Szegedi Napló, 1911. július (34. évfolyam, 156-181. szám)

1911-07-30 / 181. szám

181. sz. Szeged, vasárnap SZEGEDI NAPJA A kisteleki Jäger Mari. * Ma bontották fel a sírokat. Gerzsán Mária állhatatosan tagad­* Rövid néhány nap alatt országos szenzá­cióvá fejlődött ki a kisteleki mérgezés. Mióta Felletár, az országos vegyész megállapította, hogy az elhunyt Lévai József halálát rézgálic mérgezés okozta, Derzsán Mária ügye rosszra fordult. A csendőrség most már nem ismert semmi fárt­atségot, hanem megindult a sutto­gás, a szóbeszéd szálain s csakhamar olyan adatok birtokába jutott, amelyek fényes vilá­got vetnek az ördöglelkű bábaasszony sötét bíneire. Eleinte csak titokban, tapogatózva nyomo­zott a csendőrség, az országos vegyész véle­ménye azonban megerősítette a gyanút és ezek alapján a csendőrség is nyíltabban dol­gozott. Különben ekkor már suttogták a falu­ban, hogy Gerzsán Mária, akinek immár ötö­dik hitestársa van, előbbi férjeit úgy tette el láb alól az ő boszorkánykonyháján kotyvasz­tott méregpilulákkal. Azonban egyebekről is suttognak Kistele­ken s bizony bizony könnyen hajótörést szen­ved Mari néni tagadása. Nemcsak tudják róla, de határozottan állítják, hogy Jáger Mari hozzá regesz valóságos angyal volt. Olyan sötét, olyan rettentő bűnök terhelik ennek a „tudós“ asz­­szonynak a lelkét. Úgy beszélik, hogy legalább tíz-tizenkét embert elküldött a másvilágra. S ma, mikor őt is elvitték a kisteleki sírfel­­bontásra, olyan dacos, kegyetlen szemekkel nézett az összesereglett emberekre, mintha vesztét azoknak a rosszasága okozta volna. Az ő lelkére, úgy látszik, nem nehezed­b rá a föld alá takart emberek élete, mert hiszen ő nem magában, hanem a világban keresi a lábát. Kisteleken azonban terjed a szó s a csend­­őrség egyre több adat birtokába jut. A szó igazi értelmében megdöbbentők azok a dol­gok, amelyek eddig is napfényre jutottak. És ha az országos vegyész a ma felásott két em­ber testrészein is megállapítja a mérgezést: Gerzsán Mária csakugyan el van veszve. Le­hetetlenség lesz, ha még azután is tud véde­kezni. Munkatársnak ma kint járt Kisteleken és a sírfelbontásról a következőkben számol be: Azzák a zírokat. Ma délelőtt ásóval-kapával négy napszámos jelent meg a kisteleki csöndes, vir­os, fa­lombos temetőben. A napszámosokat a te­metőcsősz elvezette két behorpadt hanta sír­hoz, melyekbe a munkások csakhamar bele­vágták az ásójukat. Ez a két sir Gerzsán Mari két elhalt férjének a sírja volt. A faluban hamarosan hire futott, hogy ássák már a temetőben a sirokat. Erre már szállingózni kezdtek a kiváncsi emberek s csapatokba verődve tárgyalták az eshetősé­geket. Délelőtt azonban mindössze az volt a látni­való, hogy a munkások a két sírt felásták. A dolog java csak délután következett, amikor megjelent a temetőben a vizsgálóbíró az orvosokkal. A temetőben. Alig múlt el délutáni három óra, mikor kocsik robogtak a temetőbe. Ekkor érkezett meg Magay Lajos szegedi vizsgálóbíró, Ger­­gics Károly ügyész, továbbá Gyuricza Sándor dr. és Balassa Péter dr. törvényszéki boncoló orvosok. Ámbár perzselően tűzött le az égről a nap, mégis összegyűlt a temetőben négy-ötszáz kiváncsi asszony. Nem sok volt ugyan a látni való, dehát az asszonyok azzal is beérték, hogy láthatták Mari nénit, akit Bikisán György fogházőrmester és Varga Ferenc fogházőr vettek közre. Az asszonyok összedugták a fejüket s úgy suttogták egymás közt: — Istenem, milyen szomoru! Majd elszállt a szívükből a szánalom, mert így beszélgettek: — Hej, tudunk mi még cifrábbat is! — Régen kellett volna már megtenni ezt, nem most. Hiszen ország világ tudja, hogy milyen bűnös lélek ez ez öreg asszony ! Ráismer­t ? Ekkorra el­készültek az orvosok a bonco­láshoz , a vizsgálóbíró kiadta a parancsot, hogy vegyék föl a koporsót. A négy munkás először Fülp Mátyás koporsóját emelte ki a sírból, aki már réggebben meghalt. A kopor­sót bevitték a boncolószobába, ahol követke­zett a személyazonosság megállapítása. Személyazonossági tanúk voltak Váczi Ist­ván tanító és Gyugel Károly vendéglős. Mikor a koporsó födelét felnyitották, igy szólt hoz­zájuk Magay Lajos vizsgálóbíró : — Ráismernek a halottban Fülöp Mátyásra ? A két tanú belenézett a koporsóba s ért­hető hangon válaszolta: — Igenis ráismerünk ! Ezután megkérdezték Gerzsán Máriát, hogy meg akarja e nézni a halottat. — Nem bírom megnézni, mert szaga van ! — válaszolta. De aztán mégis csak fölkelt a székről s odament a koporsóhoz. A vizsgálóbíró meg­kérdezte : — Ráismer­t ? A bűnös asszony csöndesen felelte : — Nem, nem ismerek rá! A második koporsó. Fülöp Mátyás holtteste már annyira elrot­hadt, hogy csak a csontjai voltak épek. Laczteó Ferenc ellenben, akinek a koporsóját másodiknak nyitották föl, még olyan állapot­ban volt, hogy a szív, máj, tüdő és csontrés­­zekből vehettek" az orvosok. A testrészeket külön külön üvegekbe rakták s az üvegeket két kis ládába leólmozták. Érdekes, hogy Ger­zsán Mária Laczkó Ferencet sem ismerte föl. Az orvosok véleménye. Azon kérdésre, hogy a vegyész megállapít­hatja-e még a mérgezést, Gyuricza Sándor őt. igy nyilatkozott munkatársunk előtt: — Ha csakugyan mérgezés történt, a ve­gyész feltétlenül megállapíthatja. Mert az ás­ványi méregnek az a természete, hogy a csontokban és a szervekben lerakódik s har­minc év múlva is kimutatható. Ami a holt­testeket illeti, az első már teljesen elkorhadt , abból csupán a főbb csontokat fűrészelhet­tük ki. A másik holttest sokkal jobb állapot­ban van s annál vehettük a gyomrot, belet, májat, tüdőt és a szivet, amelyekből a ve­gyész egész határozottan megállapíthatja a mérgezést. Ugyanígy mondotta el véleményét Balassa Péter orvosszakértő is. Ha tehát csakugyan mérgezés történt, a vegyész a felküldött test­részekből egész bizonyosan megállapíthatja s azután, mint a kártyavár, összedől magától Gerzsán Mária makacs tagadása. Hiába tagad azután is, ügyének sorsát megpecsételi a mai tetemrehivás. Elcsöndesedik a temető. Ezután már nem sok dolga volt a vizsgáló­bírónak. Sialmozták még a ládákat, Gerzsán Máriával is aláíratták a jegyzőkönyvet s ez­zel a hivatalos eljárás véget ért. A gyepes, sűrű bozótos kis falusi temető csakhamar elcsöndesedett, mert a fogházőrök is megindultak Mari nénivel végig a falun, az állomásra. Csakhogy nem egyedül tették meg a hosszú utat, a falu népéből egész sereg ember volt a nyomukban, akik érdeklődve, zsibongva kí­sérték végig Mari nénit Kistelek utcáin. Az pedig rájuk se nézett, meg se látta őket. Az ajkát, amely kissé balra húzódik, összecsukta, tekintetét előre vetette s ment a fogházőrök közt. Dacos, zordon arcának egyet­len izma sem rándult meg, pedig a lelkében, úgy lehet, megszólalt egy érzés, amikor talán­­ utoljára ment végig Kistelek utcáin. ‘ Újabb letartóztatások. ” Említettük már, hogy a titokzatos ügyben a csendőrség még mindig nyomoz. A nyomo­zásnak, mivel egyre több és több adat kerül­­ a csendőrség kezébe, újabb letartóztatás a­­ következménye. Egyelőre a megmérgezett Lé­vai József vejét, Pigniczki József szabómes­tert és feleségét tartóztatta le a csendőrség. Azonban még nem szállították őket az ügyész­ségi fogházba, hanem Kisteleken a községhá­zán őrzik. Pigniczkiéket azért tartóztatta le a csend­őrség, mert él a gyanúval, hogy tudtak Lévai megmérgezéséről. Pigniczki azért is gyanús, hogy minden vagyonát átíratta kiskorú gyer­mekeire. A házát négy éves kis leányára, szabóüzletét a fiára , a szőlőjét harmadik gyermekére. A faluban azt beszélik, hogy Pigniczki al­kalmasint óvatosságból íratta át a vagyonát gyermekeire. Mari Régit lépre csalják. Az sem érdektelen, hogy a bűnös lelkű Mari nénit miként csalta kelepcébe a csend­őrség. Régen suttogtak már a faluban a dol­gairól, tehát a csendőrség is régen szimatolt, vigyázott. Eleinte persze nehezen ment a nyomozás, sőt figyelmeztették is Németh Jó­zsef csendőrőrmestert, hogy darázsfészekbe talál belenyúlni. Helyesebben tenné, ha föl­hagyna szándékával, mert Gerzsán Máriát egyszer már fölmentették. Ji: 1911. Július 30.

Next