Szegedi Híradó, 1893. április-június (35. évfolyam, 78-155. szám)
1893-04-01 / 78. szám
Szeged, 1893. XXXV. évfolyam. 78 szám. Szombat, április 1. Szerkesztői iroda: Tisza Lajos'Korut 73. sv. Reitzer-féle ház, földszint hova a leileim ré.sz. tile.ó minden.; közlemény intézsemre. Bérmentetien levelek nem fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak v . sz. Hírdetésöket és nyilt téri közleményeket a kiadóhivatal iierái-h«i Elííffizetési árak: hordással vagy po«Ván küldve: évre . 14 frt — Vr félrvre . . 7 — » fiegyedévre . 8 * 50 » ■lf;y bóra , . 1 » 20 » Srves Szám ára 5 kr. Kiadóhivatal; Endrényilmre könyvcaresi«’idé&o Szegeden, hová az !»‘*':^;Zr'tések s a. lap -•reikűj■ t.i .re vonttkolsó fölszólall" ' -i iííi^zenddk. POLITIKAI NAPILAP A „Szegedi Híradó“. Egyetlen napi lap van Magyarországon, amelynek származása messzebb időre nyúlik vissza, mint a '^Szegedi Hiradói-é, amely immár harmincötódik évfolyamát éli. Ha e Kor egy közpályán lévő ember életében a tisztességet és a megbecsülést jelenti, mennél inkább a szolidságból és tisztességből fakadó megbecsülés jele ez a nyilvánosság szervénél, egy hírlapnál, amelyet 35 éven keresztül tartott fönn a közönség. ASzegedi Híradó--t e hosszú pályáján őszintesége, igazságossága és komoly becsületessége tartotta fen. Hive volt minden időben a hazafias érzelmek táplálásának s a komoly hazafias cselekvések méltánylásának. Nem kereste a botrányokat feltűnési viszketegből s nem állott a folytonos politikai támadás elvének alapján, szenzáció hajhászatból. De igyekezete volt a nemzeti érdekekért harcolni s a délvidék csúcspontján magyar őrszemül szolgálni. Harmincöt év egy lap életében a férfikort, az erők teljességének korát jelenti. Harmincöt év előtt, a leggyászosabb, a vigasztalanságba sülyedés idejében támadt a»Szegedi Híradó«, az elnyomott nemzeti érzületnek panaszos szavával, a nem csüggedés biztató szavával s a jobb jövő reményeinek hirdetésével. Majdnem egy évtizedig tartó nehéz küzdelmek között, az egész Alföldon a magyarság szivében, a nemzetiségek hullámzó tengere fölött, a „Szegedi Híradó“ volt az egyetlen hely, ahol a hazafiui aggódás és a hazafiui törekvések oltártüze égett. Midőn azután állami viszonyaink a konszolidáció helyes medrében, alkotmányos alapon kezdettek fejlődni, a „Szegedi Híradó“ egy célt tűzött ki maga elé és ez a modernné alakuló Magyarországon a liberális eszmék hirdetésével, a magyar nemzeti állam fejlesztése szabadelvű alapon, itt az alföld homokbuckás és a délvidék idegen ajkú emberei között. Ennek az irányzatnak volt kitartó, lelkes híve e lap hosszú évtizedeken keresztül, jó és rossz időkben egyaránt, amely irányzat érvényre juttatásában nem félemlítette meg sem gáncs, sem támadás és amely zászlóhoz hű fog maradni a „Szegedi Híradó“ ezutánra is. A hazafiság puszta jelszavaiból azonban ma már a hírlapok nem élhetnék meg. Az olvasóközönség a világ napi történetét s a helyi élet tükrét óhajtja látni a lapokban. Ugyanazért a szerkesztőség s a kiadóhivatal folytán arra törekszik, hogy a »Szegedi Híradó« mind szellemi összeállítása, mind adminisztrációjára való tekintettel minden izében modern lap legyen és maradjon. Bő távirataink, kimerítő országgyűlési tudósításaink, a kereskedelmi s gazdasági élet minden említésre méltó mozzanatának gyors, pontos regisztrálása, szépirodalmi közleményeinek gondos regválogatása s a helyi, valamint az országos és külföldi napi események hű képét nyújtó riport, nagyérdekű regények képezik azon eszközöket, amikkel a közönség folyton emelkedő pártfogását kiérdemelni törekszünk. Vezércikkeink az események folyamatának első nyilvánulatai. Helyi cikkeink bőven és minden párttekintet nélkül, igazságos tárgyilagossággal foglalkoznak lokális viszonyainkkal. E részben közleményeink első rugója az a szeretet, amelylyel Szeged iránt viseltetünk. Tárcáink, amint ezt az olvasók észrevehették, de a többi közleményeink ", újak, eredetiek s nem tisztán novellisztikusak, hanem a napi események s a művészi élet nyilatkozatait is felölelők. Híreink frissek, gonddal raegizottak s túl vagyunk azon, hogy pusztán szegedi dolgokkal tömjük meg ez élénk rovatunkat. Távirati rovatunk soha sem maradt el a fontos politikai és társadalmi események azonnal való regisztrálásában. Sőt büszkén hivatkozhatik arra, hogy a »Szegedi Híradó« számos esetben megelőzte az egész hazai sajtót. Ilyen volt az adók reformja, a közigazgatási vita bezárása, a kormányváltozás stb. stb. Szóval olyan lapot akarunk a közönségnek adni, amely Szegeden és a vidéken nélkülözhetővé teszi a fővárosi sajtót, amelynek produktumait legalább is egy féllappal megelőzi. Szeged modern, nagyvárosias fejlődésének tagadhatatlanul jelentékeny tényezője a szegedi sajtó. És minden önhittség nélkül merjük állítani, hogy a »Szegedi Híradó« mint tisztességes s komoly irányú lap, minden időben az elsők között volt, van és lesz, amikor Szegednek, az alföld természetes központjának, bármely téren való előhaladási, forog szóban. Megemlítjük még, hogy az egész alföldre és délvidékre kiterjedő levelezői gárdát szervezünk, ami által azt a célt hisszük megközelíthetőnek, hogy a vidék kultúrái és közgazdasági tekintetben is Szegedről hallja meg a maga szavát, amely várost hazájának, valóságos központjának tekintse. Kizárólag ezen az alapon fordulunk a negyedév előtt a közönséghez azzal a kérelemmel : részesítse a »Szegedi Híradót« ezentúl is azon teretettehes támogatásban, amiben eddig elé részelteté. Minden reklámtörekvés kizárásával bejelentjük olvasóinknak, hogy a »Szegedi Híradó« most folyó regénye után, egy érdekfeszitő, pompás meséjű és ízléssel megírt kitűnő regény közlését kezdjük meg. Előfizetési föltételek: Egész évre . . 14 frr. I Negyedévre 3 írt 50 kr. Félévre ... 7 « Egy hóra. I9 20 » A »Szegedi Híradó« szerkesztősége és kiadóhivatala. A reformokról. Budapest, márc. 31.—A Wekerle-kormány egyházpolitikai reformszervének első része, melyet a képviselőház óriási többsége helyeselt s melyet az ország törvényhatóságai — alig pár kivétellel — lelkesedve fogadtak, megnyerte a király beleegyező jóváhagyását is. Ez az a nagy tény, melynek hírével olvasóinkat becses húsvéti ajándék gyanánt megörvendeztethetjük. A kormány elkészült a vallások szabad gyakorlásáról, a zsidó vallás külön egyenjogúsításáról s az anyakönyvek államosításáról szóló törvényjavaslatokkal s ezeket helyben hagyta a király. Nincs tehát akadály legfelső helyen sem az előtt a törekvés előtt, hogy Magyarország folytassa intézményeinek a nemzetet s nemzeti államát erősítő szabadelvű átalakítását. Lehet, hogy keserű csapás ez azokra, kik felekezeti szűkkeblű álláspontjuk igazolására a korona ellenállásába vetették reményeik horgonyát, de az bizonyos, hogy a nemzet óriás többsége s szilárddá alakult közvéleménye tapsban tör ki azok reményei meghiúsultának hallatára. A nagy reformmű megvalósítása a legjobb után van. Az anyakönyvek államosítása szükségképen maga után fogja vonni a házassági jognak egységesítését, államosítását, is valamennyi felekezet számára egész Magyarország területén. Ha e reformok a hitelvek sérelmével, a nép vallási érzületének csorbításával járnának szükségszerűleg, akkor nem örülnénk, sőt akkor a Wekerle-kormány sem tette volna azokat programmjának kiinduló pontjául s maradtak néhány radikális ábrándozó soha meg nem valósítandó óhajtásainak. De hitelveken a nép valláserkölcsi meggyőződésein csak be-