Székely Lapok, 1909. február (49. évfolyam, 17-32. szám)

1909-02-02 / 17. szám

2-ik oldal. Azt állítja az ügyész úr, hogy Andrássy minisztert az én felfüggesztésem ügyében semmi esetre sem vezethette a büntetés célzatossága, hiszen a miniszter úr 1907. április 22 én kelt 45623 számú körrende­letével különösen hangsúlyozta azt az elvet, hogy az esetleges felfüggesztésnek a bün­tetés látszatával vagy célzatával bírnia nem szabad. Erre az ügyészi védelemre csak azt felelhetem, hogy a miniszter úr az én fegyelmi esetemben nem tartotta be ezt a szép elvet és így velem szemben tanúsított eljárása a büntetés durva szándékával bír. (Szabó főtárgyalási elnök figyelmezteti vádlottat, hogy ha ilyen hangnemből foly­tatja védekezését, kénytelen lesz rendre­­utasítani.) Erősdy a marostordai félistenekről. A királyi ügyész úr jónak látta, hogy az ellenem emelt vád hátterébe politikai momentumokat is beállítson. Én is szük­ségesnek tartom hát a marostordai vár­megyei ellenállási küzdelemre röviden ki­terjeszkedni. Állítom, hogy ez a helyi küz­delem silány fattyúhajtása volt annak az országos nagy küzdelemnek, amely a da­rabont­­omány ellen folyt. Tudni kell, hogy a kinevezett királyi biztos idejövetele idején a megye vezető emberei a tisztviselőket a rezisztencia alól felmentették s mikor a 20 napig tartó rémuralom, a Vozáry-korszak véget ért, ugyanezek a vezető emberek vették a tisztvi­selőket üldözés alá Várjon mi magyarázza meg azt, hogy a vezetők 20 nap előtt fel­mentik, 20 nap múlva pedig lelketlenül üldözik a szegény tisztviselőket ? A magyarázata ennek a rejtélynek igen egyszerű. Minden politikai küzdelem bizo­nyos tőkét hoz, így a marostordai nem­zeti ellenállás is tőkét hozott. Mikor a marostordai ellenállás vezetői azt látták, hogy e küzdelem révén összehozott poli­tikai tőke nem áll arányban azon erkölcsi és anyagi felelősséggel, mely reájuk a a tisztviselők rezisztenciája révén háram­lik : — ezen felelősségtől való mentesítés céljából a tisztviselőket felmentették De mi­kor a rémuralom váratlan elmúltával ezen erkölcsi és anyagi felelősség megszűnt s vállukról lehullott, egyszerre ama politi­kai tőke után kapkodtak és politikai gyil­kosságra vetemedtek. Fejérváry nyilatkozata. Állítom, hogy ezek a marostordai vezető emberek a megyei ellenállást tényleg fel­adták és hogy ez így van, bizonyítani kí­vánom az akkori kormány elnökének, báró Fejérváry Géza testőrkapitánynak saját­kezűig írott nyilatkozatával. (Erősdy zsebébe nyúl és halotti csendben elővesz egy levelet, amelyet a vén gene­rális Erősdy fegyelmi ügyében annak idején kiállított. A szenzációs levelet egész ter­jedelmében közöljük): Nyilatkozat. Azon elembe terjesztett kérdésre várjon kormányzásom idején Erősdy Sándor Ma­­rostorda vármegyei főjegyző úrral érintkez­tem-e, következőkben válaszolok, — úgy mint: Én miniszterelnökségem illetve kormány­zásom ideje alatt Erősdy Sándor úrral, Ma­­rostorda vármegyei főjegyzőjével nemcsak, hogy egyetlen egyszer sem érintkeztem, de teljességgel nem emlékszem, hogy nevezett urat bármikor láttam, vele megismerkedtem volna ezen időt megelőzőleg sem. Marostorda vármegyéből emlékezetem sze­rint egyszer igenis volt érintkezésem és pe­dig ha jól emlékszem 1906. március hó első napjaiban Kemény Kálmán báró . Nagy­méltósága intervenciójára egy küldöttséget fogadtam nevezett vármegyéből. A küldöttség szónoka egy ősz hosszú sza­káll a 48-as honvéd, a vármegyei jóléti bi­zottság nevében, mint a jóléti bizottság el­nöke ajánlatot tett nekem arra, hogy a vár­megyei ellenállást feladják, ne­vezetesen az önkéntes adót be­szolgáltatják, az önkéntes újon­cokat előállítják, hogy ha én a vár­megyébe már kirendelt de oda még le nem érkezett királyi biztost visszavonom, ha a hivatali engedetlenség megtagadása miatt felfüggesztett alispánt és egy személyemmel, mint miniszterelnökkel tiszteletlenkedő szolga­­birót, úgy tudom Körössy nevezetűt vissza­helyezem. Az ajánlatot, amiben talán még egy pár kikötés volt nekem írásban felmu­tatták, én azonban kellő indokolás kíséreté­ben kijelentettem, hogy bár a legnagyobb sajnálatomra szolgál, ajánlatukat el nem fogadhatom. Néhány napra rá a királyi biz­tost Marostordába tényleg ki is küldtem. Abbázia, 1907. április hó 4-ikén. Br. Fejérváry Géza s. k. Dósy és Bethlen level nélkül. Leírhatatlan meglepetést keltett a tár­gyalási teremben Fejérváry volt miniszter­­elnök levele. Erősdy a felolvasás után át­nyújtja Szabó Imre elnöknek az érdekes okmányt, amelyet a bíróság tagjai élénk érdeklődéssel tanulmányoznak. Majd igy folytatja Erősdy védőbeszédét­: — A levélben emlitett öreg 48 as hon­véd senki más, mint néhai Filep Albert, aki később országgyűlési képviselőséget kapott jutalomkép. A másik küldött Cson­tos Olivér marosvásárhelyi ügyvéd volt, akit (mert komolyan fogta fel misszióját) fegyelmi eljárás alá vontak és később ki­buktattak a megyei tiszti főügyészségből. És ezt a küldöttséget tekintetes királyi törvényszék, a megyei jóléti bizottság ne­vében Désy Zoltán ez idei pénzügyminiszteri államtitkár és Bethlen István gróf, a mező­­ségi kerület országgyűlési képviselője küldötték fel a darabont kormány elnökéhez. Ez a nyilatkozat tehát azt igazolja, hogy ezek a jó urak a megyei ellen­állást feladták s hogy az üzlet nem perfektuáltatott, az nem rajtuk múlt, ha­nem a darabont kormány elnökének maga­tartásán, aki megbotránkozva utasította vissza ezt a szégyenteljes felkínálkozást. És ezeknek az embereknek mégis volt erkölcsi bátorságuk arra, hogy oda dobják a szegény tisztviselőket saját bűneik expiá­­lására. És nem volt szégyenérzetük, ami vissza­tartotta volna őket attól, hogy azt a poli­tikai tőkét, amit ugyanazon tisztvislők saját vérverítékes küzdelmük árán össze­gyűjtöttek , mohó étvággyal elharácsolják előlük. Ezen politikai tőke ellenértékűt hullott is aztán államtitkárság, képviselő­ség, szeszgyárak, kinevezések és egyéb jutalmazások. A gavallér Andrássy Gyula. De csakhamar belátta a törvényhatóság csalárd játékukat és Farkas Albert fő­ispánt elseperte. Jött Ugron Gábor a béke olajágával és azt ígérte, hogy a méltat­­nul üldözött tisztviselőket visszahelyezi állásukba. Paktumot kötöttünk Désy Zoltán, Ugrón, én és Nagy József alispán mint a törvényhatóság képviselője. A kötött megállapodás lényege az volt, hogy a régóta folyó fegyelmi ügyeket le­járatják, a felfüggesztett tisztviselőket dorgálásra ítélik és azonnal visszahelyezik állásukba. Én a visszahelyezés után le­mondok és pénzügyminiszteri titkári állásra neveztetem ki. Ugron Gábor főispán pedig becsületszavával kötelezte magát arra, hogy ezt a fegyelmi ítéletet nem fogja megfelebbezni. És most jön a csattanó. A paktumot az összes fegyelmi iratokkal és a kész előadói tervezettel együtt, előzetesen bemutattuk a belügyminiszternél, aki ezt a megállapo­dást tudomásul vette és ahhoz hozzájárult. Abból, hogy a paktumot tudomásul vette kétségen kívül folyik az, hogy a belügy­miniszter úr felülvizsgálati jogának szabad gyakorlatától elesett vagyis moraliter­e is a paktum obligációjába került. Ámde Ugron Gábor lekötött szava ellenére a dorgáló fegyelmi ítéletet megfelebbente és az ítéletet Andrássy megváltoztatta akként, hogy engem törvény, morál és etika elle­nére főjegyzői állásomtól felfüggesztett, Furcsa Andrássy igazságszol­gáltatása. Annyival inkább, mert előzetesen egy országgyűlési képviselő által megüzente nekem, hogyha én paktumellenesen a mi­nisztérium kebelében felajánlott egy má­sik állást hajlandó volnék elfogadni, akkor az ítéletet helybenhagyja, ellenkező eset­ben felfüggeszt állásomtól. Ugy­e bár hogy furcsa a belügyminisz­­ter úr igazságszolgáltatása? De nem kell megdöbbenni az eseten, különösen, ha te­kintetbe vesszük, hogy hasonló mód bánt el velem a belügyminiszter úr egy másik esetben is. A fegyelmi eljárás megkezdése idején mikor Farkas Alber volt a főispán azt az ajánlatot tette a belügyminiszter úr, hogy ő hajlandó engem azonnal visszahelyezni állásomba, ha visszahelyezés után lemon­dok és kötelezem magamat arra, hogy el­megyek Marostordából. Ezt a minisz­teri kegyet én nem fogadtam el és azt feleltem vissza, hogy önkezűleg magamat megbélyegezni nem fogom. Erre azt felelte Andrássy Gyula: — Igaza van, ígérje hát meg, hogy be­adja lemondását mondjuk hónapok múlva­— Ezt se ígérhetem meg kegyelmes uram — feleltem én. Mert ezzel többi tiszt­viselőtársaimat árulnám el és különben se ígérhetek olyat, amit nem tarthatnék be. Engedje meg azonban a kegyelmes úr, hogy felajánlását most már felhasználhas­sam egy kérés tolmácsolására. Excellen­­ciás állásomba való visszahelyezésemet ígérte meg. Ezt nem tehette másként, minthogy meg van győződve ártatlansá­gomról, így tehát ígéretem birtoka nélkül is az igazság érdekében jogom van köve­telni állásomba való visszahelyezésemet. (Erősdynek ez a fellépése úgy látszik imponált Andrássynak, mert később elbe­szélte az esetet a Nemzeti Kaszinóban is és hozzátette, hogy vele úgy mint Erősdy nem mert beszélni senki.) Székely Lapok Maros-Vásárhely, 1909. február hó 12.

Next