Székely Lapok, 1909. február (49. évfolyam, 17-32. szám)
1909-02-02 / 17. szám
2-ik oldal. Azt állítja az ügyész úr, hogy Andrássy minisztert az én felfüggesztésem ügyében semmi esetre sem vezethette a büntetés célzatossága, hiszen a miniszter úr 1907. április 22 én kelt 45623 számú körrendeletével különösen hangsúlyozta azt az elvet, hogy az esetleges felfüggesztésnek a büntetés látszatával vagy célzatával bírnia nem szabad. Erre az ügyészi védelemre csak azt felelhetem, hogy a miniszter úr az én fegyelmi esetemben nem tartotta be ezt a szép elvet és így velem szemben tanúsított eljárása a büntetés durva szándékával bír. (Szabó főtárgyalási elnök figyelmezteti vádlottat, hogy ha ilyen hangnemből folytatja védekezését, kénytelen lesz rendreutasítani.) Erősdy a marostordai félistenekről. A királyi ügyész úr jónak látta, hogy az ellenem emelt vád hátterébe politikai momentumokat is beállítson. Én is szükségesnek tartom hát a marostordai vármegyei ellenállási küzdelemre röviden kiterjeszkedni. Állítom, hogy ez a helyi küzdelem silány fattyúhajtása volt annak az országos nagy küzdelemnek, amely a darabontomány ellen folyt. Tudni kell, hogy a kinevezett királyi biztos idejövetele idején a megye vezető emberei a tisztviselőket a rezisztencia alól felmentették s mikor a 20 napig tartó rémuralom, a Vozáry-korszak véget ért, ugyanezek a vezető emberek vették a tisztviselőket üldözés alá Várjon mi magyarázza meg azt, hogy a vezetők 20 nap előtt felmentik, 20 nap múlva pedig lelketlenül üldözik a szegény tisztviselőket ? A magyarázata ennek a rejtélynek igen egyszerű. Minden politikai küzdelem bizonyos tőkét hoz, így a marostordai nemzeti ellenállás is tőkét hozott. Mikor a marostordai ellenállás vezetői azt látták, hogy e küzdelem révén összehozott politikai tőke nem áll arányban azon erkölcsi és anyagi felelősséggel, mely reájuk a a tisztviselők rezisztenciája révén háramlik : — ezen felelősségtől való mentesítés céljából a tisztviselőket felmentették De mikor a rémuralom váratlan elmúltával ezen erkölcsi és anyagi felelősség megszűnt s vállukról lehullott, egyszerre ama politikai tőke után kapkodtak és politikai gyilkosságra vetemedtek. Fejérváry nyilatkozata. Állítom, hogy ezek a marostordai vezető emberek a megyei ellenállást tényleg feladták és hogy ez így van, bizonyítani kívánom az akkori kormány elnökének, báró Fejérváry Géza testőrkapitánynak sajátkezűig írott nyilatkozatával. (Erősdy zsebébe nyúl és halotti csendben elővesz egy levelet, amelyet a vén generális Erősdy fegyelmi ügyében annak idején kiállított. A szenzációs levelet egész terjedelmében közöljük): Nyilatkozat. Azon elembe terjesztett kérdésre várjon kormányzásom idején Erősdy Sándor Marostorda vármegyei főjegyző úrral érintkeztem-e, következőkben válaszolok, — úgy mint: Én miniszterelnökségem illetve kormányzásom ideje alatt Erősdy Sándor úrral, Marostorda vármegyei főjegyzőjével nemcsak, hogy egyetlen egyszer sem érintkeztem, de teljességgel nem emlékszem, hogy nevezett urat bármikor láttam, vele megismerkedtem volna ezen időt megelőzőleg sem. Marostorda vármegyéből emlékezetem szerint egyszer igenis volt érintkezésem és pedig ha jól emlékszem 1906. március hó első napjaiban Kemény Kálmán báró . Nagyméltósága intervenciójára egy küldöttséget fogadtam nevezett vármegyéből. A küldöttség szónoka egy ősz hosszú szakáll a 48-as honvéd, a vármegyei jóléti bizottság nevében, mint a jóléti bizottság elnöke ajánlatot tett nekem arra, hogy a vármegyei ellenállást feladják, nevezetesen az önkéntes adót beszolgáltatják, az önkéntes újoncokat előállítják, hogy ha én a vármegyébe már kirendelt de oda még le nem érkezett királyi biztost visszavonom, ha a hivatali engedetlenség megtagadása miatt felfüggesztett alispánt és egy személyemmel, mint miniszterelnökkel tiszteletlenkedő szolgabirót, úgy tudom Körössy nevezetűt visszahelyezem. Az ajánlatot, amiben talán még egy pár kikötés volt nekem írásban felmutatták, én azonban kellő indokolás kíséretében kijelentettem, hogy bár a legnagyobb sajnálatomra szolgál, ajánlatukat el nem fogadhatom. Néhány napra rá a királyi biztost Marostordába tényleg ki is küldtem. Abbázia, 1907. április hó 4-ikén. Br. Fejérváry Géza s. k. Dósy és Bethlen level nélkül. Leírhatatlan meglepetést keltett a tárgyalási teremben Fejérváry volt miniszterelnök levele. Erősdy a felolvasás után átnyújtja Szabó Imre elnöknek az érdekes okmányt, amelyet a bíróság tagjai élénk érdeklődéssel tanulmányoznak. Majd igy folytatja Erősdy védőbeszédét: — A levélben emlitett öreg 48 as honvéd senki más, mint néhai Filep Albert, aki később országgyűlési képviselőséget kapott jutalomkép. A másik küldött Csontos Olivér marosvásárhelyi ügyvéd volt, akit (mert komolyan fogta fel misszióját) fegyelmi eljárás alá vontak és később kibuktattak a megyei tiszti főügyészségből. És ezt a küldöttséget tekintetes királyi törvényszék, a megyei jóléti bizottság nevében Désy Zoltán ez idei pénzügyminiszteri államtitkár és Bethlen István gróf, a mezőségi kerület országgyűlési képviselője küldötték fel a darabont kormány elnökéhez. Ez a nyilatkozat tehát azt igazolja, hogy ezek a jó urak a megyei ellenállást feladták s hogy az üzlet nem perfektuáltatott, az nem rajtuk múlt, hanem a darabont kormány elnökének magatartásán, aki megbotránkozva utasította vissza ezt a szégyenteljes felkínálkozást. És ezeknek az embereknek mégis volt erkölcsi bátorságuk arra, hogy oda dobják a szegény tisztviselőket saját bűneik expiálására. És nem volt szégyenérzetük, ami visszatartotta volna őket attól, hogy azt a politikai tőkét, amit ugyanazon tisztvislők saját vérverítékes küzdelmük árán összegyűjtöttek , mohó étvággyal elharácsolják előlük. Ezen politikai tőke ellenértékűt hullott is aztán államtitkárság, képviselőség, szeszgyárak, kinevezések és egyéb jutalmazások. A gavallér Andrássy Gyula. De csakhamar belátta a törvényhatóság csalárd játékukat és Farkas Albert főispánt elseperte. Jött Ugron Gábor a béke olajágával és azt ígérte, hogy a méltatnul üldözött tisztviselőket visszahelyezi állásukba. Paktumot kötöttünk Désy Zoltán, Ugrón, én és Nagy József alispán mint a törvényhatóság képviselője. A kötött megállapodás lényege az volt, hogy a régóta folyó fegyelmi ügyeket lejáratják, a felfüggesztett tisztviselőket dorgálásra ítélik és azonnal visszahelyezik állásukba. Én a visszahelyezés után lemondok és pénzügyminiszteri titkári állásra neveztetem ki. Ugron Gábor főispán pedig becsületszavával kötelezte magát arra, hogy ezt a fegyelmi ítéletet nem fogja megfelebbezni. És most jön a csattanó. A paktumot az összes fegyelmi iratokkal és a kész előadói tervezettel együtt, előzetesen bemutattuk a belügyminiszternél, aki ezt a megállapodást tudomásul vette és ahhoz hozzájárult. Abból, hogy a paktumot tudomásul vette kétségen kívül folyik az, hogy a belügyminiszter úr felülvizsgálati jogának szabad gyakorlatától elesett vagyis moralitere is a paktum obligációjába került. Ámde Ugron Gábor lekötött szava ellenére a dorgáló fegyelmi ítéletet megfelebbente és az ítéletet Andrássy megváltoztatta akként, hogy engem törvény, morál és etika ellenére főjegyzői állásomtól felfüggesztett, Furcsa Andrássy igazságszolgáltatása. Annyival inkább, mert előzetesen egy országgyűlési képviselő által megüzente nekem, hogyha én paktumellenesen a minisztérium kebelében felajánlott egy másik állást hajlandó volnék elfogadni, akkor az ítéletet helybenhagyja, ellenkező esetben felfüggeszt állásomtól. Ugye bár hogy furcsa a belügyminiszter úr igazságszolgáltatása? De nem kell megdöbbenni az eseten, különösen, ha tekintetbe vesszük, hogy hasonló mód bánt el velem a belügyminiszter úr egy másik esetben is. A fegyelmi eljárás megkezdése idején mikor Farkas Alber volt a főispán azt az ajánlatot tette a belügyminiszter úr, hogy ő hajlandó engem azonnal visszahelyezni állásomba, ha visszahelyezés után lemondok és kötelezem magamat arra, hogy elmegyek Marostordából. Ezt a miniszteri kegyet én nem fogadtam el és azt feleltem vissza, hogy önkezűleg magamat megbélyegezni nem fogom. Erre azt felelte Andrássy Gyula: — Igaza van, ígérje hát meg, hogy beadja lemondását mondjuk hónapok múlva— Ezt se ígérhetem meg kegyelmes uram — feleltem én. Mert ezzel többi tisztviselőtársaimat árulnám el és különben se ígérhetek olyat, amit nem tarthatnék be. Engedje meg azonban a kegyelmes úr, hogy felajánlását most már felhasználhassam egy kérés tolmácsolására. Excellenciás állásomba való visszahelyezésemet ígérte meg. Ezt nem tehette másként, minthogy meg van győződve ártatlanságomról, így tehát ígéretem birtoka nélkül is az igazság érdekében jogom van követelni állásomba való visszahelyezésemet. (Erősdynek ez a fellépése úgy látszik imponált Andrássynak, mert később elbeszélte az esetet a Nemzeti Kaszinóban is és hozzátette, hogy vele úgy mint Erősdy nem mert beszélni senki.) Székely Lapok Maros-Vásárhely, 1909. február hó 12.