Szegedi Híradó, 1871. július-december (13. évfolyam, 79-156. szám)
1871-10-18 / 125. szám
Morvaországnak tehát eszerint háromféle közös ügyei lesznek : 1. Legközösebbek: a delegációk; 2. Közösebb : a képviselői congressus s a bécsi kormány; 3. Közösek: cseh országgyűlés, cseh kancellár. Csak ezután következnek Morvaország külön önálló ügyei, külön kormánynyal, külön országgyűléssel. A tiroli tart. gyűlés foederalistikus pártjának fölirati javaslata is megvan. Ennek is külön sütet lepény kell. Tirol is ugyanazt kívánja , amit Csehország nyert. A delegátiót a landtag választja. Minden ügy elintézése a tiroli tart. gyűlést illeti, bizonyos dolgokat csak átruház a képv. kongressusra. Külön kormány kell neki is, külön Burggraf, s ő is csak quótát akar fizetni. — A német alkotmánypárt, e fölirat hallatára, elhagyta a gyűlést. — A foederalismus, jegyzi meg a „P. N.“, gyorsan jut ahoz, hogy képtelenségét kézzelfoghatóvá tegye. Helybeli ullongások. / A szervező küldöttség tegnapelőtt tartá utolsó ülését, mely alkalommal az 1-ső osztály munkálata letárgyalásával teljesen bevégző munkálkodását. J Kinevezés. A szegedi törvényszékhez — mint a hivatalos lap tegnapi számában olvassuk— Ügyészszé Muskó Sándor családi kincst. urad. ügyész neveztetett ki. Megelégedéssel jelezzük e kinevezést, mely arról tanúskodik, hogy az igazságügyminiszter itt már figyelembe vette a helyi közvélemény kivonatát s a szegedi folyamodók közül választott, de megelégedéssel fogadjuk azért is, mivel a kinevezettnek ismert szép tehetsége és munkabíró fiatal ereje kezességet nyújt az iránt, hogy e fontos állomás jól lesz betöltve. Az alföldi tanító-egylet kebelében, közelebbi újjáalakulása óta, üdvös tevékenység kezd kifejlődni. Helybeli központi választmánya f. hó 14-én tartott ülésében több fontos tárgy, különösen a helybeli képezde fölött, igen érdekes eszmecsere folyt. A képezde ügyében átirat határoztatott az igazgatótanácshoz : a szükséges tanerők alkalmazása s az intézet célszerű berendezése iránt ; ellenkező esetre határozott kifejezés adatott azon véleménynek, mely szerint Szegedn egy állami képezde fölállítása iránt lépések teendők. Az egylet ugyanezen vál. ülésben hozott határozat szerint, fölhívást bocsát ki - - a fiókegyletek megalakítása tárgyában. Elhatározta továbbá, hogy a havonkint tartandó szakelőadások és értekezletek a jövő november hóban megkezdessenek. — Az egylet részéről köszönökat intéztetik a városi tanácshoz — az egylet számára kölcsönzött bútorokért. — Megemlítjük, hogy a központi választmány e nyilvános ülésén a vendégek közt Dáni Ferenc főispán úr is jelen volt s elejétől végig figyelemmel hallgatta az érdekes tanácskozást. A színházból. A színházban szombaton „Deborah“-t adják, melynek címszerepében Császárné, a tavai itt elhunyt Császár Miklós özvegye, fog föllépni. Fölhívjuk reá a közönség figyelmét annál inkább, mert, mint halljuk, az igazgató szerződtetni akarja (vagy már szerződtette is) Tőkési Emilia helyett , ki betegeskedése miatt gátolva van újrakezdett szini működése folytatásában. Tolvajlás a postán. Azon hangokból , miket a helybeli postahivatalról közelebb adtunk , gyaníthatta már az olvasó, hogy itt „kutya van a kertben.“ E gyanítást most hatalmasan növeli azon eset, mely legújabban történt. Egyik helybeli aranyműves ugyanis egy dobozkában 200 írt értékű gyémántköves gyűrűt küldött innen Bécsbe. A doboz meg is érkezett rendeltetése helyére , hanem üresen, a gyűrű eltűnt belőle. A föladó értesülvén a sikkasztás, helyesebben tolvajlás felöl, azonnal följelenté a dolgot a kir. biztosságnak. Igen helyesen. Az eset már magában — ha nem veszszük is számba az eddig fölmerült jelenségeket — annyira a vagyonbiztonságba vág, hogy a szigorú és beható vizsgálatot egyenesen kihívja. Mi ugyan nem vagyunk barátai annak, hogy a kir. biztosság rendes munkakörétől elvonassék, de itt már szükségesnek tartjuk beavatkozását annál is inkább, mert a levélsikkasztások ügyében a városi fő ügyész által megejtett vizsgálat, mint említettük, semmit sem tudott kideríteni, dacára annak, hogy — mint magánúton értesülünk — a postaszolgák egynémelyike nagyon is határozott és útbaigazító vallomásokat tett. Meg kell tisztítani a postai levegőt a rothadt anyagoktól ! A szegedi postahivatal egyébiránt más tekintetben is jeleskedik. A „Színpad“ című lap utóbbi száma is erősen nekiront amiatt, hogy Budáról bizonyos pénzösszeg utalványoztatott az itteni színigazgatónak, aki azt csak negyednapra kapta meg, akkor is úgy, hogy távirati sürgetésére szintén táviratilag tudaták vele, hogy az utalvány már három nap óta itt van a postán. Csakugyan itt is volt, hanem szépen nyugalomba helyezve. S hogy az ily menthetetlen hanyagságból mily kellemetlenségek és károk származhatnak, azt épen ez az eset is bizonyítja. Az utalványozott pénzt. ill. egy vidéki színházi karmesternek volt átadandó, ki erre várva, tehát csupán emiatt, három napot töltött és költött itt vendéglőben. • Megfogták a csizmadiát, így beszélt a fáma, hogy Szombathelyi uram, aki ruhatisztító, vulgo, fleckputzer nemes Szeged városában, a vásár vasárnapján rókuson történt gyilkossági eset után egypár véres ruhadarabot kapott vala tisztítás végett. A dolog szöget ütött Sz. uram fejébe. Elment rögtön a főügyészhez s ott azon kérdést teszi: ha várjon fölfedezték-e már a cipészlegény gyilkosát? A felelet igenlő volt. Sz. azonban kétkedőleg csóválva fejét, mondá, hogy alighanem tévedésben vannak, mert ő hozzá véres öltönyöket hoztak tisztítás végett s ő úgy hiszi, hogy annak a viselője követte el a gyilkosságot. A t. ügyész komolyan vette a dolgot s megegyezett Sz. urammal, hogy amint az asszony, ki a véres öltönyöket odavitte, elmegy érettük, hát azonnal kisérjék be, s evégből hajdút is adott rendelkezésére, ügy is lett. Az asszony elmenvén az öltönyökért, bevitetett. A t. ügyésznek jelentetvén, hogy itt az asszony, az rendeletet adott, hogy zárják el s tartsák szoros őrizet alatt. A jelentő hajdú azonban nem állhatta meg, hogy meg ne jegyezze, mikép a bekísért asszony ... ne, akit ő igen jól ismer. Az ügyészi írnok előtt egyszerre tisztában állt a dolog s nagyot nevetett. . . „No, mi megfogtuk a . . !“ Az asszony bevezettetik. — Hát maga mit keres itt szomszédasszony? kérdi az ügyész. Az asszony persze legkevésbé tudott fölvilágosítást adni, sőt ő várt erre. Csakhamar kisült a tévedés alaposan. Hát az asszony férjét épen abban a napokban, mikor a rókusi gyilkosság történt, összekoccanás folytán a korcsmában véresre páholták, ennek következtében a rajta volt öltönyök véresek lettek, miket ki kellett tisztíttatni Szuramnál , aki érti ezt a mesterséget. így jött aztán létre a nagyszerű gyilkossági fölfedezés — másodszor, mikor az igazi már benn ült. H.-M.-Vásárhelyen — mint az ugyanily nevű ottani lap írja — a színészet állandósítása céljából „színházi bizottmány“ van alakulóban. Az ügy megpendítői a város és a megye legtekintélyesebb férfiai, s igy a nevezett lap reménye , hogy az ige testté fog válni.A „Vásárhelyi Közlöny“. kollegánk replikázgat a múlt szerdai számunkban reá vonatkozólag közölt megjegyzésekre, hanem nagyon bágyadtan. A hajdú- és harangöntés féle megjegyzésünkre , melyet az ottan egy vagyonos polgár által szándékolt nyomda fölállítására tettünk , azt mondja, hogy e röszel felelni, s hozzáteszi (persze nekünk magyarázatul), hogy a „nyomdászat igen tisztességes üzlet s a nyomdák a kultúrák tényezői.“ Erre csak azt feleljük, hogy ezt történetesen mi is tudjuk, hanem emellett tudjuk azt is, hogy ha valamihez, úgy rr-:-:rr70^-:- . " 3 Két menyasszony. — Beszély. — Irta: Babirczy Ferenc. (Folytatás.) Most már érthetjük Arthur hirtelen változását s különös magaviseletét, midőn Bellát oly gyáván magára hagyá a népkertben. Bella e jelenet óta folytonosan gyöngélkedők, még az ágyat sem hagyhatta el; most látta, érezte megcsaladtatását egész nagyságában. Tehát az érzelem , az oly lángoló szerelem, mely az elemeket elég vakmerő volt megkísértésére fölszólítani, mind hazudott volt azok a mézédes szavak , melyek száz mennyországot teremtenek a szenvedélylyel szerető leány keblében, mind csak édes borítékai voltak a gyilkos méregnek, mit a szív tolvaja árulólag lehelt csókjaival a könnyen hivő kebelbe. Oh, szégyen, gyalázat a csábító fejére, ki orvkezekkel nem átallotta egy oltár szentségét bemocskolni! — Bella előtt Arthurt mi sem mente többé. A fájdalom megtörte a gyönge hölgyet nem panaszkodott, titkos bánatában némán hervadott, mint a virág , mely gyökerével férget táplál. Arthur kétszer is megjelent a maga mentsége végett, mindkétszer elutasíttaték. Bella nem akarta többé látni, nem akart hallani róla. Harmadszor levélben küldé mentségét Arthur; levele visszaküldeték fölbontatlanul; a levelet másodszor is elküldte, hasonlókép járt. Harmadszor megtudta, hogy Bella anyja nincs bonn ; ekkor maga ment el levelével. Bella nem bocsáta maga elé, levelét azonban megtartá s eltette párnái közé olvasatlanul, feltöretlenül. A szobaleány mindent hírül hozott Arthúrnak. Az ifjú őrjöngve hagyta el szerencsétlen szerelmese lakását. A városban valahol találkozott Bella anyjával, ez kikerülte, s mikor köszöntögneki, elfordítá fejét, még egy megvető pillantásra sem érdemesítő. Most érzé Arthur nyomorult voltát egész nagyságában. Az önvád kínos mardosása alatt átkokat szórt maga ellen. A nap, melyen a „szeretőpár“ öszszeadatik, kitüzeték , s a szerelmes, gondtalan gyermek türelmetlenül számítgató ujjain a csigaléptekkel haladó, a napokig tartó perceket, a hetekig nyúló napokat s az évhoszszúságú heteket. Oly nehezen várta a pillanatot, melyen a világ előtt nyíltan magáénak vallhatja kedves Arthurját. Arthur minden percet esztendővé szeretett volna nyújtani; neki nagyon,k is gyorsan telt az idő , pedig mindegy volt már, hamarább vagy később. De rettegett a perctől, midőn neki az oltár elölt, annak a gondatlan, forrón szerető gyermeknek azt kellene hazudnia, hogy szereti. Bella már fásult közönynyel nézett sorsa elé; fájó szíve a fájdalmak és szenvedések tengerén hányatva, megtörött, a lélek már istené volt, csak a vak eszköz, a gyártó testi szervezet tette meg gépiesen szolgálatát. Az esküvő napján önkénytelenül párnái közé nyúlt, megtalálta ott Arthur levelét. Öntudatlanul föltörte és elolvasó. „Imádott Bellám!" E címre a beteg fásult arcán egy futó keserű mosoly lebbent el. „Nem mentegetőzöm előtte, mert érzem, hogy nincs mentségem. De hűtlenségről nem vádolhatom magamat, mert szeretlek , mint első óráiban szerencsétlen szerelmünknek. — Egy nagy bűnöm van , a könnyelműség és gyávaság. Tőled tanulom a fiúi szeretetet, az engedelmességet; ebből eredt bűnöm irántad. Ezért még talán bocsánatot érdemelnék, de könnyelműségemért megbüntetem magam. — Igaz szerelmem zálogául fogadd tőlem azon ígéretet, hogy szánalomraméltó arám nem nem lesz soha, — s kiket az előítélet és erőszak egymástól elválasztott, egy jobb hazában egyeslitni fognak. Bocsáss meg imádott Bellám s bocsásson meg az ég a gyönge szivü könnyelműnek ! — Vőlegényed a halálban Arthur.“ (Folytatása következik.) A királyi koronatus Csehországban. (Vége) A vallomástevés. — A megkoronázott király most fölemelkedett, s miután a cseh koronát ismét a házi koronával fölcserélte , a jogart és az ország almáját kezeiben tartva, kisérve a consecratortól, a segédkező püspöktől, a klérustól, az ország főtisztjeitől s az örökös hivatalok tulajdonosaitól, 8 at. — elment az evangélium oldalához s föllépett az oltár közelében levő háromlépcsős magas trónra, s a consecrator az ünnepélyes koronázást befejezé a következő szavakkal: „In hoc regni solutio confirmet, etc.“ Ezután a fővárgróf helyettese a rendekhez ily szavakat intézett cseh nyelven: „Menjünk s tegyük le koronázott királyunk s örökös urunknak a vallomást“, melyre valamennyi jelenlevő örömkiáltásban tért ki. Mialatt a consecrator a „Te Deum laudamus“-t hangoztatá, a fővárgróf helyettese megillette a király jogarát kezével; ugyan igy tettek az ország többi főtisztjei, az örökös hivatalok tulajdonosai, a cseh hercegek, a titkos tanácsosok, a rendek s több városi képviselő, kik mindnyájan letették a vallomást, mialatt a város bástyáiról az ágyuk dörgései s valamennyi prágai templomból az összes harangok zúgása hallatszottak. A lovagütés. — A félbeszakított nagymise most folytattatok s a credo alatt többen a császár által sz. Vencel lovagjává éttettek. Offertorium után a császár elhagyta trónját, hogy az oltár lépcsőin térdelve, az áldozat ajándékot: a kenyereket és borhordókat, s azonfölül egy nehéz aranyat, átadja. „Agnus Dei“ után ismét elment a császár a főoltárhoz, kisérve az ország főudvarmestere, a két segédkező püspöktől s a fővárgróf helyettesétől, s térdelve magához vette a communiót a consecrator kezeiből. Midőn a consecrator az utolsó evangéliumnál az ünnepélyes áldást adta, a nagymise s a koronázás vége a főváros lakóinak ágyudörgések és harangzúgások által tudtul adatott, s a népsokaság, mely a szertartások tartama a nyomdászathoz szakértelem is kell; mivel ha ez nincs, akkor nem tisztességes nyomtatványok, hanem maskarák kerülnek ki belőle — amint ezt elég alkalmunk van tapasztalhatni. A „Vásárhelyi Közlöny“ szerint ugyan gondoskodtak már is „tehetséges szakértőkről“ , hanem aki tudja, hogy milyen ritka madár és drága portéka nálunk e téren a valóban szakértő, aki még hozzá tehetséges is , az tudni fogja, hogy milyen szakértői berendezést és vezetést lehet egy nemszakértő nyomdájától várni. íme , ezért tettük mi ama megjegyzést, melyet most is igazoltnak tartunk. A szinbírálataiból vett böngészetünkre pedig a nevezett lap nem tud felelni mást, minthogy — alkalomszerűleg majd viszontszolgálatokat fog nekünk tenni. Csak rajta mi mindig szívesen látjuk a sületlenségek kicégérezését, ha ellennünk történik is az. Majd okulni fogunk belőle,— aminthogy nekünk sem volt azzal más szándékunk, mint a „V. K.“ szerkesztőjét figyelmeztetni, hogy olyan badarságokkal ne engedje lapjában rontani a levegőt. ** A szegedi elhanyagolt rendőri viszonyok boszantó következményeinek élvezetéből ezidőszerint nagyon kijutott a reáliskolának , mely most, midőn a tanév épen kezdetét vette, formális tortúráknak van kitéve a Tiszapartról fenyőszálakat szállító szekeres- és marhacsapat ordító működése folytán. Már fölszólaltunk a nyáron e boszantó eljárás türetlen volta miatt, de természetesen eredménytelenül. A tanév bevégeztével azonban beszűnt a fenyőszállítás is, és szünetelt egész aug. és szept. hónapok alatt, mintha épen az előadások megkezdésére várt volna s richtig, mihelyt becsödültek a muzsafiak a tantermekbe, azonnal elbödült a szekeres- és ökör-kompánia a termek ablakai alatt. Ezen ázsiai barbarismusnak azonnali orvoslására komolyan felszólítjuk a rendőrséget , mert ott, hol a tudomány és erkölcs magvait akarjuk hintegetni, igen káros befolyással van a szakadatlan hűhó, vad lárma és öreg istene. — Hiszen vannak a sörház-utcán kívül mellékutcák, melyeken ép úgy szállítható a fenyő, mint amott; tessék a fenyőszállítókat a jelzett utcákra utasítani. Mert megengedjen a t. rendőrség, már akár inde, akár uude, de a tanügy valamivel magasztosabb jellegű és így előbbvaló, mint a tiszaparti fenyőszállítás. — Lapunkhoz két új kihordót akarunk alkalmazni; erre alkalmas (írni, olvasni tudó) egyének jelentkezzenek kiadóhivatalunkban. Meghívás közgyűlésre. Az „általános tiszti egylet“ szegedi előleg-osztályának f. évi október 15-re hirdetett alatt a vár előtt összegyűlt, a várudvarba bocsáttatott. Diszebéda hódolási teremben. — Az ünnepélyes menet most ugyanazon rendben, amelyben jött, ismét visszatért az Ünnepiesen földiszített hódolási terembe, hol a császári család tagjai, a szász király és királyné, a diplomáciai testület, a magas nemesség hölgyei s számos közönség már a számokra előkészített nézőhelyeket elfoglalták. Miután a menet trombitaharsogás közt a terembe ért, kis időre kiment a császár, csak a főkamarás helyettesétől s az ország főtisztjeitől kisérve, kik a koronajelvényeket vitték, az országszobába. Azalatt a kiséret a császári asztal körül, mely trónmennyezet alatt áll s melyhez a consecrator is hivatott, elrendezte magát. Most ismét megjelent a császár, s előtte hozták az országjelvényeket, melyek egy, a császár jobbja felöl az étkezési teremben álló asztalra letétettek, s miután megtörtént a kézmosás, melynél az örökös szeldelő gr. Waldstein a medencét tartá s a vizet önté, az ország föudvarmestere pedig, báró Hess, a törülközőt nyujtá, a császár trombitaharsogás és dobpörgés közt — mialatt az ország föudvarmestere neki a széket alátolá — leült az asztalhoz s a zene megkezdődött. Az örökös konyhamester, gr. Waldstein, az étkek lajstromát nyujtá át a császárnak, az örökös pohárnok helyettese s az örökös szeldelő az ebéd alatt tiszteket végzék, az asztalnál evő prágai hercegpüspök Bohuslaw lovag által szolgáltatott, miután mint a lovagrend tagja a fővárgróf által ezen tisztségre kiszemeltetett. A fölügyeletet az étkek fölhordása fölött az örökös konyhamester, gr. Waldstein, s az örökös ezüstkamarás, gr. Salm, tartották, gyámolitva ezen tisztségben a főkonyhamester Fürstenberg országgróf által. A hon javára. A császár első ivása után, mely alkalommal az ágyuk a város bástyáin megszólaltak, az ország főtisztjei az általuk meghitt vendégeikkel elmentek saját 12 asztalukhoz. A 12 asztal művésziesen, Prága legnevezetesebb épületeit előmutatva, volt földiszitve, s úgy intézve, hogy fölül, a trón jobbja felöl a fővárgróf asztala, balfelöl pedig az ország fő-