Szegedi Híradó, 1871. január-június (13. évfolyam, 1-78. szám)
1871-02-03 / 15. szám
A kiadások gyümölcsözőknek ismertetvén el, a p. U. biz. apróbb törlésekkel ajánlja a budget megszavazását. Tisza Kálmán a kormánynak szemére veti, hogy több képviselőházi határozatnak nem tett eleget , kifogást tesz az előirányzat ellen, melynek egyes tételei nem elég világosak és ellentétesek. Ezek folytán h. javaslatot ad be, mely szerint a miniszter jövőre pontosan kiállított előirányzat benyújtására utasítandó. Szávy mint tagadja , hogy budgetje felületesen volna összeállítva , hogy egyes fejezetek össze nem vágnak , annak oka a nyomdai munkálatokban rejlik. Az egyes tételeknél mutatkozó elütések csak látszólagosak s azokra nézve a részletes tárgyalásnál fogja megtenni fölvilágosításait. Kéri az előirányzat megszavazását. Wahrmann hasonló értelemben nyilatkozik Helfy azon megjegyzés mellett, hogy a közlekedési és kereskedelmi miniszteri tárca előnyösen egyesíthető volna , nem szavazza meg a költségeket. Horn Ede elfogadja a budgetet, de azon óhajjal , hogy kereskedelmi akadémiák és ipartanodák is létesülessenek. Korizmics László ezen minisztérium budgetjét tartja olyannak, melyből legtöbb haszon háromlik az országra, azért nemcsak elfogadja a költségelőirányzatot, hanem sajnálja, hogy abba több költséget nem lehet fölvenni. Szólnak még Táncsics Mihály és Simonyi Ernő. A tárgyalás folytatása holnap. A képviselőház ülése jan. 31-én. Elnök jelenti, hogy a kultuszminisztert betegsége miatt budgetje tárgyalásánál Tanárky fogja képviselni. Napirenden van a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszter költségvetésének folytatólagos tárgyalása. Máttyus Arisztid a kereskedelmi érdekek előmozdítását égető szükségnek tartja. Speciális intézkedéseket óhajt e reszben, különösen nyomasztólag érezhető forgalmi eszközeink elégtelensége s külföldön veszteglése. Borve István min.: a forgalmi eszközök elégtelensége azt mutatja, hogy pár év alatt sokra haladt kereskedésünk. Például gabnakivitelünk most 20—25 millió mázsa, holott kevéssel ezelőtt 3 — 4 millió volt. Tekintetbe véve, hogy az utóbbi években menynyi új vasutat nyertünk, el kell ismerni, hogy ez irányban bőven gyümölcsöző kiadást tettünk. A kormány kötelességének ismerendő a hiányokat ezután is javítani. Forgalmi eszközeink külföldön veszteglésének oka a dúló háború, melynek visszahatása hazánkban is egyátalán érezhető. Szólnak ezután Korizmics László, Érkövy Adolf, Péchy Tamás. Tisza Kálmán mint indítványozó a kereskedelem nem kellő mérvbeli haladásának vádját fönntartja s annyival inkább megmaradt javaslata mellett, mert a miniszter nem adott kellő fölvilágosítást ellenvetéseire. Wahrmann Mór a közgazdaság-, iparés kereskedelem terén észlelhető haladást elismerésreméltónak mondja azon körülmény tekintetbevételével, hogy a kormány ezen ügyek előmozdítására közreható tényezőkkel nem teljes mérvben rendelkezhetik. Szlávy mint egyes ellenvetésekre felelvén tagadja, hogy a konzulok nem viselnék szívükön az ország érdekeit, s hogy a borkivitel csekélységét ezeknek bujtogatásai okoznák ; ennek oka borkereskedőink csekély száma. Az utak roszasága nem róható föl hibául a kormánynak, mert ezek a municipiumok kezelése alatt vannak. Ha tekintetbe veszik az ellenvetők, hogy a kormány mennyi hasznos intézkedést test a kereskedelem terén, mint kereskedelmi és vámszerződések stb. — inkább elismeréssel tartoznának a kormánynak, mintsem kifogásokat keresnek. Szavazás útján a pénz. biz. jelentése elfogadtatik, Tisza K. és Táncsics M. K. javaslatai elejtetnek. A részletes tárgyalásnál a központi igazgatásra megszavaztatik 162,280 írt. Kereskedelmi, bányászati, ipar és külkereskedelmi célokra elő van irányozva 44,000 forint. Szólnak Várady Gábor és a miniszter. A tárgyalás a legközelebbi ülésen folytattatni fog. Jön rovatot, legalább is addig, míg a rettentő dráma utolsó fejezetéhez érünk. E rovatban fogjuk az ideig a Franciaországban közelebb lefolyandó eseményeket élénk figyelemmel kisérni s lehető híven visszatükröztetni, éspedig azért, mert bizonyos, hogy ezekben fog néhány hét alatt eldőlni nemcsak Franciaország, hanem Európa sorsa. Az újabb hírek között legnevezetesebb egy berlini távirat tudósítása, mely szerint Páris kapitulatiója a következő előző békepontok alapján köttetett: Három heti fegyverszünet, Elszász, Németlotharingia, Metz és 20 hadihajó átengedése, 4000 millió hadiköltség fizetése, Németország újjáalkotásának elismerése, az alkotmányozó gyűlés pár nap alatti egybehívása. A kapitulatio feltételeiről Versaillesból még következő részleteket közölnek: A fegyverszünet Parisra nézve azonnal kezdetét veszi; a departementokra nézve három nap múlva; a fegyverszünet letelte február 19-kére délben van kitűzve. A demarcationalis vonalak megállapíttattak. A tengeri haderő be van foglalva a fegyverszünetbe; a választások a bordeauxi alkotmányozó gyűlésbe meg vannak engedve; valamennyi erőd átadandó s a városi sánctöv lefegyverzendő. A sorcsapatok, tengerészek és mozgóőrök hadifoglyokká lesznek, kivéve 12000 embert a benső biztonsági szolgálat fentartására. A hadifoglyok a város kapuin belől maradnak és átszolgáltatják fegyvereiket. A nemzetőrség és csendőrség megtartja fegyvereit. Valamennyi franctireur csapat rögtön feloszlatandó. Páris élelmezése lehetőleg megkönnyíttetik. Parist a franciák csak német engedélylyel hagyhatják el. Páris városa 14 nap alatt 200 millió franc hadisarcot fizet. A hadifoglyok azonnal kiváltatnak. A párisi kormány részéről Simon utazik Bordeauxba. Vincy és Ducrot léghajón híresztelt elutazása nem valósul, mert ez utóbbi újabb hírek szerint megmérgezte volna magát, Trochu pedig súlyos beteg. A katasztrófa a törhetlen erélyű Gambettára sem hibázhatta el hatását; az emberfölötti fáradalmak nem bírták elcsigázni testét, de a reménytelenség mindennél súlyosabb csapás ránézve. a kedélyállapotát aggasztónak mondják. Sok városban demonstrátiok voltak a legvégső ellentállás megkísértése mellett. A lyoni helyhatóság részéről küldöttség ment Bordeauxba. Bourbaki hadseregéből, a Svájcba történt átlépése alkalmával, a poroszok 3000 embert elvágtak és hadifogolylyá tettek. Dijonból még mindig harcról értesítenek. Gray és Pesmes közt e hó 30-án előőrsi csata volt, mely alkalommal számos porosz esett foglyul. Azonban a csapatparancsnokok is engednek a kölcsönös hadállások elhatárolása végett kiadó rendeletnek. Hir szerint Blois újra elfoglaltatott a franciák által. — E rémes háborúból úgyszólván egyedül az ősz szabadsághól Garibaldi az, aki nemcsak becsülettel, hanem a győzelem dicsőségével lép ki; fájdalom, hogy a borostyánkoszorún ő is töviseket visz magával, mert a célt, melyért törődött tagjait a csaták zivatarába vitte, nem érhette el. A nemzetgyűlési választások máris lázas tevékenységre indíták a különféle pártokat. Elsősorban a bonaparte-clique mozog benn és künn. Gent és Brüssel hemzseg a wilhelmshöhei nyomorult excsászár ügynökeitől, akik most kezdik újra kivetni hálóikat a francia népre, melyet urukkal oly mély örvénybe sodortak. A legitimisták is Géntben ütötték föl főhadiszállásukat, ahova Chambord gróf maga is megérkezett. E hatalomvadászokkal kell most megküzdeni a köztársaságnak, mely az óriási csapások után egyedül emelheti föl gyorsan a lesújtott Franciaországot, tiltva van. A párisi kormány a tábornoki tanácsok feloszlatását visszavonta. Bordeaux, febr. 1. A „Corr. Hav.“ jelenti: Azt hiszik, hogy az összeülendő nemzeti gyűlésnek első teendője lesz a minisztertanács elnökének kinevezése, aki aztán a kabinetet megalakítani fogja. — Eddig ez állásra valószínű jelöltek : Favre, Gambetta, Thiers, Piccard és Grevy ; valószínűleg egy a három első közül lesz megválasztva. A választások az occupált departementokban, úgy látszik, az októberi fegyverszüneti ajánlatokban megjelölt feltételek mellett fognak megtörténni. A porosz „Spen. Ztg” szerint jólértesült körökben bizonyosnak tartják, hogy a Favre és Bismarck közötti értekezleten a békeföléteekre nézve is megállapodás jött létre. Versaillesi hiv.sürgöny szerint a fegyverszünet érvényesítése északon és nyugaton is folyamatban van. Párisba, Poroszország baromszállítmányokat küld, Anglia is közreműködik a városnak élelemmeli ellátása körül. Vilmos császár, kinek már Berlinbe utazását híresztelték , újabb tudósítás szerint a fegyverszünet tartama alatt is Versaillesban marad, hol jelenléte mind a délen tovább folytatandó hadműveletek (tehát ide nem szólna a fegyverszünet?) mind a küszöbön álló további alkudozások tekintetéből szükséges. Bosak , Garibaldi altábornoka, a jan. 21-diki csatában elesett. Garibaldi ez alkalomból fulmináns napiparancsot bocsátott ki katonáihoz. Franciaország, Szeged, febr. 1. Jóllehet a porosz-francia háború még befejezve nincs, de minthogy a megkötött fegyverszünettel a tényleges harc megszűnt, a „háború“ cim alatt vezetett rovat helyett egy időre a fönnebbi cim alatt vezetünk ki Melléklet a „Szegedi Híradó“ 15-ik számához. Kistelek, 1871. január 24-én T. szerkesztő ur ! A „Szegedi Híradó® I. évi 7-ik és 8-ik *) Bizony, bizony, mi sem bánnánk már. Szerkó ■. Legifjabbak. Szeged , febr. 2-án. Berlin, febr. 1. Versaillesi hírek szerint Jules Favre beteg lett. Az orleansi, le mans-i, aleucoui, továbbá az északi és keleti vaspályák német kézben maradnak. Intézkedés történt, hogy Páris a fegyverszünet legcsekélyebb megszegése esetén halomra lövessék. Vincennes erőd — mint 1814-ban — úgy most is a kapitulatióból kizáratott , mivel ott a legdühöngőbb dlubbisták vannak belebbezve. Az összes erődöket a minák leszerelése céljából mérnökök vizsgálták meg. Berlin, febr. 1. Páris kapitulátiója folytán 180,000 ember lett fogolylyá és 400 tábori ágyús mitrailleuse és 1500 ostromágyu esett zsákmányul; ez utóbbiak között vannak legnehezebb kaliberű tengeri ágyuk, valamint páncélos ágyunaszádok is a szajoai flottillából. — A belforti tüzérségnél lőszerhiány vehető észre. Német katonaságnak a menetel Párisba a hadparancsnokság különös engedelye nélkül . Levelezés. Csongrád, jan. 28-án 1871. T. szerkesztő ur! Miután becses lapjának buzgó olvasói vagyunk, e lapok hasábjain városunk egyes mozzanatairól is itteni r. i. által több közleménynyel találkozunk, amint szintén e lapok 9-dik számában is r. i. urnák igen hosszú lére eresztett cikkében ismét felmelegitve találtuk a már általunk abbanhagyott csongradbelvárosi tanító választás ügyét is, melyben, úgy látszik , t. szerkesztő úr is a megrovatik, amiért lapjában valami hosszadalmas polémiának helye nem adott, pedig okát eléggé kinyilatkoztatta a szerkesztői mondanivalók sözött. No de nem ezért fogtunk tollat, hanem el nem hallgathatjuk a r. 1. urnák azon sértő befejezését, midőn a tanulóválasztásnál valami bujtogatókról és azoknak megdorgáltatásáról is álmodozik. Talán feledni látszik r. 1. azt, hogy ott, hol egész városrész egy akaraton volt és van még ma is, szükségtelen minden bujtogatás; vagy ha azért, mert a belvárosi lakosság igen kedvelt ideiglenes tanítóját kivanta, hogy hagyják meg továbbra is, a levelező szerint dorgálást érdemel , akkor bizony nem egy vagy két egyént, vagy szerinte bujtogatót, hanem megdorgálgatják az egész belvárost. Hogy kérelmünknek ott, hol orvoslást kerestünk, hely nem adatott, az elég fájdalommal tölti el kebleinket, és elegen belvárosi családatyák vagyunk már annak szomorú tanúi, hogy gyermekeink tanulása mennyire sülyed alá a tavalyihoz képest. De mit tegyünk , tűrnünk és szenvednünk kell békével, mint az egyszeri ember, ki felsőbb helyre valami előnévért folyamodott, de bélyegtelen folyamodványáért az előnév helyett kapott biz - egynéhány forintnyi büntetést bélyegcsonkítás fejében , és miután az illető igen pénzsóvár volt, nagyon zokon esett neki az ellenévkeresés. Mi csak vigasztaljuk magunkat azzal, hogy nem valami hiábavalóságért folyamodtunk, hanem saját belátásunk szerint gyermekeink jövő művelődése volt kérelmünk föltett célja. Azért bárki mit itél felölünk, békével tűrjük, mint a szegény elhagyatott francia nemzet tűr és szenved most ellenes nyomása alatt. Végre is kívánjuk, hogy legyen már egyszer végre a tanítóválasztási vitatkozásoknak, mert lehet, hogy a közmondás szerint : „végén csattan az ostor.“ Hanem kiváncsiak vagyunk reá, hogy megválasztott tanítónk, ígérete szerint, miként allja ki az év végével a képezdei vizsgát? Végre kijelentjük, hogy e tárgyról többé, írjon bárki bármit, mi nem szólünk, az ügyet befejezettnek tartjuk. Még ez egyszer , saját becsületünknek kívánván eleget tenni a bujtogatás elnevezésért, jónak láttuk levelező úrnak válaszkép ennyit az igazság érdekében kijelenteni. Több érdekelt apa számában megjelent „Kisteleki freskóképek® című cikk a kisteleki polgári kört az olvasó közönség előtt oly szinben tünteti elő, mint azt a cikk írója megérni szeretné; — nehogy tehát a kisteleki polgári kör helyzetét és a freskó-képek íróját Viola urat nem ismerők, a most említett cikkben elősorolt valótlanságokat valóknak venni, s a kisteleki polgári kör helyzetén szánalomra indulni kényteleníttessenek : fölhiva érzem magam , úgy a polgári kör, mint a személyem ellen fölhozott, nemtelen boszúból származott cikket megcáfolni, s t. szerkesztő urat kérni, hogy ezen cáfolatnak lapjában, — mint ahol az alaptalan sértegetés elkövettetett, — helyt adni szíveskedjék. A tényeket szárazon, s csupán a tiszta igazság szerint szándékom előadni, hogy igy a kisteleki freskóképekben elősorolt alaptalan rágalmakat a t. olvasó közönség minden commentár nélkül átláthassa. Kisteleken a polgári kör múlt évi március 1-én alakulván meg, megalakulásakor a közművelődést, a korral való haladást és a társadalom fejlesztését tűzte ki feladatául. A pártnézetekből fölmerült ellenszenveket megszüntetendő, a társas életet helyreállítani, s köréből minden, akár politikai, akár vallási tekintetből fölmerülhető ellenszenvet és idegenkedést megszüntetni tűzte ki föladatául, s alapszabályait akképen állltá össze, hogy a megalakult polgári kör csupán és kizárólag társadalmi, nem pedig politikai színezetet visel. De ezen polgári körnek politikai színezetet csakis Viola úr adhatott, ki a kör iránti ellenszenvét politikai ellennézettel akarja palástolni ; mert azt állítja, hogy a kisteleki polgári kör legnagyobb része baloldaliakból áll; márpedig, hogy ki melyik politikai párthoz tartozik, csakis a legközelebb múlt képviselőválasztás alkalmából lehet következtetni; mert aki akkor a jobboldali követjelöltre szavazott, azt csak Vida úr se mondhatja baloldalinak ; hogy pedig ezek többségben vannak, úgy hiszem, elég annyit mondanom, hogy a körnek több mint 50 tagja közül 3, mondd, hárman vagyunk, kik a baloldali elveket vallották a követválasztás alkalmával. Ebből tehát eléggé kiviláglik, hogy a kör tagjainak nagyobb része nem a bal, hanem ellenkezőleg a jobboldalhoz tartozik; de azért megvagyunk mi szép egyetértésben, amit Viola úr megirigyelvén, freskóképeivel az egyenetlenség magvát szándékozik elhinteni; de csalódott , mert ezzel csak önmaga ellen keltett bizalmatlanságot. De megvagyunk győződve, hogy Viola urat nem is politikai nézetkülönbség , hanem a fölvilágosodottság terjesztése ingerlé föl. óhajtanánk azonban, hogy nyílt sisakkal lépjen ellenünk a sorompóra , hadd lássa a t. közönség, kivel van dolga ; álnév alatt többnyire csak oly egyének szoktak mások ellen bántalmazólag fellépni, kik az igazság útját félve, álutakon iparkodnak kétes céljaik elérésére. A kisteleki polgári kör folyó évi január 8-án tartott tisztújító közgyűlését iparkodik Viola úr nevetséges és szánalomraméltó helyzetben előtüntetni, és csodálkozását fejezi ki, hogy habár a kisteleki polgári kör tagjainak legnagyobb része nem magyar? még sincs egyetértésen. Ejnye édes freskó úr, el tetszett tán felejteni, hogy a polgári körnek más nemzetiséghez tartozó tagja nincs, mint magyar? vagy talán csak nem szándékozik az izraelitákat külön nemzetiséghez sorozni ? s talán azt is el tetszett felejteni, hogy ön iparkodott a polgári kör föloszlására — mint ön szerint szükségtelenre — már hetek előtt pártott szerezni? hiszen éppen ön tette az indítványt a közgyűlésen a polgári kör feloszlására. Csak emlékszik talán rá, hogy önnel együtt heten szavaztak a föloszlás mellett, és mégis a föloszlatást és pártoskodást a szegény balpártiak nyakába tolná. Vagy talán csalódnánk az ön becses személyében, mely az illatos „Viola“ alatt rejtezik ? Alig hisszük. A közgyűlést oly színben festi Viola úr, mintha annak rajta kívül egyetlen értelmes tagja sem volna, sőt még gondolkozni sem volna képes, s igy magát vakon vezettetni engedné. Higgye el édes úr, hogy a magyar embert nagyon bajos orránál fogva vezetni, s különösen oly vezetőkre, mint aminőnek ön iparkodott magát töltősül, szüksége nincs. Végre is Viola úr által összehordott badarságokból az tűnik ki, hogy a polgári kört csak eszköznek használja fel, nagy kegyes ékesszólásával engem, mint a polgári kör elnökét tegyen nevezetségessé, s tőlem azt, ami neki nincs, és ami előttem legdrágább, elrabolhassa, — de ez egyszer csalódott, mert ha a „Szegedi Híradó® minden t. olvasója, kiknek ő a kisteleki freskóképeket szánta, mindkettőnket személyesen önmerne, bizony önvédelmemre egyetlen mentő szavacskát set.