Szegedi Uj Nemzedék, 1921. október (3. évfolyam, 223-248. szám)

1921-10-28 / 246. szám

Szeged, 1921 október 28., péntek. Keresztény politicai napilap, a Magyar Nemzeti Szövetség hivatalos lapja. Előfizetési ára: Egész évre . . 480.—­­ Fél évre . . . 240.— , Negyed évre . 120.— , Egy hónapra . 40.— , Egyes szám ára 3 kor. Ara 2 korona. ád­ik évfolyam, 246 szám. Szerkesztőség és kiadó­­hivatal : Szeged, Kálvária-utca 1B. sz. Telefon: 153. Főszerkesztő: DOBAY GYULA DR. Szerkesztésért felelős: vitéz KEMÉNY SIMON Kiadja: A Szegedi Uj Nemzedék Lapvállalat Részv.­Társ. A kormány egész figyelme a súlyos helyzet tisztázására irányul Franciaország és Olaszország ellenzik a kisantant beavatkozását — Nincs ok a velencei egyezmény felborítására — IV. Károly sohasem mond le az osztrák császári trónról Megérkezett a trónfosztást követelő antantjegyzék Oly helyről, ahol a legutóbbi na­pok történelmi eseményeit hivatalo­san ismerik, a következőket mond­ják : Abban a pillanatban, amikor a király lábát Magyarország földjére tette, az ország számára nem volt többé a helyzet lehetősége, hogy az új helyzet megoldásának módozatai között szabadon választhasson. A végzetes lépés következményei nyom­ban megnyilvánultak. A kisantant világosan ca­sus bellinek nyilvánította a király visszatértét, mozgósítási költségeinek megtérítését és a velencei megállapodások nyilvánítá­sát. Nem fér kétség ahhoz sem, hogy a legutóbbi hét eseményei az ország bel- és külpolitikai konszolidálását súlyosan visszavetették. Úgy tudjuk, hogy ebben a végte­len nehéz helyzetben a kormány oly álláspontot fog­lal el, amely az ország méltó­ságával számol, de számol egyúttal a lehetőségekkel is. Ma­gyarország belügyeibe idegen beavatkozást nem fogunk meg­tűrni, de a kormány saját elha­tározásából úgy fog eljárni, hogy a jövőben az ország bé­kéjét ne veszélyeztessék és az állandó rázkódtatások lehető­ségének véget vessenek. Azokban a fegyverszüneti feltéte­lekben, amelyeket néhány nappal ezelőtt a kormány megszabott, vilá­gosan meghatározza a maga állás­pontját. Ha azokat a feltételeket ak­kor a másik oldalon nem is fogad­ták el, a kormány azok teljesítésé­hez továbbra is ragaszkodik. E pillanatban az ország vezető férfiainak egész figyelmét leköti az, hogy a király hazatérésével beállott súlyos helyzet rettenetes következ­ményeit a nemzetről elhárítsák s eb­ben a törekvésükben támogatni kell őket, párt és osztálykülönbség nél­kül minden magyarnak. Túlzott op­timizmus volna azt állítani, hogy a múlt heti események aktái súlyos következmények nélkül ma már le­zárhatók. A nagyantant budapesti képviselői pedig kijelentették a magyar kor­mánynak, hogy a restaurációt semmi szín alatt meg nem tűrik. Ilyen kö­rülmények között ha az ország vég­veszedelmét elkerülni óhajtotta, a kormány számára nem volt más út, mint amilyenre szilárd elhatározás­sal rálépett, amelyen habozás nél­kül kitartva az országot megmen­tette. Azóta az események a kor­mányt feltétlenül igazolták. A kisantant több állama had­­seregét mozgósította, az orszá­got jól felszerelt ellenséges had­seregek gyűrűje veszi körül, amelyek készek rá, hogy min­den pillanatban ránk törjenek. De a király visszatérésével a fel­idézett helyzetnek más vészes kö­vetkezményei is mutatkoznak, ame­lyek elhárítása ebben a pillanatban a legsúlyosabb gondokat okozza az ország vezető férfiainak. A kisantant követeli az or­szág lefegyverzését, saját Egy Havas jelentés alapján már hétfőn hírt adtunk arról, hogy a párisi nagyköveti konferencia foglalkozott Károly királynak Magyarországba való visszatérésével és hogy a határozat alapján a szövetséges hatalmak budapesti képviselői utas u­taltak arra, hogy a határozatot a magyar kor­mánnyal mielőbb közöljék. Az antant itteni képviselőinek ez a lépése a tegnapi nap folyamán bekövetkezett. A magyar kormányhoz juto­tt jegyzék szövege a következő: Miniszter Úr! Van szerencsém önnek a magyar kormány részére a nagykövetek konferenciájának alábbi jegyzékét átnyújtani: A szövetséges hatalmak figyelmeztetik a magyar kormányt az április 2-iki határozatokban foglaltakra. Megállapítják, hogy a volt uralkodó kitart egy olyan trón visszakövetelése mellett, amelyen az ő jelenléte Középeurópa békéje számára a legsúlyosabb következményeket jelentené. Ezért a hatalmak felhívják a magyar kormányt először az exki­­rály trónvesztésének haladéktalan proklamálására, má­sodszor az exkirály személyének biztonságába helyezé­sére, akinek a magyar földet a szövetséges hatalmak által megállapítandó feltételek mellett el kell hagynia. A hatalmak súlyt helyeznek már most annak kinyilatkoztatására, hogy ha a magyar kormány nem alkalmazkodnék ezen felszólításhoz, úgy ők elhárítanak minden felelősséget a Magyarországgal szomszé­dos államok közbelépését és az ebből származó következménye­ket illetőleg. Fogadja stb. Castagnetto sk. Hohler sk. i4 MTI. megjegyzése: Az április 2-iki határozat, amelybe a jegy­zékben hivatkozás­­ történik, a nagyhatalmak párisi konferenciájának a hús­véti események alkalmából hozott döntése, amely szerint a nagyhatalmak Károly király visszatérését a magyar trónra sem meg nem engedik, sem meg nem tűrik. A Neue Freie Presse-nek jelentik Belgrádból: De Lance francia ügy­vivő délben meglátogatta a minisz­terelnök helyettesét, Tdfkovics mi­nisztert és közölte vele a nagykö­veti konferencia határozatát. Közlé­sével kapcsolatban kijelentette, hogy Francia­­ország azt hiszi, hogy bár­milyen fegyveres intervenció felesleges annál is inkább, mert Magyarországon Horthy kormánya a helyzet ura és mert Habsburg Károlyt el­fogták. A francia ügyvivő az előtte meg­jelent hirlapíróknak kijelentette, hogy közlését nemcsak a francia kormány megbízásából, hanem Anglia és Olaszország nevében is tette és fel­teszi, hogy Anglia és Olaszország képviselői megkapják majd hasonló utasításaikat s szintén meg fognak jelenni a szerb kormánynál. A szerb miniszterelnök helyettese tudomásulvétel végett közölte kollé­gáival a francia kormány nézetét. A kisantant állásfoglalásán azonban mit sem változtat a francia kormány e lépése. A kisantant kész arra, hogy egész erejével elhárítsa azon további veszedelmeket, melyek államainak nemzeti önállóságát fenyegeti J^óma. MTI. Az Idea Nacionale tiltakozik a cseh mozgósítás folyta­tása ellen. Ez a mozgósítás arra enged következtetni, hogy a csehek Jugoszláviával közösen terveznek valamit. Prága. MTI. Ordoneva, az itteni olasz követ kijelentette a Prager Presse tudósítója előtt, hogy ha be­bizonyosodik, hogy Magyarország az antantkövete­léseket komolyan teljesíti, akkor nincsen ok arra,­ hogy a nyugat­magyarországi kérdésben hozott egyezményt megsemmisítsék, feltéve, ha ezzel elsősorban Ausztria és a nagyhatalmak egyetértenek. A leszerelés kérdésében Olaszország a trianoni szerződés álláspontján áll és határozott szándékkal őrködik az A cseh Sajtóiroda jelenti Pozsony­ból . A magyar őrség Somosujfalu község mellett elhagyta határunkat. Nógrád vármegyében a magyar őrség október 23-ika óta néhányszor átlépett határun­kon és most a határ közelében beásta magát. A jelentések szerint a magyar csa­patoknak négy gépfegyverük és tüzérségük van. A biztonsági őrség a községnél megakadályozza határ­őrségünket a szolgálat teljesítésében. A MTI. illetékes helyről nyert fel­hatalmazás alapján megcáfolja ezt a hírt, amely csak arra jó, hogy a csehek indokolttá tegyék saját moz­gósításukat. Csonka Magyarország nem ország. Egész Magyarország menyország. abban foglalt határozatok végrehaj­tása felett. Bécsi antant körök igen nagy fi­gyelemmel kísérik a csehországi és jugoszláviai eseményeket. Ez a két ország mozgósította és a Habsburgok restaurálásának immár elmúltnak tekinthető veszedelme ellenére ezt a költséges rendszabályt nem függesz­tette fel. Az antant körök a velencei meg­állapodás tekintetében utalnak arra, hogy ezeket Della Toretta márki az egész antant megbízásából írta alá, azokon tehát változtatni nem szabad. Egyébként már a legközelebbi na­pokra várják az antant követek ér­tekezletének hozzájárulását a velencei jegyzőkönyvhöz, amivel az ügy tel­jesen kikerül a kisantant befolyása alól. IV. Károly Hartensteinből levelet intézett egy igen magas személyi­séghez, amelyben a leghatározottab­ban kijelentette, hogy politikai ér­dekből ha el is fogadja a béke­­szerződéseket, valójában szó sem lehet arról, hogy az osztrák császári trónról valaha is leköszönjön. Leve­lének ez a része így hangzik: — Nem mondtam le és sohasem fogok lemondani az osztrák császári trónról. Magyar őrség betörése Cseh-Szlovákiába !

Next