Székely Hirlap, 1871 (3. évfolyam, 1-103. szám)
1871-09-27 / 77. szám
Harmadik évfolyam.___________________17. sz.______M.-Vásárhelytt, 1871. szerda , szeptember 27. SZÉKELY HIRTAPT Politikai és társadalmi lap s a „Jogász-egylet“ közlönye. Szerkesztői szállás: Hirdetési díj : Egy háromszor hasábozott garmond sor ^ Megjelenik © la Kazinczi-utcza 811 sz. hová a lap szellemi részét járó 6 kr. bélyegilleték minden hirdetés után külön 30 kr. , illető czikkek küldendők, minden szerdán és szombaton egy egész é ven. Kiadó-hivatal : Hirdetéseket elfogad, helyben a kiadó-hivatal, Pesten: ELŐFIZETÉSI ÁR : Wittich József könyvkereskedése, hová az előfizetési pénzek Zeisler M (Wolyntera 60. sz.) Bécsben : Hausenstein és Vogler Félévre............................................év és reclamatiók küldendők. 5 (Neu-Markt 11. sz.). 1 Negyedévre.....................................2 „ Előfizetési fölhívás a „Székely Hírlap“ polit. és társadalmi lapra s a „jogász-egylet“ közlönyére. Előfizetési ára: Október—decemberi évnegyedre 2 frt. A jogász-egylet tagjainak 1 „ Kápolty Károly, szerkesztő. Az előfizetési pénzeket kérjük mielőbb beküldeni, hogy a lap küldésében évnegyed kezdetével tájékozva lehessünk s a kellemetlen reklamációkat megelőzhessük. Wittich J. könyvkereskedése, kiadó. „A balközép programmja az 1872- diki választásokkal szemben.“ (1) Ily czim alatt jelent meg pár nap előtt egy nagy figyelmet gerjesztett kis röpirat Pesten, melynek szerzőjeként „egy balközépi képviselő“ áll a czimlapon. A pesti lapok valamennyien kisebb-nagyobb tüzetességgel foglalkoznak vele s elég érdekesnek tartjuk mi is olvasóink előtt röviden ismertetni. A „balközépi“ szerző valóságos merényletet követ el a „szent és sérthetetlen“ pártfegyelem ellen , mert nem kisebbet mer ajánlani pártjának, mint azt, hogy „a balközép hozza meg a jelenben bár terhes, de következményeiben üdvös és hazafias áldozatot, s lelépvén azon merev álláspontról, melyet eddig is alig számlavehető sikerrel foglalt el, szabadítsa meg híveit a programra közjogi vasgyűrűinek nyomásától !“ Képzelhető, hogy ilyent kimondani csak úgy egyszerűen nem szokás, és hogy akinek volt bátorsága erre, lenni kell argumentáló tehetségének, sőt bírnia kell a retorika bombáival és gyújtórakétáival is kellő mértékben, miután a „balközép“ kapacitálása a látszólagos czél , már pedig tudjuk, hogy ennél (a balközépnél) a rethorika képezi a fődolgot és főerőt. Csakugyan szikrázik is a kis röpirat az éles és bátor szóbombáktól, melyek a balközép programmtalan „programmja“ ellen, a mély negáczió és meddő viaskodás erezfalai ellen vannak irányozva. E mellett nem nélkülözi egészen a hangját, úgy hogy az egésztől — mind a mellett hogy in puncto mégis csak a régi nóta — egy bizonyos politikai hasznosságot elvitatni nem lehet. Mielőtt magunk részéről is szaporítanék a már nyilvánult zsurnalisztikai véleményeket e műről, még ide ígtatjuk a röpirat végét, mint az egész eszmemenet és érvelés kulmináczióját : „Az előadottak folytán óhajtom tehát, hogy pártunk revízió alá vevén progammunkat a jövő választásokkal szemben mondja ki a következő határozatot : „Miután a balközéppárt 1867-ki programmjának azon része, mely a közösen érdeklő viszonyoknak a prag. sanctio alapjára fektetett rendezésére vonatkozik, sem a nemzet részéről az 1869-ben végbement választásoknál, sem a képviselőházban nem nyerte meg azon szükséges istápolást, mely nélkül a 67-es egyezménynek alkotmányos utáni megváltoztatása nem eszközölhető; miután eddigi erélyes küzdelmeink, nemcsak az alkotott intézmények czélszerűbb átalakítását nem eredményezték , de a meghozott törvények megtartásának biztosítására is elégteleneknek bizonyultak ; s miután végre a törvényhozás eddigi működésének eredményei meggyőztek arról , hogy a közjogi különbözetek által elválasztott pártok jelen éles állása az ország érdekeinek meg nem felel; mennyiben a közjogi állapot mozdulatlansága mellett, még a tisztán belügyi kérdéseknek szabadelvű iránybani megoldására korlátozó és káros befolyást gyakorol ; egyedül azon érdek által vezéreltetve, hogy az ország anyagi és szellemi fejlődését a kor igényeinek megfelelő szabadelvű irányban elősegítsük, — kijelentjük: 1- szer. Hogy az 1869-ki programmunknak a közös viszonyok rendezésére vonatkozó részét boldogabb időkre letesszük,— s utógondolat nélkül határozottan rá áldván az 1867. törvények által alkotott alapra, addig is, mig ezen alapnak a szükséges tényezők hozzájárulásával megváltoztatása, vagy átalakítása lehetővé válnék, megteendünk mindent, mit törvény rendel , részben azért, hogy ezen intézmények gyakorlati eredményei kevésbbé váljanak terhessé, részben azért, hogy a meghozott törvények megtartása fölött nyomatékosabban őrködhessünk. 2- szor. A „szabadelvű ellenzék“ czímét vévén föl : legfőbb törekvésünket oda irányozandjuk, hogy addig is, míg az előző pontban érintett föladat teljesíthetésének kedvező időszaka elérkezendő hazánk anyagi és szellemi fejlődését — a kor követelményeinek megfelelő szabadelvű irányban vezessük, elősegítsük s biztosítsuk. Hogy mindaz, — mit a meggyőződés és hazafias legjobb szándék mondatott el velem, a hang nyíltságának szokatlansága miatt — s mint ez oldalróli első ily modorú fölszólalás, — pártfeleimnél nem fog kedvező fogadtatásban részesülni, — erre el vagyok készülve , — sőt el arra is, miként fognak többen fölöttem rögtön biróságot tartani mondván: ime ismét egy renegát! s miként fogják némelyek e gyönge, de bátor kísérletemet a balközép ephezusi csarnoka ellen intézett herosztratusi merényletnek bélyegezni ; — de jól tudom, hogy vannak és lesznek többen pártfeleim közül, kik előtt nem lesz váratlan és idegen e fölszólalás hangja, mértéke, — s melynek tartalmát ha nem is minden részeiben — de a főirányra nézve hazafias örömmel üdvözlendik. E reményben szabadjon tehát befejezésül pártfeleimhez, két üres lapot intéznem: az elsőre írva van : odázzuk el a meddő és erőnket apasztó közjogi harczot , s ezen áldozatért cserében gazdagítsuk hazánkat egy szabadelvű reform áldásaival, melyekre oly nagy szüksége van ; a másikra pedig ez: maradjunk a réginél. Melléklet: a „Székely Hirlap“ előfizetési fölhívása. — kultiváljuk eddigi szorgalommal a tarthatlan állapotot — panaszkodjunk, nyögjünk a gyávák módjára, az orvoslás eszközeit ellökvén magunktól, — s keleti indolencziával lessük : mi jót hozand a jövő! Tessék választani a kettő közül, — én már választottam.“ Nos, mit szólnak ehez a mi székelyföldi „balközépi“ polgártársaink? Ez a tisztelt úr nem mond valami oktalan dolgot! Ha elgondoljuk, hogy hol állanánk ma, ha 1867. óta csak a mostani duktuson is és a mostani menetgyorsaság mellett is, a közjogi meddő vitákra a „balközép“ miatt elprédáit idő és pénz a belreformokra, az ország felvirágoztatására forditatott volna? és ha ehez még a balközép erélye és esze maga is járult volna?! Igaz, hogy ekkor nem lett volna meg a mostani „független szabadelvű“ (par excellence) „balközép,“ s tán egynémely emberből sem lett volna „honatya“ egy mindig szükséges igazi ellenzék soraiban. Node, ezeket mire mondjuk el hiába! mi a kik igyerezünk a nélkül is tudjuk ; a „balközép“ hívei pedig már elolvasták a „Hon“-ban vagy az „Ellenőriben , hogy „ez egy szemérmetlen elvtagadó renegát,“ egy „miniszterségre aspiráló szökevénye pártjának“ vagy pláne (!) valami élelmes kormánypárti írta ezt a gallimathiást, hogy zavarba hozza az „elvhű“ „halálig baloldali“ hívek sorait! Hogy is lehetne másként! Hisz a mi kedves „baloldali“ zsurnalisztikánk azonnal megette volna kenyerét, ha egy ellenkező véleményt hacsak akkora is mint egy mustármag, — azonnal fel nem ítélne, nem rágalmazna sőt nem gyanúsítana! Ennyire jutott el valóban a véleményrontás dicső mesterségében, ide nevelte publikumát. Sőt nagy érdeme van benne, hogy a zsurnalisztika általában a higgadt reflexió hangjától az erőszakos rábeszélés hangjához átcsapni kénytelen, ha hatni, ha valamit elérni akar. Gyanúsítani valóban legkönnyebb dolog a világon, de egy gyanút eloszlatni, ez már nehezebb. Mivel oszlatná el például a tisztelt baloldali sajtó gyanúnkat ha azt mondanók , hogy a fenn ismertetett nagyhangú röpiratot egy legvalódibb és legesleghívebb „balközépi“ írta azon „tiszta“ számításból, hogy, miután a „falankénti“ toborzó szervezkedés nem a legjobban eresztett, a füredi és csáni konferencziák szintén nem eredményeztek véd-és dacszövetségeket stb. — talán egy ilyen, közjogi orákulumát föl nem adó, hanem csak elnapoló, — de a belreformokban tevékeny részt venni ezégető „baloldal“ hatalmas köztetszést nyerhet, s talán igy juthat többségre vulgor miniszterségre a jövő választásokon...?? És ehez csakugyan az időpont sem lenne legroszabbul választva, midőn a törvényszékek szervezésénél egy csomó — többnyire Deákpárti — ember szükségképen ki kell hogy maradjon.... Nos, nos, lássák önök tisztelt „Ellenőr“