Székely Lapok, 1908. június (48. évfolyam, 106-120. szám)
1908-06-02 / 106. szám
2-ik oldal. Székely Lapolt, Maros-Vásárhely, 1908. június hó 2. Petri Zsiga ezt a támadást igen érzékenyen vette és lemondott a törvényhatósági bizottsági tagságról, egyszersmind levelet intézett Szakács Péterhez, a kör első alelnökéhez is és ebben a levélben azt jelentette be, hogy miután a körben és a sajtóban is állandó gyanúsításoknak és rágalmazásoknak van kitéve, ezennel lemond a kör elnökségéről is. Ezzel az elnöki lemondással foglalkozott szombaton este a kör választmánya a melyen Petri Zsiga is részt vett és szóbelileg is előadta lemondása okait — Elkeserítettek az igaztalan támadások — úgymond. — Nem akarok többé elnöke lenni ennek e körnek, mert azt látom, hogy a kör titkára Mészáros Dénes és mások úgy a napi sajtóban, mint a társaságokban állandóan meggyanúsítják az én jóhiszemű városi politikámat és igy a többek között bűnösül tudják be azt is, hogy én a huszárlaktanya építési ügyében a polgármesterrel szemben agitáltam. Petri Zsiga méltányos keservére élénk tiltakozások hangzottak fel és a tagok azzal bizonyították be Petri Zsiga iránt érzett ragaszkodásukat, hogy nem akarták a lemondást tudomásul venni. Petri azonban kijelentette, hogy bármennyire örvend az egyöntetű bizalomnak, mégis kénytelen lemondani az elnökségről személyes okokból. Ekkor felállott Mészáros Dénes a kör titkára, akinek Petri véleménye szerint jelentős része van a személye ellen intézett támadások ügyében és ezt a kijelentést tette: — Nem akarom, hogy ellentétek legyenek a körben Petri elnök és én közöttem. Épen ezért a kör érdekében levonom a konzekvenciákat és hogy az elnök megmaradhasson állásában, hát inkább lemondok én a titkári állásról, mégpedig visszavonhatatlanul. A kör választmánya Mészáros Dénes lemondását tudomásul vette, amire aztán Petri Zsiga kijelentette, hogy ő most már megmarad elnöki állásában, miután a Mészáros lemondásának elfogadásával ő megkapta a várható legfényesebb elégtételt. A Petri Zsiga ellen gyakorolt igazságtalan kritika miatt különösen megbotránkozott Gáspár Gyula, aki túlbuzgóságában annyira ment, hogy az Ellenőr szerkesztőjét, Kovács Eleket ki szerette volna záratni a körből amiatt, mert Mészáros Dénes Petri-ellenes cikkét annak idején leközölte lapjában. — Kérdem — így szólt Gáspár Gyula — hogy lehet ő a körnek tagja az Ellenőr szerkesztője, aki ilyen cikket lead újságjában a köri elnök ellen ? Bedő Sándor vette védelmébe Kovács Eleket és vele együtt a kritika szabadságát is. Igen helyesen megmagyarázván Gáspár Gyulának, hogy a szabad véleménynyilvánításhoz bárkinek joga van és nagyon veszedelmes dolog volna üldözőbe venni a szerkesztőt (ebben az esetben egy harmadik személyt, aki Mészáros cikkét a cikkíró felelősségére leközölte. Ebben aztán meg is nyugodtak és azzal végődött az ülés, hogy leszavazták Székely Dénest, aki azt a szerencsétlen indítványt kockáztatta meg, hogy a köri választmány jövőben egyáltalán ne foglalkozzék városi ügyekkel Hát ugyan bizony mivel foglalkozzék a kör? Talán csak nem az áldatlan politikával, amely megmételyez minden üdvös kérdést ebben a gyalázatosan rágalmazzó nyomorult világban. Fényképészeti gépek és az összes szükséges kellékek nagy választékban és eredeti árakban kaphatók Révész Béla könyv-és papírkereskedésében. Gépeket kedvező részletfizetési feltételek mellett is szállítok. Heves Bélát perük. — Egy elcsapott tag fizetéséért. — Nem mindennapi pert tárgyalt szombaton délelőtt a marosvásárhelyi járásbíróság. Egy elbocsátott színész, Makródi Levente ezerkétszáz és még egy néhány forint fizetésért pert indított Heves Béla színigazgató ellen azon a címen, hogy neki a szerződés szerint igénye van másfél évi fizetésre. Ámde Makróczit a színházi 3-as törvényszék és később az öt tagú bíróság ellenszegülés miatt elcsapatásra ítélte és ez által mintegy megszüntette a szerződés kötelező erejét Heves Béla színigazgatóra nézve. Heves Béla élt is ezzel a joggal és az elcsapott Makróczi Leventét egyetlen egy fillér fizetés nélkül bocsátotta el a színház kötelékéből. Miután a színész követelte jussát, az igazgató pedig a színházi bíróság ítéletére támaszkodva Makróczi igényeit egyáltalán nem akarta kötelezőnek elismerni, Makróczi polgári pert tett folyamatba az itteni járásbíróságnál Heves ellen. Az érdekes ügyben több tanút hallgatott ki a bíróság. Heves Bélát dr. Brada Sándor, Makróczi Leventét pedig dr. Székely Manó képviselte a tárgyaláson. Az ítélet az, hogy Heves színigazgató nem tartozik a színháztól elbocsátott Makróczinak fizetést adni, miután Makróczi már nem működik a színháznál és a szerződés felbontására ő szolgáltatta a tulajdonképeni okot az igazgató elleni engedetlenségével. Szóval Heves Bélának nyert ügye van, de csak egyelőre, mert a követelésével elutasított színész felebbezett a törvényszék polgári tanácsához és nagy kérdés, hogy ottan nem-e ellenkező álláspontra fognak helyezkedni a bírák. Precedens is szolgál erre, a híres koronai eset, amikor Komár Bertának a Magyar színház igazgatója, Zoltán Jenő szintén ilyen okokból nem akarta kiadni szerződés szerinti fizetését. Komáit is elítélte a színházi törvényszék, de Komái a polgári bírósághoz menekült oltalomért. És a szenzációs per vége az lett, hogy a polgári bíróság színigazgató melletti elfogultságot látott a színészek ítéletében és kötelezte Zoltán szigazgatót az önkényesen eltávozott haragos Kornai Berta kártalanítására. Persze akkor nemcsak a visszatartott fizetést, de a sok száz korona perköltséget is megfizette Zoltán sziigazgató úr. Kitűnő jogászok hiszik, hogy Heves Béla is igy fog járni Makróczyval szemben. Egy algymnasiumot végzett, a m. kir. p. őrségi testületben 5 évig volt fővigyázó, mezőgazdasági szeszgyári avagy sörgyári felügyeleti teendőkben (fokozás, leszámolás) gyakorolt, valamint bor és húsfogyasztási adók kivetéses kezelésében jártas, a magyar és német nyelvet biró, szép hrású 25 éves ifjú mérsékelt havi díj ellenében ajánlja szolgálatát, azzal, hogy alkalmazása esetén a gyárak főzési s egyéb lajstromainak, bejelentéseknek, feljegyzéseknek pontos vezetését, a gyárak érdekében előfordulható pénzügyi írásbeli beadványok szerkesztését is magára vállalná. Czimne a kiadóhivatalban. Kritika a Nemzeti Szalonról. — És a vásárhelyi képtárlatról. — Be gavallér egy műpártoló Maga, kedves Szerkesztő ur. Az uj városházát egy országos jelentőségű ünnepélylyel felavatják tegnap és Magának még a színét se lehet látni abban az illusztris gyülekezetben. Hát illik ez egy olyan intelligens laptól, mint amilyen a Székely Lapok? Talán bizony nem azért nem jött el, mert Maga minden kérdésben politikai színezetet lát és ebben az esetben is azt vallja, hogy az egész cécót csak azért rendezték, hogy jó hangos reklámot csináljanak a népszerűség hajhászó Ugrón doktornak és Bernády polgármester úrnak . .. Hát kérem ez nem igazság. És én, aki pedig igen jól ismerem ennek a két főúrnak könnyelmű hiúságát, sokkal inkább magát ítélem el ezért az udvariatlan eljárásért. Az okát is nyomban megmondom hogy miért teszem. Hát egyszerűen csak azért, mert sokkal magasabb szempontokból fogom fel ezt a kínos kérdést és azt mondom magamban, hadd csak bálványoztassa magát ez a két hiú ember, azért mégsem lehet övék az igazi dicséret. . . De kizárólag megdicsérem a Nemzeti Szalont, amely erre a mostohavásárhelyi kirándulásra csakis a művészet iránti önzetlen szeretetből vetemedhetett. Vagy talán Maga azt hiszi, hogy nem egészen így van és a Nemzeti Szalon is csak csupa önreklámból mutatja be nekünk laikus vidékieknek azt a több száz darab képzőművészeti tárgyat, képet-szobrot, amelyek a fővárosi tárlatot kevés szerencsével egyszer már végig járták. Ebben sincsen igaza szerkesztő úr, mert lássa én mégis találtam a sok értéktelen IFíilHRR FF9TFK TISCHLER JÓZSEF festékkereskedésében ILOILl Kapható Maros-Vásárhely, főtér,Apolló-ház