Szegedi Híradó, 1877. július-december (19. évfolyam, 78-155. szám)
1877-09-12 / 109. szám
feliratban megsürgetjük a közlekedési miniszter urat. Mi igazságot kérünk, melyet kérni jogunk van, és kérjük ezt oly hangon, mely a hosszas eredménytelen kunyerálás után még ma nem árnyaltatik a méltó elkeseredéstől. Ha elismerik terheink aránytalanságát, segítsenek rajtunk , ha nem vonják tagadásba túlfizetéseinket, ne kényszerítsenek tovább is tartozatlan fizetésekre. Az odiózus ügy tárgyalása ez alkalommal is igen tanulságos volt. A szónokok, kiknek beszédét a kiáltó jogtalanságok miatti méltó keserű hang jellemezte, legtöbbnyire a régi és már számtalanszor elmondott sérelmek fölsorolásával foglalkoztak. A tanácskozás folyamát azonban kiválóan érdekessé tette elnök főispán úr fölszólalása, mely legtalálóbb jellemzést adott nyomasztó viszonyainkról, s minden szavát az elfogulatlan igazság szelleme lengte át, továbbá Bakay Nándor rövid, de férfias határozottságú beszéde, ki a percsóra-ügyi legutóbbi konferenciák folyamáról érdekes közlést hozott tudomásra, mely a tárgy odiózus jellegét még élesebben illusztrálja. E beszédekről, valamint általában az ülés folyamáról, részletes tudósítást közlendünk. Első ülés : szeptember 10-én. Elnök : Dáni Ferenc, főispán. Jegyző: Reizner János főjegyző. Elnök megnyitván az ülést, olvastatott a múlt hóról szóló polgármesteri jelentés. A jelentés szövege a következő: Tekintetes Közgyűlés! A szervezeti szabályok értelmében köteles jelentésemet a lefolyt augusztus hóról van szerencsém a következőkben megtenni. A múlt hó időjárati viszonyai a hó első felében kellemes melegek, a másikban forrók és esetlenek voltak, azonban dacára eme forróságnak, a közegészségi állapot folytonosan jó volt, semmi járvány nem volt s még a szokott helyi kórok is szórványosan jelentkeztek. A kórház betegforgalma szintén mérsékeltnek jelezhető, amennyiben a július hóról visszamaradt 88 beteghez augusztus hóban 72 vétetett föl, s így gyógykezelés alatt összesen 160 beteg állott. Ezek közül meggyógyult 45, elbocsáttatott javultan 8, javulatlanul 1, meghalt 6, s így a jelen hóra ápolandóul 100 maradt vissza. Augusztus hó folyamán összesen 165 halálozási eset fordult elő, és pedig 90 férfi és 75 nő. Az állatok egészségi állapota, a sertések között kiütött, de szórványosan jelentkezett tályog kivételével, egészen jó volt. A közbiztonságra nézve a múlt hó mind a bel-, mind a külterületen teljesen zavartalanul folyt le, s az apróbb kihágási vagy tolvajlási esetek is gyéren merültek föl. Az idei termés eredménye, különösen a tavaszi jó időjárás dacára, csak középeredményt mutatott föl, míg a kukorica augusztus hó forró, száraz napjai következtében a középtermés kilátásával sem kecsegtet. Több tüzeset is fordult elő a múlt hó folyamán, de amelyek a jókor érkezett segély mellett veszélyesebb jelleget nem ölthettek. A hatóság működése körében semmi nevezetesebb mozzanat nem fordult elő ; mindamellett fölemlítem, hogy a követválasztási központi választmány az egyesek benyújtott reklamációját f. hó 6-án tartott ülésében kellőleg ellátta; továbbá a szervezeti szabályok átdolgozására a tek. közgyűlés által kiküldött bizottság üléseit megelőzőleg a tek. tanács előértekezletet tar TÁRCA. A színpad erkölcsi hivatása. Több mint kétszáz éve, hogy Lipót király szabadalmat adott egy kolozsvári polgárnak, hogy egy színtársulatot vezethessen. A meglevő okmány az akkori magyar közönség műpártolási hajlamára nagyon szép világot vet; meg van említve benne ugyanis , hogy az illető kolozsvári polgárnak elzálogosított birtokai viszszaszerezhetése végett adatott ez az első színigazgatói engedély. Mily szép bizonyítéka ez annak, hogy a magyar színművészet már bölcsőjében életképességet árult el. Hogy pedig mily óriási léptekkel haladott, azt bizonyítja azon körülmény , hogy már e század elején európai színvonalon állott. Csaknem pótolhatlan veszteség a mai kor színi nemzedékére nézve , hogy a magyar színművészetnek nem akadt történésze, s hogy nem ismerhetik azokat a viszonyokat, amelyek befolyása alatt egy Egressy, Tóth József, Fáncsy, sat. termett. Fájdalmas, de, úgy hiszem , mindenki előtt ismeretes tény, hogy ez időszerint a magyar színművészet a hanyatlás korszakát éli, hogy a vidéki Thalia a pangás azon stádiumába lépett, amelytől a teljes elsatnyulásig nagyon rövid az út. Soha oly közel nem állottunk ahoz, hogy a színészet vándorbotja koldusbottá változzék, mint most. Az országban szerteszét, mint Falstaff vert hada, bolyong a sok nyomorkínzetta alak , kik közül számtalan az önföntartáshoz legszükségesebbet, a betevő falatot is kénytelen nélkülözni. Ezek vidéki színészek. Csaknem valamennyien egy nyugalmat és kényelmet biztosító állást hagytak el, és megbirkóztak erős lélekkel a kor leghatalmasabb bálványával, az előítélettel, csakhogy színészek lehessenek. Ábrándjaiknak tündéröltönyét a rideg való csakhamar foszlánynyá tépte, ámde ők e foszlányokat is a kétségbeesés szívósságával szorítják kezükben. A materializmus vögéhez tapadt tömeg részvétlenül nézi e küzdelmet; az élv- és gyönyörért lihegő kebel szánalmat nem ismer ; hazafiságra apepilálni pedig pedig a mai korban valóságos abszurdum. Ily hangokat csalt a vidéki színészet nyomorúsága az idealisták ajkairól; ámde a történelem igazolta, hogy Jeremiás elégiái nem volának képesek Jeruzsálemet megmenteni , s vajmi kevés ember tudja a költői panasz becsét méltatni. Sokat beszéltek a színi közlönyök utóbbi időben a színészet nyomorúságának okairól. Én a sok ok közül csak egy , a többieket törpévé silányító, valódi nagy okot találtam, s ez az, hogy a nagy tömeg nincs tisztában a színpad hivatásával. ** Áldom a szerencsés véletlent, mely alkalmat nyújtott, itt Szegeden beszélhetnem mivelődésünk egy vitális kérdéséről, a színpadról, hiszen már gyermekkoromban hallottam Szegedet mint az ország szivét emlegetni. S várjon a tesnek melyik része volna képesebb nemes érzelmek fölfogására, mint a szív ? A társadalom ama primitív korszakában, midőn a világot jelentő deszkák egy hordóból állottak , a színpad már birt erkölcsi tendenciával. A Dyonizius-ünnepélyek az almával lelkesítő dalok és költemények róla buzdították a népet nemes tettekre. Az előhaladott kultúra a színpadnak is nagyobbszabású szerepet szánt, és Lessing, a dramaturgisták fejedelme, azt már mint a hit, erkölcs és törvény templomát emlegeti. * Ez állítások ellen vetőt mondunk; mi nagyon egyoldalúaknak tartjuk azokat. Igaz, hogy színészetünk az utóbbi években észrevehetőig hanyatlott, de annak oka legnagyobbrészt a művészi erők satnyulása és az erők szétforgácsolásában, vagyis a vidéki színészet rendezetlenségében rejlik. A tehetséges, szorgalmas és szolid magaviseletű színész ma is megtalálja dicsőségét és kenyerét, sőt ma biztosabban, mint azelőtt. Igaz, hogy lejártak azok az idők, midőn puszta hazafiságból is pártoltuk a színészetet; ma már pénzéért jót, élvezhetőt is kíván a közönség s a selejtesért bizon nem lelkesül, és igaza van. Szerk. ** Ez igaz, de azért kell jó előadásokkal beédesgetni, hogy ott a színházban ismerje föl azt. Szerk. A mivelődésnek nagy bajnokai versenyeznek egymással a színpad dicsőítésében, és ez a nemes verseny mondatta el Schillerrel, a lánglelkű német költővel, hogy a színpad hatása fölülmúlja a hit és törvény erejét. Kövessük csak e merésznek látszó állítás általa fölsorolt bizonyítékait, és tisztán előttünk fog állani a színpad magasztos hivatásával, s nem fogjuk azt többé a puszta mulatság és szórakozás tárgyának tekinteni, hanem mint a magasabb emberi érdekek szentélyét. Az a bölcs, aki először adott kifejezést ama sarkalatos igazságnak, hogy vallás nélkül a törvény minden ereje elvész, talán tudta és akarata nélkül a legszebb oldalról védelmezte a színpadot. Mióta az álbölcselet az atheisták nagy táborát megalkotta , az emberi szívekben a szkepticizmus oly nagy tért hódított, hogy a vallásnak csudákról szóló részei már csak képzeletünket foglalkoztatják. Az emberi lélek sokkal inkább önálló a mai korban , mintsem beírt csudák, látományok által terrorizáltassa magát. A holt betű nem hat reá. Éppen itt rejlik a színpad fölénye. Ott a hatásra szánt esemény közvetlenül szemünk előtt folyik le. A lámpafény és a művészi játék alkotta illúzió a színészben nem a színészt, hanem az általa személyesített lényt láttatja velünk. — Szóval , külbefolyások által annyira igénybe van véve képzeletünk , hogy, bárha , tudjuk, hogy a színjáték csak játék, közvetlensége által mégis biztosan hat, és önkéntelenül is tanulságot vonunk belőle. Hányszor látjuk, hogy a színpad átveszi a bűn zsoldjában tengő igazság istenasszonyától a kardot és mérleget és oszt kérlelhetlenül igazságot. A költészet bűverejével fölidézi sírjaikból a századok előtt elporlott bűnösöket és a legmegvesztegethetlenebb ítélőszék által bünteti őket, a közvélemény által. Van-e törvény, amelynek ily messzire terjedt, a hatásköre? — Nincs! Riaszthat-e a törvény bármely példás büntetése jobban valakit egy gyilkos szándék elkövetésétől, mint ha látja lady Machbethet, mint hívja föl hasztalanul Arábiának minden illattott, hol is a szabályok minden egyes cikket megvitatás alá vétetvén, a célszerűnek bizonyult módosítások legközelebb a bizottság ülései elé fognak terjesztetni. Fölemlítem továbbá, hogy úgy a város alatti tiszapart fölmagasítása, mint a város körüli körtöltés felterjesztett tervezete s költségvetései jóváhagyása a belügyminisztériumtól leérkeztek, minélfogva ezen munkálatok a kedvező időjárás fölhasználása mellett a legnagyobb erélylyel foganatosíttatnak. A tek. közgyűlés által elrendelt vizsgáltatása az adóvégrehajtóknak szintén eszközöltetvén, közülök a vizsgálatot jó sikerrel kiállottak a meghatározott fizetés mellett azonnal alkalmaztattak, a többiek pedig, ideiglenes szolgálattétel mellett, pótvizsgálat letételére lettek utasítva. Ami a zárak állását illeti, azt a következőkben van szerencsém föltüntetni: A főpénztár tegnapi lezártával 68,229 frt 68 krral rendelkezett, mely összeg azonban leginkább készpénzül kezelt nyugtákat képvisel.z adóhivatalnál befolyt a múlt hó végéig kb. adóban 23,898 forint 33 kr, városi pótadóban pedig 10,904 frt 16 kr. Végül részvéttel említem föl, hogy Fekövy Pál fogalmazó a múlt hó végén elhalálozott. A háború. Szeged, szept 11. Remény s kétség közt telt el az utóbbi három nap fölöttünk, mióta híre jött, hogy Plevna körül a harcok megújultak , mert tudtuk, hogy az itteni harcok eredménye lényegesen fog hatni az idei hadjárat sorsára. Ha volt okunk remélni , még nagyobb okunk volt aggódni is. Mert az egyesült oroszoláh hadsereg 110,000, mások szerint 120 ezer főre szaporítva kezdte meg a támadást Osman basa plevnai hadállása ellen, aki csak 60—70 ezer katonával rendelkezett. S tudva azt, hogy a túlfelől Mehemed Ali által szorongatott orosz hadvezénylet úgyszólván utolsó kártyáját tette föl Plevnára, hogy Osman visszaszorításával a fenyegető kelepcét kikerülje , el lehettünk készülve rá, hogy a támadás egyszersmind a va banquejáték kétségbeesett erélyével fog intéztetni. Ily körülmények közt nem számíthattunk arra, hogy Osman basa győztes ütközetet vívjon , de katonáinak kipróbált hősiességétől s a plevnai hadállás erősségétől reméltük, hogy állását meg fogja védelmezni a tetemesen túlerejű ellenség ellen is. De másrészt méltán aggódtunk, hogy a túlerőnek végre is engednie kell. A vérengző harcok három napig folytak, jeléül a támadás és védelem egyforma szívósságának, s arra a kérdésre, hogy reményünk vagy aggodalmunk teljesült-e, még ma sem adhatunk határozott feleletet. A magán hírek egész özöne áraszt el bennünket, amelyek zűrzavarából valami biztosat kihalásznunk lehetetlen. — A hirek beszéltek Lovcsa visszavételéről a törökök által , majd 26 ezer orosz s 10 ezer török elestéről, de arról, hogy melyik fél volt a győztes, nem. Később a törökökre nézve hiób-hirek terjedtek szét Bécsben és Budapesten , s a tegnapi táviratok, melyek Plevna elestéről adnak hirt, azokat megerősiteni látszanak. De ezek még mindig csak magánhirek s hivatalosan egyik hadviselő fél részéről sincs tudósitás a plevnai ütközet kimenetelére nézve. Be kell tehát várnunk a hiteles tudósításokat. A bolgár csatatér keleti részéről azonban teljesen hiteles hírek érkeznek a török fegyverek folytonos sikereiről. Itt Mehemed Ali főserege föltartóztathatlanul nyomul előre a mindenfelé futó oroszok sarkában, akik már végkép föladták a Lom-vonalat s a Jantrán, utolsó védelmi vonalukban koncentrálják magukat. Az itteni orosz vereségek egyik eredménye az, hogy a cárevicset fölmentették a hadvezérségtől. A vitéz muszka trónörökös bőven is kiérdemelte ezt, mert vagy négy vesztett csatában igazolta teljes hadvezéri tehetetlenségét. A csatatéri helyzet Bulgáriában most a várponton áll, s minden attól függ, kibirta-e Ozmán a muszka lökést eddig s kibirja-e még pár napig, hogy Mehemed Ali egy végső súlyos csapást mérhessen az oroszokra, vagy Szu-ejman megerősített hadseregének zöme előtörhessen a Balkán szorosaiból. Ez esetben az oroszok elvesztették a hadjáratot, ellenkező esetben legalább annyit érnek el, hogy megfészkelik magukat Bolgárországban s előkészítik a téli és a jövő évi hadjáratot, s ha a többi hatalmaknak lesz türelmök, tétlenül bevárni e gyilkos háborúnak a végtelenbe való elhúzódását. Az itt folyó gigási harcok mellett természetesen eltörpül a török-montenegrói harc, s a majd három évi támadásnak kitett s hősileg védett Niksics eleste sem képes a figyelmet magára vonni, ha ugyan megvalósul az ezt tudató szláv forrásból eredt hír. A legújabb táviratokat itt közöljük : Konstantinápoly, szept 10. Bulgáriából jelentik . Az oroszok három napig szakadatlanul tartó ütközetek után visszavonultak a fekete Ziom folyó balpartjára, Popkeit kiürítették s Biela felé vonultak el. Moukhtár pasa jelenti, hogy török lovasság, Samyl fiának vezénylete alatt, összeütközött több orosz vasasezreddel, két gyalogzászlóaljjal és egy orosz üteggel. Az oroszok többszöri előnyomulás és hátrálás után megverettek és 60 főnyi veszteséggel visszavonulni kényszeríttettek ; a törökök vesztesége jelentéktelen volt. — Alexandropolból naponkint tüzérségi erősítések jönnek Kurukdarába. Bea , szept. 9. E hó 8-án sok küzdelem után a trónörökös serege kénytelen volt visszavonulni a Jantra partjára, mert Mehemed Ali serege erősebb volt, mint gondolták, és egyes részeihez irreguláris lovasság is csatlakozott. A parapán-pirgoszi országút elveszett. Az oroszok a fekete Lom balpartján minden magaslatot elhagytak. Az oroszok hadivonala Mecskán, Trszteniken, Obirteniken, Beskmnárkiöjön vonul keresztül Bjeláig és Karamszalig terjed. A törökök csatasora uralkodik a bjela-ruscsuki vonalon Pirgoszig és Krasznán, Tomasznikon, Damogiján, Banicskán és Koprivcsán megy át; végső jobbszárnyuk Karancsa mellett érinti a Jantrát és atirnova-bjela-szisztovai utat. London, szept. 10. Szisztovóból érkezett magánhírek szerint 9-én reggel megkezdődött az általános támadás Plevna ellen, mely egész nap tartott; este 6 órakor Plevna az oroszok kezében volt, a törökök nagy rendetlenségben vonultak vissza , jelentékeny veszteségeik voltak. (Halljunk egy oláh öndicsőitő hymnuszt is.) Bécs , szept. 10. Bukarestből, hivatalos forrásból, távirják ma a „P. Cor.“-nek . Tegnap előtt az egész vonalon megnyílt a tüzelés Plevna előtt; tizenkét oláh üteg vett benne részt ; az Anghelesko Sándor-féle dandár elkeseredett harc után hatalmába kerítette a török sáncokat. Az oláh hadcsapatok, különösen a tüzérség és a 13. darabonc-ezred, különösen kitüntette magát hidegvérüsége által s több halottja és 30 sebesültje vort. A cár 40 sz.György-rendjelet küldött át az oláh tisztek és közlegények számára, másnap pedig poharat emelt az oláh hadseregre, kiemelve annak vitézségét. Károly fejedelem a csillag rendjellel díszítette föl a 13. darabantezred zászlóját. (Haj , de sietnek dekorálni magukat ! Csak aztán ott ne hagyják azt a csillagrendjelt a bulgáriai sárban ! Szerk.) Háborús dolgok. A második hadjárat eshetőségéről ezeket írják: Hogy Oroszország téli hadjáratra készül, az világos; mérvadó lehetett itt az a körülmény is, hogy az orosz katonák könnyen viselik el a zord égaljt, míg a török sereg többségét képező ázsiaiak nagyon megérzik a fagyot és havat. Tény, hogy orosz ügynökök nagy vásárlásokat eszközölnek téli fölszerelésekben ; elsősorban temérdek báránybőrt vásárolnak össze ; Magyarországban több ezer dbot vásároltak össze. Ugyane tárgyról más forrásból ezeket jelentik : Sándor cár és a cárevics a folyamatban levő akció befejezte után visszatérni szándékoznak Szt-Pétervárra. Most már kétségtelen, hogy a hadjáratot tavaszra megerősbödve folytatni fogják. A törökök legutóbbi offensívájának visszaverésére elegendők a gárdák, melyek most jönnek Bolgárországba, mihelyt ezek a harcvonalba nyomulnak, a cár és a cárevics elhagyják Bolgárországot. Miklós és Alexis nagyhercegek és Leuchtenberg hg a hadseregnél maradnak. Ülésén fog megállapíttatni , hogy esztendőre ki fogja az egész hadsereget vezényelni. Most, hogy a helyzet némileg jobbra forrt, ismét sok ellenzésre talált azon terv, hogy a fővezényletet Kaufmann tánok vegye át, kit óvatos és geniális hadvezérnek ismernek. Az orosz nép kedvezőleg fogadná e kinevezést. Különben egyáltalán föltűnt, hogy a chivai hadjáratban résztvett parancsnokok, minek Lomakim és Vierevkin, kik határozott tehetséget tanúsítottak , csak jelentéktelen szerepekre voltak kárhoztatva. • A boszniai kérdés: Belgrádból a következő különös hírt távírják a „Times“-nak : Milinkovich osztrák magyar katonai attaché Livnoba jött, Izzet basával értekezni arról, hogy a fölkelést mikép lehetne elfojtani. Ez már csakugyan különös. Helybeli újdonságok. A háború folytán földönfutókká lett török menekültek ügyét immár saját ügyünkké avatta a testvéri érzület és humanizmus szerét, hogy a királygyilkosságnál kiontott vért lemossa kezéről. Földi hatalom sújthat e keményebben rosz gyermeket, mint midőn Lear bősz arkáról hallja dörögni Goneril fejére az átkot? Vagy képzelhet-e az ember nagyobb büntetést az undok féltékenységre, mint Othelló tragikus esetében elénk tárul ? Ezek nagyszabású vétkek, de várjon a kicsinyes emberi gyarlóságok és hibák büntetésére van-e a szatyrának hatalmasabb ostora, mint a színpad ? — Lehet-e a rút fösvénységet jobban megbélyegezni, mint Harpagon szinrehozatalával ? Vagy az álszenteskedő aljasságot lehet-e jobban leálcázni , mint egy Tartuffe által ? 6,7 Kártyajáték, iszákosság, bűnös pazarlás és más ilyeút emberi szenvedélyek, melyekre a törvény hatalma nem terjed ki, a színpad által nyerik el érdemlett büntetésüket; mert lehet e nagyobb büntetés , mint ha nyilvánosan hurcolják meg gyarlóságainkat, és lehet-e csipősebb ostort képzelnünk, mintha a közvélemény gúnyos hahotája sújt ? Ha ezekhez hozzáveszszük, hogy honunk szép nyelve férfias erőteljességében , a finom mítszlés által csiszolva, a színpadon tündökölteti bájait; hogy népek, erkölcsök és szokások tanulmányozására alig van alkalmasabb hely, mint a színpad, akkor halvány vonásokban előttünk áll a színpad magasztos erkölcsi hivatásával, homlokzatán azon arany igazságú mondattal : „Nyelvében él a nemzet.“... Az enyészet moha rég ellepte azt az időt, midőn a föld leghatalmasabb népe, a római, „panem et circentes“-t kiáltott, és ki tudja, a jövő mily sűrű köde választ el bennünket azon időtől, midőn a modern kor embere a maga pecsenyéje mellett a színházat is életszükségletének fogja tartani. Az emberi nemes eszmék küzdelmeinek diadala ki fogja azt is számunkra vívni, addig is erősítsük magunkat a hit és türelem vértjével! Egy szinész.