Székely Napló, 1913. január-június (43. évfolyam, 28-87. szám)
1913-02-22 / 28. szám
28 szám. XLIII. évfolyam. maros-Vásárhely, 1913 Február 22. Szombat A MAROSTORDAVÁRMEGYEI ÉS A MAROSVÁSÁRHELYI NEMZETI MUNKAPÁRT HIVATALOS LAPJA. | POLITIKAI ÚJSÁG | | Felelős szerkesztő Benkő László | | Szerkesztőség és kiadóhivatal § Benkő László könyvnyomdájában, | | Bólyai utca 13 szám (saját ház.) | | ■■ --------Telefonszám 161.............. | ELŐFIZETÉSI Á R A K: I Helgain fishoz Jurdia: Ej*ix évre 12 kor. Fál évre 1 „ Negyed évre 3 „ Vikire postái Mivé: Egész évre 16 kor. Fél évre 8 „ Negyed évre 4 „ Megjelen hetenként négyszer: hétfőn, szerdán, pénteken és szombaton Egyes számára 2 fillér. miiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii 9 gráfok Ítélete A három grófok, akiket csak nemrég ért „egy „kis blamázs“, egy „kis klapsz“, — most erkölcsi vádakkal lépnek fel a munkapárt és kormány ellen, azt mondván, hogy meggyőződtek vádjaik valódiságáról. Ugyanazok mondják ezt, akikről már ismételten derült ki, hogy olyat állítottak, aminek „ ellenkezőjéről meg voltak győződve!^ akik, mikor az igazság kiderült róluk, ^fogyatékos^emlékezőtehetségükkel“ védekeztek. így történt ez legutóbb,“amikor a kivételes törvények ügyében oly tettel vádolták a kraunkapárti kormányt, amelyet maguk követtek el kormányzásuk idején — amikor pedig állításuk valótlan volt a napfényre jutott, azonnal gyarló memóriájukat védekeztek. — Hát akiknek ily gyenge az emlékezőtehetsége, azoknak memóriájában most sem bízhatunk. Hátha ők most sem emlékeznek arra, hogy miről győződtek meg nemrég ? Hiszen ők sok mindent elfelejtettek, így elfelejtkeztek azokról a kötetekre terjedő súlyos vádakról, amelyekkel sokan az ő kormányzásuk erkölcsi színvonalát illették. Hiszen ha ez még eszükbe jutna , volna elég szemérmük arra, hogy másokat se illessenek vádakkal. S csak rossz memória lehet részükről az is, hogy megfeledkeztek a parlament iránti kötelességükről, holott azért fizetést is kapnak. S csak rossz memóriára vall, hogy az alkotmány alaptörvényeinek, a politikai élet fundamentális erkölcsi szabványainak semmibevételével, polgári s büntető ügyek elintézésére hivatott hatóság elé akarnak vinni oly politikai kérdéseket, amiket csak a törvényhozás, vagy az annak köréből megalakult bizottság ítélhet meg jog, törvény, s morál szerint. S csak rossz emlékezőtehetség lehet az is részükről, hogy erkölcstelenség vádját emelik ők, akik orgyilkos merénylőt pártjuk tagjának, hitüknek mondhatnak, rágalmazóval szövetkeznek, elvi harcoknak a becsületrablás fegyverével akarnak elintézni, az állam minden intézményét felforgatni készek, a független magyar bíróságot is gyalázzák. S csak nagyon gyarló memóriával támadhatnak a munkapárt, munkapárti kormány hazafisága és érdemei ellen ők, akik számtalanszor elvet, pártot, hitet cseréltek, az országnak tett minden ígéretüket kormányzásuk idején megszegték, a nemzetet a tönk szélére juttatták, az alkotmányt végveszélybe döntötték, az állampénztárt a bukás katasztrófájának tették ki s akik most ismét minden, de minden rosszat elkövetnek, hogy a nemzetet végleg tönkre tehessék. NroflOF a polgármester szerkesztő volt. 1901-ben nagy változások és események történtek a marosvásárhelyi újságírás berkeiben, amely berkeket főleg két újság, a „Marosvásárhely" és a „Székely Lapok“ (a mai „Székely Napló" elődje) képviselt. A Marosvásárhelyt Sebese Dénes szerkesztette, a Székely Lapokat Fenyvesi Soma, a ki a beállott uj esztendővel megvált a laptól s az említett esztendőben a Székely Lapok első száma már Hofbauer Aurél és Szász Károly szerkesztésében jelent meg. A lapot, mint felelős szerkesztő Hofbauer Aurél jegyezte, aki különben már akkor számottevő oszlopos tagja volt a városi tanácsnak s az új szerkesztők közösen írt beköszöntőjében azt olvassuk, hogy a Székely Lapok vezetésük alatt a város közgazdasági és ipari fejlesztését, felvirágozását, a székely iparosság és a földmivesosztály érdekeit (ekkor kezdtek s e lap hasábjairól fújdogálni a székely akció első szelei) becsületesen fogja szolgálni. Nehéz és szomorú év volt az 1901- iki Marosvásárhelyre, ez volt a véres választás éve is, 1901-ben mondott le dr Bernády György a képviselőségről és lett Marosvásárhely város főkapitánya. Ekkor választották képviselővé Veréb Béla polgármestert, aki alatt nem a legnagyobb rendben mehettek a város dolgai, mert tömeges felfüggesztések és fegyelmik jártak a régi városházán. A város pénzügyi viszonyai valósággal a fagyponton voltak s ezekben a nehéz, átmeneti időkben Hofbauer Aurélnak, mint polgármesterhelyettesnek, ugyancsak nehéz és terhes feladat jutott a város ügyeinek vezetésével, de a polgármesterhelyettes mégsem zárkózott el attól, hogy tudását és tehetségét a sajtóban is ne érvényesítse a köz javára. Tartalmas és akkor bizonyára feltűnést keltő cikkeket olvasunk tőle, hol aláírásával, hol a nélkül, de városi dolgokban való jártasságáról mindig felismerhetően, cikkeinek nagy része a városi függő tartozások rendezését fejtegeti, ami úgy látszik, legégetőbb problémája volt akkor Marosvásárhelynek. Feltűnően érdekes és gazdag közigazgatási ismereteket, mély tudást, széles látókört mutat egy hosszabb cikke, melyben az új városi törvény alkotását sürgeti, felfejtve azt a szerencsétlen helyzetet, hogy a városi megyei törvényhatóságok viszonya mennyi kívánnivalót hagy hátra maga után. Hofbauer Aurél jó próféta volt e cikk megírásával, mert ime, a most végre megalkotott városi törvény sok olyan dolgot tartalmaz, amit az ő közleménye felvetett és vitatott. Hofbauer Aurél neve már egy hónap múlva, február 7 én lekerült a lapról, melynek további vezetését Szász Károly avatott személye és pennája végezte, de ha meg is szűnt felelős szerkesztőnek lenni, cikkeivel továbbra is gyakran felkereste a Székely Lapokat. Érdekes volt a felelős szerkesztőségről való lemondás oka is. A februári képviselőválasztásokon Bedőházy János és Tauszik B. Hugó küzdöttek egyik kerületben a mandátumért, előbbi függetlenségi, utóbbi szabadelvű programmal . Bedőházy oly előrelátó volt, hogy már 4 év előtt szavát vette Hofbauer Aurélnak, hogy jelöltsége esetén nem tagadja meg szavazatát tőle. A Bedőházy előrelátása sajátságos helyzetbe hozta Hofbauert, mint a szabadelvűpárti Székely Lapok szerkesztőjét s hogy szavát férfiasan megtarthassa, — mint azt a nyilatkozatában olvassák, — inkább lemondott a szerkesztőségről. Most, hogy Heltai Ferenc Budapest főpolgármestere lett, a lapok nem felejtették el felemlegetni Heltai karrierjének azt az idejét, mikor az újságírás mondhatta őt magáénak. A marosvásárhelyi újságírók is büszkélkedhetnek vele, hogy városuk polgármestere kollegájuk volt anno 1901-ben, ami arról tesz bizonyságot, hogy Hofbauer Aurél minden téren, minden eszközzel, a tollal is szívesen dolgozott Marosvásárhelyért , ha nagy elfoglaltsága engedné, talán ma is szívesen visszatérne egyszeregyszer ahoz a mesterséghez, melynek buzgó hivatottja volt. Hiteltudósíttik és egyeztetők garázdálása. A Balkánon kilőtt golyók összesége, a bankok összesített kamatszámítási rohama nem okozott olyan nagy pusztítást a magyar kereskedelem terén és nem juttatott oly sok kereskedőt a tömeggondnoki kés alá, mint amennyi részt és pusztítást az informatőrök és egyeztetők fölidéztek és véghez vittek. Van információs iroda, mely aszerint ad jó, vagy rossz információt egyes cégekről, amint ezek megvették-e borsos áron szelvénykönyveit vagy sem? Előbbi esetben a hitelezőket, utóbbi esetben a hitelkérőket károsítja meg, de ő minden esetben pénzt keresett. Van hiteltudósító, aki, ha a felesége unokatestvérének frizinéje azt újságolja, hogy ő a nagybátyja gyakornoka nővérétől azt hallotta, hogy K. kereskedő nagyon ideges, tehát úgy látszik pénzügyi nehézségekkel küzd, akkor feltelefonálja a bankokat, beszaladgálja a kereskedőket a vészhírrel, mely eredetileg teljesen alaptalan volt, de az alarmirozás következtében úgy megrohanják K. kereskedőt a hitelezői, hogy nem tud a rohamnak ellenállani és most fuldokolhatik azért, mert az informatőr urnak kedve tartotta jól értesültségét bebizonyítani és az 50 filléres díjat megszolgálni. És ha az informatőr 50 fillérért képes ilyet elkövetni, elképzelhető hogy mire képes az egyeztető, aki több száz koronákat kap megbízottjaitól előlegre, amit zsebre rághat, ha semmit sem, vagy mindent roszszul végez el. Eseteket tudnék felhozni, mikor egyes, megszorult szegény kereskedők a rokonaiktól, jóbarátaiktól 10-— 20 koronánként szedték össze az egyeztető részére adott előleget, melyet az egyeztető úr zsebre vágott . Nagy Sándor Mint már Maros-Vásárhelyt néhai Dr. Steiner Vilmos gyógszerésznél jobban legyen kiszolgálva. — Szives pártfogást kér tisztelettel Telefon 17. szám. Szentgyörgy-utcai „Arany kereszt“-ház címzett gyógyszertárát átvettem, a hol mindennemű gyógyszerek, pipere-cikkek és betegápolási cikkek beszerezhetők, a meg nem levők portamentesen megrendelhetők, sok évig működött gyógszerész, azon leszek, hogy a közönség leg-Osváth Károly, gyógyszerész.