Szegedi Híradó, 1877. július-december (19. évfolyam, 78-155. szám)

1877-09-12 / 109. szám

feliratban megsürgetjük a közlekedési miniszter urat. Mi igazságot kérünk, melyet kérni jogunk van, és kérjük ezt oly hangon, mely a hosszas eredménytelen kunyerálás után még ma nem árnyaltatik a méltó elkeseredéstől. Ha elismerik terheink aránytalanságát, segítsenek rajtunk , ha nem vonják tagadásba túlfizetéseinket, ne kényszerítsenek tovább is tartozatlan fizetésekre. Az odiózus ügy tárgyalása ez alkalommal is igen tanulságos volt. A szónokok, kiknek beszédét a kiáltó jogtalanságok miatti méltó keserű hang jellemezte, legtöbbnyire a régi és már számtalanszor elmondott sérelmek fölsoro­lásával foglalkoztak. A tanácskozás folyamát azonban kiválóan érdekessé tette elnök főispán úr fölszólalása, mely legtalálóbb jellemzést adott nyomasztó viszonyainkról, s minden szavát az elfogulatlan igazság szelleme lengte át, továbbá B­a­k­a­y Nándor rövid, de férfias határozottságú beszéde, ki a percsóra-ügyi legutóbbi konferen­ciák folyamáról érdekes közlést hozott tudo­másra, mely a tárgy odiózus jellegét még éle­sebben illusztrálja. E beszédekről, valamint általában az ülés folyamáról, részletes tudósítást közlendünk. Első ülés : szeptember 10-én. Elnök : D­á­n­i Ferenc, főispán. Jegyző: Reiz­n­er János főjegyző. Elnök megnyitván az ülést, olvastatott a múlt hóról szóló polgármesteri jelentés. A jelentés szövege a következő­: Tekintetes Közgyűlés! A szervezeti szabályok értelmében köteles jelentésemet a lefolyt augusztus hóról van sze­rencsém a következőkben megtenni. A múlt hó időjárati viszonyai a hó első felében kellemes melegek, a másikban forrók és esetlenek voltak, azonban dacára eme forróság­nak, a közegészségi állapot folytonosan jó volt, semmi járvány nem volt s még a szokott helyi kórok is szórványosan jelentkeztek. A kórház betegforgalma szintén mérsé­keltnek jelezhető, amennyiben a július hóról visszamaradt 88 beteghez augusztus hóban 72 vétetett föl, s így gyógykezelés alatt összesen 160 beteg állott. Ezek közül meggyógyult 45, elbocsáttatott javultan 8, javulatlanul 1, meghalt 6, s így a jelen hóra ápolandóul 100 maradt vissza. Augusztus hó folyamán összesen 165 ha­­lálozási eset fordult elő, és pedig 90 férfi és 75 nő. Az állatok egészségi állapota, a sertések között kiütött, de szórványosan jelentkezett tá­lyog kivételével, egészen jó volt. A közbiztonságra nézve a múlt hó mind a bel-, mind a külterületen teljesen zavartalanul folyt le, s az apróbb kihágási vagy tolvajlási esetek is gyéren merültek föl. Az idei termés eredménye, különösen a ta­vaszi jó időjárás dacára, csak középeredményt mutatott föl, míg a kukorica augusztus hó forró, száraz napjai következtében a középtermés ki­látásával sem kecsegtet.­­ Több tüzeset is fordult elő a múlt hó folyamán, de amelyek a jókor érkezett segély mellett veszélyesebb jelle­get nem ölthettek. A hatóság működése körében semmi neve­zetesebb mozzanat nem fordult elő ; mindamel­lett fölemlítem, hogy a követválasztási központi választmány az egyesek benyújtott reklamációját f. hó 6-án tartott ülésében kellőleg ellátta; to­vábbá a szervezeti szabályok átdolgozására a tek. közgyűlés által kiküldött bizottság üléseit megelőzőleg a tek. tanács előértekezletet tar­ T­ÁRCA. A színpad erkölcsi hivatása. Több mint kétszáz éve, hogy Lipót király szabadalmat adott egy kolozsvári polgárnak, hogy egy színtársulatot vezethessen. A meglevő okmány az akkori magyar közönség műpárto­­lási hajlamára nagyon szép világot vet; meg van említve benne ugyanis , hogy az illető kolozsvári polgárnak elzálogosított birtokai visz­­szaszerezhetése végett adatott ez az első szín­igazgatói engedély. Mily szép bizonyítéka ez annak, hogy a magyar színművészet már bölcsőjében életképes­séget árult el. Hogy pedig mily óriási léptekkel haladott, azt bizonyítja azon körülmény , hogy már e század elején európai színvonalon állott. Csaknem pótolhatlan veszteség a mai kor színi nemzedékére nézve , hogy a magyar szín­­művészetnek nem akadt történésze, s hogy nem ismerhetik azokat a viszonyokat, amelyek be­folyása alatt egy Egressy, Tóth József, Fáncsy, sat. termett. Fájdalmas, de, úgy hiszem , mindenki előtt ismeretes tény, hogy ez időszerint a magyar színművészet a hanyatlás korszakát éli, hogy a vidéki Thalia a pangás azon stádiumába lépett, amelytől a teljes elsatnyulásig nagyon rövid az út. Soha oly közel nem állottunk ahoz, hogy a színészet vándorbotja koldusbottá változzék, mint most. Az országban szerteszét, mint Falstaff vert hada, bolyong a sok nyomorkínzetta alak , kik közül számtalan az önföntartáshoz legszüksége­sebbet, a betevő falatot is kénytelen nélkülözni. Ezek vidéki színészek. Csaknem valamennyien egy nyugalmat és kényelmet biztosító állást hagytak el, és megbirkóztak erős lélekkel a kor leghatalmasabb bálványával, az előítélettel, csak­hogy színészek lehessenek.­­ Ábrándjaiknak tündéröltönyét a rideg való csakhamar fosz­­lánynyá tépte, ámde ők e foszlányokat is a kétségbeesés szívósságával szorítják kezükben. A materializmus vögéhez tapadt tömeg rész­vétlenül nézi e küzdelmet; az élv- és gyönyörért lihegő kebel szánalmat nem ismer ; hazafiságra apepilálni pedig pedig a mai korban valóságos abszurdum.­­ Ily hangokat csalt a vidéki színészet nyo­morúsága az idealisták ajkairól; ámde a törté­nelem igazolta, hogy Jeremiás elégiái nem vo­­lának képesek Jeruzsálemet megmenteni , s vajmi kevés ember tudja a költői panasz becsét méltatni. Sokat beszéltek a színi közlönyök utóbbi időben a színészet nyomorúságának okairól. Én a sok ok közül csak egy , a többieket törpévé silányító, valódi nagy okot találtam, s ez az, hogy a nagy tömeg nincs tisztában a színpad hivatásával. ** Áldom a szerencsés véletlent, mely alkal­mat nyújtott, itt Szegeden beszélhetnem mive­­lődésünk egy vitális kérdéséről, a színpadról, hiszen már gyermekkoromban hallottam Szege­det mint az ország szivét emlegetni. S várjon a tesnek melyik része volna képesebb nemes érzelmek fölfogására, mint a szív ? A társadalom ama primitív korszakában, midőn a világot jelentő deszkák egy hordóból állottak , a színpad már birt erkölcsi tenden­ciával. A Dyonizius-ünnepélyek az almával lelke­sítő dalok és költemények róla buzdították a népet nemes tettekre. Az előhaladott kultúra a színpadnak is na­­gyobbszabású szerepet szánt, és Lessing, a dra­maturgisták fejedelme, azt már mint a hit, er­kölcs és törvény templomát emlegeti. * Ez állítások ellen vető­t mondunk; mi nagyon egyoldalúaknak tartjuk azokat. Igaz, hogy színészetünk az utóbbi években észrevehetőig hanyatlott, de annak oka legnagyobbrészt a művészi erők satnyulása­ és az erők szétforgácsolásában, vagyis a vidéki színészet ren­dezetlenségében rejlik. A tehetséges, szorgalmas és szolid magaviseletű színész ma is megtalálja dicsőségét és ke­nyerét, sőt ma biztosabban, mint azelőtt. Igaz, hogy le­jártak azok az idők, midőn puszta hazafiságból is pár­toltuk a színészetet; ma már pénzéért jót, élvezhetőt is kíván a közönség s a selejtesért bizon nem lelkesül, és igaza van. Szerk. ** Ez igaz, de azért kell jó előadásokkal beédes­getni, hogy ott a színházban ismerje föl azt. Szerk. A mivelődésnek nagy bajnokai versenyez­nek egymással a színpad dicsőítésében, és ez a nemes verseny mondatta el Schillerrel, a láng­­lelkű német költővel, hogy­ a színpad hatása fölülmúlja a hit és törvény erejét. Kövessük csak e merésznek látszó állítás általa fölsorolt bizonyítékait, és tisztán előttünk fog állani a színpad magasztos hivatásával, s nem fogjuk azt többé a puszta mulatság és szórakozás tárgyának tekinteni, hanem mint a magasabb emberi érdekek szentélyét. Az a bölcs, aki először adott kifejezést ama sarkalatos igazságnak, hogy­­ vallás nélkül a törvény minden ereje elvész, talán tudta és akarata nélkül a legszebb oldalról védelmezte a színpadot.­­ Mióta az álbölcselet az atheisták nagy táborát megalkotta , az emberi szívekben a szkepticizmus oly nagy tért hódított, hogy a vallásnak csudákról szóló részei már csak kép­zeletünket foglalkoztatják. Az emberi lélek sok­kal inkább önálló a mai korban , mintsem beírt csudák, látományok által terrorizáltassa magát. A holt betű nem hat reá. Éppen itt rejlik a színpad fölénye. Ott a hatásra szánt esemény közvetlenül szemünk előtt folyik le. A lámpafény és a művészi já­­ték­ alkotta illúzió a színészben nem a színészt,­­ hanem az általa személyesített lényt láttatja ve­­­­lünk. — Szóval , külbefolyások által annyira­­ igénybe van véve képzeletünk , hogy, bárha , tudjuk, hogy a színjáték csak játék, közvetlen­­­­sége által mégis biztosan hat, és önkéntelenül is tanulságot vonunk belőle. Hányszor látjuk, hogy a színpad átveszi a bűn zsoldjában tengő igazság istenasszonyától a kardot és mérleget és oszt kérlelhetlenül igaz­ságot. A költészet bűverejével fölidézi sírjaikból a századok előtt elporlott bűnösöket és a leg­­megvesztegethetlenebb ítélőszék által bünteti őket, a közvélemény által. Van-e törvény, amelynek ily messzire terjedt, a hatásköre? — Nincs! Riaszthat-e a törvény bármely példás bün­tetése jobban valakit egy gyilkos szándék el­követésétől, mint ha látja lady Machbethet, mint hívja föl hasztalanul Arábiának minden illat­tott, hol is a szabályok minden egyes cikket megvitatás alá vétetvén, a célszerűnek bizonyult módosítások legközelebb a bizottság ülései elé fognak terjesztetni. Fölemlítem továbbá, hogy úgy a város alatti tiszapart fölmagasítása, mint a város kö­rüli körtöltés felterjesztett tervezete s költség­­vetései jóváhagyása a belügyminisztériumtól le­érkeztek, minélfogva ezen munkálatok a kedvező időjárás fölhasználása mellett a legnagyobb erély­­lyel foganatosíttatnak. A tek. közgyűlés által elrendelt vizsgálta­­tása az adóvégrehajtóknak szintén eszközöltet­vén, közülök a vizsgálatot jó sikerrel kiállottak a meghatározott fizetés mellett azonnal alkalmaz­tattak, a többiek pedig, ideiglenes szolgálattétel mellett, pótvizsgálat letételére lettek utasítva. Ami a zárak állását illeti, azt a követke­zőkben van szerencsém föltüntetni: A főpénztár tegnapi lezártával 68,229 frt 68 krral rendel­kezett, mely összeg azonban leginkább kész­pénzül kezelt nyugtákat képvisel.­­­z adóhi­vatalnál befolyt a múlt hó végéig kb­. adóban 23,898 forint 33 kr, városi pótadóban pedig 10,904 frt 16 kr. Végül részvéttel említem föl, hogy Fekövy Pál fogalmazó a múlt hó végén elhalálozott. A háború. Szeged, szept 11. Remény s kétség közt telt el az utóbbi há­rom nap fölöttünk, mióta híre jött, hogy Plevna körül a harcok megújultak , mert tudtuk, hogy az itteni harcok eredménye lényegesen fog hatni az idei hadjárat sorsára. Ha volt okunk remélni , még nagyobb okunk volt aggódni is. Mert az egyesült orosz­­oláh hadsereg 110,000, mások szerint 120 ezer főre szaporítva kezdte meg a támadást Osman basa plevnai hadállása ellen, aki csak 60—70 ezer katonával rendelkezett. S tudva azt, hogy a túlfelől Mehemed Ali által szorongatott orosz hadvezénylet úgyszólván utolsó kártyáját tette föl Plevnára, hogy Osman visszaszorításával a fenyegető kelepcét kikerülje , el lehettünk ké­szülve rá, hogy a támadás egyszersmind a va banquejáték kétségbeesett erélyével fog intéz­tetni. Ily körülmények közt nem számíthattunk arra, hogy Osman basa győztes ütközetet vívjon , de katonáinak kipróbált hősiességétől s a plevnai hadállás erősségétől reméltük, hogy állását meg fogja védelmezni a tetemesen túlerejű ellenség el­len is. De másrészt méltán aggódtunk, hogy a túlerőnek végre is engednie kell. A vérengző harcok három napig folytak, jeléül a támadás és védelem egyforma szívós­ságának, s arra a kérdésre, hogy reményünk vagy aggodalmunk teljesült-e, még ma sem ad­hatunk határozott feleletet. A magán hírek egész özöne áraszt el ben­nünket, amelyek zűrzavarából valami biztosat kihalásznunk lehetetlen. — A hirek beszéltek Lovcsa visszavételéről a törökök által , majd 26 ezer orosz s 10 ezer török elestéről, de ar­ról, hogy melyik fél volt a győztes, nem. Ké­sőbb a törökökre nézve hiób-hirek terjedtek szét Bécsben és Budapesten , s a tegnapi táv­iratok, melyek Plevna elestéről adnak hirt, azo­kat megerősiteni látszanak. De ezek még min­dig csak magán­hirek s hivatalosan egyik hadviselő fél részéről sincs tudósitás a plevnai ütközet kimenetelére nézve. Be kell tehát vár­nunk a hiteles tudósításokat. A bolgár csatatér keleti részéről azonban teljesen hiteles hírek érkeznek a török fegyve­rek folytonos sikereiről. Itt Mehemed Ali főserege föltartóztathatlanul nyomul előre a mindenfelé futó oroszok sarkában, akik már végkép föladták a Lom-vonalat s a Jantrán, utolsó védelmi vonalukban koncentrálják magu­kat. Az itteni orosz vereségek egyik eredménye az, hogy a cárevicset fölmentették a hadvezérségtől. A vitéz muszka trón­örökös bőven is kiér­demelte ezt, mert vagy négy vesztett csatában igazolta teljes hadvezéri tehetetlenségét. A csatatéri helyzet Bulgáriában most a várponton áll, s minden attól függ, kibirta-e Ozmán a muszka lökést eddig s kibirja-e még pár napig, hogy Mehemed Ali egy végső súlyos csapást mérhessen az oroszokra, vagy S­z­u-­­­ej­man megerősített hadseregének zöme elő­törhessen a Balkán szorosaiból. Ez esetben az oroszok elvesztették a hadjáratot, ellenkező esetben legalább annyit érnek el, hogy meg­fészkelik magukat Bolgárországban s előkészítik a téli és a jövő évi hadjáratot, s ha a többi hatalmaknak lesz türelmök, tétlenül bevárni e gyilkos háborúnak a végtelenbe való elhúzódását. Az itt folyó gigási harcok mellett termé­szetesen eltörpül a török-montenegrói harc, s a majd három évi támadásnak kitett s hősileg védett N­i­k­s­i­c­s eleste sem képes a figyelmet magára vonni,­­ ha ugyan megvalósul az ezt tudató szláv forrásból eredt hír. A legújabb táviratokat itt közöljük : Konstantinápoly, szept 10. Bulgáriából jelentik . Az oroszok há­rom napig szakadatlanul tartó üt­közetek után visszavonultak a fekete Ziom folyó balpartjára, Popkeit ki­ürítették s Biela felé vonultak el. Moukhtár pasa jelenti, hogy török lo­vasság, Samyl fiának vezénylete alatt, össze­ütközött több orosz vasas­ezreddel, két gyalog­zászlóaljjal és egy orosz üteggel. Az oroszok többszöri előnyomulás és hátrálás után megve­rettek és 60 főnyi veszteséggel visszavonulni kényszeríttettek ; a törökök vesztesége jelenték­telen volt. — Alexandropolból naponkint tüzér­ségi erősítések jönnek Kurukdarába. B­­­e­­­a , szept. 9. E hó 8-án sok küzde­lem után a trónörökös serege kényte­len volt vi­ss­z­avonulni a Jantra partjára, mert Mehemed Ali serege erősebb volt, mint gondolták, és egyes részeihez irreguláris lovas­ság is csatlakozott. A parapán-pirgoszi országút elveszett. Az oroszok a fekete Lom balpartján minden magaslatot elhagytak. Az oroszok hadivonala Mecskán, Trszteniken, Obirteniken, Beskmnárkiöjön vonul keresztül Bje­­láig és Karamszalig terjed. A törökök csatasora uralkodik a bjela-ruscsuki vonalon Pirgoszig és Krasznán, Tomasznikon, Damogiján, Banicskán és Kopri­vcsán megy át; végső jobbszárnyuk Karancsa mellett érinti a Jantrát és atir­­nova-bjela-szisztovai utat. London, szept. 10. Szisztovóból ér­kezett magánhírek szerint 9-én reggel meg­kezdődött az általános támadás Plev­­na ellen, mely egész nap tartott; e­ste 6 óra­­kor Plevna az oroszok kezében volt, a törökök nagy rendetlenségben vonultak vissza , jelentékeny veszteségeik voltak. (Halljunk egy oláh öndicsőitő hymnuszt is.) B­é­c­s , szept. 10. Bukarestből, hivatalos forrásból, távirják ma a „P. Cor.“-nek . Tegnap előtt az egész vonalon megnyílt a tüzelés Plevna előtt; tizenkét oláh üteg vett benne részt ; az Anghelesko Sándor-féle dandár elkeseredett harc után hatalmába kerítette a török sáncokat. Az oláh hadcsapatok, különösen a tüzérség és a 13. darabonc-ezred, különösen kitüntette magát hi­­degvérüsége által s több halottja és 30 sebesültje vort.­­ A cár 40 sz.­György-rendjelet küldött át az oláh tisztek és közlegények számára, másnap pedig poharat emelt az oláh hadseregre, kiemelve annak vitézségét. Károly fejedelem a csillag rendjellel díszítette föl a 13. darabant­­ezred zászlóját. (Haj , de sietnek dekorálni ma­gukat ! Csak aztán ott ne hagyják azt a csillag­­rendjelt a bulgáriai sárban ! Szerk.) Háborús dolgok. A második hadjárat eshetőségéről ezeket írják: Hogy Oroszország téli hadjáratra készül, az világos; mérvadó lehetett itt az a körülmény is, hogy az orosz katonák könnyen viselik el a zord égaljt, míg a török sereg t­öbb­­ségét képező ázsiaiak nagyon megérzik a fa­gyot és havat. Tény, hogy orosz ügynökök n­agy vásárlásokat eszközölnek téli fölszerelések­ben ; első­sorban temérdek báránybőrt vásárolnak össze ; Magyarországban több ezer dbot vásá­roltak össze. Ugyane tárgyról más forrásból ezeket je­lentik : Sándor cár és a cárevics a folyamatban levő akció befejezte után visszatérni szándékoz­nak Szt-Pétervárra. Most már kétségtelen, hogy a hadjáratot tavaszra megerősbödve folytatni fogják. A törökök legutóbbi offensívájá­nak vissza­verésére elegendők a gárdák, melyek most jön­nek Bolgárországba, mihelyt ezek a harcvonalba nyomulnak, a cár és a cárevics elhagyják Bol­gárországot. Miklós és Alexis nagyhercegek és Leuchtenberg hg a hadseregnél maradnak. Ü­lésén fog megállapíttatni , hogy esztendőre ki fogja az egész hadsereget vezényelni. Most, hogy a helyzet némileg jobbra for­rt, ismét sok ellenzésre talált azon terv, hogy a fővezényletet Kaufmann tánok vegye át, kit óvatos és geniális hadvezérnek ismernek. Az orosz nép kedvezőleg fogadná e kinevezést.­­ Különben egyáltalán föltűnt, hogy a chivai had­járatban résztvett parancsnokok, minek Loma­kim és Vierevkin, kik határozott tehetséget ta­núsítottak , csak jelentéktelen szerepekre voltak kárhoztatva. • A boszniai kérdés: Belgrádból a kö­vetkező különös hírt távírják a „Times“-nak : Milinkovich osztrák magyar katonai attaché Liv­­noba jött, Izzet basával értekezni arról, hogy a fölkelést mikép lehetne elfojtani. Ez már csakugyan különös. Helybeli újdonságok.­ ­ A háború folytán földönfutókká lett török menekültek ügyét immár saját ügyünk­­ké avatta a testvéri érzület és humanizmus­ szerét, hogy a királygyilkosságnál kiontott vért lemossa kezéről. Földi hatalom sújthat e keményebben rosz gyermeket, mint midőn Lear bősz arkáról hallja dörögni Goneril fejére az átkot? Vagy képzel­het-e az ember nagyobb büntetést az undok féltékenységre, mint Othelló tragikus esetében elénk tárul ? Ezek nagyszabású vétkek, de várjon a kicsinyes emberi gyarlóságok és hibák bünteté­sére van-e a szatyrának hatalmasabb ostora, mint a színpad ? — Lehet-e a rút fösvénységet jobban megbélyegezni, mint Harpagon szinreho­­zatalával ? Vagy az álszenteskedő aljasságot lehet-e jobban leálcázni , mint egy Tartuffe által ? 6,7 Kártyajáték, iszákosság, bűnös pazarlás és más ily­eút emberi szenvedélyek, melyekre a törvény hatalma nem terjed ki, a színpad által nyerik el érdemlett büntetésüket; mert lehet e nagyobb büntetés , mint ha nyilvánosan hurcol­ják meg gyarlóságainkat, és lehet-e csipősebb ostort képzelnünk, mintha a közvélemény gúnyos hahotája sújt ? Ha ezekhez hozzá­veszszük, hogy honunk szép nyelve férfias erőteljességében , a finom mítszlés által csiszolva, a színpadon tündökölteti bájait; hogy népek, erkölcsök és szokások ta­nulmányozására alig van alkalmasabb hely, mint a színpad, akkor halvány vonásokban előttünk áll a színpad magasztos erkölcsi hivatásával, homlokzatán azon arany igazságú mondattal : „Nyelvében él a nemzet.“... Az enyészet moha rég ellepte azt az időt, midőn a föld leghatalmasabb népe, a római, „panem et circentes“-t kiáltott, és ki tudja, a jövő mily sűrű köde választ el bennünket azon időtől, midőn a modern kor embere a maga pecsenyéje mellett a színházat is életszükségleté­nek fogja tartani. Az emberi nemes eszmék küzdelmeinek diadala ki fogja azt is számunkra vívni,­­ ad­dig is erősítsük magunkat a hit és türelem vértjével! Egy szinész.

Next