Szegedi Híradó, 1876. január-június (18. évfolyam, 1-78. szám)
1876-02-04 / 15. szám
monarchia jelen alapját, s Ausztriára úgy mint Magyarországra nézve a béke és jóllét új korszakát jelezte. Deák túlélte e nevezetes tény befejezését annyi ideig , hogy tanúja lehetett műve megszilárdulásának ; az a tudat , hogy mily szolgálatokat tett hazájának, bizonyosan megédesítette a nagy hazafi végperceit.“ A vidékről. (Cáfolat.) Dorosma, jan. 31. Az „audiatur et altera pars“ elvénél és t. szerkesztő ur ismert lovagiasságánál fogva reményem, hogy jelen sorok helyet találandnak becses lapjában. Egy állítólag községi pótadót fizető szüle a miatt emel panaszt b. lapjában, hogy Dorosma város tanácsa roszul alkalmazott takarékosságból repceszalmával sütteti az iskolákat és hogy e miatt 8° hideg-meleg mellett a gyermekeknek és a tanítóknak megbetegedniök kell. Nem tudom, ama szülő hol olvasta a repceszalmának azt az elemzési táblázatát, amelyből igazoltatnék, hogy annak melegítő értéke úgy állana a búzaszalmáéhoz, mint a 3-hoz; de nem is tudhatom, mert nem vagyok szakember, hanem egyszerű dorosmai tanácsnok. Annyit azonban mégis tudok, és ezt belátandja minden józan ember, hogy ha a tüzelő mennyisége elegendő, a repceszalmával is be lehet fűteni, miről az igen tisztelt szülő meggyőződhetett volna, ha Sziger József igazgató-tanító úr lakására megy, ahol oly nagy a melegség, hogy az orvos annak betegeskedő nejét kevesebb fűtésre iitette. Fűtőanyag tudtommal elég van, ha tehát az iskola mégis hideg , úgy tessék a nyilvánosság helyett a nevezett ig.-tanító úrhoz folyamodni, aki bizonyára segítend a bajon. A gyanús „szülő“, aki azt is tudja, hogy a tanítótestület az „illető helyen már többször sürgetett orvoslást“, tévedésben méltóztatik lenni, vagy a közönséget szándékozik tévútra vezetni; mert ha a tanácsnál, nem többször, de csak egyszer is, emeltetett volna e miatt panasz, csekélységem is tudná; minthogy pedig ilyenről még utánjárással sem szerezhettem tudomást, kénytelen vagyok az egész közleményt szándékosan elferdítettnek és utóbbi részét egyenesen rágalomnak nyilvánítani. Ha van a „szülő“-nek panasza, rukkoljon ki vele, de ne becsmérelje épen a tanácsot, amely háromnegyed részben intelligens emberekből áll s amely különös törekvése tárgyává tette a tanítók és iskolák helyzetének javítását. Hogy ez a tanács mégsem fut, hanem csak csigamódra halad, az nem fogja megbotránykoztatni azt, ki a talajt ismeri, melyre pályája építve van. Egy tanácsnok. Távirat Dudopcaliffi. ■ Budapest, febr. 3. (Föladatott d. u. 4 óra 40 perckor.) Szeged város részvétiratai tegnap Grbiczynek, koszorúi az akadémiánál átadattak. A t. hatóság koszorúja a több száz között egyike a kiválóknak. A nép kora reggeltől tengeráradatként hullámzik. A temetés alatt minden bolt zárva. Az óriási gyászmenet délben indult meg az Akadémia elől s 3 órára ért a temetőbe. Az utcákon a rendet három ezred katona tartotta fönn. Király ő fölségét Mendel képviselte. Jelen volt József főherceg, András y , sat. Helybeli újdonságok. Még a haza nagy halottját siratjuk, midőn szivünkben a gyásznak, szemünkben a könynek uj forrása támad ! A haza gyásza mellett, amelyben milliókkal osztozunk, házi gyász is ért bennünket ; s bár ez csak a mienk s rajtunk kívül keveseké, de ama mellett helyet kér ez is, amint helyet foglalt szivünkben az általa okozott külön fájdalom, amely kifejező hangot keres. Dr. Kleinmann Upot, a „Szegedi Híradó“ főmunkatársa, tegnap, folyó hó 3-án, d. e. 11 órakor hosszú szenvedés után elhunyt! Hetedfél éve, hogy boldogult barátunk első közleménye e lapokban megjelent, s ez időtől fogva ő volt e lapnak mellettünk leghivebb barátja, legbuzgóbb belmunkatársa és legerősebb szellemi támasza. Nem tudjuk, a fájdalom nagyobb-e keblünkben, melylyel a legönzetlenebb barátot, a legtisztább szivü, legnemesebb lelkű emberek egyikét siratjuk, vagy az őszinteség, melylyel ez elismerő vallomást teszszük, hogy emlékének kötelességszerűleg adózzunk, s amelylyel kimondjuk, hogy lapunkat az ő halálával súlyos veszteség érte. De a mi veszteségünk eltörpül a boldogtalannak szegény családja mellett, amelynek öröme, reménye, büszkesége, mindene volt. E szűk keret nem elég arra, hogy ritka erényeinek, miket csak kevesen ismertek, kegyeletünkkel méltókép adózzunk; meg fogjuk ez adót hozni később úgy, amint igaz érzelmünk sugalla. Itt csak annyit említünk meg, hogy Kleinmann Lipót tudományos képzettségére nézve oly magaslaton állott, amilyenre az ő korában csak ritka ember jut; hogy nálánál lelkesebb magyart és hazafit nem ismertünk; hogy mint polgár és ember mintaképül szolgálhatandott a mai erényekben laza korban, s végül, hogy hozzá foghatóanfeláldozó fiút nem ismertünk. Halála szép volt, mint élete. Erős lelke az utolsó pillanatig ébren volt s arkain a szeretet szavaival halt meg. — Kevés embert ismertünk, akiben a kötelességérzet oly erős lett volna, mint benne. Ez magasztossá téve halálát. Valóban úgy halt meg, mint a hős a csatamezőn, karddal kezében. Az ő kardja atoll volt, amelyet nem szűnt meg forgatni, amig kezét emelni bírta, hogy elvállalt kötelességének eleget tegyen. Vasárnapi ciceró-cikkünk: „A miniszterelnök válasza“, még az ő tollából folyt, s ime, ma már halott. Ezt még pénteken irta. Szombaton már nem bírta megirni az országgyűlési tudósítást s ez haláláig gyötörte. A hős addig küzd, mig kardját emelni bírja , ő addig irt, mig a tollat bírta, és csak akkor szűnt meg, midőn a nemes fegyver kihullott kezéből. Csak 35 évet élt. Legszebb férfikorában ragadta el a halál, a zord halál, mely vele egy hasznos és reményteljes életet visz a sírba. Három korona-utcai lakásából ma délután 1/ 3 órakor kisérjük a nemes lélek kihűlt porait az örök nyugalom helyére. Legyen neki könnyű a föld s legyen pihenése édes annak, kinek az élet oly sok szenvedést és oly kevés örömet nyújtott! Áldás és béke vele !* A Deák- emlékszoborra, amely bizonyára meglesz, első gondolt a hű Fiume városa és talán a második Szegeden Kéry János úr és neje, akik együtt tíz forintot küldtek be hozzánk a Deák Ferencnek emelendő emlékszoborra. Azt hiszszük, nem sokáig kell várnunk, midőn ez összeget illetékes kezekbe szolgáltathatjuk. — A helybeli zsinagógában Deák Ferenc emlékére jövő vasárnap, február 6-ikán d. u. 3 és fél órakor gyászisteni tisztelet tartotik. A „Hegykoszorú“ és a húsvéti hangverseny. Hölgykoszorú cím alatt közelebb egy leány egylet alakult városunkban, amely azon szép feladatot tűzte maga elé, hogy húsvét másnapján saját erejéből egy nagyobbszabású hangversenyt rendezzen a Jugonicsszobor javára. A kezdeményezők első megállapodása az volt, hogy mintegy 40 hölgy keressék föl a hangversenyben való föllépésre, továbbá, hogy városunk összes fiatal hölgyei, mint pártoló tagok, vonassanak az egylet körébe és pedig bizonyos csekély dijak mellett, amelyekből begyülendő összeg az előleges költségek födözésére lesz fordítandó, hogy igy a tiszta jövedelem majd minél nagyobb legyen. A szép eszme kedvező talajra talált, amint azt az egyletnek már megnyert tagok nagy száma mutatja. A kezdeményező hölgyek, amint a részvét biztosítani ígérte a sikert, a Dugonics-szoborbizottsághoz folyamodtak azon kéréssel, hogy ez az általa ugyancsak húsvétra rendezni elhatározott hangversenyéről mondana le és engedné át nekik annak rendezését. A bizottság szívesen hajolt kérésekre s néhány tagját kiküldé, hogy velők értekezésbe bocsátkozzanak, a mi azóta már megtörtént s a vállalat most már a legjobb folyamatban van. A programm megállapítása fölött tegnapelőtt folyt a tanácskozás, hogy minő eredménynyel, még nem tudjuk; annyit azonban már tudunk, hogy a többi közt lesz egy impozáns női énekkar, egy 16 kezes darab zongorán, sat. Az énekpróbák Róth Endre úr vezetése alatt máris megkezdettek. A „koszorú“ eddigi tagjainak névsorát jövő számunkban hozandjuk. — Az olvasó-egylet harmadik fölolvasási estélye jövő pénteken, f. hó 11-én fog megtartatni. Morvát Sándor főgymnáziumi tanár úr fog fölolvasni ily című értekezést : „Van-e létalapja az egyetemes nyelvnek? Mind a fölolvasás érdekes tárgyánál, mind a fölolvasó átalánosan tisztelt egyéniségénél fogva — ki még a Petőfi-ünnepély alkalmával tartott szép felolvasása óta élénk emlékezetében van közönségünknek — van okunk hinni, hogy ezen estély is minden tekintetben meg fog felelni várakozásunknak. — Az „Alsóvárosi társalgó-egylet“ bor- és szesztermék-kiállítása múlt szerdán, e hó 2-án nyittatott meg s mint már jeleztük, tartani fog bezárólag e hó 6-ig. A megnyitás Fodor Imre egyi. elnök alkalmi beszédével vette kezdetét, melyet Király F. nagy érdeklődéssel hallgatott fölolvasása „Szeged bor- és szesztermeléséről“ követett. A kiállításon mintegy száz bor- és szesztermék lett bemutatva, s elmondhatjuk, hogy annak megtekintése nemcsak szakértők és érdekeltek, hanem bárki részéről is a legnagyobb élvezettel történhetik. A kiállítás ünnepélyes bezárása és a szombaton d. n. tartandó bírálat kihirdetése és a kitűzött jutalmak kiosztása vasárnap este 6 órakor fog történni. — A „Szeged bor- és szesztermeléséről“ szóló érdekes felolvasást lapunk vasárnapi számában fogjuk közölni. — Az iskolaszék végre is gondoskodott, hogy a Sobai-féle házban elhelyezett elemi leányiskolák nyomorult állapotán segítve legyen. E helyen két tanteremből készitenek egyet, igy legalább el lesz érve azon cél, hogy az eddig összezsúfolt leánykák tágasabb helyiségben leszek. Egy osztály bérelt házban fog elhelyeztetni. — A belvárosi főiskoláknál ismét foganatba vétetett az úgynevezett „szé ts zó r a tás.“ Egy osztály ismét áthelyeztetik a tiszaparti Schäffersde házba, ami magában véve elég hiba, mégpedig kétszeres okból; először , mert az épület közvetlen a tiszaparton van, tehát a tanulókra nézve szerfölött veszedelmes; másodszor, mert az iskolaépület a sörházi kaszárnya mellett van, alól az örökös dobolás és trombitálás naphoszszat tartván, az előadásokat rendkívül gátolja, sőt sokszor negyedórára is megakasztja. Hát morális tekintetben mit szóljunk e helyről! ? Az iskolák összecsoportosítására nézve ajánljuk a hatóságnak, hogy mielőbb új és alkalmas iskola építéséről gondoskodjék a belv. elemi isk. számára. „Kósza Jutka, az akasztott árvája.“ Ez a címe Lukácsy Sándor legújabb népszínművének, amely legelőször holnap fogja nálunk a színpadi siker próbáját kiáltani , szerzőjének jutalomjátékára. Szerzőnek „A pók“ c. népszínművében már a kompozíció és jellemfestés figyelemre méltó jelei mutatkoztak, óhajtjuk, hogy azokat itt fejlődésben találjuk. Fölhívjuk a holnapi előadásra közönségünk figyelmét. — Halálozás. A P. N.-ban olvassuk nem csekély meglepetéssel, hogy Hoós Ferenc ügyvéd, 1848—9-iki honvédszázados és volt orsz. képviselő, még jan. 9-én Martonoson elhunyt. A hold, szép képzettségű férfiú volt s a politikai mozgalmakban tevékeny részt vett; az utóbbi években többször fölkereste lapunkat is tartalmas politikai cikkeivel. Béke hamvaira! — Tanügy. A „ Békés-csongrád megyei tanító egyesület“ helybeli tagjai legközelebb ismét két szakosztályt alakítottak meg. A egyik a nyelvészeti és történelmi szakosztály, melynek elnökévé egyhangúlag ismét Nagy János polgásk. igazgató, jegyzőjévé pedig Kamocsay Imre választatott meg. E szakosztály megalakulása alkalmával egyidejűleg értekezletet is tartott, melynek tárgya a mondat fő- és mellékrészeinek okadatáltan és helyes irányban való megállapítása volt. Ezúttal Vass Mátyás szakosztályi tag bejelentette, hogy a jövő szakértekezleten gyakorlati előadást fog tartani tanítványaival s a jelzőket fogja megismertetni. Ajánlata közhelyesléssel elfogadtatott. — A másik szakosztály, mely megalakult, a természet- és mennyiségtani ; ennek elnöke Vészics Lajos, jegyzője pedig Ferenczi István lett. A tanítóegyesületnek van tehát ez időszerint helyben három megalakult szakosztálya, u. m. 1. a nevelési és művészeti, 2. a nyelvészeti és történelmi, 3. a természet- és mennyiségtani, mely szakosztályok fölváltva havonként egész buzgalommal tartják meg nyilvános szakértekezleteiket; o Hxunkállxolnak ex tanügy omolyaón . A szegedi iparos ifjak egyletének múlt számunkban hozott közgyűlési tudósításában a tisztviselők névsorából tévedésből kimaradt a pénztárnok neve, amely tisztségre ismét Maróczy József lett megválasztva. — Pótlólag azt is megemlítjük, hogy az iparos-ifjak egylete e közgyűlésen jegyzőkönyvileg fejezte ki fájdalmát a haza bölcsének elhunyta fölött. A helybeli első izr. betegápoló-egylet jan. hó 23-án tartotta ez évi rendes közgyűlését, tagjainak élénk részvéte mellett. Elnöknek nagy szótöbbséggel Eisler Fülöp választatott, kiben a közbizalom már másodizben összpontosult; alelnök lett: Neubauer József, egyleti orvos dr. A 11 w er Ármin. Ezen egylet már 16 év óta működik, mely idő alatt számos nyomorba esett embertársát látta el a szükséges gyógyszerekkel, azonkívül pedig pénzbeli segélylyel is. — Dorosmán Deák Ferenc dicsőült nagy hazánkfiáért az engesztelő gyászmise kedden tartatott meg. — Kiadóhivatalunk figyelmezteti a t. c. közönséget, hogy Rádóczy József, e lapok volt kihordója, ez állásáról már régebben elbocsáttatott és a lap részére semminemű pénzek fölvételére többé jogosítva nincs. — A „Magyarország és a Nagyvilág“ 5-ik száma megjelent a következő tartalommal : Megváltó nélkül. Elbeszélés. (Borostyáni Nándor.) Folytatás. — Aláz’ szolgája. . . . (Költ. Szabó Endre.) — Cigány temetése az erdélyi havasok között. (Képpel.) — A festő műhelyében. (Képpel.) — A biró színe előtt. (Képpel.) — A hiéna. (Képpel.) — Az uj Bellaria Bécsben. (Képpel.)- Az orvosi tudomány első kezdetei. (Vége.) — Kirándulás Bécsbe. (Porzó.) — A sárga álarcos. Elbeszélés. (Wilkie Collins.) Folytatás. — Különfélék. — Sakkfeladvány. — Szóralány. — Szerkesztői üzenetek. Előfizetési díj : negyedévre 2 frt 50 kr, félévre 5 frt, egész évre 10 frt. — Dr. Kleinmann Lipót, nevelőintézetem kitűnő képzettségű hold. tanára elhunyta alkalmából, az idő rövidsége miatt ez után tisztelettel tudatom intézetem összes tanárkarával, hogy a boldogult temetése ma délután fél három órakor leend a belvárosi háromkorona utcai lakásából. Szeged, 1876. január 4. Zerkovitz-Prinz Janka, nevelőintézet-tulajdonos. — Értesítés. Aluljegyzett bizottság tisztelettel tudósítja mindazokat, kik az olvasó-egylet által rendezni szándékolt álarcos bálra páholyjegyeket váltottak, — hogy jegyeik ára az egyleti szolga által házukhoz visszaküldetik. Szeged, 1876. febr. 1. A rendező - bizottság. Meghívás. A „Tanügyi kör“-ben (özv. Csorvai Jánosné háza, volt Lloyd-helyiség) folyó év és hó 5-én (szombaton) délutáni 5 órakor Bauer Simon főreáltanodai tanár „A tankönyv elméleté“-ről fölolvasást tart, melyre a kör t. c. rendes és pártoló tagjait tisztelettel meghívja Szegeden, 1876. február 3. az elnökség, Fölhívás. Alólirott egész tisztelettel kéri mindazon t. zeneszerző urakat, kik az általa munkában levő magyar zenészeti lexikonban helyt foglalni akarnak s magyar születésűek , hogy életrajzukat munkáik címeivel együtt legkésőbb ez év május hó végéig beküldeni szíveskedjenek. Budapest, 1876. febr. 1. Ságh József, IV. ker. Lipót utca 22. Vegyes. * Egy kártyavető jóslata. Egyszer, nagyon régen, midőn Deák Ferenc életteljes fiatal ember volt, egy szabadban töltött mulatság alkalmával megyei tiszttársainak egy cigány kártyát vetett ; a boldogult Deákra is rájött a sor, bár nem örömmel adta rá magát, hogy meghallgassa a barna jóst. Ez azt jóslá neki, hogy nagy ember lesz belőle, de azért nem fogágyban meghalni. A jóslat valóban teljesült : Deák Ferenc nagy ember lett s nem ágyban, hanem karosszékben halt meg. * K e h i d á n, Deák Ferenc volt ősi birtokán, az intelligencia elhatározta, hogy a kastélyban egy művész által Deáknak reliefképét állíttatják föl, alája egy márványtáblát helyeznek, melybe e szavak vésetnek : „Deák Ferenc lakóháza.“ A kastély tulajdonosa, Baranyi úr, födezi a költségeket. A leleplezés nagy ünnepélylyel fog végbemenni. * Kik haltak meg január 28-án 1814-ben Nagy Károly, 1547-ben VIII. Henrik, Anglia királya, 1805-ben Csokonai Vitéz Mihály, 1876-ban Deák Ferenc. i * Deák Ferenc arcképei érdekében. Minthogy dicsőült nagy hazánkfia „Deák Ferenc” arcképeinek elárusítására a fővárosi árvaházak javára csak a főváros van,jogosítva, és csakis azon képek tekinthetők eredetieknek, melyek a főváros bélyegével el vannak látva, s igy minden egyéb a bélyeget nélkülöző, nem eredeti kép elárusitása az árvaházak kárára történnék ; ennélfogva fölhivatik és figyelmeztetik mindenki, a ki felejthetlen nagy hazánkfia eredeti és egyedüli hű arcképét kívánja megszerezni, hogy a jótékony cél tekintetéből az arcképek előlapján látható fővárosi bélyegre figyelemmel legyen. * Egy vidéki Uctatius. Egy szászókai beregmegyei parasztember, a zsidók iránti gyűlöletből, nem rég következő tettre határozta el magát. Kiszolgált tüzér lévén, sziklai nyárfából egy ágyút készített, azt megvasalta s még lebbentyüvel is ellátta. Mikor azután a zsidók egy szombaton imádkozni összegyűltek, a paraszt erősen megtöltött ágyúját az ablakon keresztül közéjük irányzó, de a vasdarabokkal, szegekkel s más primitiv ágyutöltelékkel saturált ágyú az elsütéskor egészen más irányt vett s ekként semmi élőlényben kárt nem okozott. Jelenleg Actatius kollegája ágyústól együtt, a beregszászi törvényszék börtönében gondoskodik az ágyukészités nehéz mesterségéről. * Egy hős kutya. Münchenben közelebb különös hőst temettek el teljes katonai pompával. A híres Milo volt ez, melynek a kutyák története nem egykönnyen mutathat föl párját. Ez a kutya, mely három hadjáratban tényleges részt vett, 1864-ben kezdte hadipályáját, midőn a westphaliai 15. gyalogezred sorai közt ment először háborúba. Részt vett az 1866. évi hadjáratban is, midőn Kissingennél súlyosan megsebesült; az 1870—71. évi hadjáratból sem maradt el, jóllehet nagyon beteges volt. Három hadjárat becsületjelvényeivel földiszitve foglalta el szokottt helyét a porosz-frrancia háború alkalmával is, az előőrsöknél, melyeknél éberségével sok hasznot tett. Hadipályáját azonban a napokban megszakította a halál. Századának egy osztálya kísérte ki és sírja fölött távlövést tett. * Ismét nagy vasúti szerencsétlenség történt Amerikában Huntingdonnál. Két vonat ütközött össze, mi iszonyú rombolást okozott. Az összeütközés utáni jelenet iszonyatos volt. Halottak és sebesültek halommal feküdtek a kocsik romjai alatt. Csodálatos azonban, hogy oly utas is volt elég, ki legcsekélyebb sérülést sem szenvedett oly kocsiban, melyben a többi mind összezúzatott. Egy kocsi szögletében egy embert plaidjébe burkolva, mély álomban találtak; vele szemben egy másik utas aludt, de ez már az örök álmot aludta. Egy harmadik kocsiban egy fiatal embert találtak, ki egy elalélt nőt igyekezett magához téríteni. E nő meghalt, mondá a vasúti orvos. Nem, nem ! Ne mondja azt, orvos, hisz nővérem ő! Egy női kocsiban az asszonyokat mind halva találták, s az egyik ölében egy halott pincset. A halottak száma, amint eddig megállapíthatták, 14, a nehéz sebesülteké 30. Az összeütközést az idézte elő, hogy a vonatvezetők az iszonyú hózivatarban a jelző lámpásokat nem láthatták. Érték- és váltó-árfolyam. Bécs, 1876. február 3-án. 5°/0 metalliques 68.70 5°/0 nem. kölcsön 73.75 1860-iki államk. 111.15 Bankrészvények 8.79 Hitelrészvények 189. London 114.40 Ezüst 104.— Cs. kir arany 5.391/2 Napoleon Ádor 9.18V 100 márka 56.70