Szegedi Híradó, 1871. január-június (13. évfolyam, 1-78. szám)

1871-02-03 / 15. szám

A kiadások gyümölcsözőknek ismertetvén el, a p. U. biz. apróbb törlésekkel ajánlja a budget megszavazását. Tisza Kálmán a kormánynak szemére veti, hogy több képviselőházi határozatnak nem tett eleget , kifogást tesz az előirányzat ellen, melynek egyes tételei nem elég vilá­gosak és ellentétesek. Ezek folytán h. javas­latot ad be, mely szerint a miniszter jövőre pontosan kiállított előirányzat benyújtására utasítandó. S­z­­­á­v­y mint tagadja , hogy budgetje felületesen volna összeállítva , hogy egyes fejezetek össze nem vágnak , annak oka a nyomdai munkálatokban rejlik. Az egyes té­teleknél mutatkozó elütések csak látszólago­sak s azokra nézve a részletes tárgyalásnál fogja megtenni fölvilágosításait. Kéri az elő­irányzat megszavazását. Wahrmann hasonló értelemben nyi­latkozik­­ Helfy azon megjegyzés mellett, hogy a közlekedési és kereskedelmi minisz­teri tárca előnyösen egyesíthető volna , nem szavazza meg a költségeket. Horn Ede elfo­gadja a budgetet, de azon óhajjal , hogy ke­reskedelmi akadémiák és ipartanodák is lé­­tesül­essenek. Korizmics László ezen minisztérium budgetjét tartja olyannak, melyből legtöbb haszon háromlik az országra, azért nemcsak elfogadja a költségelőirányzatot, hanem saj­nálja, hogy abba több költséget nem lehet fölvenni. Szólnak még Táncsics Mihály és Simo­ny­i Ernő. A tárgyalás folytatása holnap. A képviselőház ülése jan. 31-én. Elnök jelenti, hogy a kultuszminisztert betegsége miatt budgetje tárgyalásánál Ta­­nárky fogja képviselni. Napirenden van a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszter költségvetésének folytatólagos tárgyalása. Máttyus Arisztid a kereskedelmi ér­dekek előmozdítását égető szükségnek tartja. Speciális intézkedéseket óhajt e reszben, külö­nösen nyomasztólag érezhető forgalmi eszkö­zeink elégtelensége s külföldön veszteglése. Bor­­ve István min.: a forgalmi eszkö­zök elégtelensége azt mutatja, hogy pár év alatt sokra haladt kereskedésünk. Például gabnakivitelünk most 20—25 millió mázsa, holott kevéssel ezelőtt 3 — 4 millió volt. Te­­kintetbe véve, hogy az utóbbi években meny­nyi új vasutat nyertünk, el kell ismerni, hogy ez irányban bőven gyümölcsöző kiadást tet­tünk. A kormány kötelességének ismerendő a hiányokat ezután is javítani. Forgalmi esz­közeink külföldön veszteglésének oka a dúló háború, melynek visszahatása hazánkban is egyátalán érezhető. Szólnak ezután Korizmics László, Ér­­kövy Adolf, Péchy Tamás. Tisza Kálmán mint indítványozó a kereskedelem nem kellő mérvbeli haladásá­nak vádját fönntartja s annyival inkább meg­marad­t­ javaslata mellett, mert a miniszter nem adott kellő fölvilágosítást ellenvetéseire. Wahrmann Mór a közgazdaság-, ipar­és kereskedelem terén észlelhető haladást elism­erésreméltónak mondja azon körülmény tekintetbevételével, hogy a kormány ezen ügyek előmozdítására közreható tényezőkkel nem teljes mérvben rendelkezhetik. Szlávy mint egyes ellenvetésekre fe­lelvén tagadja, hogy a konzulok nem visel­nék szívükön az ország érdekeit, s hogy a borkivitel csekélységét ezeknek bujtogatásai okoznák ; ennek oka borkereskedőink csekély száma. Az utak roszasága nem róható föl hibául a kormánynak, mert ezek a municipiumok ke­zelése alatt vannak. Ha tekintetbe veszik az ellenvetők, hogy a kormány mennyi hasznos intézkedést test a kereskedelem terén, mint kereskedelmi és vámszerződések stb. — in­kább elismeréssel tartoznának a kormánynak, mintsem kifogásokat keresnek. Szavazás útján a pénz. biz. jelentése elfogadtatik, Tisza K. és Táncsics M. K. ja­vaslatai elejtetnek. A részletes tárgyalásnál a központi igaz­gatásra megszavaztatik 162,280 írt. Kereskedelmi, bányászati, ipar és külke­reskedelmi célokra elő van irányozva 44,000 forint. Szólnak Várady Gábor és a miniszter. A tárgyalás a legközelebbi ülésen folytat­­tatni fog. Jön rovatot, legalább is addig, míg a ret­tentő dráma utolsó fejezetéhez érünk. E ro­vatban fogjuk az ideig a Franciaországban közelebb lefolyandó eseményeket élénk figye­lemmel kisérni s lehető híven visszatükröz­­tetni, és­pedig azért, mert bizonyos, hogy ezekben fog néhány hét alatt eldőlni nem­csak Franciaország, hanem Európa sorsa. Az újabb hírek között legnevezetesebb egy berlini távirat tudósítása, mely szerint Páris kapitulatiója a következő előző béke­pontok alapján köttetett: Három heti fegy­verszünet, Elszász, Németlotharingia, Metz és 20 hadihajó átengedése, 4000 millió ha­­diköltség fizetése, Németország újjáalkotásá­­nak elismerése, az alkotmányozó gyűlés pár nap alatti egybehívása. A kapitulatio feltételeiről Versaillesból még következő részleteket közölnek: A fegyverszünet Parisra nézve azonnal kezdetét veszi; a departementokra nézve há­rom nap múlva; a fegyverszünet letelte feb­ruár 19-kére délben van kitűzve. A demar­­cationalis vonalak megállapíttattak. A tengeri haderő be van foglalva a fegy­ver­szünetbe; a választások a bordeauxi alkotmányozó gyűlésbe meg vannak engedve; valamennyi erőd átadandó s a városi sánctöv lefegyver­­zendő. A sorcsapatok, tengerészek és moz­góőrök hadifoglyokká lesznek, kivéve 12000 embert a benső biztonsági szolgálat fentar­­tására. A hadifoglyok a város kapuin belől maradnak és átszolgáltatják fegyvereiket. A nemzetőrség és csendőrség megtartja fegyve­reit. Valamennyi franctireur csapat rögtön feloszlatandó. Páris élelmezése lehetőleg meg­­könnyíttetik. Parist a franciák csak német engedélylyel hagyhatják el. Páris városa 14 nap alatt 200 millió franc hadisarcot fizet. A hadifoglyok azonnal kiváltatnak. A párisi kormány részéről Simon uta­zik Bordeauxba. Vincy és Ducrot léghajón híresztelt elutazása nem valósul, mert ez utóbbi újabb hírek szerint megmérgezte volna magát, Trochu pedig súlyos beteg. A kata­sztrófa a törhetlen erélyű Gambettára sem hibázhatta el hatását; az emberfölötti fára­­dalmak nem bírták elcsigázni testét, de a reménytelenség mindennél súlyosabb csapás ránézve. a kedélyállapotát aggasztónak mondják. Sok városban demonstrátiok voltak a legvégső ellentállás megkísértése mellett. A lyoni helyhatóság részéről küldöttség ment Bordeauxba. Bourbaki hadseregéből, a Svájcba tör­tént átlépése alkalmával, a poroszok 3000 embert elvágtak és hadifogolylyá tettek. Dij­onból még mindig harcról értesí­tenek. Gray és Pesmes közt e hó 30-án elő­őrsi csata volt, mely alkalommal számos po­rosz esett foglyul. Azonban a csapatparancs­nokok is engednek a kölcsönös hadállások elhatárolása végett kiadó­­ rendeletnek. Hir szerint Blois újra elfoglaltatott a franciák ál­tal. — E rémes háborúból úgyszólván egye­dül az ősz szabadsághól Garibaldi az, aki nemcsak becsülettel, hanem a győzelem dicsőségével lép ki; fájdalom, hogy a boros­­tyánkoszorún ő is töviseket visz magával, mert a célt, melyért törődött tagjait a csa­ták zivatarába vitte, nem érhette el. A nemzetgyűlési választások már­is lázas tevékenységre indíták a különféle pártokat. Első­sorban a bonaparte-clique mozog benn és künn. Gent és Brüssel hem­zseg a wilhelmshöhei nyomorult excsászár ügynökeitől, akik most kezdik újra kivetni hálóikat a francia népre, melyet urukkal oly mély örvénybe sodortak.­­ A legitimis­­t­á­k is Géntben ütötték föl főhadiszállásukat, ahova Chambord gróf maga is megérkezett. E hatalomvadászokkal kell most megküzdeni a köztársaságnak, mely az óriási csa­pások után egyedül emelheti föl gyorsan a lesújtott Franciaországot, tiltva van. A párisi kormány a tábornoki tanácsok feloszlatását visszavonta. Bordeaux, febr. 1. A „Corr. Hav.“ jelenti: Azt hiszik, hogy az összeülendő nemzeti gyűlésnek első teendője lesz a mi­nisztertanács elnökének kinevezése, aki aztán a kabinetet megalakítani fogja. — Eddig ez állásra valószínű jelöltek : Favre, Gambetta, Thiers, Piccard és Grevy ; valószínűleg egy a három első közül lesz megválasztva. A vá­lasztások az occupált departementokban, úgy látszik, az októberi fegyverszüneti ajánlatok­ban megjelölt feltételek mellett fognak meg­történni. A porosz „Spen. Ztg” szerint jó­lértesült körökben bizonyosnak tartják, hogy a Favre és Bismarck közötti értekezleten a béke­föl­­­é­te­­­e­k­re nézve is megállapodás jött létre. Versaillesi hiv.­sürgöny szerint a fegy­verszünet érvényesítése északon és nyugaton is folyamatban van. Párisba, Poroszország baromszállítmányo­­kat küld, Anglia is közreműködik a város­nak élelemmeli ellátása körül. Vilmos császár, kinek már Berlinbe uta­zását híresztelték , újabb tudósítás szerint a fegyverszünet tartama alatt is Versaillesban marad, hol jelenléte mind a délen tovább folytatandó hadműveletek (tehát ide nem szólna a fegyverszünet?) mind a küszöbön álló további alkudozások tekintetéből szükséges. B­o­sa­k , Garibaldi altábornoka, a jan. 21-diki csatában elesett. Garibaldi ez alka­lomból fulmináns napiparancsot bocsátott ki katonáihoz. Franciaország, Szeged, febr. 1. Jóllehet a porosz-francia háború még befejezve nincs, de minthogy a megkötött fegyverszünettel a tényleges harc megszűnt, a „háború“ cim alatt vezetett rovat helyett egy időre a fönnebbi cim alatt vezetünk ki­ Melléklet a „Szegedi Híradó“ 15-ik számához. Kistelek, 1871. január 24-én­ T. szerkesztő ur ! A „Szegedi Híradó® I. évi 7-ik és 8-ik *) Bizony, bizony, mi sem bánnánk már. Szerkó ■. Legifjabbak. Szeged , febr. 2-án. Berlin, febr. 1. Versaillesi hírek sze­rint Jules Favre beteg lett. Az orleansi, le mans-i, aleucoui, továbbá az északi és keleti vaspályák német kézben maradnak. Intézke­dés történt, hogy Páris a fegyverszünet leg­csekélyebb megszegése esetén halomra löves­sék. Vincennes erőd — mint 1814-ban — úgy most is a kapitulatióból kizáratott , mi­vel ott a legdühöngőbb dlubbisták vannak belebbezve. Az összes erődöket a minák le­szerelése céljából mérnökök vizsgálták meg. Berlin, febr. 1. Páris kapitulátiója foly­tán 180,000 ember lett fogolylyá és 400 tá­bori ágyú­s mitrailleuse és 1500 ostromágyu esett zsákmányul; ez utóbbiak között vannak legnehezebb kaliberű tengeri­ ágyuk, valamint páncélos ágyunaszádok is a szajoai flottillából. — A belforti tüzérségnél lőszerhiány vehető észre. Német katonaságnak a menetel Párisba a hadparancsnokság különös engedelye nélkül . Levelezés. Csongrád, jan. 28-án 1871. T. szerkesztő ur! Miután becses lapjának buzgó olvasói vagyunk, e lapok hasábjain városunk egyes mozzanatairól is itteni r. i. által több közle­­ménynyel találkozunk, amint szintén e lapok 9-dik számában is r. i. urnák igen hosszú lére eresztett cikkében ismét felmelegitve találtuk a már általunk abbanhagyott csongrad­­bel­városi tanító választás ügyét is, melyben, úgy látszik , t. szerkesztő úr is a megrovatik, amiért lapjában valami hosszadalmas polémiá­nak helye nem adott, pedig okát eléggé ki­nyilatkoztatta a szerkesztői mondanivalók sözött. No de nem ezért fogtunk tollat, hanem el nem hallgathatjuk a r. 1. urnák azon sértő befejezését, midőn a tanulóválasztásnál valami bujtogatókról és azoknak megdorgáltatásáról is álmodozik. Talán feledni látszik r. 1. azt, hogy ott, hol egész városrész egy akaraton volt és van még ma is, szükségtelen minden bujtogatás; vagy ha azért, mert a belvárosi lakosság igen kedvelt ideiglenes tanítóját kivanta, hogy hagyják meg továbbra is, a levelező szerint dorgálást érdemel , akkor bizony nem egy vagy két egyént, vagy sze­rinte bujtogatót, hanem­ megdorgálgatják az egész belvárost. Hogy kérelmünknek ott, hol orvoslást kerestünk, hely nem adatott, az elég fájdalommal tölti el kebleinket, és elegen belvárosi családatyák vagyunk már annak szomorú tanúi, hogy gyermekeink tanulása mennyire sülyed alá a tavalyihoz képest. De mit tegyünk , tűrnünk és szenvednünk kell békével, mint az egyszeri ember, ki felsőbb helyre valami el­őné­vért folyamodott, de bélyegtelen folyamodványáért az előnév he­lyett kapott biz - egynéhány forintnyi bünte­tést bélyegcsonkítás fejében , és miután az illető igen pénzsóvár volt, nagyon zokon esett neki az ellenévkeresés. Mi csak vigasztaljuk magunkat azzal, hogy nem valami hiábavaló­­ságért folyamodtunk, hanem saját belátásunk szerint gyermekeink jövő művelődése volt kérelmünk föltett célja. Azért bárki mit itél felölünk, békével tűrjük, mint a szegény elha­gyatott francia nemzet tűr és szenved most ellenes nyomása alatt. Végre is kívánjuk, hogy legyen már egyszer végre a tanítóválasztási vitatkozások­nak,­­­ mert lehet, hogy a közmondás sze­rint : „végén csattan az ostor.“ Hanem ki­váncsiak vagyunk reá, hogy megválasztott tanítónk, ígérete szerint, miként allja ki az év végével a képezdei vizsgát? Végre kijelentjük, hogy e tárgyról többé, írjon bárki bármit, mi nem szólünk, az ügyet befejezettnek tartjuk. Még ez egyszer , saját becsületünknek kívánván eleget tenni a buj­­togatás elnevezésért, jónak láttuk levelező úrnak válaszkép ennyit az igazság érdekében kijelenteni. Több érd­e­k­el­t apa­ számában megjelent „Kisteleki freskóképek® című cikk a kisteleki polgári kört az olvasó közönség előtt oly szinben tünteti elő, mint azt a cikk írója megérni szeretné; — nehogy tehát a kisteleki polgári kör helyzetét és a freskó-képek íróját Viola urat nem ismerők, a most említett cikkben elősorolt valótlansá­gokat valóknak venni, s a kisteleki polgári kör helyzetén szánalomra indulni kénytele­­níttessenek : fölhiva érzem magam , úgy a pol­gári kör, mint a személyem ellen fölhozott, nemtelen boszúból származott cikket megcá­folni, s t. szerkesztő urat kérni, hogy ezen cáfolatnak lapjában, — mint ahol az alapta­lan sértegetés elkövettetett, — helyt adni szí­veskedjék. A tényeket szárazon, s csupán a tiszta igazság szerint szándékom előadni, hogy igy a kisteleki freskóképekben elősorolt alaptalan rágalmakat a t. olvasó közönség minden com­­mentár nélkül átláthassa. Kisteleken a polgári kör múlt évi már­­cius 1-én alakulván meg, megalakulásakor a közművelődést, a korral való haladást és a társadalom fejlesztését tűzte ki feladatául. A pártnézetekből fölmerült ellenszenveket meg­szüntetendő, a társas életet helyre­állítani, s köréből minden, akár politikai, akár vallási tekintetből fölmerülhető ellenszenvet és ide­genkedést megszüntetni tűzte ki föladatául, s alapszabályait akképen állltá össze, hogy a megalakult polgári kör csupán és kizá­rólag társadalmi, nem pedig politikai színezetet visel. De ezen polgári körnek politikai színe­zetet csakis Viola úr adhatott, ki a kör iránti ellenszenvét politikai ellennézettel akarja pa­lástolni ; mert azt állítja, hogy a kisteleki polgári kör legnagyobb része baloldaliakból áll; már­pedig, hogy ki melyik politikai párt­hoz tartozik, csakis a legközelebb múlt kép­viselőválasztás alkalmából lehet következtetni; mert aki akkor a jobboldali követjelöltre sza­vazott, azt csak Vid­a úr se mondhatja bal­oldalinak ; hogy pedig ezek többségben van­nak, úgy hiszem, elég annyit mondanom, hogy a körnek több mint 50 tagja közül 3, mondd, hárman vagyunk, kik a baloldali elveket vallották a követválasztás alkalmával. Ebből tehát eléggé kiviláglik, hogy a kör tagjainak nagyobb része nem a bal, hanem ellenkező­leg a jobboldalhoz tartozik; de azért megva­gyunk mi szép egyetértésben, amit Viola úr megirigyelvén, freskóképeivel az egyenetlen­ség magvát szándékozik elhinteni; de csaló­dott , mert ezzel csak önmaga ellen keltett bizalmatlanságot. De meg­­vagyunk győződve, hogy Viola urat nem is politikai nézetkülönbség , hanem a fölvilágosodottság terjesztése ingerlé föl. óhajtanánk azonban, hogy nyílt sisak­kal lépjen ellenünk a sorompóra , hadd lássa a t. közönség, kivel van dolga ; álnév alatt többnyire csak oly egyének szoktak mások ellen bántalmazólag fellépni, kik az igazság útját félve, álutakon iparkodnak kétes céljaik elérésére. A kisteleki polgári kör folyó évi január 8-án tartott tisztújító közgyűlését iparkodik Viola úr nevetséges és szánalomraméltó hely­zetben előtüntetni, és csodálkozását fejezi ki, hogy habár a kisteleki polgári kör tagja­inak legnagyobb része nem magyar? még sincs egyetértésen. Ejnye édes freskó úr, el tetszett tán felejteni, hogy a polgári körnek más nemzetiséghez tartozó tagja nincs, mint magyar? vagy talán csak nem szándékozik az izraelitákat külön nemzetiséghez sorozni ? s talán azt is el tetszett felejteni, hogy ön iparkodott a polgári kör föloszlására — mint ön szerint szükségtelenre — már hetek előtt pártott szerezni? hiszen éppen ön tette az indítványt a közgyűlésen a polgári kör fel­oszlására. Csak emlékszik talán rá, hogy önnel együtt heten szavaztak a föloszlás mellett, és mégis a föloszlatást és pártoskodást a szegény balpártiak nyakába tolná. Vagy talán csalódnánk az ön becses személyében, mely az illatos „Viola“ alatt rejtezik ? Alig hisszük. A közgyűlést oly színben festi Viola úr, mintha annak rajta kívül egyetlen értelmes tagja sem volna, sőt még gondolkozni sem volna képes, s igy magát vakon vezettetni engedné. Higgye el édes úr, hogy a magyar embert nagyon bajos orránál fogva vezetni, s különösen oly vezetőkre, mint aminőnek ön iparkodott magát töltősül, szüksége nincs. Végre is Viola úr által összehordott ba­darságokból az tűnik ki, hogy a polgári kört csak eszköznek használja fel, nagy kegyes ékesszólásával engem, mint a polgári kör el­nökét tegyen nevezetségessé, s tőlem azt, ami neki nincs, és ami előttem legdrágább, elra­bolhassa, — de ez egyszer csalódott, mert ha a „Szegedi Híradó® minden t. olvasója, kiknek ő a kisteleki freskóképeket szánta, mindkettőnket személyesen önmerne, bizony önvédelmemre egyetlen mentő szavacskát set.

Next