Székely Lapok, 1908. szeptember (48. évfolyam, 155-171. szám)

1908-09-01 / 155. szám

2-ik oldal. FRICSKÁK Rikkancs becsület. A fekete táskás főispán urat hozzuk szóba ismét és bizony nem rajtunk múlik, ha megint csak szemrehányással illethetjük a méltóságát. Mert mit tett az ifjú főur? Megfeledkezett főispáni mivoltáról és tárgyalásokba bocsátkozott a nagyszájú Hermánnal, a közkedvelt Jóskával s a többi rikkancsokkal. Pénzt ígért nekik, csengő-bongó ezüst pénzt, mint iskárióti Judásnak a Jézusra éhes farizeusok. A judásbér ebben az esetben nem harminc ezüst volt, csak egyetlen egy árva korona vagyis száz fillér fejenkint. Hermánnak is egy korona, a másiknak is egy, a harma­diknak is egy. És ezért a nem nagyon bőkezű tudáspénzért kívánta tőlük, szabad rikkancsoktól a főispán úr, hogy a „Székely Lapok“-at árulják el, illetőleg ezután ne árulják. Csoda-e ha a nagyszájú Herman többre taksálta a saját rikkancsi önérzetét, mint a fiatal főispán úr egy koronában megállapított barátságát és ridegen vissza­utasította a zsenge Ugrón doktor meg­alázó kísérletét. — De bizony nemet mondott a Mefisztófeleszi ajánlatra Her­man és nagy dicséretet érdemel ezért itt a nagy nyilvánosság előtt, és becsületes köszö­netét, hogy a főispáni kudarcok számát egygyel megszaporította ő is szegény rikkancs létére, minden pert elveszít akár jó az a per, akár rossz. Dehogy veszít. A nagy pere­ket lám megnyeri, csak a kicsiket veszíti el. Ami magyarul azt jelenti, hogy ha rossz ügyvédnek is tartják Sárkány Mik­lóst, azért ő mégis jobb a hírénél, mert első­sorban okos ember, panaszával direkt a közgyűléshez és kérje meg a városatyákat, hogy állítsanak a to­ronyba sürgősen egy éjjeli baktert, aki elkiáltsa bár az egész órákat a toronyból. Olyan formán, mint ahogy Hofbauer ta­nácsos úr is kiáltott volt, mikor a Falu rosszában a Gonosz Pista szerepét elját­szotta : Éjfél után óta három . . . A kálvinista­ jezsuitákról. Szeptember 8-án nagy ünnep készül itt a székely fővárosban. Az erdélyi reformá­tus egyháznak nagy ünnepe, vagyis egy olyan ünnep, amelyet magasztosan, illő fénnyel kell megtartani. És mit hallunk mégis ? Azt, hogy vannak ez ősi falak között szánalmas kálvinista jezsuiták, akik­nek egyedüli és minden törekvésük e szép ünnep megrontására irányul. Hogy egyebet ne említsünk, azt akarják ezek a sötét lelkek, hogy a kálvinista egyház fényesnek ígérkező ünnepségei pokoli sötétségben folyjanak le minden különösebb tisztesség nélkül. Elvárjuk Bernády főkurátortól és tiszteletes Tóthfalusy kurátortól, hogy ezeket az irigy lelkű kálvinista jezsuitákat fékezzék mest kajánságukban és ne enged­jék meg, hogy rontó párjai lehessenek a kálvinista Marostorda s e régi kuruc város tekintélyének. Pert nyert a pervesztő. Ebben a rovatban ritkán esik szó dicsé­retről, de most kivételesen mégis rehabi­­tálunk valakit, mert igy kívánja ezt az igazságérzet. Sárkány Miklós doktor ez a valaki, akiről nemrég az volt írva e ha­sábokon, hogy rek­ordot ért el a pervesz­tések terén. Nos hát ezt az állítást ezen­nel megmásítjuk és az igazsághoz híven megírjuk Sárkány ügyvédről, hogy végre nyert egy pert, még­pedig félmilliós nagy pert a budapesti törvényszéknél. Vagyis egy olyan fórumnál, amely az ügyvédi kiválóságokat erősen próbára szokta tenni. Sárkány Miklós kiállotta ezt a próbát a Pesten tárgyalt Coroján - féle félmilliós perben és ezzel mintegy megszüntette azt az eddig táplált balvéleményt, hogy ő Hányat üt a toronyóra? — Levél a Szerkesztőhöz. — Az uj városházának büszke díszét, az éjjel-nappal konditó toronyórát megint szidják a polgárok. Az elégedetlenségnek egyik legfőbb oka az, hogy a drága pénzen vásárolt torony­óra egyszerűen olyan bűnös rossz, mint például a mai rendszer. Állandóan rosszul jár és soha se üt annyit, mint a­hányat mutat. De szóljon helyettünk maga a panaszos írás. Szerkesztő úr! írja ki kérem a lapjába, hogy az új városház drága toronyórája nagyon komisz értéktelen egy jószág. Olyan ez az óra, mint a sanda mészáros, aki soha se üt oda ahova vág. Tegnap este is el­hallgattuk a feleségemmel, amikor haza mentünk, az óra ütését. Hát bizony rosszul kongott. Pont nyolckor például csak hármat ütött. Türelemmel vártuk­ a többi konga­­tásokat, de bizony csak nem mukkant meg többet a mi drágalátos toronyóránk. Mondok az asszonynak: — Várjunk még egy fertályt asszony, és az asszony várt is csupa kíváncsiság­ból negyed kilencig. Ekkor pediglen az a csoda történt, hogy a fajta kis toronyóra az elmaradt órakongatásokat summástól végigütötte. A negyeddel együtt éppen tizenkettőt ütött, négy gyengébbet és nyolc keményet. Annyira bosszús lettem erre, hogy karon csíptem az asszonyt, pedig sohase szoktam karon fogva sétálni és azt mondtam mér­gesen tisztelt nőmnek, hogy nő most már gyerünk haza asszony, mert ha így ütt ez az óra hát engem menten megüt a guta. Haza is mentünk és innen az ágyban fekve egy rettenetes éjszaka után írom ezt a pár sort a szerkesztő úrhoz, hogy tegye szóvá lapjába az én esetemet. Beteg lettem az óraütéstől. Várjon ki gyógyít meg engem? A polgármester úr vagy pedig a polgármesterhelyettes úr vagy a többi tanácsos urak, akik ezt a pontatlanul járó órát a városi közvéle­mény pirulására toronyba vitték . . . Sürgős orvoslást kér Kör utcai lakos. Erre a panaszos levélre csak azt felel­hetjük a beteg polgártársnak, hogy a gyógyírt nálunk ne keresse, de forduljon f­ esz-e tapitczs a kollégiumban? — És mikor kezdik? — A gyermekes szülőket nagyban izgatja az az időszerű kérdés, hogy a most folyó építkezések miatt vájjon lesz-e tanítás a református kollégiumban és ha lesz, hát mikor kezdődik el ez a tanítás. Az igazgatóság erre a kérdésre egy íz­ben már megnyugtató feleletet adott a­mennyiben kijelentette, hogy az iskolai tanítás a nagyszabású építkezések dacára is a rendes időben fog megkezdődni. Minket azonban ez a megnyugtató válasz korántsem nyugtat meg és feladjuk ezennel az egyenes kérdést : Várjon hol, a kollégium, mely tantermei­ben akarnak tanítani az idén a tanárok? Tesszük pedig ezt a fontos kérdést azért, mert azt halljuk, hogy a lebontatlan régi tantermek nem elégségesek a növendékek befogadására és ezért a tanítás céljaira fel szeretnék használni az intézet Bolyai­­utcai felöli részét, azt az egy emeletes teljesen új épületet, amelyet most frissiben sikárolnak a Csiszár Lajos kőműves mun­kásai. Ha igaz ez a terv, akkor tiltakoznunk kell ellene most amíg nem késő. A mostan vakolt és így ki nem száradt épületbe az iskolás gyermekeket semmi körülmények között nem szabad elhelyezni. Mert ha azokba a tantermekbe a növendék-ifjúsá­got beszorítják, egyenesen merényletet követnének el a fiatal tüdők egészége ellen. A még nedves, ki nem száradt lakások valósággal megölői lehetnek az ép testű tanulóknak és ezért a hatósági orvosnak nem szabad engedélyt adnia a gyermekek belakoltatására, mindaddig, amíg ezt a most épült új épületet alaposan ki nem száríttatta az építés-vállalkozó. Kezdjék el az iskolai tanítást később egy-két héttel és ezen idő alatt fűtsék jól a termeket, és szellőztessék, nehogy a tanuló ifjúság törékeny egészségét meg­mételyezzék a beteg levegővel. Úgy is elég csenevész a mai nemzedék, nem szükség erőszakkal életére törni. Még a száraz épületekben is ráragad gyakran a járványos betegség. Hogyne kapná meg azt a nedves lakásokban. Székely Lapok, Szalma özvegyek találkozó helye lett a „Fehér galamb“ mulató az Ötvös­utcában, ahol valóban kitűnő hamisítatlan borokkal, jóízű ételekkel traktálják a ven­dégeket a szárnynélküli galambok és amellett még az árak is elég olcsók. Aki bús szalmaözvegysége napjait unalmasan tölti, ne mulassza el felkeresni az Ötvös­­utca 34. számú Fehér galamb vendéglőt. Maros-Vásárhely, 1908. szeptember hó 1. Eladó zongora és bútorok. Egy jó karban levő koncert zongora, el­költözés végett olcsón eladó, valamint bú­torok is. Bővebbet a kiadóhivatal. Férfi ruhák tisztítása és javítása a leg­­jutányosabb árban eszközöltetik Kovács Lajos szabónál Rákóczi­ utca 25. A kiadó­hivatalban is lehet értekezni.

Next