Szegedi Uj Nemzedék, 1921. augusztus (3. évfolyam, 173-196. szám)
1921-08-03 / 174. szám
Szeged, 1921 augusztus 3., szerda. Ára 2 korona. Illik évfolyam, 174.szám. Keresztény politikai napilap. Előfizetési ára: . 480.— K ., 240.. . 120.— . , 40. .Egyes szám ára 3 kor. Egész évre . Fél évre . . Negyed évre Egy hónapra ! A T I 5^ ff Szerkesztőség és kiadóhivatal . Szeged, Kálvária utca 16. szám. Telefon 153. Főszerkesztő DOBAY GYULA DR. Szerkesztésért felelős KEMÉNY SIMON Kiadja: A Szegedi Nemzedék Lapvállalat Részv.-Társ. Nem! Nem! Soha! Utazgatnak. Két futó vonat robogása veri fel az éjszaka csendjét. Az ércóriások prüszkölnek és tüzet okádnak. Tüzes, égő szemekkel figyelnek a sötétbe, mint őskorbeli félelmet gerjesztő szörnyetegek. Mögöttük messze elnyúlik vészthozó üstökösök mérges gázokkal teli csóvájaként komor füstfelhőjük. Két futó vonat sötét füstje két vastag fekete vonalat húz Európa térképére .. . Keletről nyugatra két irányornyit mutat. Bukarestből és Belgrádból , Párisba. Utasaiknak melegük lett, menekülnek tőle. Mások is keresnek enyhülést a nyári hőségtől tópartján, hegyekben, tengeren, vagy kevésbé regényes szőlőházban, tanyán; ki lovon, ki kordén, ki gyalogosan, ki hajón vagy vonaton, de ilyen fény, ilyen pompa, ilyen kényelem egyiket sem környezi, mint a két keleti utast. Szőnyeges, jól elfüggönyzött termekben múlnak perceik. Szemök járását, arcizmaik rándulását nagy, néma szolgahad lesi. Testi épségükért egész hadseregeket mozgósítanak s ha ,az utazás fáradalmai között epesztő szomjuságot éreznek, ujjuk mozdulatára mint varázsütésre ezüst tálcákon gyöngyöző frissitőkkel üdítik őket. Parancsuk, tetszésük szerint áll, úgy robog a vaskolosszus.És mégis,. mégis, a szerényebb igényű utasok közül vájjon hányan cserélnék el verejtékes gyaloglásukat, fárasztó kocsizásukat, lovaglásukat, izzasztó vasúti utazásukat e keleti, balkáni kényelemért? Volna-e olyan tudatlan, aki nem ismerné e két vonat titkát? Aki ne tudná, hogy kerekeik el nem toncpítható kattogásából eltiport népdí zokogása tör elő, a tengelyek és fékek csikordulásából szétszakított nemzetek jajszava, véresre vert asszonyok, lányok, férfiéül fájdalomkiáltása, árvává tett apróságok szivbemarkoló sírása hallatszik? S mialatt a két vasparipa lihegve száguld s a végkimerülésig erőlködve vágtat át tönkre silányitott, kizsarolt, kiszipolyozott vidékeken , hiába iparkodik mindkettő menekülni az állandó, szörnyű, kisérő hangáradattól, gazdáik odabent álmatlan, sápadt arccal vetnek egy-egy kényszerű pillantást nem szívesen látott, de el nem űzhető, folyton fel-feltünedező utitársaikra. Az egyik utitársaik közül, mint alvilági sötét árny, oldalán egy összezúzott asszonnyal, szemében gyilkos tűzzel, fenyegető, rettentő tekintettel, vértől csepegő ujjal mutat a konak felé, ajkain egy, egyetlen egy szó lebben el leheletszerűen: igazságot! Oh szörnyű kép, tekintsünk el tőle, fordítsuk félre szemünket! Íme egy unda tekintetű, délceg férfialak emelkedik a félhomályból. Pillantása a vért megfagyasztja, karját Serajevó felé nyújtja. Véres testét egy még véresebb asszony öleli. . . S hiába vágtatnának kétszeres gyorsasággal, e szörnyűségektől nincs menekülés, nincs szabadulás. A másik vonat utasának rég számosabb az utitársa. Két nagy utitársaságra oszlik. Az egyik előtte jár, folyton szemei előtt van. Mintha a csoportból, hol a bukaresti parlamenti pokolgép áldozatai tűnnek fel az áruló Lucaciu vezetése alatt, néha-néha egy csontkéz nyúlna ki, valamelyik sápadt árnynak tulajdon keze s rémítő kitartással hívogatna . . . integetne ? A másik csoportot a debreceni bombamerénylet sápadt arcú, fájdalmas tekintetű áldozatai képezik. Bár nem látja őket tisztán, mégis folyton érzi jelenlétüket. Nyugtalanul űzik, hajszolják, folyton a sarkában, nyomában vannak s nincs menekülés tőlük, nincs álom, nincs pihenés miattuk. S a két vonat csak vágtat. S amint a szélroham lecsapja két oldalára a koromfekete füsttömeget s beburkolja komor, át nem látszó köpenyével előrerepülő testét, ott terpeszkedik rohanva a síkság fölött, mint egy óriási, kísérteties denevér. S az emberek rontás ellen keresztet vetnek magukra, amerre elzúg felettük. Két futó vonat sötét füstje két vastag fekete vonalat húz Európa térképére. Keletről nyugatra két iránnyit mutat: Bukarestből és Belgrádból Párisba. Nem érzik, nem látják ott messze Párisban, hogy politikai gyűlölködésük elvekultságában e két irány-nyilból a rövidlátásnak, a gőgnek, a politikai ostobaságnak olyan éles, kemény acélnyilait kovácsolják, melyek végül is, ha rövidesen magukhoz nem térnek, a saját szívükbe, nyugat mostan dédelgetett kedvence, Franciaország szívébe, Párisba fúródnak halálos mérgükkel? Nemzetgyűlés A nemzetgyűlés mai ülését háromnegyed 11 órakor nyitotta meg Kenéz Béla alelnök. A gazdasági felügyelői szolgálatról szóló törvényjavaslat van napirenden. Egyes szakaszokat módosítás nélkül fogadnak el. Az elnök bejelenti a törvényjavaslat részletes tárgyalását. Következik a hazaárulók vagyoni felelősségéről szóló törvényjavaslat általános tárgyalása. Ez a törvényjavaslat a hazaárulók vagyonának elkobzásával foglalkozik, amit már az 1915. XVlII. d.-c. is kellően megjelöl, mely szerint a hazaárulók összes ingatlanaikkal felelősek. Csakhogy ennél a törvénycikknél nem találunk intézkedést azokra a birtokokra, amelyekhez birtoklási várományos jog fűződik, mint amilyen a hitbizományosok és ennek a birtokosaik hazaárulóknak bélyegeztetnek. Rassay indítványt nyújt be, amely szerint a hitbizományok teljesen átalkalmaztathatók legyenek a kincstárra, ha a volt birtokosok vagy várományosok bebizonyított hazaárulás vádjával terheltetnek. Grieger Miklós: Nem keresek bűnbakot a háború elvesztéséért, állítom, hogy a háború elvesztéséért, nem csupán Károlyi Mihály felelős. Windischgrätz vádjai még nem bizonyíthatók be teljesen, azonban tény, hogy Károlyi Mihály volt az oka annak, hogy a Dieg-féle békeszerződést nem fogadtuk el. Tény az, hogy előkészítette a vörös uralmat, átadta az uralmat Kun Bélának, elsikkasztotta az ország becsületét és hitét. Úgyis mint miniszterelnök, úgyis mint köztársasági elnök, úgyis mint emigráns olyan bűntetteket követett el, amelyek a hazaárulás kritériumát fedik. A régi magyartörvény a haza javára elkobozza a hazaárulók vagyonát. Károlyi Mihálynál nemcsak magánvagyonról van szó, hanem hitbizományról is. Nem lehet tekintettel lenni a jogutódokra. A javaslatot megszavazza. Károlyi Józsefnek szívesen odaadja a hitbizomány felét. (Óriási zaj a baloldalon és a kisgazdapárt soraiban. Felkiáltások : Nem lehet, a hadirokkantaknak kell adni.) Utána Kerekes Mihály kéri, hogy a hitbizományt ne juttassák az oldalágak tulajdonába, hanem teljes egészében a hadirokkantak között oszszák szét. A javaslatot nem fogadja el. Ezután Tomcsányi Vilmos Pál igazságügyminiszter szól a tárgyhoz. Különleges vagyon a hitbizomány. Ezt nem lehet valakitől elvenni, mert nem tulajdonosa az illető, hanem csak haszonélvezője a hitbizományos. Hogy a hitbizományt teljes egészében el kell venni, ezt az indítványt jó érzékével nem tartja összeegyezhetőnek, ezért az indítványt nem fogadja el.Nagy zaj. Közbekiáltások és ellentmondások az ellenzéken és a kisgazdapárti képviselők sorában.) Ezután a nemzetgyűlés nagy többséggel elfogadta a hazaárulók vagyoni felelősségéről szóló törvényjavaslatot. Rakovszky István felolvas egy levelet, amelyet Prónay Pál alezredestől kapott. A levél a következő : Nagyméltóságú Rakovszky István házelnök úrnak Budapest. A világháború lezajlott, a kommün és mindenféle harci veszély megszűnt és előbújtak különféle rejtekekből és álarcokból a konjunktúra hiénái és hazafias politika címén, támadják a nemzeti hadseregnek azt a csapattestét, amelynek tisztjei és legénysége a legönzetlenebbül elsők voltak abban, hogy a régi rendet helyreállítsák; a Prónay zászlóaljat ma azok támadják, akik nekünk csak hálára vannak kötelezve. Nagyméltóságod egyszer sem tartotta hazafias kötelességének, hogy az elnöki székből vétót mondjon a rágalmak és sértések ellen, amelyekkel azelőtt mások, jelenleg Beniczky Ödön igyekszik a keresztény mivoltát bebizonyítani, sőt ellenkezőleg, elnök úr ilyenekben kéjelgett. (Nagy zaj.) Nem szándékozom egy pártatlan érzésű házelnök kötelességeit felsorolni, nem tekintek az én privát ügyeimre Kornhauserral, amely Beniczky megvilágításában sem felel meg a valóságnak, hanem a következő pontokat akarom Nagyméltóságodnak tudomására hozni. (Nagy zaj az egész Házban.) 1. Burkoltan meggyanúsított engem elszámolatlan pénzekkel, amelyről a nyugta nálam van. 2. Meggyanúsított engem állítólagos keresztény irányzatú miniszter üldözésével. 3. Meggyanúsította a zászlóaljat, diszkreditálva annak tisztikarát és legénységét, hogy nem valók, a csendőrséghez. 4. Oda állítja a nemzeti hadseregnek egy érdemes tartalékos főhadnagyát Héjjas Ivánt és Francia Kiss Mihályt, mint rablógyilkosokat. .Mindkettő a zászlóalj tartalék állományába tartozik. Nem tűrhetem, nem tűrheti a tisztikar és a zászlóalj legénysége, hogy egy képviselő ilyen súlyos vádakat szórjon egy zászlóaljra, amely köztisztviseletnek örvend a keresztény világban. (Nagyzaj felkiáltások: Igen, úgy van!) Úgy Héjjas Iván tartalékos főhadnagy,,mint Francia Kiss Mihály tiszthelyettes önzetlen hazafiak, amit tesznek, azt a hazáért és nemzetért tették, úgy hogy semmi piszok és semmi szenny nem tapad kezeikhez. Nem hiszem, hogy akár a Rakovszky, akár a Beniczky család fel tudna mutatni ilyen hazafiakat, mert különben nem sülyedhettek volna az utódok annyira, hogy az egyik rágalmaz, a másik helyesel. Beniczky a zászlóalj ultimátumát meg fogja ezekért a sértésekért kapni. (Nagy zaj) és a házelnök hasson oda, hogy e zászlóalj meg legyen követve a Ház előtt és a nyilvánosság előtt ezekért a rágalmakért és sértésekért, mert különben gondolkozóba ejt, hogy elnök urat nem a csehek küldték-e megszállott területről (Nagy zaj az egész Házban) azzal a hazafias céllal, hogy politizáljon és kártyát keverjen. (Nagy zaj az egész Házban) Prónay Pál alezredes. Rakovszky István: Megállapítom, hogy az alezredes urat soha sem láttam, róla itt a Házban vagy a hálón kívül nem nyilatkoztam. Rakovszky István: Azokat a sérelmeket, amelyek a levélben fel vannak sorolva, nem követtem el. Ha az alezredes sértve érezte volna magát, akkor sem hozzám kellett volna intéznie a levelet. A címzésben tévedett. A levelet akkor is Belicska Sándor honvédelmi miniszter és Ráday Gedeon gróf belügyminiszterhez kellett volna címeznie, az ő kötelességük lett volna őt megvédeni. Még egy személyes ügyben akarok beszélni. Prónay Pál levelében azt írja, hogy valószínűleg a csehek küldöttek, hogy itt politikát csináljanak és kártyát keverjenek. Ugyanilyen jogon később, ha a miniszterelnök személye nem tetszik neki, azt fogja állítani, hogy őt meg a románok küldték ide. Bejelentem mentelmi jogom megsértését. Ezután Bethlen István gróf emelkedik szólásra. A nemzet szuverenitásának letéteményese a nemzetgyűlés és ennek letéteményese a Ház elnöke. (Viharos helyeslés a Ház minden oldalán.) Örömmel vettem, hogy Rakovszky István mentelmi jogának megsértését itt a Ház előterjesztette. A legteljesebb elégtételt fogja adni Rakovszky képviselő úrnak. (Óriási taps. A képviselők felállva ünneplik a miniszterelnököt.) Ezután Beniczky bejelenti mentelmi jogának .