Székely Nemzet, 1889 (7. évfolyam, 1-202. szám)

1889-01-10 / 6. szám

Január 10. Pap Andrásné 4 drb zsebkendő, id. Benkő Pálné fél hektó pityóka, Kovács Áronná 2 koszorú füge, 12 drbka szappan, 3 levél­tű, 1 tuczat i­on, De­meter Eremiás füszerkeresk. Brassóból: 1 koszú füge, 3 drb narancs, 2 drb képes édesség, 1 csomag da­tolya, 1 skatulya különböző szép czukorka képekkel, 4 csomag aranylemez, 68 drb kis viaszgyertya, 1 nagy csomag szentjános-kenyér, 1 nagy csomag cse­mege , K. Csiszár Józsefné 2 tuc­at plajbász­, 24 drb tollnyél tollal, 90 drb irka, Rétky Józsefné 2 drb kendő, Szőcs Józsefné 1 pakk fonal, 30 drb kis gyertya, egy kis doboz édesség, Weilreiter Györgyné 2 téli kendő, 6 láb tarka fonal, özv. Potsa Jánosné Peselnekről 10 mír gyolcs, 1 pakk pamut, 1 véka borsó, 6 drb zsebkendő, 1 véka alma, Nagy Ferenczné (szeszgy.) 20 pogácsa, özv. Csiszár Pálné 2 csomag czukkerli, 12 drb viasz­gyertya,­ Csiszár Dénesné 1 pakk karácsonyi czu­korka, Csiszár Pálné Kovácsy Bona 1 pakk aranyos dió, Nagy Ferenczné (szappangy.) 30 drb karácso­nyi czukorka, özv. Nagy Mózesné 1 drb téli kendő, 1 köténynek való, Dobay Lajosné 2 köténynek való, Molnár Józsiásné fél véka mogyoró, 4 koszorú füge, Szőcs Mózesné 1 kosár dió, Kovács Károlyné 4 zsebkendő, 2 köténynek való és édesség, dr. Sinko­­vics Ignáczné 2 kalács és 1 nagy kosár alma, dr. Szentkereszty Iréné 3 frt, Ponory Sándorné 2 frt, özv. Hankó Lászlóné 1 frt, dr. Szacsvay Gyuláné 1 frt, Benkő Sándorné szeszgy. 60 kr, Kovács Fe­renczné, Székely Ivánná, id. Szőcs Jánosné 50—50 kr, id. Kupán Józsefné 40 kr. Fogadják a nemes szivü adakozók a szegény árvák nevében kifejezett hálás köszönetünket. K.-Vásárhelyit, 1888. decz 25- kén. Br. Szentkereszty Stephanie elnök, Vajna Ká­roly jegyző. F­arsang.­ ­ Tisztviselők bálja. A háromszékvárme­gyei törvényhatósági tisztviselők nyugdíjalapja javára évenkint tartatni szokott bál napja feb­ruár hó 9-ére tűzetett ki. A meghívók a napok­ban küldetnek szét. Minthogy a rendező bizott­ság az egyszerű­ és olcsóságot vette föl a ren­dezésben jelszóul és e miatt társadalmi úton a rendező bizottság megállapodását helyeslő moz­galom indult meg, remélni lehet, hogy városunk ezen elite bálja úgy népesség, mint anyagi ered­mény tekintetében sikerülni fog. ifj. Kaszinó-bál. A kézdi­vásárhelyi kaszinó I. évi február hó 2-án fogja megtartani elite­­bálját, a­mely pár év óta régi szép hírnevé­hez méltó fényes eredményeket szokott produ­kálni. A rendező-bizottság, élén az általános köz­­tiszteletnek és szeretetnek örvendő derék honvéd­őrnagy Benedek Istvánnal, — a­kinek neve is kezesség a kaszinó elite-báljának sikerére nézve — széleskörű intézkedéseket tesz, csakhogy e mulatság ez idényben is méltó legyen erkölcsi és anyagi tekintetben egyaránt elődeihez, a­mi hogy úgy lesz, abban az előzmények után nincs okunk kételkedni. SZÉKELY NEMZET­­ I A­L hatóságok figyelmébe! Az állategészségügy rendezéséről szóló 1888. évi VII. törv.-czikk végrehajtása ügyében kibocsá­tott ministeri rendelet értelmében a régi marha-nyomtatványok használaton kívül helyeztettek; helyettük Három­székvármegyében a következők alkalmazandók: Marhalevél iktatókönyv Jegyzőköny a tulajdonjog átru­házásáról Vágatási lajstrom Marhatörzskönyvecskék, 24 lap­pal 6 kr, 100 lappal 11 kr 3. 1 sz.minta 4.V 6. A V V 9.V V V V V 10.V V 11. v­ V Marhatörzskönyv-ivek kill- és beliv Borju-nyilvántartási jegyzék Vásárra hajtott szarvasmarha nyilvántartási jegyzéke. A fent említett nyomtatványok rendeletilegg a leg­kisebb hivatalos alakú 0-ás papírra nyomtatva adattak ki, mi­által a rovatok nagyon szűken vannak összeszo­­rítva ; ezen segítendő, az általunk készített fenti nyomtat­ványok az új minta szerint, de a régi nagyságban vannak raktáron, a mi a t. hatóságoknak a kezelést rendkivül megkönnyíti. Ezen uj nyomtatványok ivekben és kötve nálunk mérsékelt áron megrendelhetők. Sepsi-Szentgyörgyön, 1889. január hó. J­ókai-nyomda-r­ész­vény-társulat. Megrendelésnél a szám megjelölése elegendő. Társszerkesztők : Csíkszeredában : T. NAGY IMRE. Udvarhely megyében : SZENT-KIRÁLLYI ÁRPÁD Felelős szerkesztő : MÁLIK JÓZSEF. bükkfa a büdösi erdőrészben méter-ölenként kapható 2 frt 50 krral a gróf Mikes-féle üveggyár igazgatóságánál Bükszádon. Sepsi-Szentgyörgy, 1889. Nyomatott a laptulajdonos és kiadó Jókai-nyomda-részvénytársulat könyvnyomdájában. 6. szám. M­u V u . Petőfi és társai. Jókai Mór a Pető­fi-társaság közelebbi ülé­sében igen érdekes felolvasást tartott. Jókai Mór a „Tengerszemü hölgy“ czimű regényéből olva­sott fel egy töredéket. Azt az időt festi, mikor Petőfi, Vasvári és Bulyovszky társaságában a néphez intézendő kiáltványt (a 12. pontot) szer­kesztette, mi­alatt Petőfi a „Talpra magyar!“ czímű költeményét írta. Mind a kettőt kinyo­matták a Länderer és Heckenast czégnél, Potem­­kinnek hívták a szedőt, a ki az első szót ki­szedte azokból. Mialatt a kiáltványt és a költe­ményt nyomták, ő maga szónoklatokkal tartotta a hatvani­ utczán hullámzó néptömeget. „Nem, atyámfiai, —■ szóla hozzájuk, — nem az az igazi hazafi, aki meg tud halni a hazáért, ha­nem a­ki ölni tud a hazáért.“ Beszéde közben megeredt az eső s látva, hogy számosan, kinyitják esernyőiket, odaszólt hozzájuk : „Már az eső­cseppek ellen ernyőt fe­­szíttetek ki, mit fogtok kifeszíteni akkor, ha majd golyózápor fog hullani ?“ Mire az es­ernyők becsukódtak és a lelkesült hazafiak ott állottak az esőben, nem törődve azzal, hogy át­áznak. Milyen ujjongó lelkesedés, milyen tombo­­lás volt akkor, midőn a c­enzúra mellőzésével először kinyomott pontok a nép kezei közé ke­rültek. „Hejh te sajtószabadság! De sokszor megharagítottál azóta, de én mindig áldom az órát, mikor a tojásból kikelni segítettelek !“ Majd a lelkesedést ecseteli, mely akkor ke­letkezett, midőn Rottenbiller polgármester ki­hirdette a népnek, hogy a 12 pontot magáévá teszi; leírja, mint szabadították ki Budán Tán­­csicsot. Este díszelőadás volt: „Bánk bán“-t ad­ták. A türelmetlen közönség a „Talpra magyar“-t kívánta hallani, mire Egressy, egyszerű atillában a színpadra lépett és elszavalta azt, majd a szereplő színészek a szózatot kezdték énekelni, a közönség velük énekelt. Egyszerre aztán min­denfelől az a kívánság hallatszott, hogy „Lás­suk Táncsicsot!“ Petőfi az akadémia páholyából beszélni akart a közönséghez, de a nagy zaj elnyelte szavait. Ekkor Jókai úgy a­hogy volt, sárosan a színpadra ment, hogy majd beszélni fog. Ekkor hozzá lépett Gertrudis (Laborfalvy Róza) , egy nemzeti szinü kokárdát tűzött a mellére. „Polgártársak! — szólott Jókai — nincs itt Táncsics; otthon van családja körében, engedjétek a szegény embernek a viszontlátás örömeit élvezni.“ Ekkor jutott eszébe, hogy Tán­csics vak s igy nem élvezheti a viszontlátás örömeit. Fordított a dolgon, nehogy e komoly pillanatban a közönség nevetni kezdjen. „Látjá­tok ezt a háromszint kokárdát ? Ezt viselje min­denki, ezt tűzzük keblünkre mindnyájan. A há­rom szin képviseli a szabadságot, egyenlőséget és testvériséget.“ És minthogy annak, a­ki kokárdát akart tűzni mellére, haza kellett mennie, csakhamar mindnyájan odahagyták a színházat. Másnap mindenki nemzeti színű kokárdát viselt. Labor­falvi Róza odalépett Jókaihoz és kezet szorított vele. Ez volt köztük a kézfogó, az eljegyzés pil­lanata. Hatásosan írja le ezután, mint kísérte a hűséges, szerető asszony őt mindenüvé. Mikor minden el volt már veszve, az ő (Laborfalvi Róza) szerelme nem veszett el. Hosszantartó él­jenzés és tapsvihar hangzott fel a felolvasás egyes részleteinél, a­melyeknek hatását növelte Jókai Mór gyönyörű előadása. IPAR, KÖZGAZDASÁG. Czukorrépa termelés. S­z.-U­d v­a r­h­e l­y, jan. 6. Egy oly fontos ügyről, mint a czukorrépa termelés, akkor, midőn acut kérdést képez, nem lehet igen sokat beszélni. Ezért veszem fel en­nek fonalát ismét, reflektálni óhajtva Nagy Ká­roly közgazdasági előadó úrnak a lapok 197. számában közölt válaszára. Akadályozva voltam ezt hamarább tenni. Most kísérni fogom a Nagy Károly úr válaszát, annak fő pontjaiban. Nagy Károly úr zokon veszi azon feltevé­semet, hogy a czukorrépát a takarmányrépával jóhiszeműleg összetéveszthette. Ne vegye zokon, mert nem állhatott szándékomban bán­tani őt; nem egymást akarjuk támadni, hanem mindketten használni akarunk. Ő a gyárnak és gazdáknak egyidejűleg; én a két ellentétes ér­dek közül kizárólag a gazdáknak. Mert a két érdek kétségtelenül ellentétes. A gyár olcsón akar beváltani, hogy többet nyerhessen ; a gaz­dák nem termelhetnek olcsón, mert bele­bukná­nak . És itt ismételtem hangsúlyozom, miszerint én nem mondtam és nem mondom, hogy egy­általában ne termeljünk, hanem azt aján­lottam, hogy legyünk óvatosak és csak elfogad­ható árak mellett termeljünk. Nagy Károly úr hivatkozik a szotyori Nagy Károly, Ujjvárossy József és Temesváry János urak által eszközölt termelési kísérletekre. Na­gyon jól számított, mert nevezett gazda­társaimat mindnyájan úgy ismerjük, mint a­kik a Székely­föld legjobb gazdái közé tartoznak és első tekin­tetre úgy látszik, hogy nevük fölemlítése egész álláspontomat képes halomra dönteni. Ámde van a fölemlített bizonyítéknak egy Achilles-sarka is: a kísérleti és nagybani terme­lés között mindig mutatkozó nagy különbség. Pár száz ölön eszközölt kísérlet melynek talaját legkedvezőbben kiválaszthattuk; melynek minden munkáját, személyes felügyele­tünk mellett, legpreczizebben végrehajthattuk; mely — véletlenül — a mult évihez hasonló kedvező időjárást, korai tavaszt, félszáraz nyárt és meleg őszt kapott, mindig sokkal kedvezőbb eredményt mutat fel, mint a nagybani termelés. Itt pedig nagybani termelésről van szó. Mikor a „triumph zab“ legelőször hozatott Európába,­­­arton vettem egy kilót; csaknem szemenkint, sajátkezűleg ültettem el, gyomláltam, kapál­tam ; az eredmény bámulatosan nagyszerű volt. A második és harmadik évben egész termése­met elvetettem; a negyedik évben felhagytam vele — és felhagytak mások is — mert nem jövedelmezett annyit, mint hazai zabunk. Ilyen a kísérleti és nagybani termelés különbsége. Azt mondja Nagy Károly úr, hogy a czu­korrépa termelés tudományát én is csak úgy szereztem mint ő­ könyvekből és legfönnebb kí­sérletből. Nagy részben igaza van; magam is hivatkoztam erre egy előbbi közleményemben. De ezeken kívül több, magyarországi nagy­termelő gazdatársamtól is tanultam és e mellett 17 év óta személyesen vezetem gazdasá­gaimat ; szeretem a minden irányú megfigyelést, szeretem számításba venni a bruttó és nettó kü­lönbözetéit ; földem jövőjét sem feledem ki a számításból, és nem vagyok optimista. De azt is mondja Nagy Károly úr, hogy Háromszéken a répafélék jobban díszlenek, mint Udvarhely­megyében, és én ezen különbözetet nem veszem számításba. És itt Nagy Károly úr megint nagy tévedésben van. A takarmányrépa díszlésére nézve Udvarhely megye legalább egyenrangú Há­romszékkel­­ bizonyítja ezt a termésnek mind quantuma, mind qualitása. Hogy a czukorrépára nézve milyen lesz a viszony, azt a gyakorlat csak ezután fogja kimutatni, de a theória, a következtetés határozottan Udvarhely megyének adja az előnyt. A talaj alkatrészei tekintetében körülbelől egyformán állunk, ott is, itt is, nagy átlagban, agyaggal van dolgunk. Ámde a czu­korrépának, hogy czukortartalma jól gyarapod­jék, hosszú meleg évszak is kell, és ebben már mi udvarhelymegyeiek mégis csak előnyben vagyunk. A czukortartalom gyarapodása a répánál csaknem úgy megkívánja a meleget, mint a szőlőnél. Mi egy nagy vidéken szőlőt is termelünk s pár községben épen jó bort szűr­nek. Ám kísértse meg Nagy Károly úr a szép­mezőn vagy valamelyik hegyoldalon szőlőt ter­melni ! A Nemere hozhat gyönyörű búzát, de nem hoz czukrot. A termés­hozam mekkoraságára nézve Nagy Károly úr megint nem veszi számításba, hogy a répának koronáját, tehát a hozamnak körülbelül 1/6 részét, a gyár nem váltja be. Ennek vissza­­fuvarozása pedig aligha kifizetné a vasúti szál­lítás költségét. Azt mondja Nagy Károly úr, hogy az álta­lam számított 100 mmázsa termésnek előállítási költségeibe már az összes kiadások bele vannak számítva, tehát az általa számított 80 mmázsa több­ hozam már tiszta hasznot képez. De ha ezen több­ hozam megvolna is, vájjon nem kel­­lene-e azt kiásni, tisztítani, haza fuvarozni, el­rakni és később a gyárhoz szállítani ? Nem terjedek ki arra, hogy Nagy Károly úr a törökbúza mellékterményeit és a kórót semmibe sem számítja; ez egyfelől mellékes do­log, másfelől annyira tarthatlan álláspont, hogy vita tárgya sem lehet. De nem mellőzhetem hall­gatással értekezésének legnagyobb tévedését, leg­fontosabb hibáját, midőn azt mondja, hogy „nincs egyetlen piaczi terményünk, mely annyi trágyát hagyjon maga után a földön, mint a répa az ő dús hajtású, vastag, nagy zöld leveleivel hátra­hagy.“ (!) Bocsásson meg Nagy Károly úr, de ez igen erős tévedés. Mert először is a répa le­veleit nem hagyjuk a földön, hanem haza szál­lítjuk s téli nyers takarmányul bevermeljük, mi­nek értékét a 194. számban közölt czikkemben számításba is vettem. És másodszor, ha talál­koznék olyan hanyag gazda, ki a répa leveleit földön hagyja, ugyan minő trágya-erőt képvi­selne ez ? Jól tudjuk, hogy a répalevélben 90°/0 viz­e és csak 8% trágya anyag van; mit használj !­ tehát a levelek künn hagyása, még akkor is, ha­ ezen 8% hasznosíthatásáért azokat azonnal alu­l szántanék ? Minél kevesebb gyökeret és tarlót­­ hagy maga után valamely növény, annál inkább, Ha zsarolja a talajt, és valamennyi gazda­­sági termény között egy sem zsa­rolja annyira, mint a répa. Szomorúan tapasztalják ezt a csehországi gazdák, kiknek hajdan dús termő­erejű répa tábláik ma még a­ burgonyát sem termelik jól. Miért kelljen nek­­künk is okvetetlen „csehül járni“? És végül, csak tájékozásképen, fölemlítem, hogy Erdélynek kétségkívül legjobb rápatalaja a Maros völgye. Az ottani birtokosoktól 5000 hold termelést követeltek s daczára annak, hogy a szállítási költséget a gyár fizeti, mégis csak 3000 holdat írtak alá. Ismétlem, mit már több alkalommal hang­súlyoztam : legyünk óvatosak, ne ter­meljünk 90 kmnál olcsóbban, és még így se lépjünk több évi ob­li­g­ó­b­a. Miért kelljen a gyárnak a mi kárunkon virágozni ? Szent-Kirá­lyi Árpád.

Next