Szegedi Napló, 1911. november (34. évfolyam, 260-285. szám)

1911-11-01 / 260. szám

1l0TT’-- J *?60 Szeged, szerda SZEGEDI NAPLÓ 1911. november 1. ismerem el jogforrásnak az erőszakot s nem engedelmeskednék az igy módositott házsza­bályoknak. Inkább csendőrökkel vite­tem ki magamat a parlamentből. A kormány terve egyelőre különben az, hogy parallel üléseken akarja már most tár­gyaltatni a védősző-reformot s egyben a ház­szabályok energikusabb alkalmazásával korlá­tozni a technikai obstrukciót. A kérdés már most az, vállalkozik-e erre a mostani elnök­ség vagy nem. Erről szerzett Héderváry Károly gróf miniszterelnök tájékozódást ama megbe­szélés során, mely­et másodízben az ülés vége felé Berzeviczy Alberttel folytatott. A képviselőház tehát mindenképpen érdekes események elé néz már a legközelebbi napok­ban. Az ellenzéki pártok természtesen szintén harcias készüledéssel felelnek a kormány meg­mozdulására és Tisza vállalkozásának hírére s a Ház legközelebbi üléseire a képviselőket táv­irattal és levélben haladéktalanul fölhívják. Ez a legközelebbi ülés csak hétfőn lesz, miután a Ház ma az ünnepre való tekintettel ötnapos vakációt adott magának. Ez az idő minden ol­dalról a harcra való fegyverkezéssel fog el­telni. A nemzeti munkapártban ma este sokan vol­tak fenn. Ott volt a többek között Khuen-Hé­­derváry Károly miniszterelnök, Hazai Samu és Székely Ferenc miniszterek és Tisza István, gróf. A pártban élénken tárgyalták a mai nap politikai eseményeit és általánosságban he­lyeselték a kormány eljárását, mert úgy véle­kednek, hogy az ellenzék ellentétes állásponto­kat foglal el és ezzel szemben a kormánynak határozott cselekedetre kellett magát elszán­nia. Azt mondták, hogy az ellenzék egyenetlen­­sé­ge nem nyújthat garanciát a békére nézve. A Kossuth-pártban is sok szó volt ma a béke meghiúsulásáról. Az a nézet, hogy a kor­mány eljárása tisztán csak taktikai fogás, mert komoly politikusok nem forgathatják fel a helyzetet akkor, amikor a megoldás kulcsa meg­va­n. KOSSUTH FERENC CIKKE: A választói jog és a véderőreform közötti junkuimról Kos­suth Ferenc érdekes cikket írt, amely töb­bek közt ezeket mondja: " A választójog reformjának kérdését pár­tom már évek előtt egy erős obstrukció meg­­­szüntetésének feltételéül kötött ki a nélkül,­­Hogy akkor a feltételeknek a kormány eleget tett volna. E kérdés képezte a koalíciós kor­mány­alakulás alapját. Tény, hogy egy olyan párt, amely egymagában is elég arra, hogy a parlamenti ellentálás kivételes eszközeivel időhatár nélkül élhessen, összeköti a két kér­dést. Én nem tartom ezt a célt elérhetetlen­nek, annál kevésbbé, mert elméletileg helyes is az, hogy küszöbön lévén a választójog re­formja, ez a kérdés ne hagyassék ki a béké­sen elintézendő kérdések sorából azok részé­ről, akik békés megoldást keresnek. Ha ki­­hagyatnék e kérdés, ebből nem következhet­nék más, mint az, hogy a rendes parlamenti működést felfordító egyik okból a m­ásikba es­nénk bele. A PÉNZÜGYI BIZOTTSÁG MUNKÁJA. A • nti'V’Nrt­ti Három órakor jöttek a papok­­és énekel­tek az udvaron, a mamát pedig, aki még min­dig aludt, egy olyan kocsira tették, amelyik elé négy ló volt fogva. Az egész kocsi arany­ból való volt. Uruk is jártak mellette, azok­nak is sok arany volt a ruhájukon. Sokáig utaztunk, akkor letettük a mamát a földbe és hazamentünk. Azt hiszem, a mama ezt ér­tette az alatt, mikor azt mondta, hogy meg fog halni. Még egész világos volt, mikor haza­­érkeztünk. Apáék bementek a vendégszobába és beszéltek, én a folyosó üvegablakához hú­zódtam és kinéztem a gangra. Ott volt Ilonka és Zsófi, azt mondták: — Gyere ki­ játszani, hozd magaddal a csó­kát is. — Nem mehetek, mert szép új ruha van rajtam és a mamám is meghalt. Ilonka nagyon haragudott. — Én is kapok majd új ruhát és akkor nem fogok veled játszani, mert a tied addigra el­kopik. A csókát is hozd magaddal. Meggondoltam, hogy igaza van, tehát ki­mentem. A madár’ még mindig nem beszélj de azt hiszem, nem­ volt más­ tőle messze. Egyes hangokat lehetett hallani, a­melyek félig si­kerültek. Odaszorítottam magamhoz, hogy el ne szaladjon. Ilonka vajas kenyeret evett, de nekem nem adott belőle. Ha főzőcskét játszunk, én se adok neki, mert aki mit hoz, azt eszi meg. Hanem azért nagyon bántott, hogy olyan ridegszivü, pedig a madár többet ér, mint az a mosójáték készlete. A babáinak pláne min­dig lement az arcáról a festék a fürösztésnél, így hát ez nem is ér semmit. képviselőház pénzügyi bizottsága, a­mely hét-­­­főn folytatta a költségvetés tárgyalását, pén-­­ teki és szombati ülésein előreláthatólag be-­­ fejezi munkáját. Hegedűs Lóránt előadó a jövő hét keddjén terjeszti a képviselőház elé a bizottság jelentését. A NÁDUDVARI MANDÁTUM. A nádudvari kerület függetlenségi pártja vasárnap délután tartotta meg jelölő gyűl­ét Kábán. A gyűlés egyhang­uan Veszprémy István földbirto­kost, a hajdúmegyei függetlenségi párt elnö­két jelölte. Veszprémy István a jelölést el­fogadta és nyomban megtartotta programbe­szédét. Utána Ábra­hám Dez­ső és Bene­dek­­János országgyűlési képviselők szólot­tak nagy hatással. Végül Juhász Nagy Sán­dor, a megyei függetlenségi párt titkára mon­dott beszédet. — A munkapárt György En­dre volt földművelésügyi minisztert jelölte. A vármegye központi választmánya november 13- ára tűzi ki a választást. Meg akartam boszantani. — Én ma kocsikáztam, te pedig nem. — Ojjé, — mondja Zsófi, — a mi apánk­nak kocsija is van, a tiéteknek pedig fizetni kell, ha hintóba akar ülni. Ez a mondás nem volt tőle szép, azért azt feleltem: — De az én apám háziúr, a tiétek meg nem az. Akkor harcolkodtok ki innen, amikor én akarom. Ilonka most már ugrált. — Te nem vagy itt­­semmi, add vissza a csókámat! — A csóka nem is a tiéd, a mamád ne­kem adta. — Az mindegy, te csak add v­issza, aztán menj megint kocsikázni. Én nem akartam megtenni és gondoltam, hogy hamar hazaszaladok, a­­madarát bezárom az almám­omba. Nem is kellett volna kijön­nöm játszani! De Ilonka és Zsófi az utamba álltak és azt mondták, hogy most elveszik erő­szakkal a csókát. Egyszerre utána is nyúl­tak. Én kiabálni kezdtem, erre kiszaladt Zoli és ő is megfogta a madarat, hogy el ne ve­­gyék tőlünk. Szegény jószág nagyon félt és sipitozott, mi már dulakodni kezdtünk és az hazda, aki jobban birta. Végre is Zoli kezé­ben maradt a nyaka, az enyémben az­ egyik szárnya. .... Szegény, szegény kis butus csókám, hogy ilyen szomorú véged lett! Egész éjjel sírtam utána, már világos kezdett lenni, mi­kor elaludtam, mert azt hiszem, a csóka is meghalt. ■ A tanyai vasút vetélytársa. Dorozsma — Szeged ellen.' /­ Ismét gyűlést tartottak' Dorozsmán a Sze­ged—Dorozsma—Mérges—Halas közötti ren­des nyomtávolságú vasút érdekében. Dorozs­­m­ától a vállalkozók 400 ezer koronát kérnek. A vasútvonal ugyanis harminc kilométer hos­­­­szaságban szelné át a dorozsmai határt. Mér­ges községtől is nagyobb hozzájárulást kér­nek és a község 180 ezer koronát már kilátás­ba helyezett. Kiskunm­ajsa község azonban egy­általán nem akar a költségekhez járulni. Amíg tehát Szegeden S­z­e­s­z­t­a­y Lászlói mű­egyetemi tanár és Korányi Kálmán minisz­teri műszaki főtanácsos már napok óta künn járnak Alsótanyán és tanulmányozzák, vizsgál­ják a tanyai vasút nyomvonalait, addig­ Dorozs­­m­án a Hermann-féle érdekeltség értekezlete­ket tart és a dorozsmaiak minden követ meg­mozgatnak, hogy a szegedi alsótanyai vasút a halasi vasútban konkurrenst kapjon. Annak idején, amikor Hermann Dénes ha­lasi vállalkozó Szegedhez is fordult a Halas- Mérges—Dorozszaa közötti vasút eszméjével és anyagi hozzájárulást kért, bővebben foglalko­zott a Szegedi Napló,a kérdéssel. Már akkor meg lehetett állapítani, hogy Szeged­­nek semmiképpen sem áll érdekében, hogy a halasi vasút kedvéért a tanyai vasút ügyét elhanyagolja. Arról pedig egyáltalán szó sem lehetett, hogy Szeged város mindkét tervet felkarolja. Most már­ úgy áll a dolog, hogy a tanyai vasút ügye sokkal előbbre halad, mint a ha­lasi vasúté. Ha Szesztay tanár visszatér Alsó­­tanyára­s, összehívja a polgárm­ester a tanyai vasút bizottságot, letárgyal­ják az alapterveket és még november első fe­lében megkérik a belügyminisztertől a köz­­igazgatási bejárás megtartását. A halasi vasútra vonatkozó­lag, különben Balogh Kár­oly pénzügyi tanácsnok úgy nyi­latkozott, hogy­ az sohasem fog megvalósulni. Nem idediglen financiális okokból. Az egyes községek ugy­anis nem mennek bele a bizony­talan vállalatba, pénzt nem adnak, csak az esetben, ha az állam elvállalja a vasút kezelé­sét. Ez igen természetes, mert akkor a vasút jövedelmező lenne s a tőke meghozná a ka­matát, az állami kezelés folytán elért bruttó bevétel ötven százalékát. Csakhogy az állam a vasutat nem venné ke­zelésébe, sem Dorozsma, sem Mérges, sem pedig Halas nem biztosítják a vasutat, mert bizonytalanra nem dobálózhatnak a község száz­ezreivel. Hermann Dénes pedig csak magán­ember, aki nem képez saját személyében ga­ranciát egy milliós vállalathoz. Egyébként Szeged érdekei még akkor sem lennének veszélyeztetve, ha a halasi vasút még­is kiépülne. Konkurrenciát nem csinálhat, mert vonala minden ponton távolabb esik az Alsó­tanyáktól, mint a tanyai vasúté. Ha jól veszszük, még előnyös is lesz, ha Szeged vasútvonalaiba bekapcsolnak egy olyan őstermelő várost, mint Halas. Halas semmit sem vonhat el Szegedtől, mert kereskedelem, ipar, forgalom, kultúra s minden más tekintet­ben jóval Szeged mögött áll. Ellenben bekö­vetkeznék feltétlenül az, hogy Halas vagyon­­állaga Szeged felé gravitálna. Ezért nézünk teljes nyugalommal a Szeged­­alsóstanyai és Halas—Mérges—Dorozsma—sze­gedi vasutak konkurrálása elé.

Next