Szegedi Uj Nemzedék, 1925. július (7. évfolyam, 146-172. szám)
1925-07-01 / 146. szám
Szeged, 1925., julius 1., szerda 1 ..................... 1 aurenteny politikai napilap. Előfizetési árat Egy hónapra . 30.000 K Ogyrésszám ára 1500 kor., már- és ünnepnap 2000 K Szerkesztőség és kiadóhivatal , mnál. Kálvii-KCI 10. 57. Telefon: 153, 1500 korona. VII-ik évfolyam, 146. szám. PftsierkesxtA iDOBAT GYULA 0». k BariM-Szinisii antllikjnak, a MANSz, a yi«iu Hemet SzfiTBísé« és a Tirái- SziTSiséi Antain lijtji. Megjelenik minden nap korán reggeli Posta takarékpénztári számla 880 , szegedi magyarság ezrei vettek részt az Eredő Magyarság vasárnapi nagygyűlésén Lelkes tömegek tettek hitet az Ébredő Magyarság eszméi mellett . Még az őszön zászlót bont Szegeden a Keresztény Nemzeti Függetlenségi Párt (Saját tudósónktól) Az elmúlt vasárnap duplán is ünnepe volt a szegedi társadalomnak. A sokat szapult ébredők tartottak népes népgyűlést, s a hithű katolikusok a főpásztor vezetése mellett Jézus Szent Szivének hódoltak. Ezrek és ezrek vettek részt a nagygyűlésen és sok ezer ember jelent meg a körmeneten is. A tömegeknek ez a kettős, szép megmozdulása amellett bizonyít, hogy a szegedi magyarok lelkében egyformán, fanatikusan ég a hitnek, a katolikus vallás szépségeinek és a magyar fajnak lángoló szeretete. Az Ébredők gyűlésére a fővárosból Gömbös Gyula, Ulain Ferenc, nemzetgyűlési képviselők, Szende Béla dr. földirtokos, orvos, Surgoth Gyula dr., Marcsélz Jenő dr. ny. kúriai bírák és a magyar publicisztika kiválósága: Kádár Lehel érkeztek le. Érkezésüket a szegedi pályaudvaron hatalmas tömeg, különösen pedig sok hölgy várta. A vonat pontosan fél kettő után érkezik be. A vendégek egymásután szállanak ki. Midőn feltűnnek, dörgő éljenzés fogadja őket, majd Lábos Endre, a szegedi Ébredők elnöke mondja el üdvözlő beszédét és köszönti a vendégeket, mint a magyar nemzeti aspirációk zászlóvivőit. Grasselly Lászlóné szép szavak kíséretében viola és fehér szekfa csokrot nyújt át Gömbös Gyulának, aki válaszában megköszöni a szíves fogadtatást és kijelentette, hogy mindig örömmel jön Szegedre, mint a magyar ellenforradalom fővárosába. A vendégek ezután kocsiba ültek és Lábos Endre vendégszerető házába hajtattak. A délutáni gyűlést sokan féltették a borús időtől és egy nyári záportól. Azonban fölösleges volt az aggodalom, mert az eső nem esett, s ha esett volna is, a tömeg helyén maradt volna, minthogy helyén maradt akkor, amidőn a szemben levő templom tornyában, valószínűleg programszerűen, a harangok szólani kezdtek és Ulain Ferenc nem tudta egyenlőre a beszédét folytatni. Pontban négy óra volt, midőn az egyik mellékajtón előtűnt Gömbös Gyula markáns alakja. A tömeg éljenezni kezd. — Éljen Gömbös! — Éljen Ulain! — Éljen Kádár Lehel! — Éljenek az Ébredők! A pódiumra Lábos Endre lép fel. Lelkes beszédében a szegedi csoport feltétlen ragaszkodását a vezetőség iránt, s az ébredő eszme melletti szakadatlan harcot jelenti be, egyben szivének egész melegével köszönti a fővárosból ideérkezett vendégeket és kéri Gömbös Gyulát beszédének megtartására. Szűnni nem akaró tapsvihar köszönti Gömbös Gyulát. Szűnni nem akaró taps taps után Kádár Lehel beszélt. Bízik az új magyar nemzedékben, a megújhodott és látni tudó magyar lélekben, amely undorral fordul el azon társadalomtól, amelyben idegen emberek meghamisítják a tiszta magyar nemzet és a magyar lélek képét és amely társadalom levonja majd az ellenforradalom tanulságait. A mai társadalom sajnos megtűri sorai közt a harácsoló, csaló és bolseviki elemet. A mai társadalom felelős azért, hogy mindezen elemek még ma is ott vannak, ahol voltak és az a csodálatos, hogy bennünket még ezek után is szélsőségeseknek neveznek. Hiszi, hogy az új magyar nemzedéknek nem kell majd ennyit beszélni; bár itt volna már az az idő, amikor a mi beszédeink feleslegessé válnának, amikor nekem Héjjast nem kellene védenem. Az a társadalom, amely csak baráti kézfogásra és kézcsókokra rendezkedik be, előbb-utóbb el fog sorvadni. Mert ezek a mérsékelt elemekből, s az áruló keresztényekből rekrutálódnak. Mi soha sem mutattuk meg az öklünket, pedig az Isten is erőt oltott belénk és az erőszak mindig a nemzeten történt, de soha sem a nemzet alkalmazta. Ezután rátér integritás gondolatára, amely a fajvédelemmel szorosan összekapcsolódik. Egy új régi Magyarországot kell teremtenünk, amely lelkében és gondolataiban is megújhodott ; egy öntudatosabb magyar léleknek kell majd kialakulni, amelybe össze kell hogy gyűljék minden keserűségünk és minden fájdalmunk. Ezen új országnak a tartalma és jelentősége is egiszen új kell, hogy legyen. Ezen célból meg kell tisztítani az országunkat a belső ellenségtől, s akkor a magyar faj, amely egyedül jogosított erre a területre, boldog és hatalmas lesz. Fajunk nagy veszélyben van gazdasági ás kulturális téren — Azt mondják rólunk — mondotta — hogy szélsőségesek vagyunk; igaz ugyan, hogy az ellenforradalom keletkezésekor fogadalmat tettünk, hogy hajthatatlanok leszünk, hogy fajvédelmet hirdetünk az egész vonalon, különösen gazdasági téren, sajnos azonban megállapítható, hogy hazánk megcsonkítói, elárulói elfelejtve a történelem tanulságait, még mindig itt vannak közöttünk, igazgatóságokban ülnek és bennünket szélsőségeseknek keresztelnek el. Ostorozza azt a generációt, amely megengedte, hogy a zsidóság uralomra jusson. A mai öreg emberek el sem tudták volna képzelni az önálló Magyarországot, dacára annak, hogy függetlenségiek voltak és abban a hitben éltek, hogy nekünk muszáj összekovácsolva élni egy más nemzettel; el sem tudják gondolni, hogy magyar nemzeti király vezetésével megint önállóak lehetünk itt a Duna medencéjében ; nem tudták elképzelni, hogy mi magyarok a földművelésen kívül mással is foglalkozhatunk, bankot, kereskedelmet vezethetünk, sajtót írhatunk és az az elmúlt nemzedék ebbe bele is törődött és nem érezte azt, hogy ennek az országnak nagyszabású történelmi feladata van: megmenteni és a helyes fejlődés útjára terelni ezt a csonkaországot és ezen keresztül felépíteni nagy Magyarországot! (Zugó éljenzés és taps). Majd a mai vegyes gondolkozású társadalmat ostorozza, amelyből hiányzik a nagy nemzeti közvélemény, a történelmi feladataink megvalósítására. Angliához hasonlóan egy nagy magyar nemzeti közvéleményre van szükségünk, politikai és társadalmi szempontokból, amely évszázadokra menőleg megmutatja a fejlődés útját. Ha mi igazi magyarok leszünk, magyarul fogunk gondolkozni és érezni és egy testté olvadunk össze, ha felismerjük azt, hogy a faj minden, a nemzet tengelye, csak akkor gondolhatunk a nagy történelmi feladatok megvalósítására. Amíg az úr és a paraszt nem áll egymással szóba, amíg a parasztfiú szégyelni fogja a szüleit, addig nagy feladatunkat nem valósíthatjuk meg. Mi az új nemzedék, a szélső jelszavakat valljuk, már csak azért, mert az egész világon egy ilyen,a miénkhez hasonló mozgalom indult meg, hogy a fajvédelem politikájával a zsidóság világuralmi törekvéseit megakadályozza. Fajunk nagy veszélyben van kulturális- és gazdasági téren és ha nem fog össze minden magyar, a következő generáció rabszolga generáció lesz. Felhívja az apák és anyák figyelmét arra, hogy fiaik és leányaik érdekében értsék meg és kövessék a fajvédelem szükséges és igazságos programját. A magyar nemzet tragikuma az, hogy nagyjait, akik a hazájukat igazán szeretik, nem értik meg, nem követik, de halála után szobrot emelnek nekik; nem akkor kell szobrot állítani nagyjainknak, hanem követni kell őket, mert ők a nép ösztöneit képviselik politikai, gazdasági és társadalmi téren. A legnagyobb bűnünk az volt, hogy sohasem voltunk eléggé soviniszták, lángolásaink csak cicomákban nyilvánultak meg s csak március 15-én, azonban igazi kurucok, meg nem alkuvó magyarok nem voltunk. Az élünkön álló társadalmi rétegek nagy bűne, hogy megkezdették a nemzetnek lakájjá való lealacsonyítását. Mi azért járjuk az országot, hogy ezen lakáj szellemet eltüntessük, újból gerinces magyar nemzetet neveljük, amely egyéni életében arra helyezi a fősúlyt, hogy büszkén vallja magát szegénynek is ha kell, de mindig magyarnak és hogy minden tettében a magyar faj és a magyar nemzet érdekeit tartsa szem előtt. Dekadens nemzet az, amelynek szüksége van idegenre, amely kis össszegért aludja az állam szuverenitását. A történelem igazolt bennünket és adja Isten, hogy továbbra is igazoljon. (Viharos taps és éljenzés). Kádár Lehel ostorozza a mérsékelteket Követeljük azt, hogy a numerus clausust minden vonalon kiépítsék! Végül Ulain Ferenc beszélt, aki statisztikai adatokkal bizonyította a zsidóság térfoglalását, majd a fővárosi választásokról beszélt. A numerus clausus kérdésével foglalkozva kijelentette, hogy ez tipikus gyerekesség, amelyet nem vesznek komolyan. Kitiltják a zsidó hallgatókat az egyetemről, de megengedik, hogy külföldi diplomájukkal visszajöjjenek az országba. A numerus clausust ki kell építeni a további vonalakon is és a középiskolákra is ki kell terjeszteni, a nosztrifikálásnak pedig helye nincs. Követeljük azt, hogy a numerus clausus minden foglalkozási ágra kiépíttessék, továbbá, hogy a foglalkozásokat kataszterekbe vegyék fel. Állapítsák meg, hogy adott pillanatban hány százalék zsidó kereskedő, iparos és más foglalkozású van s addig, amíg a fajok közt a kellő százalék arányszám helyre nem áll, nem szabad zsidókat arra a pályára engedni. Szerinte a zsidó kérdést leghelyesebben intézményes alapon lehet megoldani, amelynek legelső pontja volna az, hogy a 20 000nél nem népesebb városokban községi takarékpénztárakat alapítsanak, ami azt jelenti, hogy az ott levő bankok a község tulajdonába mennek át, amely község azután kötvényekkel megváltaná a bank részvényeit. Ezen takarékpénztárak részrehajlóan kell hogy működjenek és elsősorban a keresztény iparost és kereskedőt kell, hogy támogassák, mint ahogy támogatták eddig a zsidó bankok a zsidó kereskedőt. A zsidó kérdéssel kapcsolatban kijelenti, hogy még akkor is részünkön volna az igazság, ha a zsidók konszolidációt és erkölcsöket hoztak volna magukkal, holott nemzetromboló munkájuk már mindenki előtt ismeretes. Bízik abban, hogy ezen intézmények rövid időn belül megoldják az oly nehéznek látszó problémát és akkor a magyarság mint egyedüli úr a hazájában, jobb jövőt fog látni. (Hoszszas éljenzés.) A tömeg lelkesedéséből és együttérzéséből komolyan lehetett arra következtetni, hogy az Ébredők szegedi egyesülete erős tábor és nem „magánalakulat“, mint azt a túloldalon szerették volna elhitetni. A nagygyűlés végül Lábor Endre elnök zárószavaival és a Himnusz fenséges akkordjaival ért véget, mely után még sokáig tüntettek Gömbös Gyula, Ulain Ferenc és Kádár Lehel mellett. A népgyűlés színhelyéről a tömeg, a Kossuth Lajossugárút és a körút sarkán Ulain Ferenc vezetése mellett csatlakozott a Szent Szent Szív körmenethez, hogy ájtatos imával és zsolozsmákkal egy boldogabb jövendőt adjon le a Magasságok Urától a megnyomorított magyar hazára. A Katolikus Körben este 100 terítékes társasvacsora volt, amelyen Lábos Endre a vendégeket köszöntötte, Gömbös Gyula a keresztény felekezetek összefogásáról Salgoth Gyula ny. kúriai bíró a zsidóság előnyomulásáról, Kádár Lehel az ez ellen való védekezésről, dr. Tóth Imre a szegedi keresztény alakulatok célkitűzéseiről, Balló István dr. ezek munkájáról beszéltek, míg Ulain Ferenc dr. bejelentette, hogy a Keresztény Nemzeti Függetlenségi Párt még az ősszel Szegeden zászlót bont s felveszi a küzdelmet a mérsékeltek és destruktívok ellen. A vacsorán a város társadalmának előkelőségei: egyetemi tanárok, ügyvédek, orvosok, tanítók, tanárok, vasutasok, kereskedők és iparosok jelentek meg. A vendégek még az éjjeli vonattal utaztak el egy kellemes nap emlékeivel . . . A választójogi javaslaton lényegtelen változásokat A nemzetgyűlés ülését 11 óra után nyitotta meg Huszár Károly alelnök. Az indemnitási törvényjavaslat harmadszori olvasása után a nemzetgyűlés gazdasági bizottságának jelentését tárgyalja a Ház, a nemzetgyűlés 1925—26. évi költségvetési előirányzata tárgyában. A jelentést Fráter Pál ismerteti. Rámutat arra, hogy a nemzetgyűlés ez évi költségvetési előirányzata nyolc milliárd többletet mutat az elmúlt évi eszközöktek