Szegedi Híradó, 1871. január-június (13. évfolyam, 1-78. szám)

1871-05-26 / 63. szám

Helybeli újdonságok.­ ­ Színházlátogató közönsé­günknek a legkedvesebb hirrel szolgálha­tunk. A nemsokára bekövetkezendő nyári szünidő alatt ugyanis a nemzeti színház tag­jai közül 16—20 tag társaságba állván, már összetanult 8—10 darabbal körútra mennek s legelőször Szegedet óhajtják meglátogatni. A társaság főtagjai: Németi Irma, Kocsi- Bzovszky Borcsa, Molnár, Szigeti Imre, Náday s igen kitűnő segédszemélyzet. Nálunk jun. 18-án akarnák előadásaikat megkezdeni s tiz nap alatt befejezni, mely idő alatt legfölebb 8 előadást tartanának s ebből hatott bérlet­ben, melyre előre aláírást nyitandóak. Molnár György , ki ez ügyben megkeresett ben­nünket , biztosít afelől, hogy az előadások a legpontosabban összevágók és élvezetesek lesznek; előadásaik becsét növelni fogja azon körülmény is, hogy az előadandó darabok mind újak lesznek. Nemsokára közölni fog­juk a bérlettervezetet, amikor egyszersmind tudatni fogjuk azt is, kiknél lehet a nyitandó­­ bérletre előjegyezni; egyúttal rajta leszünk hogy egyidejűleg az előadandó darabokat is közölhessük.­­Toldy Ferenc 50 éves irói jubi­­laeumát nálunk is megülte kedden este a belv. kaszinóban összegyűlt bizalmas kör, mely városunk 30—40 tekintélyes polgárából állott. A barátságos vacsorával fűszerezett estély fény­pontját Löw Lipót szép beszéde képezte, melyben veterán tudósunk irodalmi érdemeit fejtegető , végül hosszú és boldog életet kívánva az ünnepeknek. A jelenvoltak hosszan és lelkesen megéljenezték irodalmunk érdemdús bajnokát. — Ezenkívül számos fel­köszöntések mondattak még : Deák Ferencre, Horváth Mihályra s a magyar írókra, Dáni Ferencre, stb. Az estély emelkedett hangu­latban folyt le.­­ Az aradi­­Alföldi azon hírt közli, hogy Szeged, Kecskemét és Arad váro­sok főispánjául Dáni Ferenc volt orsz. kép­viselőnk fog kineveztetni. Az, hogy Arad is Szeged­ és Kecskeméttel egy főispán vezetése alá terveztessék, egészen itt előttünk, s erre annyit jegyezhetünk meg, hogy három ily nagy város alighanem egy kissé sok lesz egy embernek. Ami a kinevezendő személyét illeti, ez már több hét óta nem újság városunkban, s most már azt is megmondhatjuk, hogy ezt közmegnyugvással fogadta és fogadja minden párt. Hasonlót írnak nekünk Kecskemétről is, dacára, hogy az ottaniak csak jóhíréből is­merik tisztelt hazánkfiát. A leghívebben tol­mácsoljuk az itteni közvéleményt, midőn ki­mondjuk, hogy a kormány e választása egyike a legszerencsésebbeknek , az új szervezés ér­dekében óhajtjuk , vajha mindenütt ily tapin­tattal válaszsza meg embereit.­­? Szerb­ Klára község f. hó 12-én tartott gyűlésében egyhangúlag jegyzőkönyvi­leg köszönetet és hálás elismerést szavazott meg gr. Ráday kir. biztosnak, amiért közsé­güket és környékét a gonosztevőktől megsza­badította s a községben teljes vagyonbizton­ságot és nyugalmat hozott létre. E jegyző­­könyvi határozat két eredeti példányban ál­líttatott ki, egyiket a község levéltárába tet­ték megőrzés végett, másikát pedig a község legtekintélyesebb tagjaiból álló küldöttség hozta be a kir. biztos urnak, szóval is tol­mácsolván azon hálás érzelmet, melyet köz­ségük lakossága iránta táplál. A jegyzőkönyvi határozatot az előjárókkal együtt 54 sz.­klárai lakos irta alá.­­ Vakok hangversenye. A pesti vakok intézetéből közelebb kilépett nyolc nö­vendékből álló zenekar, Hunyady karmesterük vezetése alatt, városunkba érkezend azon szán­dékkal, hogy itt három hangversenyt adjon. Meg vagyunk győződve, hogy művelt kö­zönségünk már csak humanitási szempontból is meleg részvétet tanúsítana e valóban ritka s már ennélfogva is vonzó hangversenyek iránt.­­ Halálozások. Konrád Frigyes Csa­nádi nagyprépost f. hó 20-án elhalálozván, ugyanazon nap, melyen eltemettetett (22-én), hunyt el testvér­öcscse Konrád Keresztély volt árvapénztárnok Szegeden, 72 éves korá­ban. Nyugodjanak békében. / Talált hulla. A napokban a ró­­kusi nyomáson az úgy nevezett kuksok köze­lében, hol most ásatások folynak, egy már egészen enyészetnek ment úi­i hullát találtak. Az a hír terjedt el róla, hogy az a 7—8 év előtt eltűnt Dóró Julianna hullája, kinek sem gyilkosait, sem holttestét nem tudták mind­­ezideig fölfedezni. Hogy mennyi alapja van e hírnek, nem tudjuk, csak annyit hallottunk, hogy a hullát beszállítók a kórházba, hol vizs­gálat alá vétetett.­­ Keméndy Nándor helv. bizto­sunk, ki az orvmadarak fölfedezésében ritka ügyességgel és szerencsével működik, a na­pokban is egy gázkópét csípett el és szállí­tott ó-Budára. Az illető festőlegény volt, pár héttel ezelőtt Ó-Budán gazdáját néhány száz írtig meglopván, odábbállt. Azóta több napig tartózkodott Budán, majd Székesfehér­várott, hol mindenütt több arany -és ezüst darabot eladott a lopott tárgyakból, anélkül, hogy rajtavesztett volna. Utóbbi helyről Sze­gedre jött s itt egyik festőnél munkába állt; de alig volt ott egypár napig, midőn K. az ó­budai kapitányság körözvénye után rájött s elcsípte. A megijedt cseh születésű fráter azonnal mindent kivallott s még a lopott tár­gyak jó részét is elő tudta adni.­­ A várba nemcsak a vidékről, hanem helyből is még folytonosan visznek be régi tanök részeseit. (Azért használtuk ez utóbbi kitételt, mert tudomásunk szerint csak a leg­alaposabb gyam­okok folytán történnek a be­­fogatások.) A napokban is két jómódú tanyai gazdát vittek be.­­ Végtárgyalások. A várbeli de­­leg. törvényszék f. hó 22 én egy anyagyilkos­­sági bűnesetet tárgyalt. Vádlott S­­ojkov Tosa szerb-klárai lakos volt, ki 50 éves anyját 1869. jul 12 én éjjel, két fölfogadott gonosz­tevővel, Nikolits Miklós és Bankov Árkádiá­val meggyilkoltatta. Stojkov Tosa kötél általi halálra, bűntársa Bankov pedig 15 évi bör­tönre ítéltetett. A másik bűntárs, Nikotits még most is bujdosóban van. Az ítélet ellen mind akettő föllebezett.­­ Tegnap szintén végtárgyalás volt egy kisebbrendű ügyben. A törvényszék előtt Korom Sára István dorozs­mai szül. 32 éves postakocsis állott, többrend­beli postasikkasztás, lopás és csalás miatt. Vádlott szökés közben fogatott el, s bűneit be­ismerve, két évi súlyos börtönre ítéltetett, amiben meg is nyugodott.­­ A helybeli postafőnök urat bátrak vagyunk figyelmeztetni egy botrányos rendet­lenségre, melyet a levélkihordók gyakorolnak. E jó emberek t. i. egészen ususba vették, hogy ha valahol nincsenek otthon, sőt sok­szor ha otthon vannak is, a levelet kívül ab­lakba, folyosókon, lépcsőkre, sat. teszik le s ott hagyják, mint sz. Pál az oláhokat, míg va­laki ráakad. Hogy e „kényelmességi“ eljárás­ból mennyi kelleme­lenség származhatik, azt könnyű belátni, így a napokban is egy ilyen lépcsőre letett levél fölbontva érkezett a cím­zett kezébe, pedig igénytelensége dacára igen fontos levél volt. Tehát jó lesz e visszásságnak véget vetni. — Tölgyessy István, ki a biztosí­tási ügyben már régebben e városban műkö­dik, — utóbbi időben a »Victoria“ biztosító­társaság által Szeged kerületi fel­ügyelővé ne­veztetett ki, irodáját — melyben mindennemű biztosításokat elfogad — az Oroszlán utcában, a 260. számú házban nyitotta meg. — Mai számunkhoz van mellékelve : Elő­fizetési felhívás „Porlaky Család” című re­gényre, Litkay Andortól, ki e művét az ár­vízkárosultak javára adja ki. Figyelmeztetés a Steindecker S. és társ hamburgi bankház mai szám­ban foglalt hirdetményére. Egy nyeremények­kel oly gazdagon ellátott kisorsolásról van itt szó , hogy vidékünkön is élénk részvétel vár­ható. E vállalat annál inkáb­­bb­ teljes biza­lommal, miután mellette a legjobb államke­zesség nyújtatik, és a fentnevezett bankház szigorúan pontos eljárás és számos nyeremény kfizetése folytán általánosan ismeretes. J m e g h i v á s: Az osztrák-magyar birodalmi első álta­lános tiszti egylet tagjai folyó évi május hó 29-én délután 3 órakor a „szabadelvű­ kör“ helyiségében tartandó általános értekezletre tisztelettel meghivatnak. Az értekezlet tárgyai következők: 1. Elnöki előterjesztés. 2. Az előleg-társulat megalakulása. 3. Egyes részvevő által megszerezhető részbetétek számának meghatározása. 4. Határozathozatal fölveendő kölcsönök iránt. 5. Meghatározása az előleg-társulati mű­ködés kezdetének. 6. Megállapítása az adandó előlegek ka­matlábának. 7. Megerősítése a helyi választmány ál­tal választott pénztárnoknak. Szegeden, 1871. évi május hó 25-én. Filk Ferenc, helyi választmányi elnök. F­i­­­ll­k V­it . A felsővárosi társalkodási egyesület épít­kezését legközelebb megkezdendi, miért is az egylet ú­j tagjai tisztelettel fölhivatnak, hogy az általuk aláírt, új részvények eredeti vétel­árát 35 frtot a pénzek beszedésével is meg­bízott ivtartó uraknál az ideiglenes rész­jegy átvétele mellett lefizetni szíveskedjenek. A régi részvényesek pedig szintén föl­hivatnak, hogy a­mennyiben részvényeiket a közgyűlésileg megállapított 35 frt fölvétele mellett az egyesület pénztáránál beváltani, vagy más névre átruházni szándékoznak, e régből belvárosban :a Zsótér-féle házban d. e. 9 — 11-ig, fe­l­ső vá­ros­on, az egye­sület helyiségében d. u. 2—4-ig; legkésőbb e hó hó utolsó napjáig, jelentkezni szíves­kedjenek. Szeged, május 18. 1871. Az építkező bizottság. Vegyesek. *Horvát Boldizsár távozása min­denütt sajnálkozást ébreszt. — Írja egy fő­városi lap. Ő demokrata gondolkodású, tudo­mányos műveltségű s széles áttekintéssel biró miniszter volt; a kormány exposéit s a trón­beszédeket ő szokta készíteni, s neki köszön­hető az is, hogy a királyi megnyitó-beszédek ma már nálunk is elveszítették régi sallan­­gos alakjukat s az egyszerű szép formára tértek át. Mint szónok tán az egyeben, ki a párbos lejártnak mondott művészetét sikerrel, sokszor rendkívüli hatással tudta használni és alkalmazni; emlékezzünk csak ama be­szédre, midőn egy ultra-román képviselőnek felelt, ki a nemzetiségi izgatásokat a király iránti lojalitással akarta palástolgatni; egye­nesen lemennydörögte őt, s az ország inte­gritásának megtámadását egyszersmind a fel­ségsértés bűntényére vitte vissza. Mint em­ber, mindig nemes szivű, egész a tulságig, s midőn miniszter lett, nehogy állása által meg­­változottnak tűnjék föl, e nemesszivűséget csaknem a komikumig vitte; ha már a kérel­mezők ügye olyan volt, hogy rajtuk teljesség­gel nem segíthetett, megkérdezte tőlük: kell-e nekik a pénz? persze effélére mindig akad ember, s ezért kivált első audientiái, míg meg nem győződött, hogy ez eljárást saját tönkretétele nélkül tovább nem folytathatja, százakba kerültek. Most is sokkal szegényeb­ben távozik a minisztériumból, mint a­hogy oda belépett. Csak egyben lett gazdagabb, az általános tiszteletben, mely őt visszavonulá­sában is mindenhova elkíséri. * Keleti Gusztáv akadémiai festész a Pesten fölállítandó országos minta-rajzta­­noda és rajztanárképezde igazgatójává nevez­tetett ki. * Jókai dolgozó­szobája. A „Ha­zánk és Külföldiben néhány nap előtt, Jókai parókás arcképe mellett igen kedves rajz je­lent meg Jókai magánéletéről, ez életről, mely mindenkit érdekel. Innen veszszük át e töredéket: „Jókai dolgozó­szobájában elég végig tekinteni, s mindenki meggyőződik, hogy költőnél van­ íróasztala tele mi­ndenféle csinos aprósággal, mindmegannyi kedves em­lékkel. Mellette balra van egy apró álló író­asztal, azon kék papír s trónnal feljegyzett szavak, amiknek jelentését csak ő tudja. Kö­zel az íróasztalhoz van a szobrászműhely, ami áll egy kis alacsony kerek asztalkából, illetőleg tálból. Abban van a mindenféle for­májú véső és az elefántcsont. Háta mögött a könyvtár. A szoba másik ablakánál nagy, egész a padozatig érő déli növények árnyas lugast képeznek, kis kert a szoba közepén. A fal mellett több üvegszekrény, abban be­cses apróságok : aranytól­, melylyel a kolozs­váriak tisztelték meg, egy szép porcellán ka­kas a hertelendi gyárból, ajánlva Kakas Már­tonnak, Petőfinek, Jókainénak és neki magá­nak olajfestészi arcképei, a­miket ő maga festett, elefántcsont-faragványok saját műhe­lyéből, tömérdek emlék­album és diszkönyv, amikkel úgy kedveskedtek neki, s elsorolhat­­lan sok mindenféle. A szoba közepén álló asztalon ott van a biblia két óriási kötetben, Dóré gyönyörű rajzaival illustrálva. Kedvenc olvasmánya volt ifjú korában is a biblia. Az­tán van egy nagy kapcsos könyv, tele fehér lapokkal; a lapok között hozzá intézett leve­lek nagy emberektől, Kossuthtól, Garibalditól, a magyar irodalommal foglalkozó külföldi tu­dósok és költők valamennyiétől s nevezete­sebb kortársainak legtöbbjétől. „Ez a könyv — így szól — sok mindenfélére fog világot deríteni, ami most homályban van, majd ha­lálom után.* Ne csak maradjon homályban akármeddig! De legkedvesebb kincse, ami e szobában van, egy ritka becsű kagyló- és csigagyűjtemény, s ha kedves embere érke­zik, úgy elmagyarázza neki, hogy ennek meg ennek a kagylónak mi a természete, hol la­kik, mit csinál? Van borzasztó nagy, illus­­trált könyve is, amit már csaknem könyv nélkül tud. Ez a csigagyűjtemény egyik ked­venc szenvedélye. „Ebből is látszik, — jegyzé meg egyszer tréfásan, — hogy a ha­ladás embere vagyok.“ Van íróasztalán egy sajátságos kis könyvtár. Apró rézsarkú kis jegyzőkönyvecskék, valami harmincz, mind teleírva. Itt vannak legújabb regényei mind, illetőleg csak azok a tojások, amikből e re­gények kikelnek. „A kőszívű ember fiai k­özi­tt ötkötetes regény ott van egy kis könyv­ben — öt lapon. Rendesen zárt ajtók mögött dolgozik. Ilyenkor nem szabad őt háborgatni. Nincs otthon senkinek, a királynak sem. Da mégis. Van, aki előtt kinyílik az a bezárt ajtó minden időben, a szerencsétlen ember előtt.“ * Halm Frigyes (Münch-Bellinghau­­sen, a „Griseldis* költője meghalt. Az 1834-ik évben került ő szinre a bécsi udvari szín­házban „Griseldise“, mely nagy hatást tett. Halm 1806-ban ápr. 2-án született Krakóban, s teljes életében a színpad számára dolgozott kisebb nagyobb sikerrel. A költők azon osz­tályához tartozott, kik szeretnek a közönség kedvében járni. Ő is sokat tett a színpadi hatásért, mindazáltal kiválóbb tehetsége által kiemelkedett. Érzelgőssége a főalapvonás mű­veiben, s mint drámaírót a nyelv ereje és az alakok találó vonásai jellemzik. Az érzel­gősség költeményeiből sem hiányzik, melyek egy kötetben 1850-ben Stuttgartban láttak napvilágot. Volt idő, midőn egész Németor­szág egy drámaköltőről beszélt, a „Revan­­nai viador“ szerzőjéről. A drámai nemzeti iránya, a benne mutatkozó és gyakran fel­­bugyanó drámai erő, a német játékszínek legkedveltebb darabjává tették 1854-ben. Szer­zője nem nevezte meg magát és soká hal­­gatta leeresztett sisakkal a dicséreteket és hallgatta a tanásatásokat Csak hosszabb idő után derült ki, hogy a hatásos darab szer­zője „Halm.“ Neve azóta igen jó hangzású volt az egész német birodalomban. Mürich­ Bellinghausen számos drámát irt, melyek 6 kötetbe összegyűjtve 1856-ban jelentek meg Bécsben. Irodalmi munkássága első éveiben spanyolból lefordító Lope de Vega „Király és paraszt“ című darabját és átdolgozta Sha­kespeare „Cymbeline“ című színművét. E hó 22-én halt meg Bécsben, hol az utóbbi évek­ben az udvari színház intendánsa volt. * Aki már másfél év óta meg van halva s még csak most van eltemetve. A napokban tették örök nyughelyre a nagy mogult, Dshebsuna-Domba-kutuktut, ki 1868 decemberében szenderült jobb létre. Oka ezen elkésett temetésnek az volt, hogy illően kel­lett bebalzsamozni ő mogulságát s külön tem­plomot kellett épitni, hogy rangjához méltóan alhassa örök álmát. * A híres és igen nagy terje­delmű hagenauai erdőségben van egy tölgy, mely a világ legrégibb fájának lenni mondatik; ezen fa árnyai alatt (a nép­rege szerint) szent Arbogas már a nyolcadik században magának egy gunyhót, illetőleg egy kápolnát épített. Szakértő erdészek vélemé­nye szerint a szóban forgó fa körülbelül 1300 éves. A nagyon is kedvező körülményeknél fogva, melyek közt a tölgy van, még magasb kort is elérhet. A fa ugyanis egy ereszkedő helyen állván, a szél ellen védve van, míg más részről a viz, mely rendesen kövér trá­gyát is hord magával, minden oldalról bőség­ben folyhat hozzá. Már nemcsak a törzs, ha­nem a főágak is mind üresek, de a fa mind­ennek dacára frissen zöldel, és oly erősen áll, hogy az egész környéken a tartósság és változatlanság mintaképéül szolgál. * Beléptijegy a mennyország­ba. Egy szabadságos katona F. tolna megyei faluban meghalt, de szabadságlevele a fönnálló rendelet ellenére nem terjesztetett be a ka­tonai hatósághoz. Ez tehát kérdőre vonta e miatt a helység biráját, aki rendkívüli zavar­ban volt,­ mert a szabadság­levelet betették a hulla mellé a koporsóba , „ha netalán­tán mégis szüksége volna rá.“ — Nem maradt egyéb hátra , mint összehívni a községet s annak pecséte alatt hivatalosan kiadni, hogy bizony a szabadságlevelet odaadták a halott­nak pass­us gyanánt. * Magyarország a londoni ki­állításon, — mint a „Hon“ értesül — tisztességesen megállja helyét. A szemlélők osztatlan rokonszenvével találkozik, különösen pedig az oktatásügyre vonatkozó küldemények nagy tetszésben részesülnek, élannyira, hogy azok külön helyiségben fognak egyesíttetni. * Budavár 1849-iki bevételének évfordulati napja május 22 én volt, s a fővá­ros lakossága ezúttal is megemlékezett a ma­gyar fegyverek e fényes diadaláról. A volt honvédek közül elég számosan jelentek meg a budai Horváthkertben, s onnan zászló alatt indultak a krisztinavárosi temetőbe, hol a simái elhulltak pihennek. Rövid ima után egy volt honvédtiszt emlékbeszédet tartott, mire az egybegyűltek a „Szózatot“ énekelték. Más­nap délelőtt pedig gyászmise volt az eleset­tekért a krisztinavárosi templomban. * M­agy­ar or­s­z­ág New-Yorkban. Hazánk fiainak külön magyar olvasókörük van Amerika e világvárosában. Ez, — írja egy ott tartózkodó hazánkfia — kedves gyül­­helye a magyaroknak, kivált a fiatalabb rész­nek. Gyűlést minden hó első szerdáján, ösz­­szejövetelt hetenkint háromszor tart. Néha zeneszó is hangzik helyiségeiben, s a tagok, kik vasárnaponkint nejeikkel együtt jelennek meg, olykor — mint p. az idei húsvét nap­ján — táncra is kerekednek. Elnök a jó „Greszák bácsi“ (így hívják), ausztráliai aranyásó, kinek naplójegyzeteiből Jókai egy beszélyt irt; alelnök Heilprinn Mihály, a for­radalom alatt Szemere minisztériumának fo­galmazója, most a „The Nation“ egyik fő­munkatársa. A tagok ez idő szerint egy be­­tegsegélyző-egylet alapítását tervelik.­­ Alig hihető, de igaz, hogy New-Yorkban magyar ballet is van. Az ottani Globe-színház desz­káin ugyanis Királyfy testvérek jó sikerrel adják elő a „The pearl of Tokaj (Tokaj) gyöngye) című balletet. A tánczosok arany­­sujtásos magyar ruhában, a táncosnők nem.

Next