Székely Nemzet, 1889 (7. évfolyam, 1-202. szám)
1889-01-10 / 6. szám
Január 10. Pap Andrásné 4 drb zsebkendő, id. Benkő Pálné fél hektó pityóka, Kovács Áronná 2 koszorú füge, 12 drbka szappan, 3 levéltű, 1 tuczat ion, Demeter Eremiás füszerkeresk. Brassóból: 1 koszú füge, 3 drb narancs, 2 drb képes édesség, 1 csomag datolya, 1 skatulya különböző szép czukorka képekkel, 4 csomag aranylemez, 68 drb kis viaszgyertya, 1 nagy csomag szentjános-kenyér, 1 nagy csomag csemege , K. Csiszár Józsefné 2 tucat plajbász, 24 drb tollnyél tollal, 90 drb irka, Rétky Józsefné 2 drb kendő, Szőcs Józsefné 1 pakk fonal, 30 drb kis gyertya, egy kis doboz édesség, Weilreiter Györgyné 2 téli kendő, 6 láb tarka fonal, özv. Potsa Jánosné Peselnekről 10 mír gyolcs, 1 pakk pamut, 1 véka borsó, 6 drb zsebkendő, 1 véka alma, Nagy Ferenczné (szeszgy.) 20 pogácsa, özv. Csiszár Pálné 2 csomag czukkerli, 12 drb viaszgyertya, Csiszár Dénesné 1 pakk karácsonyi czukorka, Csiszár Pálné Kovácsy Bona 1 pakk aranyos dió, Nagy Ferenczné (szappangy.) 30 drb karácsonyi czukorka, özv. Nagy Mózesné 1 drb téli kendő, 1 köténynek való, Dobay Lajosné 2 köténynek való, Molnár Józsiásné fél véka mogyoró, 4 koszorú füge, Szőcs Mózesné 1 kosár dió, Kovács Károlyné 4 zsebkendő, 2 köténynek való és édesség, dr. Sinkovics Ignáczné 2 kalács és 1 nagy kosár alma, dr. Szentkereszty Iréné 3 frt, Ponory Sándorné 2 frt, özv. Hankó Lászlóné 1 frt, dr. Szacsvay Gyuláné 1 frt, Benkő Sándorné szeszgy. 60 kr, Kovács Ferenczné, Székely Ivánná, id. Szőcs Jánosné 50—50 kr, id. Kupán Józsefné 40 kr. Fogadják a nemes szivü adakozók a szegény árvák nevében kifejezett hálás köszönetünket. K.-Vásárhelyit, 1888. decz 25- kén. Br. Szentkereszty Stephanie elnök, Vajna Károly jegyző. Farsang. Tisztviselők bálja. A háromszékvármegyei törvényhatósági tisztviselők nyugdíjalapja javára évenkint tartatni szokott bál napja február hó 9-ére tűzetett ki. A meghívók a napokban küldetnek szét. Minthogy a rendező bizottság az egyszerű és olcsóságot vette föl a rendezésben jelszóul és e miatt társadalmi úton a rendező bizottság megállapodását helyeslő mozgalom indult meg, remélni lehet, hogy városunk ezen elite bálja úgy népesség, mint anyagi eredmény tekintetében sikerülni fog. ifj. Kaszinó-bál. A kézdivásárhelyi kaszinó I. évi február hó 2-án fogja megtartani elitebálját, amely pár év óta régi szép hírnevéhez méltó fényes eredményeket szokott produkálni. A rendező-bizottság, élén az általános köztiszteletnek és szeretetnek örvendő derék honvédőrnagy Benedek Istvánnal, — akinek neve is kezesség a kaszinó elite-báljának sikerére nézve — széleskörű intézkedéseket tesz, csakhogy e mulatság ez idényben is méltó legyen erkölcsi és anyagi tekintetben egyaránt elődeihez, ami hogy úgy lesz, abban az előzmények után nincs okunk kételkedni. SZÉKELY NEMZET I AL hatóságok figyelmébe! Az állategészségügy rendezéséről szóló 1888. évi VII. törv.-czikk végrehajtása ügyében kibocsátott ministeri rendelet értelmében a régi marha-nyomtatványok használaton kívül helyeztettek; helyettük Háromszékvármegyében a következők alkalmazandók: Marhalevél iktatókönyv Jegyzőköny a tulajdonjog átruházásáról Vágatási lajstrom Marhatörzskönyvecskék, 24 lappal 6 kr, 100 lappal 11 kr 3. 1 sz.minta 4.V 6. A V V 9.V V V V V 10.V V 11. v V Marhatörzskönyv-ivek kill- és beliv Borju-nyilvántartási jegyzék Vásárra hajtott szarvasmarha nyilvántartási jegyzéke. A fent említett nyomtatványok rendeletilegg a legkisebb hivatalos alakú 0-ás papírra nyomtatva adattak ki, miáltal a rovatok nagyon szűken vannak összeszorítva ; ezen segítendő, az általunk készített fenti nyomtatványok az új minta szerint, de a régi nagyságban vannak raktáron, a mi a t. hatóságoknak a kezelést rendkivül megkönnyíti. Ezen uj nyomtatványok ivekben és kötve nálunk mérsékelt áron megrendelhetők. Sepsi-Szentgyörgyön, 1889. január hó. Jókai-nyomda-részvény-társulat. Megrendelésnél a szám megjelölése elegendő. Társszerkesztők : Csíkszeredában : T. NAGY IMRE. Udvarhely megyében : SZENT-KIRÁLLYI ÁRPÁD Felelős szerkesztő : MÁLIK JÓZSEF. bükkfa a büdösi erdőrészben méter-ölenként kapható 2 frt 50 krral a gróf Mikes-féle üveggyár igazgatóságánál Bükszádon. Sepsi-Szentgyörgy, 1889. Nyomatott a laptulajdonos és kiadó Jókai-nyomda-részvénytársulat könyvnyomdájában. 6. szám. Mu V u . Petőfi és társai. Jókai Mór a Petőfi-társaság közelebbi ülésében igen érdekes felolvasást tartott. Jókai Mór a „Tengerszemü hölgy“ czimű regényéből olvasott fel egy töredéket. Azt az időt festi, mikor Petőfi, Vasvári és Bulyovszky társaságában a néphez intézendő kiáltványt (a 12. pontot) szerkesztette, mialatt Petőfi a „Talpra magyar!“ czímű költeményét írta. Mind a kettőt kinyomatták a Länderer és Heckenast czégnél, Potemkinnek hívták a szedőt, a ki az első szót kiszedte azokból. Mialatt a kiáltványt és a költeményt nyomták, ő maga szónoklatokkal tartotta a hatvani utczán hullámzó néptömeget. „Nem, atyámfiai, —■ szóla hozzájuk, — nem az az igazi hazafi, aki meg tud halni a hazáért, hanem aki ölni tud a hazáért.“ Beszéde közben megeredt az eső s látva, hogy számosan, kinyitják esernyőiket, odaszólt hozzájuk : „Már az esőcseppek ellen ernyőt feszíttetek ki, mit fogtok kifeszíteni akkor, ha majd golyózápor fog hullani ?“ Mire az esernyők becsukódtak és a lelkesült hazafiak ott állottak az esőben, nem törődve azzal, hogy átáznak. Milyen ujjongó lelkesedés, milyen tombolás volt akkor, midőn a cenzúra mellőzésével először kinyomott pontok a nép kezei közé kerültek. „Hejh te sajtószabadság! De sokszor megharagítottál azóta, de én mindig áldom az órát, mikor a tojásból kikelni segítettelek !“ Majd a lelkesedést ecseteli, mely akkor keletkezett, midőn Rottenbiller polgármester kihirdette a népnek, hogy a 12 pontot magáévá teszi; leírja, mint szabadították ki Budán Táncsicsot. Este díszelőadás volt: „Bánk bán“-t adták. A türelmetlen közönség a „Talpra magyar“-t kívánta hallani, mire Egressy, egyszerű atillában a színpadra lépett és elszavalta azt, majd a szereplő színészek a szózatot kezdték énekelni, a közönség velük énekelt. Egyszerre aztán mindenfelől az a kívánság hallatszott, hogy „Lássuk Táncsicsot!“ Petőfi az akadémia páholyából beszélni akart a közönséghez, de a nagy zaj elnyelte szavait. Ekkor Jókai úgy ahogy volt, sárosan a színpadra ment, hogy majd beszélni fog. Ekkor hozzá lépett Gertrudis (Laborfalvy Róza) , egy nemzeti szinü kokárdát tűzött a mellére. „Polgártársak! — szólott Jókai — nincs itt Táncsics; otthon van családja körében, engedjétek a szegény embernek a viszontlátás örömeit élvezni.“ Ekkor jutott eszébe, hogy Táncsics vak s igy nem élvezheti a viszontlátás örömeit. Fordított a dolgon, nehogy e komoly pillanatban a közönség nevetni kezdjen. „Látjátok ezt a háromszint kokárdát ? Ezt viselje mindenki, ezt tűzzük keblünkre mindnyájan. A három szin képviseli a szabadságot, egyenlőséget és testvériséget.“ És minthogy annak, aki kokárdát akart tűzni mellére, haza kellett mennie, csakhamar mindnyájan odahagyták a színházat. Másnap mindenki nemzeti színű kokárdát viselt. Laborfalvi Róza odalépett Jókaihoz és kezet szorított vele. Ez volt köztük a kézfogó, az eljegyzés pillanata. Hatásosan írja le ezután, mint kísérte a hűséges, szerető asszony őt mindenüvé. Mikor minden el volt már veszve, az ő (Laborfalvi Róza) szerelme nem veszett el. Hosszantartó éljenzés és tapsvihar hangzott fel a felolvasás egyes részleteinél, amelyeknek hatását növelte Jókai Mór gyönyörű előadása. IPAR, KÖZGAZDASÁG. Czukorrépa termelés. Sz.-Ud va rhe ly, jan. 6. Egy oly fontos ügyről, mint a czukorrépa termelés, akkor, midőn acut kérdést képez, nem lehet igen sokat beszélni. Ezért veszem fel ennek fonalát ismét, reflektálni óhajtva Nagy Károly közgazdasági előadó úrnak a lapok 197. számában közölt válaszára. Akadályozva voltam ezt hamarább tenni. Most kísérni fogom a Nagy Károly úr válaszát, annak fő pontjaiban. Nagy Károly úr zokon veszi azon feltevésemet, hogy a czukorrépát a takarmányrépával jóhiszeműleg összetéveszthette. Ne vegye zokon, mert nem állhatott szándékomban bántani őt; nem egymást akarjuk támadni, hanem mindketten használni akarunk. Ő a gyárnak és gazdáknak egyidejűleg; én a két ellentétes érdek közül kizárólag a gazdáknak. Mert a két érdek kétségtelenül ellentétes. A gyár olcsón akar beváltani, hogy többet nyerhessen ; a gazdák nem termelhetnek olcsón, mert belebuknának . És itt ismételtem hangsúlyozom, miszerint én nem mondtam és nem mondom, hogy egyáltalában ne termeljünk, hanem azt ajánlottam, hogy legyünk óvatosak és csak elfogadható árak mellett termeljünk. Nagy Károly úr hivatkozik a szotyori Nagy Károly, Ujjvárossy József és Temesváry János urak által eszközölt termelési kísérletekre. Nagyon jól számított, mert nevezett gazdatársaimat mindnyájan úgy ismerjük, mint akik a Székelyföld legjobb gazdái közé tartoznak és első tekintetre úgy látszik, hogy nevük fölemlítése egész álláspontomat képes halomra dönteni. Ámde van a fölemlített bizonyítéknak egy Achilles-sarka is: a kísérleti és nagybani termelés között mindig mutatkozó nagy különbség. Pár száz ölön eszközölt kísérlet melynek talaját legkedvezőbben kiválaszthattuk; melynek minden munkáját, személyes felügyeletünk mellett, legpreczizebben végrehajthattuk; mely — véletlenül — a mult évihez hasonló kedvező időjárást, korai tavaszt, félszáraz nyárt és meleg őszt kapott, mindig sokkal kedvezőbb eredményt mutat fel, mint a nagybani termelés. Itt pedig nagybani termelésről van szó. Mikor a „triumph zab“ legelőször hozatott Európába,arton vettem egy kilót; csaknem szemenkint, sajátkezűleg ültettem el, gyomláltam, kapáltam ; az eredmény bámulatosan nagyszerű volt. A második és harmadik évben egész termésemet elvetettem; a negyedik évben felhagytam vele — és felhagytak mások is — mert nem jövedelmezett annyit, mint hazai zabunk. Ilyen a kísérleti és nagybani termelés különbsége. Azt mondja Nagy Károly úr, hogy a czukorrépa termelés tudományát én is csak úgy szereztem mint ő könyvekből és legfönnebb kísérletből. Nagy részben igaza van; magam is hivatkoztam erre egy előbbi közleményemben. De ezeken kívül több, magyarországi nagytermelő gazdatársamtól is tanultam és e mellett 17 év óta személyesen vezetem gazdaságaimat ; szeretem a minden irányú megfigyelést, szeretem számításba venni a bruttó és nettó különbözetéit ; földem jövőjét sem feledem ki a számításból, és nem vagyok optimista. De azt is mondja Nagy Károly úr, hogy Háromszéken a répafélék jobban díszlenek, mint Udvarhelymegyében, és én ezen különbözetet nem veszem számításba. És itt Nagy Károly úr megint nagy tévedésben van. A takarmányrépa díszlésére nézve Udvarhely megye legalább egyenrangú Háromszékkel bizonyítja ezt a termésnek mind quantuma, mind qualitása. Hogy a czukorrépára nézve milyen lesz a viszony, azt a gyakorlat csak ezután fogja kimutatni, de a theória, a következtetés határozottan Udvarhely megyének adja az előnyt. A talaj alkatrészei tekintetében körülbelől egyformán állunk, ott is, itt is, nagy átlagban, agyaggal van dolgunk. Ámde a czukorrépának, hogy czukortartalma jól gyarapodjék, hosszú meleg évszak is kell, és ebben már mi udvarhelymegyeiek mégis csak előnyben vagyunk. A czukortartalom gyarapodása a répánál csaknem úgy megkívánja a meleget, mint a szőlőnél. Mi egy nagy vidéken szőlőt is termelünk s pár községben épen jó bort szűrnek. Ám kísértse meg Nagy Károly úr a szépmezőn vagy valamelyik hegyoldalon szőlőt termelni ! A Nemere hozhat gyönyörű búzát, de nem hoz czukrot. A terméshozam mekkoraságára nézve Nagy Károly úr megint nem veszi számításba, hogy a répának koronáját, tehát a hozamnak körülbelül 1/6 részét, a gyár nem váltja be. Ennek visszafuvarozása pedig aligha kifizetné a vasúti szállítás költségét. Azt mondja Nagy Károly úr, hogy az általam számított 100 mmázsa termésnek előállítási költségeibe már az összes kiadások bele vannak számítva, tehát az általa számított 80 mmázsa több hozam már tiszta hasznot képez. De ha ezen több hozam megvolna is, vájjon nem kellene-e azt kiásni, tisztítani, haza fuvarozni, elrakni és később a gyárhoz szállítani ? Nem terjedek ki arra, hogy Nagy Károly úr a törökbúza mellékterményeit és a kórót semmibe sem számítja; ez egyfelől mellékes dolog, másfelől annyira tarthatlan álláspont, hogy vita tárgya sem lehet. De nem mellőzhetem hallgatással értekezésének legnagyobb tévedését, legfontosabb hibáját, midőn azt mondja, hogy „nincs egyetlen piaczi terményünk, mely annyi trágyát hagyjon maga után a földön, mint a répa az ő dús hajtású, vastag, nagy zöld leveleivel hátrahagy.“ (!) Bocsásson meg Nagy Károly úr, de ez igen erős tévedés. Mert először is a répa leveleit nem hagyjuk a földön, hanem haza szállítjuk s téli nyers takarmányul bevermeljük, minek értékét a 194. számban közölt czikkemben számításba is vettem. És másodszor, ha találkoznék olyan hanyag gazda, ki a répa leveleit földön hagyja, ugyan minő trágya-erőt képviselne ez ? Jól tudjuk, hogy a répalevélben 90°/0 vize és csak 8% trágya anyag van; mit használj ! tehát a levelek künn hagyása, még akkor is, ha ezen 8% hasznosíthatásáért azokat azonnal alul szántanék ? Minél kevesebb gyökeret és tarlót hagy maga után valamely növény, annál inkább, Ha zsarolja a talajt, és valamennyi gazdasági termény között egy sem zsarolja annyira, mint a répa. Szomorúan tapasztalják ezt a csehországi gazdák, kiknek hajdan dús termőerejű répa tábláik ma még a burgonyát sem termelik jól. Miért kelljen nekkünk is okvetetlen „csehül járni“? És végül, csak tájékozásképen, fölemlítem, hogy Erdélynek kétségkívül legjobb rápatalaja a Maros völgye. Az ottani birtokosoktól 5000 hold termelést követeltek s daczára annak, hogy a szállítási költséget a gyár fizeti, mégis csak 3000 holdat írtak alá. Ismétlem, mit már több alkalommal hangsúlyoztam : legyünk óvatosak, ne termeljünk 90 kmnál olcsóbban, és még így se lépjünk több évi obligóba. Miért kelljen a gyárnak a mi kárunkon virágozni ? Szent-Királyi Árpád.