Szegedi Napló, 1911. november (34. évfolyam, 260-285. szám)
1911-11-01 / 260. szám
1l0TT’-- J *?60 Szeged, szerda SZEGEDI NAPLÓ 1911. november 1. ismerem el jogforrásnak az erőszakot s nem engedelmeskednék az igy módositott házszabályoknak. Inkább csendőrökkel vitetem ki magamat a parlamentből. A kormány terve egyelőre különben az, hogy parallel üléseken akarja már most tárgyaltatni a védősző-reformot s egyben a házszabályok energikusabb alkalmazásával korlátozni a technikai obstrukciót. A kérdés már most az, vállalkozik-e erre a mostani elnökség vagy nem. Erről szerzett Héderváry Károly gróf miniszterelnök tájékozódást ama megbeszélés során, melyet másodízben az ülés vége felé Berzeviczy Alberttel folytatott. A képviselőház tehát mindenképpen érdekes események elé néz már a legközelebbi napokban. Az ellenzéki pártok természtesen szintén harcias készüledéssel felelnek a kormány megmozdulására és Tisza vállalkozásának hírére s a Ház legközelebbi üléseire a képviselőket távirattal és levélben haladéktalanul fölhívják. Ez a legközelebbi ülés csak hétfőn lesz, miután a Ház ma az ünnepre való tekintettel ötnapos vakációt adott magának. Ez az idő minden oldalról a harcra való fegyverkezéssel fog eltelni. A nemzeti munkapártban ma este sokan voltak fenn. Ott volt a többek között Khuen-Héderváry Károly miniszterelnök, Hazai Samu és Székely Ferenc miniszterek és Tisza István, gróf. A pártban élénken tárgyalták a mai nap politikai eseményeit és általánosságban helyeselték a kormány eljárását, mert úgy vélekednek, hogy az ellenzék ellentétes álláspontokat foglal el és ezzel szemben a kormánynak határozott cselekedetre kellett magát elszánnia. Azt mondták, hogy az ellenzék egyenetlensége nem nyújthat garanciát a békére nézve. A Kossuth-pártban is sok szó volt ma a béke meghiúsulásáról. Az a nézet, hogy a kormány eljárása tisztán csak taktikai fogás, mert komoly politikusok nem forgathatják fel a helyzetet akkor, amikor a megoldás kulcsa megvan. KOSSUTH FERENC CIKKE: A választói jog és a véderőreform közötti junkuimról Kossuth Ferenc érdekes cikket írt, amely többek közt ezeket mondja: " A választójog reformjának kérdését pártom már évek előtt egy erős obstrukció megszüntetésének feltételéül kötött ki a nélkül,Hogy akkor a feltételeknek a kormány eleget tett volna. E kérdés képezte a koalíciós kormányalakulás alapját. Tény, hogy egy olyan párt, amely egymagában is elég arra, hogy a parlamenti ellentálás kivételes eszközeivel időhatár nélkül élhessen, összeköti a két kérdést. Én nem tartom ezt a célt elérhetetlennek, annál kevésbbé, mert elméletileg helyes is az, hogy küszöbön lévén a választójog reformja, ez a kérdés ne hagyassék ki a békésen elintézendő kérdések sorából azok részéről, akik békés megoldást keresnek. Ha kihagyatnék e kérdés, ebből nem következhetnék más, mint az, hogy a rendes parlamenti működést felfordító egyik okból a másikba esnénk bele. A PÉNZÜGYI BIZOTTSÁG MUNKÁJA. A • nti'V’Nrtti Három órakor jöttek a papokés énekeltek az udvaron, a mamát pedig, aki még mindig aludt, egy olyan kocsira tették, amelyik elé négy ló volt fogva. Az egész kocsi aranyból való volt. Uruk is jártak mellette, azoknak is sok arany volt a ruhájukon. Sokáig utaztunk, akkor letettük a mamát a földbe és hazamentünk. Azt hiszem, a mama ezt értette az alatt, mikor azt mondta, hogy meg fog halni. Még egész világos volt, mikor hazaérkeztünk. Apáék bementek a vendégszobába és beszéltek, én a folyosó üvegablakához húzódtam és kinéztem a gangra. Ott volt Ilonka és Zsófi, azt mondták: — Gyere ki játszani, hozd magaddal a csókát is. — Nem mehetek, mert szép új ruha van rajtam és a mamám is meghalt. Ilonka nagyon haragudott. — Én is kapok majd új ruhát és akkor nem fogok veled játszani, mert a tied addigra elkopik. A csókát is hozd magaddal. Meggondoltam, hogy igaza van, tehát kimentem. A madár’ még mindig nem beszélj de azt hiszem, nem volt más tőle messze. Egyes hangokat lehetett hallani, amelyek félig sikerültek. Odaszorítottam magamhoz, hogy el ne szaladjon. Ilonka vajas kenyeret evett, de nekem nem adott belőle. Ha főzőcskét játszunk, én se adok neki, mert aki mit hoz, azt eszi meg. Hanem azért nagyon bántott, hogy olyan ridegszivü, pedig a madár többet ér, mint az a mosójáték készlete. A babáinak pláne mindig lement az arcáról a festék a fürösztésnél, így hát ez nem is ér semmit. képviselőház pénzügyi bizottsága, amely hét-főn folytatta a költségvetés tárgyalását, pén- teki és szombati ülésein előreláthatólag be- fejezi munkáját. Hegedűs Lóránt előadó a jövő hét keddjén terjeszti a képviselőház elé a bizottság jelentését. A NÁDUDVARI MANDÁTUM. A nádudvari kerület függetlenségi pártja vasárnap délután tartotta meg jelölő gyűlét Kábán. A gyűlés egyhanguan Veszprémy István földbirtokost, a hajdúmegyei függetlenségi párt elnökét jelölte. Veszprémy István a jelölést elfogadta és nyomban megtartotta programbeszédét. Utána Ábrahám Dezső és BenedekJános országgyűlési képviselők szólottak nagy hatással. Végül Juhász Nagy Sándor, a megyei függetlenségi párt titkára mondott beszédet. — A munkapárt György Endre volt földművelésügyi minisztert jelölte. A vármegye központi választmánya november 13- ára tűzi ki a választást. Meg akartam boszantani. — Én ma kocsikáztam, te pedig nem. — Ojjé, — mondja Zsófi, — a mi apánknak kocsija is van, a tiéteknek pedig fizetni kell, ha hintóba akar ülni. Ez a mondás nem volt tőle szép, azért azt feleltem: — De az én apám háziúr, a tiétek meg nem az. Akkor harcolkodtok ki innen, amikor én akarom. Ilonka most már ugrált. — Te nem vagy ittsemmi, add vissza a csókámat! — A csóka nem is a tiéd, a mamád nekem adta. — Az mindegy, te csak add vissza, aztán menj megint kocsikázni. Én nem akartam megtenni és gondoltam, hogy hamar hazaszaladok, amadarát bezárom az almámomba. Nem is kellett volna kijönnöm játszani! De Ilonka és Zsófi az utamba álltak és azt mondták, hogy most elveszik erőszakkal a csókát. Egyszerre utána is nyúltak. Én kiabálni kezdtem, erre kiszaladt Zoli és ő is megfogta a madarat, hogy el ne vegyék tőlünk. Szegény jószág nagyon félt és sipitozott, mi már dulakodni kezdtünk és az hazda, aki jobban birta. Végre is Zoli kezében maradt a nyaka, az enyémben az egyik szárnya. .... Szegény, szegény kis butus csókám, hogy ilyen szomorú véged lett! Egész éjjel sírtam utána, már világos kezdett lenni, mikor elaludtam, mert azt hiszem, a csóka is meghalt. ■ A tanyai vasút vetélytársa. Dorozsma — Szeged ellen.' / Ismét gyűlést tartottak' Dorozsmán a Szeged—Dorozsma—Mérges—Halas közötti rendes nyomtávolságú vasút érdekében. Dorozsmától a vállalkozók 400 ezer koronát kérnek. A vasútvonal ugyanis harminc kilométer hosszaságban szelné át a dorozsmai határt. Mérges községtől is nagyobb hozzájárulást kérnek és a község 180 ezer koronát már kilátásba helyezett. Kiskunmajsa község azonban egyáltalán nem akar a költségekhez járulni. Amíg tehát Szegeden Szesztay Lászlói műegyetemi tanár és Korányi Kálmán miniszteri műszaki főtanácsos már napok óta künn járnak Alsótanyán és tanulmányozzák, vizsgálják a tanyai vasút nyomvonalait, addig Dorozsmán a Hermann-féle érdekeltség értekezleteket tart és a dorozsmaiak minden követ megmozgatnak, hogy a szegedi alsótanyai vasút a halasi vasútban konkurrenst kapjon. Annak idején, amikor Hermann Dénes halasi vállalkozó Szegedhez is fordult a Halas- Mérges—Dorozszaa közötti vasút eszméjével és anyagi hozzájárulást kért, bővebben foglalkozott a Szegedi Napló,a kérdéssel. Már akkor meg lehetett állapítani, hogy Szegednek semmiképpen sem áll érdekében, hogy a halasi vasút kedvéért a tanyai vasút ügyét elhanyagolja. Arról pedig egyáltalán szó sem lehetett, hogy Szeged város mindkét tervet felkarolja. Most már úgy áll a dolog, hogy a tanyai vasút ügye sokkal előbbre halad, mint a halasi vasúté. Ha Szesztay tanár visszatér Alsótanyáras, összehívja a polgármester a tanyai vasút bizottságot, letárgyalják az alapterveket és még november első felében megkérik a belügyminisztertől a közigazgatási bejárás megtartását. A halasi vasútra vonatkozólag, különben Balogh Károly pénzügyi tanácsnok úgy nyilatkozott, hogy az sohasem fog megvalósulni. Nem idediglen financiális okokból. Az egyes községek ugyanis nem mennek bele a bizonytalan vállalatba, pénzt nem adnak, csak az esetben, ha az állam elvállalja a vasút kezelését. Ez igen természetes, mert akkor a vasút jövedelmező lenne s a tőke meghozná a kamatát, az állami kezelés folytán elért bruttó bevétel ötven százalékát. Csakhogy az állam a vasutat nem venné kezelésébe, sem Dorozsma, sem Mérges, sem pedig Halas nem biztosítják a vasutat, mert bizonytalanra nem dobálózhatnak a község százezreivel. Hermann Dénes pedig csak magánember, aki nem képez saját személyében garanciát egy milliós vállalathoz. Egyébként Szeged érdekei még akkor sem lennének veszélyeztetve, ha a halasi vasút mégis kiépülne. Konkurrenciát nem csinálhat, mert vonala minden ponton távolabb esik az Alsótanyáktól, mint a tanyai vasúté. Ha jól veszszük, még előnyös is lesz, ha Szeged vasútvonalaiba bekapcsolnak egy olyan őstermelő várost, mint Halas. Halas semmit sem vonhat el Szegedtől, mert kereskedelem, ipar, forgalom, kultúra s minden más tekintetben jóval Szeged mögött áll. Ellenben bekövetkeznék feltétlenül az, hogy Halas vagyonállaga Szeged felé gravitálna. Ezért nézünk teljes nyugalommal a Szegedalsóstanyai és Halas—Mérges—Dorozsma—szegedi vasutak konkurrálása elé.