, sokszor rendkívüli hatással tudta használni és alkalmazni; emlékezzünk csak ama beszédre, midőn egy ultra-román képviselőnek felelt, ki a nemzetiségi izgatásokat a király iránti lojalitással akarta palástolgatni; egyenesen lemennydörögte őt, s az ország integritásának megtámadását egyszersmind a felségsértés bűntényére vitte vissza. Mint ember, mindig nemes szivű, egész a tulságig, s midőn miniszter lett, nehogy állása által megváltozottnak tűnjék föl, e nemesszivűséget csaknem a komikumig vitte; ha már a kérelmezők ügye olyan volt, hogy rajtuk teljességgel nem segíthetett, megkérdezte tőlük: kell-e nekik a pénz? persze effélére mindig akad ember, s ezért kivált első audientiái, míg meg nem győződött, hogy ez eljárást saját tönkretétele nélkül tovább nem folytathatja, százakba kerültek. Most is sokkal szegényebben távozik a minisztériumból, mint ahogy oda belépett. Csak egyben lett gazdagabb, az általános tiszteletben, mely őt visszavonulásában is mindenhova elkíséri. * Keleti Gusztáv akadémiai festész a Pesten fölállítandó országos minta-rajztanoda és rajztanárképezde igazgatójává neveztetett ki. * Jókai dolgozószobája. A „Hazánk és Külföldiben néhány nap előtt, Jókai parókás arcképe mellett igen kedves rajz jelent meg Jókai magánéletéről, ez életről, mely mindenkit érdekel. Innen veszszük át e töredéket: „Jókai dolgozószobájában elég végig tekinteni, s mindenki meggyőződik, hogy költőnél van íróasztala tele mindenféle csinos aprósággal, mindmegannyi kedves emlékkel. Mellette balra van egy apró álló íróasztal, azon kék papír s trónnal feljegyzett szavak, amiknek jelentését csak ő tudja. Közel az íróasztalhoz van a szobrászműhely, ami áll egy kis alacsony kerek asztalkából, illetőleg tálból. Abban van a mindenféle formájú véső és az elefántcsont. Háta mögött a könyvtár. A szoba másik ablakánál nagy, egész a padozatig érő déli növények árnyas lugast képeznek, kis kert a szoba közepén. A fal mellett több üvegszekrény, abban becses apróságok : aranytól, melylyel a kolozsváriak tisztelték meg, egy szép porcellán kakas a hertelendi gyárból, ajánlva Kakas Mártonnak, Petőfinek, Jókainénak és neki magának olajfestészi arcképei, amiket ő maga festett, elefántcsont-faragványok saját műhelyéből, tömérdek emlékalbum és diszkönyv, amikkel úgy kedveskedtek neki, s elsorolhatlan sok mindenféle. A szoba közepén álló asztalon ott van a biblia két óriási kötetben, Dóré gyönyörű rajzaival illustrálva. Kedvenc olvasmánya volt ifjú korában is a biblia. Aztán van egy nagy kapcsos könyv, tele fehér lapokkal; a lapok között hozzá intézett levelek nagy emberektől, Kossuthtól, Garibalditól, a magyar irodalommal foglalkozó külföldi tudósok és költők valamennyiétől s nevezetesebb kortársainak legtöbbjétől. „Ez a könyv — így szól — sok mindenfélére fog világot deríteni, ami most homályban van, majd halálom után.* Ne csak maradjon homályban akármeddig! De legkedvesebb kincse, ami e szobában van, egy ritka becsű kagyló- és csigagyűjtemény, s ha kedves embere érkezik, úgy elmagyarázza neki, hogy ennek meg ennek a kagylónak mi a természete, hol lakik, mit csinál? Van borzasztó nagy, illustrált könyve is, amit már csaknem könyv nélkül tud. Ez a csigagyűjtemény egyik kedvenc szenvedélye. „Ebből is látszik, — jegyzé meg egyszer tréfásan, — hogy a haladás embere vagyok.“ Van íróasztalán egy sajátságos kis könyvtár. Apró rézsarkú kis jegyzőkönyvecskék, valami harmincz, mind teleírva. Itt vannak legújabb regényei mind, illetőleg csak azok a tojások, amikből e regények kikelnek. „A kőszívű ember fiai közitt ötkötetes regény ott van egy kis könyvben — öt lapon. Rendesen zárt ajtók mögött dolgozik. Ilyenkor nem szabad őt háborgatni. Nincs otthon senkinek, a királynak sem. Da mégis. Van, aki előtt kinyílik az a bezárt ajtó minden időben, a szerencsétlen ember előtt.“ * Halm Frigyes (Münch-Bellinghausen, a „Griseldis* költője meghalt. Az 1834-ik évben került ő szinre a bécsi udvari színházban „Griseldise“, mely nagy hatást tett. Halm 1806-ban ápr. 2-án született Krakóban, s teljes életében a színpad számára dolgozott kisebb nagyobb sikerrel. A költők azon osztályához tartozott, kik szeretnek a közönség kedvében járni. Ő is sokat tett a színpadi hatásért, mindazáltal kiválóbb tehetsége által kiemelkedett. Érzelgőssége a főalapvonás műveiben, s mint drámaírót a nyelv ereje és az alakok találó vonásai jellemzik. Az érzelgősség költeményeiből sem hiányzik, melyek egy kötetben 1850-ben Stuttgartban láttak napvilágot. Volt idő, midőn egész Németország egy drámaköltőről beszélt, a „Revannai viador“ szerzőjéről. A drámai nemzeti iránya, a benne mutatkozó és gyakran felbugyanó drámai erő, a német játékszínek legkedveltebb darabjává tették 1854-ben. Szerzője nem nevezte meg magát és soká halgatta leeresztett sisakkal a dicséreteket és hallgatta a tanásatásokat Csak hosszabb idő után derült ki, hogy a hatásos darab szerzője „Halm.“ Neve azóta igen jó hangzású volt az egész német birodalomban. Mürich Bellinghausen számos drámát irt, melyek 6 kötetbe összegyűjtve 1856-ban jelentek meg Bécsben. Irodalmi munkássága első éveiben spanyolból lefordító Lope de Vega „Király és paraszt“ című darabját és átdolgozta Shakespeare „Cymbeline“ című színművét. E hó 22-én halt meg Bécsben, hol az utóbbi években az udvari színház intendánsa volt. * Aki már másfél év óta meg van halva s még csak most van eltemetve. A napokban tették örök nyughelyre a nagy mogult, Dshebsuna-Domba-kutuktut, ki 1868 decemberében szenderült jobb létre. Oka ezen elkésett temetésnek az volt, hogy illően kellett bebalzsamozni ő mogulságát s külön templomot kellett épitni, hogy rangjához méltóan alhassa örök álmát. * A híres és igen nagy terjedelmű hagenauai erdőségben van egy tölgy, mely a világ legrégibb fájának lenni mondatik; ezen fa árnyai alatt (a néprege szerint) szent Arbogas már a nyolcadik században magának egy gunyhót, illetőleg egy kápolnát épített. Szakértő erdészek véleménye szerint a szóban forgó fa körülbelül 1300 éves. A nagyon is kedvező körülményeknél fogva, melyek közt a tölgy van, még magasb kort is elérhet. A fa ugyanis egy ereszkedő helyen állván, a szél ellen védve van, míg más részről a viz, mely rendesen kövér trágyát is hord magával, minden oldalról bőségben folyhat hozzá. Már nemcsak a törzs, hanem a főágak is mind üresek, de a fa mindennek dacára frissen zöldel, és oly erősen áll, hogy az egész környéken a tartósság és változatlanság mintaképéül szolgál. * Beléptijegy a mennyországba. Egy szabadságos katona F. tolna megyei faluban meghalt, de szabadságlevele a fönnálló rendelet ellenére nem terjesztetett be a katonai hatósághoz. Ez tehát kérdőre vonta e miatt a helység biráját, aki rendkívüli zavarban volt, mert a szabadságlevelet betették a hulla mellé a koporsóba , „ha netalántán mégis szüksége volna rá.“ — Nem maradt egyéb hátra , mint összehívni a községet s annak pecséte alatt hivatalosan kiadni, hogy bizony a szabadságlevelet odaadták a halottnak passus gyanánt. * Magyarország a londoni kiállításon, — mint a „Hon“ értesül — tisztességesen megállja helyét. A szemlélők osztatlan rokonszenvével találkozik, különösen pedig az oktatásügyre vonatkozó küldemények nagy tetszésben részesülnek, élannyira, hogy azok külön helyiségben fognak egyesíttetni. * Budavár 1849-iki bevételének évfordulati napja május 22 én volt, s a főváros lakossága ezúttal is megemlékezett a magyar fegyverek e fényes diadaláról. A volt honvédek közül elég számosan jelentek meg a budai Horváthkertben, s onnan zászló alatt indultak a krisztinavárosi temetőbe, hol a simái elhulltak pihennek. Rövid ima után egy volt honvédtiszt emlékbeszédet tartott, mire az egybegyűltek a „Szózatot“ énekelték. Másnap délelőtt pedig gyászmise volt az elesettekért a krisztinavárosi templomban. * Magyar ország New-Yorkban. Hazánk fiainak külön magyar olvasókörük van Amerika e világvárosában. Ez, — írja egy ott tartózkodó hazánkfia — kedves gyülhelye a magyaroknak, kivált a fiatalabb résznek. Gyűlést minden hó első szerdáján, öszszejövetelt hetenkint háromszor tart. Néha zeneszó is hangzik helyiségeiben, s a tagok, kik vasárnaponkint nejeikkel együtt jelennek meg, olykor — mint p. az idei húsvét napján — táncra is kerekednek. Elnök a jó „Greszák bácsi“ (így hívják), ausztráliai aranyásó, kinek naplójegyzeteiből Jókai egy beszélyt irt; alelnök Heilprinn Mihály, a forradalom alatt Szemere minisztériumának fogalmazója, most a „The Nation“ egyik főmunkatársa. A tagok ez idő szerint egy betegsegélyző-egylet alapítását tervelik. Alig hihető, de igaz, hogy New-Yorkban magyar ballet is van. Az ottani Globe-színház deszkáin ugyanis Királyfy testvérek jó sikerrel adják elő a „The pearl of Tokaj (Tokaj) gyöngye) című balletet. A tánczosok aranysujtásos magyar ruhában, a táncosnők nem.