Szegedi Uj Nemzedék, 1924. november (6. évfolyam, 252-275. szám)

1924-11-01 / 252. szám

zás eddigi adatai szerint nincs kizárva, hogy a felgyülemlet ammóniák gáz robbant fel egy eldobott égő gyufától. Ugyancsak öt közük: „A soproni Seidl-féle gyárban egy tisztviselő összeveszett egy tisztviselő­­i nővel, amiből olyan parázs szóváltás­­­tás támadt, hogy a gyár munkásnői­­ közül nyolcan a nagy izgalomtól el­ájultak." Ezen hírek olvasása közben azon­ban munkatársunkon is oly izgalom vett erőt, hogy kénytelen volt för­­medvényét egyéb gondolat hiányában a következő ponttal befejezni. • a városi páksizem is próbasü­tést rendez (Saját tudósítónktól.) A pékek, mint már közöltük, a polgármesterhez és a kereskedelmi miniszterhez elkül­dött memorandumon kívül még próbasütés rendezésével is megkísé­relték támogatni a maguk igazát. A próbasütés eredménye szerint a pé­kek valóban ráfizetéssel dolgoznak és a kenyeret nem adhatják a mos­tani árnál olcsóbban. Így tehát, amint azt szüntelenül hangoztatják, a ható­sági péküzem egzisztenciájukban ve­szélyezteti őket. De, eddig legalább hiábavalónak bizonyult minden lépé­sük, nem lett eredménye a memoran­dumnak és a próbasütés folytán nap­világra került eredmény sem hozott győzelmet a szegedi sütőmesterek­­nek. A hatósági péküzem egész nyu­galommal gyártja tovább is a kenye­reket, melyet az árvaházon kívül —­ legalább a pékek szerint — óriási mennyiségben hoznak forgalomba a közönség között is. A sütőmesterek­nek eddigi mozgalmukkal csak any­­nyit sikerült elérniük, hogy most viszonzásképen a hatóság is próba­­sütést rendel el a városi péküzem­ben. Somogyi polgármester e célból egy bizottságot hív össze, melynek tagjai lesznek Scaltéty Sándor fő­­számvevő, Mirota János, a Kereske­delmi Kamara és az Ipartestület kép­viselői, közigazgatási bizottságának egyik tagja és végül a fogyasztó közönségnek egy képviselője. A bizottságot a polgármester rövid időn belül összehivatja és ekkor a próbasütés eredményéhez képest újabb frontra terelődik a pékek harca. Re­mélni lehet azonban, hogy a kér­dést sikerülni fog akként megoldani, hogy a pékek is megbékülnek és ami a fő, a fogyasztó közönség sem szenved sérelmet, amire elsősorban kell törekedni. Csevegés Egy könnycsep ... Ez a drága szent nap az ő napjuk , amikor a gondolat, érzés, emlékezés szünet nélkül oda visz a távolba azok­hoz, akikre mindennap gondolok, aki­kért mindennap imádkozom. Szinte irigykedve nézem, hogy körü­löttem mindenki a kertek utolsó virá­gaival elhalmozza szerettei sirkantját, becézgetik, ápolgatják azt a kis dom­borulatot, amely azoktól zár el, kik részesei voltak örömünknek, bánatunk­nak, kik szeretettel simogatva gondo­san vezettek a megpróbáltatás nehéz utjain s amikor eltávoztak, jaj! akkor hullattuk az első könnyeket, melyeket megosztatlanul, egyedül ejtettünk. Most amikor a természetben is végbe megy a nagy elválás és elmúlás, amikor a madarak dala elnémul, virág el­hervad, falevele szárazon lehull, most az övék az emlékezet szent ünnepe és igenis övék legyen a késői évszak min­den virága, minden illata és övék legyen az egész november hónap minden imája, minden fohásza. Tulajdonképen a megemlékezés külső jeleire az itt maradottaknak is szük­ségük van, akiknek fájdalmát enyhíti az a tudat, hogy van egy hely, ahol kisírhatják magukat. S ettől a bánatos gyönyört én meg vagyok fosztva. Még ezen a szent ün­nepükön sem ölelhetem át a virág­garmada illatával, ott a távoli hegy­oldalon, domboruló drága sirhantokat; apró mécsesek fényességével sem űzhe­tem el, a halál birodalmából, a moz­dulatlan fenyőfák körüli sötétséget, ott állnak árván, elhagyatottan. Csak a rideg enyészet lehelete: az őszi köd fátyola burkolja be őket és csak fel­zokogó fohászom hangját küldhetem feléjök, melyeket nyomon követ imád­kozó lelkem, vággyal teli szárnyalása, hogy a hit és szeretet fáklyáját meg­­gyújtva, legalább egy pillanatra, ara­nyos fénnyel vonjam be a legdrágább szülők korhadó fakeresztjét... Margit asszony. A románok elhatározták, hogy a Székely­földet szétdarabolják és a tömegesen együtt élő magyarokat több megyébe osztják be, hogy az elrománosítás könnyebb legyen. X világlista Sch­roll-slifenok, paplanlepedő, cretonek Soós Lajosnál, Oroszlán­ utca 2. sz. SZEGEDI UJ NEMZEDÉK 1924 november 1. szombat. Mi az Joachim festőművész ügyében? A Szegedi Új Nemzedék megemléke­zett már arról a perről, melyet Joachim festőművész indított Pásztor József, a Szeged című zsidó tájvédelmi napilap kiadótulajdonosa ellen. Pásztor tegnap a Szeged-hun válaszolt híradásunkra, s amelyre a megfelelő választ Joachim­­ festőművésznek az alábbi levele adja , meg. Tekintetes Szerkesztő Ur! H­álás köszönettel vagyok b. figyelme és pártfogása iránt, hogy ügyemet a nyilvánosságra hozatal által elősegíteni méltóztatott. Végtelenül hálás lennék, ha a Szeged című lap 37-ik számában megjelent cikkre — amely hemzseg a hamis ténybeállításoktól — helyet mél­­tóztatna engedni a válaszomnak. Meg­ragadom az alkalmat, hogy lerántsam a leplet arról a viszonyról, amely ket­tőnk között volt. Való az, hogy Pász­tor lakásában az ingyen kicsalt gyer­mek — portraitokon kívül még három olajfestményem függ — a negyediket pedig a nyáron kellett odaadnom a Szeged döntéslény kritikája fejében. Soha egy krajcárt nem láttam a képe­kért Pásztortól. Példának álljon itten egy képszerzé­si eset: Hazajöttem sza­badságra a háború alatt. Említettem Pásztornak, hogy folyamodtam a hadi­­festői beosztáshoz és fölemlítettem­, hogy mint liszt, valószínűleg nehezebben ka­pom meg, mintha közkatona volnék. Pásztor erre kijelentette, h­ogy ő tud tenni az érdekemben, de azért egy kép jár. Erre én kijelemettem, hogy nagyon szívesen honorálom a fáradozásait s megkapja a képet. Ebbe nem ment bele. Követelte azonnal a képet, sőt (elég körültekintő lévén) megjegyezte, hogy sikertelenség esetében is övé a kép. Naivan hittem neki, megkapta a képet, nagyon természetesen a tervből nem lett semmi. Nem is volt befolyása az ügyre, hanem el tudta velem hitetni hatalmát, ami nem volt. 1921-ben Pesten találkozva föl­­ajánlotta, hogy a szegedi zsidóságot megszerzi megrendelőkül, ha meg­festem neki az egyik fia arcképét. „Ötször annyit Imreshet majd mint Heller“ — jelentette ki Pásztor. Hát biz ezt lehet ügynökösködésnek is nevezni, de én inkább baráti jóaka­ratnak fogtam és fogom föl. A mű­vészek a legtöbb esetben ilyen aján­lásokra kapnak megrendelést. Ez nem a mi hibánk: a közönség meg nem­­értésén alapul. Kell valaki, aki föl­hívja a figyelmet valamely művészre és esetleg kedvet csináljon a meg­rendeléshez. Ez sajnos így van és nem a mi hibánkból kifolyólag, de szerencsétlenségünkre. Az áldott lelkű Kun József is megtette, de ő neki volt valóban tekintélye és elismert szakértelme. Hittek is neki és nagy segítségünkre tudott lenni. De hogy Pásztor olyan kis pont, mint amilyen, ezt igazán csak nemrég tudtam meg, mert hiszen, ha föltételeztem volna róla, hogy őneki képzőművészeti szempontból semmi tekintélye nincs és ha tudom, hogy adott szava, biz­tosítása csak levegő, természetesen nem álltam volna szóba vele. Egy másik mulatságos­ erőlködése az, hogy úgy akarja föltüntetni képeimet, hogy értéktelenek, illetve nem jók. Ezt a kérdést először is a szakértők fogják eldönteni. Másod­szor : ha nem jó volt az első portré, ugyan minek erőlködött megszerezni a második életnagyságú arcképet és vájjon apósának arcképét azért fes­tették velem le, mert rossz volt a két gyermek­portré? Csodálatos ellent­mondások ! Kijelentésem, hogy a zsidóság vesz tőlem kilencven százalékban képeket, közismert és kívánom, hogy serken­tőleg hasson a keresztény társadalomra is. Azonban ez csak egy mellékvágány. Ami a kommunista időben viselt dolgai­mat illeti, erre csak az a válaszom, hogy Pásztor több hónapig bujdosott Pesten, míg én nekem eszembe sem jutott egy pillanatra sem az eltűnési vágy. Soha politikával nem foglalkoz­tam és így nem volt semmi a rováso­mon. Hogy be voltam választva, erről még tudomásom sem volt. Ha be­választottak, úgy valószínű közismert igazságérzetemért és emberszeretetemért történt. Hogy a szegedi művészekről és írókról lekicsinylőleg nyilatkoztam volna, ez valótlan, ellenben való, hogy a képzőművészeti közállapotokról mon­dottam tárgyilagos bírálatot. Ezek után nyugodtam nézek a Pásztor fenyegetései elé. Maradtam Szerkesztő Urnak őszinte tisztelője -Cs. Joachim Ferenc festőművész. (Utóirat.) Az „önzetlen kritikáért“ adott képet én ebben a pillanatban kaptam vissza a Szeged szerkesztőségétől. Pontosab­ban : déli 12 órakor. A negyedik kép tehát ezzel elintézett ügy lett, ezt nyil­vánosan elismerem. Cs. Joachim Ferenc festőművész. Ruházkodás és ökonómia. A mai ne­héz gazdasági viszonyok között igen so­kan foglalkoznak avval a problémával, hogy vajképen lehet legjobban és legol­­csóbban öltözködni? Mintegy feleletképen alkalmat nyújt erre a világhírű Semler­­cég nagy faavadékvására, melyen a leg­­finomabb, békebeli minőségű, eredeti an­gol szövetek igen jutányos áron való be­szerzésére nyújt módot a vevőközönség­nek. A legjobb minőségű szövet, bár drá­gább is, végeredményben olcsóbb a gyenge minőségűnél, mivel háromszor-négyszer annyi ideig eltart különösen most, amikor a legfinomabb békebeli szövetet veheti meg a silányabb minőségű szövet áron, ezen rendkívüli alkalommal, mikor az elsőrendű áruiról világszerte ismert Sem­­ler cég londoni főüzletének (London 14. Golden Square) óriási forgalma folytán felhalmozódott legprímább szövetmara­dékai Budapestre érkeztek és árusításuk a cég Bécsi­ utca 7. alatti fő- és Korona­­herceg utca 9. alatti fióküzletében meg­kezdődött.­­ Legszebb nőt és térj fehérneműseket gyárt­árban készít Soós Lajos, Oroszlán­ utca 2. sz. HIK­iEK Slsaek sgj’ laisabcß, hissek agy batiban, Slssek egy Isten­­irSk igazságban, Magyarország­i­aitámadásiban. imea. téeph­eH:­ Naptár: 1924 november 1., szombat. Róm. kat. Mindenszentek. Prot. Marianna. Időjárás: Enyhe idő várható, semmi vagy kevesebb esővel. Somogyi könyvtár: Zárva. Múzeum: Nyitva délelőtt 10—1 óráig. Egyetemi könyvtár: Zárva. Napsugár: Nyitva délelőtt 8—1, dél­után 3—8 óráig. (A Központi Egyetem mögött.) Korzó Mozi: Szombaton és vasárnap : Borzalmak vonata és a pazar kisérő műsor. Hétfőn és kedden: Végzet asszonya. Szerkesztőségi órák naponta délelött Vili—Val óráig. A nyomdai és az éjjeli szerkesztőségi telefonszám 17—19. A temetőben Az elfáradt vándor örök nyugalomba dermedt s a ködfátyolos hantok felett her­vadt krizantémok fájdalmas mámora lenge­dez. Néha megdobban a föld, mintha gyász­dobok remegnének az éjszemü kripták ho­mályában. Lilapárás levelek esöznek a süp­pedt halmokra s a lujafák áhítata az el­hagyott életről susog. Minden csöndes és minden álmodik. A zűrös élet vásári zajá­ban kétségbeesetten rángatóznak a hétköz­napi gondok, csak a halottak álmodnak tovább sápadtan és gondtalanul. Nem bán­tanak senkit, de őket se igen háborgatja az élők kegyelete. A leszállott utasokra fátyolt borít a feledés. De a mai este az övék. Elmaradt ked­vesek lépnek halkan a lelkünk pitvarába, ahonnan oly szívtelenül kizártuk őket. Illa­tos koszorúk terhe ünnepi pompát vará­zsol az elhagyott temetőbe. Pici viaszgyer­tyák, apró szellemtüzek ragyognak a csonka fejfákra, amelyek halkan nyöszörögnek az illatterhes szélben, mintha gazdájuk valami nehéz titkot akarna elzokogni. A gyertya­füstös ködből fájdalmas emlékek mutogat­nak felénk s mintha egy bársonyos kar melege simulna szivünkre, amely most jég­hidegem porlad a halálszagu sárban. Mennyi álom, mennyi kin, elnémult vágy ,és el nem sirt vallomás fagyott rá ezekre a szomorú néhaiakra. Egy végtelen álom a temető s mi, az elrendelt végzet nyugtalan gyer­mekei most döbbenve hallgatjuk az örök rithmus zsolozsmáját. A magyar ősznek nagyon sok vándora van. A kilenc éves szüret fenékig hab­zsolta az ősi szittya vért s a régiekhez újak érkeztek megint, akik még éltek volna fiatalon és boldogan, de csüggedt szivüket megverte a magyar átok és el kellett menniük, mert ez a magyar ősz tragé­diája. Mi pedig, gyászolók és emlékezők, fog­juk szorosabban egymás kezét és tanuljunk a sírok vándoraitól, nehogy a feltámadás órája készületlenül találjon. Mert a sírokon újra kisarjadnak a tavasz virágai, a babér­fák levelén a feltámadás ígérete ragyog s szomorú vándorok egymásra borulnak egy boldogabb hazában. (b­p.) Lapunk következő száma a közbe­eső ünnepek miatt kedden, november 4 én jelenik meg. Hősök gyászünnepe. A hősök temető­jében ma délután 3 órakor tart gyász­ünnepet a katonai lelkészség. Az elhunyt hősökért a gyászmise 3-án, hétfőn dél­előtt 10 órakor lesz a rókusi templomban. Választmányi filma. A Katolikus Kör választmánya kedden délután 6 ónkor vá­lasztmányi ülést tart. Az ügy fontosságára való tekintettel kérjük a választmányi ta­gokat, hogy minél többen jelenjenek meg. Koós Elemér a Nemzeti Bank főtaná­csában. A napokban elhunyt Wildor Gyula helyébe, a Nemzeti Bank főtanácsába tagul Koós Elemért, a Szeged—Csongrádi Ta­karékpénztár vezérigazgatóját hívták meg. 46 OS bajtársak­­ A műemlék leleple­zésére vonatkozó fontos elhatározások megbeszélése végett csütörtökön a „Hági” különteremben este fél kilenckor bajtársi összejövetel lesz, melyen az elnökség a volt 46. gy. ezred tisztikarának (tényl., tart., népi, npg.) minél számosabb meg­jelenését kéri. Eljegyzés: Kakuszi Etuskát eljegyezte Vicsay Emil dr. (Minden külön értesítés helyett.) felöltőket étmeneti és téli kabá­tokat, szőrmebaodákat raktár­­*ról és d­étték elán is szállít. Blau Ignác Szeged, Kelemen­ utca 5. sz. t­av* Angol úri szabóság. Részletfizetésre férfi-, női- és gyermekruh­ákat

Next