Szegedi Napló, 1911. július (34. évfolyam, 156-181. szám)
1911-07-30 / 181. szám
181. sz. Szeged, vasárnap SZEGEDI NAPJA A kisteleki Jäger Mari. * Ma bontották fel a sírokat. Gerzsán Mária állhatatosan tagad* Rövid néhány nap alatt országos szenzációvá fejlődött ki a kisteleki mérgezés. Mióta Felletár, az országos vegyész megállapította, hogy az elhunyt Lévai József halálát rézgálic mérgezés okozta, Derzsán Mária ügye rosszra fordult. A csendőrség most már nem ismert semmi fártatségot, hanem megindult a suttogás, a szóbeszéd szálain s csakhamar olyan adatok birtokába jutott, amelyek fényes világot vetnek az ördöglelkű bábaasszony sötét bíneire. Eleinte csak titokban, tapogatózva nyomozott a csendőrség, az országos vegyész véleménye azonban megerősítette a gyanút és ezek alapján a csendőrség is nyíltabban dolgozott. Különben ekkor már suttogták a faluban, hogy Gerzsán Mária, akinek immár ötödik hitestársa van, előbbi férjeit úgy tette el láb alól az ő boszorkánykonyháján kotyvasztott méregpilulákkal. Azonban egyebekről is suttognak Kisteleken s bizony bizony könnyen hajótörést szenved Mari néni tagadása. Nemcsak tudják róla, de határozottan állítják, hogy Jáger Mari hozzá regesz valóságos angyal volt. Olyan sötét, olyan rettentő bűnök terhelik ennek a „tudós“ aszszonynak a lelkét. Úgy beszélik, hogy legalább tíz-tizenkét embert elküldött a másvilágra. S ma, mikor őt is elvitték a kisteleki sírfelbontásra, olyan dacos, kegyetlen szemekkel nézett az összesereglett emberekre, mintha vesztét azoknak a rosszasága okozta volna. Az ő lelkére, úgy látszik, nem nehezedb rá a föld alá takart emberek élete, mert hiszen ő nem magában, hanem a világban keresi a lábát. Kisteleken azonban terjed a szó s a csendőrség egyre több adat birtokába jut. A szó igazi értelmében megdöbbentők azok a dolgok, amelyek eddig is napfényre jutottak. És ha az országos vegyész a ma felásott két ember testrészein is megállapítja a mérgezést: Gerzsán Mária csakugyan el van veszve. Lehetetlenség lesz, ha még azután is tud védekezni. Munkatársnak ma kint járt Kisteleken és a sírfelbontásról a következőkben számol be: Azzák a zírokat. Ma délelőtt ásóval-kapával négy napszámos jelent meg a kisteleki csöndes, viros, falombos temetőben. A napszámosokat a temetőcsősz elvezette két behorpadt hanta sírhoz, melyekbe a munkások csakhamar belevágták az ásójukat. Ez a két sir Gerzsán Mari két elhalt férjének a sírja volt. A faluban hamarosan hire futott, hogy ássák már a temetőben a sirokat. Erre már szállingózni kezdtek a kiváncsi emberek s csapatokba verődve tárgyalták az eshetőségeket. Délelőtt azonban mindössze az volt a látnivaló, hogy a munkások a két sírt felásták. A dolog java csak délután következett, amikor megjelent a temetőben a vizsgálóbíró az orvosokkal. A temetőben. Alig múlt el délutáni három óra, mikor kocsik robogtak a temetőbe. Ekkor érkezett meg Magay Lajos szegedi vizsgálóbíró, Gergics Károly ügyész, továbbá Gyuricza Sándor dr. és Balassa Péter dr. törvényszéki boncoló orvosok. Ámbár perzselően tűzött le az égről a nap, mégis összegyűlt a temetőben négy-ötszáz kiváncsi asszony. Nem sok volt ugyan a látni való, dehát az asszonyok azzal is beérték, hogy láthatták Mari nénit, akit Bikisán György fogházőrmester és Varga Ferenc fogházőr vettek közre. Az asszonyok összedugták a fejüket s úgy suttogták egymás közt: — Istenem, milyen szomoru! Majd elszállt a szívükből a szánalom, mert így beszélgettek: — Hej, tudunk mi még cifrábbat is! — Régen kellett volna már megtenni ezt, nem most. Hiszen ország világ tudja, hogy milyen bűnös lélek ez ez öreg asszony ! Ráismert ? Ekkorra elkészültek az orvosok a boncoláshoz , a vizsgálóbíró kiadta a parancsot, hogy vegyék föl a koporsót. A négy munkás először Fülp Mátyás koporsóját emelte ki a sírból, aki már réggebben meghalt. A koporsót bevitték a boncolószobába, ahol következett a személyazonosság megállapítása. Személyazonossági tanúk voltak Váczi István tanító és Gyugel Károly vendéglős. Mikor a koporsó födelét felnyitották, igy szólt hozzájuk Magay Lajos vizsgálóbíró : — Ráismernek a halottban Fülöp Mátyásra ? A két tanú belenézett a koporsóba s érthető hangon válaszolta: — Igenis ráismerünk ! Ezután megkérdezték Gerzsán Máriát, hogy meg akarja e nézni a halottat. — Nem bírom megnézni, mert szaga van ! — válaszolta. De aztán mégis csak fölkelt a székről s odament a koporsóhoz. A vizsgálóbíró megkérdezte : — Ráismert ? A bűnös asszony csöndesen felelte : — Nem, nem ismerek rá! A második koporsó. Fülöp Mátyás holtteste már annyira elrothadt, hogy csak a csontjai voltak épek. Laczteó Ferenc ellenben, akinek a koporsóját másodiknak nyitották föl, még olyan állapotban volt, hogy a szív, máj, tüdő és csontrészekből vehettek" az orvosok. A testrészeket külön külön üvegekbe rakták s az üvegeket két kis ládába leólmozták. Érdekes, hogy Gerzsán Mária Laczkó Ferencet sem ismerte föl. Az orvosok véleménye. Azon kérdésre, hogy a vegyész megállapíthatja-e még a mérgezést, Gyuricza Sándor őt. igy nyilatkozott munkatársunk előtt: — Ha csakugyan mérgezés történt, a vegyész feltétlenül megállapíthatja. Mert az ásványi méregnek az a természete, hogy a csontokban és a szervekben lerakódik s harminc év múlva is kimutatható. Ami a holttesteket illeti, az első már teljesen elkorhadt , abból csupán a főbb csontokat fűrészelhettük ki. A másik holttest sokkal jobb állapotban van s annál vehettük a gyomrot, belet, májat, tüdőt és a szivet, amelyekből a vegyész egész határozottan megállapíthatja a mérgezést. Ugyanígy mondotta el véleményét Balassa Péter orvosszakértő is. Ha tehát csakugyan mérgezés történt, a vegyész a felküldött testrészekből egész bizonyosan megállapíthatja s azután, mint a kártyavár, összedől magától Gerzsán Mária makacs tagadása. Hiába tagad azután is, ügyének sorsát megpecsételi a mai tetemrehivás. Elcsöndesedik a temető. Ezután már nem sok dolga volt a vizsgálóbírónak. Sialmozták még a ládákat, Gerzsán Máriával is aláíratták a jegyzőkönyvet s ezzel a hivatalos eljárás véget ért. A gyepes, sűrű bozótos kis falusi temető csakhamar elcsöndesedett, mert a fogházőrök is megindultak Mari nénivel végig a falun, az állomásra. Csakhogy nem egyedül tették meg a hosszú utat, a falu népéből egész sereg ember volt a nyomukban, akik érdeklődve, zsibongva kísérték végig Mari nénit Kistelek utcáin. Az pedig rájuk se nézett, meg se látta őket. Az ajkát, amely kissé balra húzódik, összecsukta, tekintetét előre vetette s ment a fogházőrök közt. Dacos, zordon arcának egyetlen izma sem rándult meg, pedig a lelkében, úgy lehet, megszólalt egy érzés, amikor talán utoljára ment végig Kistelek utcáin. ‘ Újabb letartóztatások. ” Említettük már, hogy a titokzatos ügyben a csendőrség még mindig nyomoz. A nyomozásnak, mivel egyre több és több adat kerül a csendőrség kezébe, újabb letartóztatás a következménye. Egyelőre a megmérgezett Lévai József vejét, Pigniczki József szabómestert és feleségét tartóztatta le a csendőrség. Azonban még nem szállították őket az ügyészségi fogházba, hanem Kisteleken a községházán őrzik. Pigniczkiéket azért tartóztatta le a csendőrség, mert él a gyanúval, hogy tudtak Lévai megmérgezéséről. Pigniczki azért is gyanús, hogy minden vagyonát átíratta kiskorú gyermekeire. A házát négy éves kis leányára, szabóüzletét a fiára , a szőlőjét harmadik gyermekére. A faluban azt beszélik, hogy Pigniczki alkalmasint óvatosságból íratta át a vagyonát gyermekeire. Mari Régit lépre csalják. Az sem érdektelen, hogy a bűnös lelkű Mari nénit miként csalta kelepcébe a csendőrség. Régen suttogtak már a faluban a dolgairól, tehát a csendőrség is régen szimatolt, vigyázott. Eleinte persze nehezen ment a nyomozás, sőt figyelmeztették is Németh József csendőrőrmestert, hogy darázsfészekbe talál belenyúlni. Helyesebben tenné, ha fölhagyna szándékával, mert Gerzsán Máriát egyszer már fölmentették. Ji: 1911. Július 30.