Székely Lapok, 1899. április (39. évfolyam, 27-35. szám)

1899-04-02 / 27. szám

Marosvásárhely, április hó 2. nagy többség szunyadott, letuiargiába sü­­lyedt, lemondott a jobb jövő reményéről. Az ébredés Wlassics Gyula dr. minisz­tersége alatt kezdődött s ez egyik legnagyobb érdeme a minister úrnak, mert csüggedező hadsereggel nem lehet hódítani, de biza­kodó, lelkesedő katonákkal igen. A „Tanítók Háza“ falainak köveit nem sokára hordogatni kezdik a tanítók ; itt az ideje, hogy a közoktatásügyi kormány mellett a magyar társadalom is kimutassa a néptanítók iránti tiszteletét és jóakaratát. Burián Albert: A barátok templomának eltolatása, részletes tervezésén Budapesten erősen dolgoznak és az előterv és költségve­tés e napokban el is készül. Ekkor az előre kiszámítható kiadások és bevételek­ből a vállalat mikénti jövedelmezősége ki­mutatható lesz. Kedvező eredmény eseté­ben az egész dolog nyélbeütése gyorsan fog menni és pedig annál inkább, mert — mint értesülünk — egy budapesti nagy építkezési vállalat hajlandó esetleg egy bankkal egyesülve az egész műveletet vég­rehajtani, ha a befektetési tőkének törlesz­­téses kamatait pl. 50 évre elosztva egy helybeli tekintélyesebb és vagyonosabb polgárokból álló konzortium biztosítja. Már­pedig ha a jövedelmezőségi kimutatásból az fog kiderülni, hogy ezen törlesztéses kamaton felül és egyéb kiadásokat is te­kintetbe véve a konzortium busás nyere­ségre számíthat, aránylag kevés tőke és semmi risk­a után, úgy már csak mégis feltételezünk polgárainkban annyi életre­valóságot miszerint a szép és összeségben minden érdekeltre és a városra is haszon­nal járó terv megvalósuljon, elő fogják se­gíteni. „Qui vivra verra. Legközelebb az egész beépítési progra­mot fogjuk ismertetni, most csak annyit árulunk el, hogy rendkívül elegáns és mo­dern kávéház terveztetik a Séchenyi téri emeletes front földszintjén, a front egyik felére a három méter széles abblakkal vas­tartók közt (külön hölgy és nem dohányzó te­remmel) kapcsolatban evvel egy udvari ü­veg­­fedelű igen nagyterem minden szükségnek­­ megfelelő czélra. A kávéh­áz alatt igen ele­gáns pinczevendéglő kugiizóval. A Széchenyi téri front másik oldalára 4 gyönyörű üzlethelyiség jönne hatalmas ki­rakatokkal, hogy a város ezen részét meg­szabja. Mindenesetre ez is igen fontos dolog városunk szépülésére. Most nem írunk többet, de ígérjük, hogy t. olvasóinknak mihamarabb még érdekesebb hírekkel fogunk szolgálni. „Bodoni István vagyok“ — mutatta be magát a férfi. A leányka most bátrabban nyújta neki apró rózsás ujjacskáit. „Én pedig — monda ártatlan mosolygás­sal — vagyok az apám leánya“. „A Balescuáé ?“ „Tetőtől talpig az övé“ — Felelt hamis­­kás bohósággal a leányka. „Hol tanult meg olyan szép kiejtéssel magyarul beszélni ? szabad lesz tudnom“ ? „Budapesten, az angol kisasszonyoknál". „Mikor jött el onnan“ ? „Csak az idén“. „És mióta jár oda ?“ „Négy éve már.“ István meg is lőtt itt, mintha magában számítana valamit. „Mondja csak kisasszony ismerte e az intézetben Zöldy Margitot ? Ő is csak két éve végzett.“ „Sőt jó barátnők voltunk, szerettük egy­mást, mint testvérek úgy éltünk együtt. Szíveinknek egymás előtt nem volt semmi titka. Még azt is tudom hogy . . . Itt megállott és szemérmesen elpirult. — „Hogy? — biztatta István — mondja csak ki bátran.“ „Hogy maguk szerették egymást erősen. Ezen érdekes terv iránt több oldalról jött és élénk érdeklődést tanúsító kérdezős­­ködésekre az ügyek további fejleményéről most a következőkben referálhatunk : A barátok első feltételét képező új­ utcza nyitása az érdekelt tulajdonsoknak a pol­gármester úr elnöklete alatt megtartott elő­­értekezletén konstatatáltatott, hogy a ter­vezett új utczának a Kossuth Lajos­ utczá­­tól a ferencziek telkéig terjedő részében a megnyitásnak csak csekély és könnyen el­hárítható akadályok állnak útjában, míg a nagyobb akadályok a Bánffy telektől a Baross utczáig terjedő részben vannak. Minthogy pedig a fődologra nézve egy­előre teljesen elég, ha az említett első utcza­­rész a Bánffy telekig megnyílik és ezen­­ rész a templom áthelyezés folytán felsza­­­­baduló barátok telkén keresztül a Széchenyi­­ térre könyökalakú folytatást nyer, úgy, hogy a gyalog és kocsiközlekedés a Kossuth L. utczából a Széchennyi térre és viszont le­hetséges és szabad lesz; ennélfogva az utcza­­nyitás ügye megoldottnak tekinthető. A templom és rendház eltolásával megüre­sedő 1222 □-ös­ nagyságú terület beépí­tésének Breiner mérnök programja szerinti üde arczú leányka. Egyszerű világos kar-­­­ton ruhácskában békére hajtott szalma ka­lappal a fején. István elámult e jeleneten, közelíteni nem mert, nehogy észre vétessék. Lassan óvatosan húzódott meg egy terebélyes hárs törzse mögé, onnan szemlélte a ked­ves jelenetet. Kényelmes helyzetében jobban szemügyre vette a leánykát , és olyan elragadó szépnek találta. Sötét fe­kete haja gondosan lesimítva övezete merészen kidomborodó hófehér homlokát. Ezzel ellentétben álló világos kék szemei­ből a jóság tükröződött vissza.— És olyan ügyesen, olyan gondosan babrált a kopó sáros lábán, kimosta sebét — és óvatos gyöngeséggel kötözte be. „Így — így kutyácskám — szólt hozzá megnyerő gyermekies hízelgéssel — most jól viseld magad. Ne járj, ne fuss sehová — eredj haza — mutasd meg gazdádnak, hogy hol fáj neked. Mondd hogy neked is van fájdalmad, nemcsak neki“............. „Volt csak“ — lépett közbe István. S a kis orvosnő mint megrebbent madár húzódott ijedtében hátra. A bekötött állat farkát csóválva állott kettőjük közé mintha mondaná: „ismerkedjetek“. Székely Lapok. 3-ik oldal. Irodalom és művészet. A Magyar Hírlap most van fennállása kilenczedik évfolyamában. Ez alatt a hosszú idő alatt mindenkor a teljes függetlenség,­­ a minden irányban való önállóság jellemezte­­ a Magyar Hírlapot. Pártok le nem kötötték s sohasem. Szabadon, nyíltan szólhatott te­hát hozzá minden kérdéshez. Vezérelve ma is, mint kezdettől fogva, az igazi szabad­­elvűség. Az, amely önmagában, nem pedig pártérdekekben leli erejét. A Magyar Hír­lap a szó nemes értelmében demokrata volt mindenkor s az maradt mindmáig. Szerep­lése úgy a politikában, mint a társadalmi téren önzetlen, hazafias. Ami a nemzet érdeke, az a Magyar Hírlap­ban mindig biztos és erős szószólóra talált. A napi sajtónak az utóbbi idők nehéz politikai viszonyai közöl nem volt oly orgánuma, amely annyi határozottsággal küzdött volna a béke érdekében, mint a Magyar Hírlap. Hogy az ex-lex megszűnt, abban oroszlán­­része van a Magyar Hírlapnak, amely szakadatlanul a béke­szükségsséget han­gosztatta, az alkotmányellenes támadásokkal a legerélyesbben szembeszállt. A Magyar­ Hírlap az ország legelső erőit csoportosítja maga köré munkatársakul, úgy politikai, mint társadalmi czikkeit és minden rovatát elismert kitűnőségek írják. A nagyszámú szépirodalmi dolgozatát a Magyar Hírlap­nak adja, s aki ehhez képest évenként több regényt és sok tárczaczikket ir. Kí­vüle egész serege az országos nevű íróknak kötötte le munkásságát kizárólag a Magyar Hírlap számára. A Magyar Hírlap igen sok kedvezményt ad előfizetőinek- Ingyen­albumai már híresek arról, hogy irodalmi esemény mindegyik. A legjobb regényeket ez a lap közli, még pedig könyv­ alakban. Az Évszak czimü pompás divatlapot, meg a Kisvilág czimü szép képes gyermek­lapot sokkal olcsóbban kapják a Magyar Hírlap előfizetői. Ugyancsak jelentékeny kedvez­ményes áron jutnak a Magyar Szalon czimű Margit elbeszélte ezt nekem sokszor — megmutatta a maga fényképét, a­mit úgy rejtegetett mint a szeme fényét, de nekem meg­mutatta. Oh én ismertem már magát e képből rég-rég, mielőtt ide költöztünk volna. És higgye el, a­mikor szegény Mar­git meghalt — éppen otthon vakáczióztam — annyit sirattam napokon, éjjeleken át. És most hogy a sors véletlenül éppen ide ho­zott bennünket olyan jól esik sokszor a sírja mellé leülni, ott elvarrogatok órák hosszáig, hallgatom a sirján tenyésző fa mit susog — a mászó bogárka mit züm­mög. Aztán hosszan nézek a maga lakása felé. De maga olyan rész. Soha sem jön még az imádottja sírja felé sem. Na de most el kell jönnie, nézze meg!“ És indultak felfelé oda a nagy kert ma­gas dombjára, hol egy kis családi temetője van ősidők óta a Zöldy famíliának. A többi siron már buján tenyészett a bozót, csak az egyik volt finom bársonyzöld puha pá­zsittal bevonva és szebbnél szebb tarka virággal szegélyezve. A friss öntözés nyoma még látszott a gondosan gyomlált föld szalagon. Hallgattak mind a ketten. Egy szót sem ejtettek ki, csak a midőn szemeik

Next