Szegedi Híradó, 1872. január-június (14. évfolyam, 1-78. szám)
1872-01-03 / 1. szám
edményeit; őrizkedjenek a túlemelkedéstől, saját tehetségük túlbecsülésétől ; ne feledjék, hogy habár az elmélet termékenyíti a gyakorlatot, és a tudomány gyakran kipótolja a törvények hézagát, ne feledjék el soha, hogy nem minden új elv egyszersmind helyes elv, s a jogtudomány nem egyedül az új tanok tudásában , hanem egyszersmind létező jogi intézményeink, a joggyakorlat fejlődésének javarlatában a korszentesítette tételek és gazságok, a helyesnek bizonyult régi elvek smeretében is áll; különösen pedig ne feledjék el a tisztelt bírák , hogy ott, hol a törvény betűje szól , ott, minden igazság , minden jog, minden tekintély, a törvényben és a törvény mellett áll; tartsák e tekintetben szem előtt Cicero azon arany mondatát: „vereque diei potest: magistratum legem esse loquentem, legem autem mutum magistratum!“ Ezeket szem előtt tartva, hivatásukat a törvény értelmében teljesítve, folytonos tanulmányozás által tőkélétesülve, fogják csak a bírák elővarázsolni a napot, melyen hazánk első folyamodású bíróságainak ujjáalakiását ünnepeljük, mely egyszersmind törvénykezésünk uj felvirágzásának örök emlékezetű nagyapjává válik, s nemcsak a jelen kor fogjaadóját tiszteletben leróni a birák iránt, nem a késő nemzedékek is hálásan fognak józaemlékezni azon jeles férfiakra, akik az újjászületés rögös pályáján úttörők, vezérek és alapítók voltak. — A horvát nemzeti párt tagjaival az óév utolsó napjaiban Bécsben folyt tárgyalások képezik reánk nézve a napi események legérdekesebbjét. Az értekezletek fonalát Lónyai vezeti, de rajta kívül Bécsben voltak (vagy vannak is még) Kerkápoly, Tisza Lajos, Pejacsevits, Wenkheim és Szlávy, miniszterek. A horvát unionista párt részéről is jelentek meg küldöttek s azokkal is volt külön értekezlet. Ez értekezletek célja : a magyar kormány és a horvát nemzeti párt közt létező nézetkülönbségeket kiegyenlíteni, ez utóbbi kiváltásnak lehetőleg méltányos kielégítésével. Az eddigi eredmény az, hogy a horvát nemzetiek némely kisebb panaszai közigazgatási uton orvosoltanak, egyéb sérelmeiket pedig majd írásba foglalják, s ugyanezt teszik azunionisták is. Amint a két párt kívánatait srmulázni fogja, a magyar miniszterek tanárkot tartanak s az ebben létrejövendő határozat szerint fognak a további tárgy-*»UiH-k alakulni, melyek — adja isten, hogy célhoz vezessenek; mert a jó barátság és egyetértés mindegyikünknek szükséges. (Csanádmegye tisztújító gyűlése. Makó, dec. végén 1871. Az uj megye kormányzása fölött már hetek óta különösen városunkban, de egész regyeszerte is kifejlett élénk izgalom és feszült érdekeltség tetőpontját érte e be 28-án, amikorra volt kitűzve az uj megye tisztikarának megválasztása. A virilisek és választott bizottsági tagok csaknem zsúfolásig megölték a megye nagy gyűléstermét, s a karzatot Makó város szépei a vidékről is néhányan hisziték. A mérsékelt számú hallgatóság és leköszönő tisztikar számára a legújabban csinos vasrácsozattal elkülönített hely volt fönntartva. Az elnöki széket Sántha Sándor kir. tanácsos és eddigi alispán ur elfoglalván, a főispán ur az elnöklésre meghívandó küldöttséget kért föl, mely is megbízásában eljárván, főispáni méltósága éljenzések közt lépett a gyülésterembe, s elfoglalván az elnöki széket, ragyogó ékesszólásu, terjedelmes beszéddel nyitotta meg a már tárgyánál fogva is fölötte érdekes s lefolyásában példányszerü gyűlést, az uj megyének első nyilvános működését. Az élénk tetszéssel fogadott, a megye kormányzásáról s jelen állapotáról hű képet nyújtó megnyitó beszéd után Sántha Sándor alispán ur főispán ur ő méltóságának átadván a vármegye pecsétjét „kivel mindig az igazságot nyomta“, s a levéltár és pénztár kulcsait, „kikben oly sok kincs őriztetik, hivatkozók arra, hogy 42 éve már annak, miszerint ő e megyét szolgálja s most harmadizben és talán utoljára leköszön az egész tisztikar nevében, eddig — mindenkor az igazság érdekében viselt hivataláról. Főispán ur ő méltósága a mai tisztújító gyűlés jegyzőkönyvének vezetésére Szél Ákos, az ügyészi teendők végzésére Meskó Sándorurat kérvén föl, a tisztújítási aktust azzal kezdi el, hogy a szavazatszedő küldöttség tagjaiul Tarnay Antal kir. tervszéki elnök elnöklete mellett Lonovics József és Hofbauer Sándor bizott tagokat kijelölvén, az alispáni hivatalra aogos Sántha Sándor és Dedinszky József urakat jelöli ki; a névszerinti szavazás eredménye jön, hogy 157 szavazat közül 39 szótöbbséggel Dedinszky József választatott meg, amely eredményt az elnöklő főispán lelkes éljenzés közepette jelentette ki Szabad legyen a tudósítónak is e választásra „éljen*-t kiáltani. Főjegyzőnek közfelkiáltással, a főispán s jelölő bizottság által melegen ajánlva, a volt főjegyző Szél Ákos úr választatott meg. A választás további eredménye következő volt: Főügyésznek egyhangúlag Török Imre, központi szolgabirónak : Návay Zoltán, battonyai járásba : Vigh Aurél, nagylaki járásba : Bartholomeidesz János, kovácsházi járásba szolgabirónak : Kossuth Béla. Árvaszéki elnöknek: Farkas Mihály, közgyámnak: Balka Gyula, ülnököknek : Lonovics Albert és Cseresnyés Kálmán. Aljegyzőknek: Návay Imre és Urbanics Kálmán. Főszámvevőnek: Bánfi József; főpénztárnoknak : Vaszil Ferenc ; alszámvevőnek : Vajda Ferenc. Főorvossá: Dr. Meskó János; járási orvosokká a központban: Ottinger Antal; Nagylakra: Dr. Laurovics János; Battonyára: Dr. Elesánszky Béla ; Mező-Kovácsházra: Vasvári Kovács Imre. Állatorvos lett: Gyüge János. Megyei mérnök: Vargha Zsigmond. E választások után főispáni méltósága kinevezte levéltárnoknak: Gyöngyösy Jánost; csendbiztosoknak a központba: Nagy Jánost; battonyai járásba: Pandó Jánost; nagylaki járásba : Lipták Lászlót; kovácsházi járásba : Molnár Imrét; bábáknak a központba : Zsazsó Rózát; Nagylakra: Kovács Pálnét; Battonyára : Fikker Jusztinát; Kovácsházára : Barth Rózát. Kiadónak: Nagy Benőt; igtatónak: Eisenstein Adolfot; Írnokoknak: Csala Ferenc, Kökényesy Géza, Ocsovszky Béla és Pintér Gyulát; dijnokoknak : Franc Serafin, és Gerzanics Gergelyt; kertésznek : Kosnás Jánost. Tiszteletbeli főorvosnak: Dr. Urbanics Mihályt és Dr. Elesánszky Bélát; tb. szolgabiráknak: Hervay Kálmánt és Fehérváry Imrét; tb. aljegyzőknek : Simay Edét és Antoneszky Dömét. Lis. K .föld. Január 2. 1872. Franciaország. A nemzetgyűlésben múlt év és hó 28-án a banktörvény tárgyaltatott. Ez alkalommal Thiers egy hosszan tartó, igen fényes, legyőző erejű beszédet tartott, mely általános tetszést nyert. A beszéd egyike Thiers legfényesebb parlamenti szónoklatainak. A banktörvenyi Láigvaló bigott ág a bankjegyforgalmat 2700 millióban tuvatna megaljitatni. A kormány azt vitatja, hogy ezen maximum nem tehet eleget az állam szükségleteinek s a bankjegy-forgalmat 3 milliárdra kéri fölemeltetni. Thiers remek szónoklata ezen cél keresztülvitelére irányult és győzött is. A párisi hivatalos lap megcáfolja azon híreket, hogy a német katonai hatóságok túszokat hurcoltak volna el az elszászi lakosokból, a német katonákon elkövetett gyilkosság tanúja miatt. Egyébbként a lakosság és német katonaság egymás iránti hangulata folyvást a régi, kölcsönös gyűlölettől izgatott. A brazíliai császár múlt szombaton Thiersnél ebédelt, az ebédre a miniszterek s a diplomáciai testület tagjai is meg voltak híva. A „Patrie“ jelenti: Több jobboldali és jobbközépi képvisel törvényjavaslatot fog beadni , mely szerint a kormány az ország területének teljes felszabadulásáig a bordeauxi egyezmény határai közül kimozdulni tartózkodjék ; csak azután fogna a Constituante megválasztatni. Németországban mindenütt nagy tetszéssel találkozott az osztrák trónbeszéd; a lapok kivétel nélkül dicsérőleg nyilatkoznak felőle. A „Vossische Ztg.“ például egészen meglepetve kiált fel: Ilyen programmja még egy osztrák minisztériumnak sem volt! A közleti szándoklatok létesítésére nézve kezességet vél azon férfiakban , kik ily programmot állítottak. A „Nord-Deutsche Algemeine Ztg.“ pedig szinntén e programairól nyilatkozva, többek közt ezeket mondja: Annak külviszonyokra vonatkozó néhány szavai bizonyosan mindenütt a legkedvezőbb viszhangra találandnak, ahol csak az európai vezérkabinetek közötti barátságos viszonyok ténye , s azoknak az általános békére való fontossága megfelelő méltánylásra találnak. Ama számos reformok bejelentése, melyek a közigazgatásnak egyetlen ágát sem hagyják érintetlenül, bizonyosan hálával fog üdvözöltetni. Angolország. A legújabb londoni sürgönyök jelentése szerint a walesiherceg súlyos és már a fölüdüldetésre kevés reményt hagyott betegsége némileg csillapult. A királynő egy iratban saját és a walesi hercegnő nevében köszönetét fejezi ki a nemzetnek a walesi herceg betegsége alatt tanúsított rokonszenvért. Olaszország, Rómában közelebb általános távirda értekezlet tartatott. Ez alkalommal határozatba ment az atlantántúli távirda-társulat képviselőinek indítványára, hogy az értekezlet a nagyhatalmaknál háború idején a távírdák semlegességét és az árszabályzat reformját fogja indítványozni. Az értekezlet legközelebb 1875-ik évben Szent - Pétervárott fog megtartatni. Orosz o rszág: Azon fényes fogadtatások, melyekben Alexis orosz nagyherceget az absolutistikus Oroszország trónörökösét az éjszakamerikai államokban a respublikus szabadság gyapontjában fogadják — természetesen Oroszország diplomatáinál nagy tetszést szültek. E tetszést nem késik viszhangozni a sajtó, s e körülménynek egyszersmind fontos politikai horderőt tulajdonít A „Journ. de St. Petersbourg“ például többek közt azt mondja, hogy Oroszország Amerikával való egyetértése által a világ békéje, az emberiség és a haladás csak nyerhetnek. Románia. Több távirat jelentéséből értesültünk arról, hogy a nagyhatalmak erősen zaklatják a román kormányt a vasúti kérdés kiegyenlítésére. Legutóbb is a miniszter a kamarában e tárgyú iratot olvasott föl a britt kormánytól. A kamara e sürgetések folytán a kormány tervezetét a vaspályakérdésben jelentékeny többséggel fontolóra tette; ez bizalmi szavazatot foglal magában a kormány iránt. Athénéből jelentik, hogy a minisztérium egy szavazásnál kisebbségben maradván, kabineti válság állt be. Egy koalitiós minisztérium alakulása Bulgária elnöksége alatt és Kumonduroszal valószínűnek tartatik. Havannából dec. 27-től jelentik, hogy Juarez helyzete Mexicóban napról napra, jobbá lesz. Helybeli újdonságok. Az óév meghalt, éljen az uj! A halottat eltemetjük, rámondjuk: nyugodjék békével! s azután foglalkozunk az élővel. Ez a világ folyása. Mi is íme , ittvagyunk újra, s miután elbucsuztattuk a kidőlt aggot, üdvözöljük a hamvaiból támadt phönixet, az ifjú évet, mely reményteljesen mosolyog elénk, és üdvözöljük az újév hajnalán újra látott kedves vendégeinket, olvasóink hű seregét. Örömünkre szolgál kijelenthetni, hogy e lap is, miként az újév , megifjult erővel kezdi meg 14-dik évi pályafutását; megifjult erővel, mert szellemi támogatóinak régi phalanxa nemcsak nem ritkult meg, de sőt növekedett, amint ezt olvasóink tapasztalni fogják. Teljes reményünk van tehát arra, hogy ez évben ismét egy nagy lépést haladunk előre az általunk kitűzött célhoz, mely nem egyéb, mint lapunkban lassan nem oly terjendő-ű teremteni a legnagyobb magyar városnak, az alföld e központjának, mely hozzá méltó legyen. E jóreménységben jókedvvel fogunk újra a nehéz munkához, még egyszer üdvözölve e lapok közönségét s viszontüdvözölve mindazokat, kik az újév alkalmából rólunk megemlékezni szívesek voltak. A szabad évő kör szombaton tartott választmányi üléséből táviratilag küldé meg Deák Ferencnek és Horváth Mihálynak újévi üdvözletét. Az utóbbi szintén táviratilag a következő szavakban viszonza a megemlékezést: „Szegedi szabadelvű körnek. Szives üdvözletéért, baráti megemlékezése és jókivánataiért benső köszönetét, — gyarapodása és fölvirágzására az újévben és diadalára a közügyekben, őszinte forró kivánatokat küld — Horváth Mihály.“ Újév napján, a szerencse- és jókivánatok e kiválasztott napján, most is bőven kijutott minden valamire való halandónak az újévi üdvözletekből, de azt hisszük, bővebben senkinek, mind szeretett föspárunknak, kinek mostanában úgyis sűrűn igénybe vett ajtója kilincsét egész délelőtt egyik ember a másik kezébe adta. Az egyesek közt azonban voltak testületi tisztelgések is, melyek közül kiemeljük azon tekintélyes küldöttséget, mely a városi bizottság számos tagjaiból alakulva, Vadász Manóssga vezetése alatt fejezé ki a bizottság nevében újévi üdvözletét. Testületileg tisztelgett nála továbbá az új törvényszék, a városi hatóság, a forgalmi bank, stb. Az újév napján egyébiránt, amint mi tapasztaltuk, az egész városban derült hangulat uralkodott, amit szívesen veszünk jó ómennek, szívünk mélyéből kívánva, hogy az egész esztendő ilyen derült napokból álljon. A tisztújítási előmozgalmak, melyek folyama két ágra oszolva indult meg a főjelöltekre nézve, vasárnap óta egy mederben folynak. E napon délelőtt ugyanis mintegy 40 tagból álló küldöttség Pálfy Ferenc urat kérte föl a polgármesteri jelöltség elvállalására s miután az a nyomatékos fölkérésnek engedett, a délutáni bfz. értekezlet e jelöltségben megállapodott, főjegyzői jelöltül pedig egyhangúlag Mészáros György urat állította föl. Ugyanez értekezlet a főkapit állásra Fodor István urat küldöttségileg kérte föl, ki azonban ezt nem fogadta el. Az első két polgármesteri jelölt most már visszalépvén , a választás tetemesen megkönnyítve lesz, a polgármester és főjegyző minden valószínűség szerint, fölkiáltással fognak megválasztatni. A fennebbi értekezésbel továbbá egy 15 tagú bizottság is kibbidti ki azon utasítással, hogy az a folyamodók névjegyzékéből kombinálva a többi tisztviselői állásokra nézve is, mintegy irányadón szolgálható jegyzéket készítsen. E bizottság tegnap délután teljesítő feladatát s megállapodását a ma d. u. 4 órakor tartandó nagy értekezlet elé fogja terjeszteni. Megemlítjük még , hogy ma d. e. 9 órakor rendkívüli közgyűlés tartatik , mely a kijelölő bizottsági tagságról lemondott Pálfy Ferenc úr helyébe fog egy tagot választani.A szegedi új törvényszék elnöke és tagjai hétfőn, újév napján délelőtt tették le az esküt a városi széképület tanácsteremében. Az elnök ez alkalommal röviden üdvözölte az egybegyűlt személyzetet, kijelentvén, hogy nem szándékozik a tervszék magasztos hivatását fejtegetni, miután ezt bőven teszi az igazságügyminiszternek ez altalomra kibocsátott körrendelete. Fölolvastatott tehát e körrendelet, melyet a tvszék tagjai lelkes éljenzéssel fogadtak. Másnap d. e. 10 órakor veni sancte volt a belv. egyházban, melyen az összes túszéki személyzeten kívül a főispán s egyéb hatósági közegeket, valamint igen szépszámú közönséget láttunk egybegyülve. Az uj bíróság most már hozzáfog az átvételi munkához és szervezkedéshez, azután, isten segélyével, az igazság kiszolgáltatásához. Nagy és mélyreható a föladat, mely új tvszékünkre vár, s mi szivünk mélyéből kívánunk neki erőt és kitartást, hozzá, hogy a reményteljes várakozásnak megfelelőleg oldhassa meg azt.Erkölcsi sülyedés. Baloldali lapjaink mostanában nagyon sokat emlegetik a corruptiót, az erkölcsi sülyedést, mely hazánkban tapasztalható s amelynek, szerintük, természetesen főfaktora a kormány és jobboldal , no meg hát , a jobboldali sajtó. Az ellenzéki sajtó persze erkölcsileg oly tiszta, mint a kristály és oly önzetlen, minőt a világtörténelem talán föl sem mutat. Bizony nem ! Mert mutassanak csak egy példát, egy lapot, még az általuk „bérenc“-nek nevezett politikai irodalom terén is, melyben oly kézzelfogható , oly visszataszító jelei mutatkoznának a nemtelenségnek, a társadalmi és politikai erkölcstelenségnek, mint aminekkel vidéki kollégájuk, a baloldali „Vásárhelyi Közöny“ vasárnapi száma tömve-dugva van. Ismerjük a csongrádmegyei tisztújítás dicső eredményét, tudjuk, hogy a „Vás. Közi.“ szerkesztősége és emberei fényesen gyűjtön UMIK fölött ! Kiket Oionduiin uurdalmazták és sárba hurcoltak. És most mit tesz e lap ? Talán megelégszik győzelme egyszerű konstatálásával és azon kímélettel viseltetik a levetettek iránt, melyet a lovagiasság legelemibb szabályai követelnek ? Dehogy ! Még azzal sem elégszik meg, hogy az öndicséret bűzével kiáltja: „Egy megyének élére fölvilágosult egyének (mármint amilyenek a győztesek !) kellenek ; a baglyok ideje lejárt, vonuljanak vissza faodáikba !“ nem ! hanem most is csak úgy, mint azelőtt, a gúny és piszok özönével árasztják el a bukottakat, hogy szinte föllázad az ember vére ez ocsmányság láttára. A magyar ember, őseitől öröklött lovagias természeténél fogva, még a csatatéren levert ellenségnek is, ha az már tehetetlenné vált, segélyére siet, s ha más nincs, önmaga kötözi be sebeit; — ezek a jó urak pedig a mesebeli ismert állat hősi erényét gyakorolják, amely megrugdosta a haldokló oroszlánt; sőt annál még nagyobb bátorsággal, készek megrugdosni a halottat is. Pfuj, gyalázat! És mindezt még tetézik azzal , hogy ahol az ildomosság a legnagyobb óvatosságot parancsolná az ő saját érdekükben , ott nyiltan tömjént gyújtanak a politikai jellemtelenségnek s a szomorú emlékű Bach-korszak ismert lojalitását, mely keresztet nyert érdemeiért, mint feddhetlen jellemet és honszerelmet mutatják be a népnek. Ez aztán a szép politikai erkölcstan , mely ha elterjedhet és gyökeret ver a nép szívében, a legbiztosabb eszköz lesz arra, hogy vele Magyarország sírját megássuk. A „Vás. Közöny“ a szerkesztőjéhez intézett interpellációnkat megelőzte és vasárnapi számában örömmel tudatja, hogy Ábrás Károly megyei főjegyző úr e lap szerkesztőségétől épen nem fog visszalépni. Bravo ! Tehát Ábrái úr összeegyeztethetőnek tartja a megye egyik fő hivatali állását a szerkesztőséggel. Természetesen, mert ő nem tudja, vagy nem akarja tudni, hogy egy lapnak egyik legtöbb feladata a közjó érdekében ellenőrizni a köztisztviselők működését. Már most ugyan mit lehet majd e tekintetben várni a „Vás. Közi.“-től, amely eddig oly kérlelhetlen ostorozója volt a megye két fő tisztviselőjének? Semmit, sőt roszabbat a semminél: a köztisztviselők tetteinek szépítgetését, hibáinak legyezgetését, netaláni bűneinek agyonhallgatását. Mert azt csak nem lehet várni egy oly laptól, hogy saját szerkesztője és elvtársa ellen is megmondja az igazat. Hogy etekintetben mily célzattal vannak Ábrás úrék, mutatja a szerkesztőségeb