Székely Nemzet, 1893 (11. évfolyam, 1-193. szám)
1893-01-02 / 1. szám
XI. évfolyam. Sepsi-Szentgyörgy, hétfő, 1893. január 2.1. szám. Szerkesztőségi iroda: Sepsi-Szentgyörgyön • Alsó-sétatér 535. szám, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldenénk Kiadóhivatal : Jókai-nyomrta-részvény-társulat, hová az sZSF.zitést pénzek és hirdetésik bérmentesen küldendők. A céST z '*Ti POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZATI LAB Megjelenik hetenként négyszer : hétfőn, szerdán, pénteken és szombaton. Előb'/.desi rtr : helyben házhoz hordva vagy vidlre postán küldve. Egész évre . 10 írt — kr. 11 lévre , 5 frt — Negyedévre . 2 Irt 50 kr.______ Ihidetmények dija: 4 hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért 6 kr. Bélyegdijért külön 30 kr. Csikmegye részére: szerkesztősén s kiadóhivatal Oaik-Szoredábati T. Mjijjv Tiui*o társszerkesztő lakásán (kedd-utcza, Kaját, biz) hová ORikTnegytílifil a lap szellena' részét illető közlemények, vala- Tmint előfizetési pénzek ,s hirdetések bérmentesen küldendők. Udvarhelymegye részére: társszerkesz.tf) Szent-Királlyi Árpád Szombatfalva (u. p. Sz.-Udvarhely) hová Udvarhelymegyéböl a lapot érdeklő közrem. küldendők. -Nyilttér- sora 15 kr. A hirdetmények s nyiltterek dija előre fizetendő. A tizenegyedik esztendő. — A „Székely Nemzet“ olvasóihoz. — Egy hírlapnak addig nincs története, a mig az első deczenniumot át nem élte. Egy-két esztendő a mai „hírlap-korszakban 11 annyi mint semmi. Tíz esztendő már valami. S ha egy hírlap a Székelyföldön, a székelyek érdekeinek védelmében megéri a tizenegyedik évfolyamát, akkor ez a lap talán a szerénytelenség vádja nélkül hivatkozhatik már a maga múltjára. De mi nem erre a múltra apellálunk, hanem arra a jövőre, a mely a Székelyföld előtt áll és a melynek épitgetésében részt akar venni a „Székely Nemzet“ továbbra is. Nagy fontosságú elhivatása van ennek a hazarésznek a magyar állam nemzeti tartalmú életfolyásában s ezzel az állameszmei jelentőségű feladattal akar a „Székely Nemzet“ lépést tartani jövőre is. Hív lesz ez a lap és rendíthetetlen a maga nevéhez : sem pártok, sem politikai tekintetek el nem terelik nagy útja ösvényéről. A „Székely Nemzet“ politikai állásában nem változik , de hűr marad a székely nép érdekeihez is. Akik lapunkat eme nagy czéljában elősegíteni akarják, jöjjenek hozzánk , mi a munkát megbecsüljük és köszönettel fogadjuk. Tisztelt előfizetőinket, lapunk barátjait arra kérjük, ha méltónak találják lapunkat rá, ne vonják ■eg tőle továbbra is szíves támogatásukat. A „Székely Nemzet“ előfizetési ára: egész évre . . . 10 frt; félévre .... 5 frt; negyedévre . . . 2 frt 50 kr. Sepsi-Szentgyörgy, 1893. jan. 2-án a szerkesztőség. A sepsi-szentgyörgyi kisdedóvó tanitónő-képző intézet. — jan. 2. Kezdjük egy kissé elején a dolgot. Sepsi-Szentgyörgy város, Háromszékvármegyének központja s mint ilyen a város karakterének hova-tovább több feltételével rendelkezik. A város maga exponált pozicziót foglal el állameszmei és nemzeti művelődési szempontokból s már azon a ponton áll, hogy a kormányok figyelmét és teljes mértékű érdeklődését nemcsak felhívta maga iránt, hanem kezdi meg is érdemelni azokat. Hogy várossá váljék Sepsi-Szentgyörgy és ezt a jelleget a szó becsesebb értelmezésében mindinkább fejlessze, az egyik nemes feladata magának a város lakosságának is. A sepsi-szentgyörgyi polgár a legelső hivatalnoktól a legutolsó szegény emberig igaz lélekkel és nagy odaadással szolgálja azt a fontos eszmét, hogy Sepsi-Szentgyörgy város a városok minden feltételeivel rendelkezzék s hogy központjává fejlődjék a vármegye közigazgatási életén kívül a kultúra, ipar és kereskedelem életmozgásának Háromszék vármegyében. Ezért, hozott és hoz Sepsi-Szentgyörgy város majdnem hallatlan és példátlan áldozatokat közművelődési intézményei számára. A „Székely Mikó-kollégium“ egymaga százezer forintos alapítóját és jóltevőjét bírja Sepsi-Szentgyörgy város közönségében. És nincs ezen kivül közintézet, egyesület, nincs kérdés a kifejlődés nemes versenyében, melyek Sepsi-Szentgyörgy város közönsége részéről a legmelegebb támogatásra ne találnának. S a város fejlődik, csinosodik és izmosodik. Már külső képe is kellemes benyomást tesz. Belsőleg erős faji szeretettel párosult intelligenciája napról-napra hatalmasabb bástyája lesz a Székelyföldnek, a magyar állami érdekek védelmének. Nem is cserélné fel Sepsi-Szentgyörgy város közönsége a maga lakóhelyét sok nagy várossal és valódi megbotránkozással fogadta például Csik-Szereda város kicsinyeskedését, mikor az magát saját életczélja feladása árán nagyközségé akarta lefokozni. De hát azért a nemes ambícziónak, a hazafias becsvágynak is van határa. Ez a város annyi nagy áldozattal járult már a maga városiasságának fejlesztéséhez, hogy a józan ész végre tiltó szóval is fenyegethetné meg az önfeláldozást. Pedig még van teendője. Sok van. Azok között van egy kötelezettsége is. Ez a kisdedóvónő-képző intézet állandó elhelyezése Sepsi-Szentgyörgyön. A város közönsége már hónapokkal ezelőtt kimondta egyik közgyűlésében, hogy a kisdedóvónő-képző intézetnek, mely most ideiglenes és valóban nagyon kezdetleges elhelyezést nyer, állandó helyiségéről gondoskodni fog. Igaz, ebben az elhatározásában biztatta az a jó reménység, hogy a törvényhatóság és a kormány megfelelő segítséggel lesz a nagy munkában. S ez a jó reménység nem is volt hiábavaló. Legalább a város közönsége a közoktatásügyi kormány képviselője részéről azt a kilátást nyerte, hogy a közönség csekély anyagi hozzájárulása mellett a közoktatásügyi miniszter hajlandó lesz egy nagy monumentális épületet fölépíttetni a képzőintézet számára Sepsi-Szentgyörgyön, ha a város közönsége megfelelő alkalmas helyiséget enged át erre a czélra. Nos, a helyiség kérdése eltérő nézeteknek szolgált alapul. Egyik rész a piac mellett lévő, parknak kiszakított tért szerette volna erre a czélra fölhasználni. Azzal indokolták a javaslatot, hogy a város legszebb tere, a főtér egy 100—120 ezer forintba kerülő díszes, stylszerű épülettel gazdagodott volna ott. A másik rész nem szívesen áldozná fel a parkot, mert — úgymond — szüksége van egy fejlődő város főterének levegőre, egy modern ízlésű parkra, amely üdülő helyét képezze az idővel amúgy is sűrűn beépítkező városnak. S van igaza ennek a nézetnek, valamint nem egészen terv nélkül való az ellenkező felfogás sem. A város képviselete úgy oldotta meg a kétfelé ágazó kérdést, hogy egyelőre csupán annyit mondott ki határozatul, hogy helyiséget az építendő képzőintézet számára adni fog. Hol fogja adni, arról még nem tanácskozott, csupán annyit mondott határozottan, hogy „alkalmas helyen“ adni fog. Előttünk, akik eme sorokkal ráirányozzunk eme nagy kérdésre a közvélemény figyelmét, szintén nem bír fontossággal a helyiség itt vagy amott leendő felajánlása. Előttünk első és utolsó kérdés, amit meg kell oldani, hogy a képzőintézet Sepsi-Szentgyörgyön nyerjen állandó elhelyezést. Nem óhajtandó a város külső szépítése czéljából, hogy egy nagy, modern ízlésű iskola valamely félreeső, látatlan zugban épüljön, de ha a parkon kívül más alkalmas helyet ad a város közönsége a képzőintézet épülete számára, az ellen sem tehetünk észrevételt, úgy tudjuk, maga a kht. tanfelügyelő is, ki teljes lélekkel csüng a kisdedóvó-képző itteni elhelyezésén, hasonló véleményben van. Itt most már az a fődolog, hogy a képzőintézet ügye minél előbb végleges megoldást nyerjen. Vagyis szükséges, hogy a város közönsége korábbi határozata effektuálása gyanánt megnevezze az iskolaépület számára szánt telket, hogy az építkezés iránt a közoktatási kormány is tájékozva legyen. A dolog sürgős és annyival sürgősebb, mert ha a kérdés végleges megoldása a város közönsége részéről késik, a közoktatási kormány kénytelen lesz a kisdedóvónő-képző állandó elhelyezései iránt más várossal megkezdeni a tárgyalásokat. Mert a képző-intézet, mostani ideiglenes helyén a jövő év szeptemberétől kezdve már nem maradhat, két osztályra bővülvén az intézet, annak felszerelései és a képző-intézet rendeltetésével összefüggő berendezése teljesen beruházott iskolaépületet feltételeznek. Fentebb elmondtuk az okokat, amelyek ezt a várost kultúrintézményeire hozott tetemes és nagymérvű áldozatai daczára is arra bírták, hogy a kisdedóvónő-képző iskolát megtartsa Sepsi-Szentgyörgy város részére. Nem is kételkedünk mi abban, hogy az a nagyszabású monumentális épület, melynek tervrajza már készen van s mely legnagyobb részben a kormány költségén épülne fel, meg fogja találni méltó helyét S.-Szentgyörgyön. S ezt annyival inkább van okunk remélni, mert ellenkező esetben sokat veszítene a város. Azon esetben tudniillik, ha bárminő okok közreműködésével megválnék Sepsi-Szentgyörgy város a kisdóvónőképzőtől. Nem is szólunk egy felsőbb tanintézet állandó elhelyezésével járó erkölcsi nyereségekről, arról a szellemi befolyásról, állami és társadalomképző tényezőkről, melyek a dolog természete szerint együtt járnak egy modern tanintézettel stb.; csupán, hogy úgy szóljunk, üzleti szempontokra tesszük figyelmessé azokat, kiket ez a fontos kérdés érdekel. Egyáltalában nem túlzunk ugyanis, midőn a képzőintézet két osztálya növendékeinek, tanártestületének, szolgaszemélyzetének, tehát átlag véve 100 személynek évi fogyasztási szükségletét ruházati, élelmi, fölszerelési stb. czikkekben 200 írtra tesszük. Ez a fogyasztási forgalom évenként húszezer forintot tesz ki. Ez a pénz minden esztendőben Sepsi-Szentgyörgy város kereskedőinél, iparosainál, különféle fogyasztási szállítóinál fordul meg s egy fejlődésben álló városra nézve bizonyára tekintélyes összeg az. A kisdedóvó-képzővel a közoktatási kormánynak kapcsolatosan kell berendeznie a mintaóvó iskolát, nem is egyet, hanem kettőt és ezenfelül legalább két gyermek-menedék házat, amelyekért a város költségvetését a már tényleg folyamatban lévő 1400 trtnyi kiadásnál több nem terhelné. Míg ha a kisdedóvónő-képző intézetről lemond a város, az óvó iskolák és gyermek-menedékházak építése, berendezése és évi fentartása a törvények értelmében a városközség elmulaszthatatlan kötelességévé válik. Ezeknek az épületeknek előállítása és berendezése legalább is 20—25 ezer forintba kerül, évi fentartása pedig 3—4 ezer forinttal fog szerepelni minden esztendőben a kiadási rovatban. Csak általánosságban és nagyjában vetettük ide ezeket a dolgokat, hogy tűnjék ki, mikép Sepsi-Szentgyörgy város jó üzletet köt a kisdedóvónő-képző itt való állandósításával. Még ha bármiféle okból elejti a kérdést, megfosztja magát mindazoktól az előnyöktől, melyeknek egy felsőbb tanintézet elhelyezése közvetlen forrásul kínálkozik. S mert rátelt az idő s a közoktatásügyi kormány is tájékozni akarja magát további teendőire nézve, annálfogva a kérdést a vád A nagylaki képviselőválasztás. Nagy-Lakról sürgönyzik, hogy a decz. 30-án megejtett képviselőválasztáson Herénymi Károly belügyminiszter 578, Malek Lajos függetlenségi jelölt pedig 830 szavazatot kapott, tehát az utóbbi 252 szótöbbséggel megválasztatott. Ez az eredmény azokat, akik a kerületnek és a felléptetésnek viszonyait, valamint az ott lefolytatott választási küzdelmet ismerik, egyáltalán nem lepheti meg annál kevésbé, mert köztudomás szerint a belügyminiszter hivatalos elfoglaltságánál fogva még arra sem szakíthatott időt, hogy a nagylaki kerület választóival személyesen érintkezésbe lépjen. Négy új adóhivatal kezdte meg működését e hó első napjával. Az egyik Szilágy megye területén Szilágy-Cseh községben (az eddig a tasnádi és zilahi adóhivatalok körzetéhez tartozott több községre kiterjedő kerülettel); a második Szatmár megye területén Mátészalka községben (a szatmári és nagykárolyi adóhivatalokhoz tartozott községekből alkotott kerülettel); a harmadik Tolna megye területén Bonyhád községben (a szegzárdi adóhivatal eddigi kerületéből beosztott községekkel), s a negyedik Mosonmegye területén Nezsider községben (a magyaróvári adóhivatal eddigi körzetéből beosztott községekkel.) Jos közönségének a legrövidebb idő alatt meg kell oldania. (im.) A háromszékvármegyei háziipar-egyesület. — Vántsa György egyi. titkár jelentése a decz. 28-án megtartott közgyűlésen. — — jan. 2. Mily rövid egy év, mely úgy az egyes egyének, mint a társadalmat alkotó kultúrintézmények élete felett tova röppen, s mégis, ha annak utolsó perczeiben visszatekintünk azon eseményekre, melyek úgy az egyeseket, mint az intézményeket foglalkoztatták, az e foglalkozásokra fordított idő mily hosszúnak, az eszmék megtestesítésére fordított küzdelem mily nagynak, a rájuk fordított áldozat mily soknak tűnik fel. Az eszmék harcza és egyesek küzdelme rövidítik meg az év napjait, a rideg való teszi látszólag hosszúvá az időt. A nagy nemzettest, alapvető és erősbítő munkálatán fáradozó társadalmi intézmények élete és működése szüli azon eredményeket, melyeknek élén fölvirágzik a szellemi élet és az anyagi jóllét. A társadalmi élet különböző rétegeiben alakuló intézmények föntartására adott áldozati fillérekből befolyó összeg azon tőke, melynek közös kamataiból nyernek fejlődést mindazon eszmék, melyeknek közös törekvése nagygyá, hatalmassá tenni magát a nemzetet. Egy nemzetnek a kebelében élő társadalmi intézményei azon örök mozdonyok, melyeknek működése és az ezt követő eredmények szolgálnak legbiztosabb adatokat életképességéről. A meglazult társadalmi működés az egész nemzet hanyatlását, a folyton pezsgő és előre törekvő munkálkodás pedig az egészséges alapon nyugvó nemzeti élet fejlődését mutatja. Egyesületünk, mely ezelőtt 17 évvel alakult, a kezdet első perczétől a küzdelmek és az átalakulások egész sorozatán ment át, mert önmagára hagyatva, egyedül csak lelkes tagjainak áldozatkészségére volt utalva. Csendben, zajtalanul, de azért folytonos tevékenykedés között gyűjtötte össze azon porszemeket, melyek egykor, a nép szellemi és anyagi életének erős szikláját fogják képezni. Egyesületünk 17 éves működését nem a látszat sokat ígérő, de annál kevesebb belső becsértékkel biró bit ábrándképei vezették, hanem egy ez ideig a nagy nevzettesttől elszigetelten élő népfaj, a székelység szellemi és anyagi életét biztosító intézmények létesítése. Egyesületünk törekvése volt a múltban és fő törekvése a jövőben is, megtartani itt a délkeleti Kárpátok aljában ezt a maroknyi népet és megtanítani arra, hogy a tisztességes munka által tudja megélhetését biztosítani. Hogy e törekvésében egyesületünk mennyiben ért ezért, mutatják azon mozgalmak, melyek vármegyénkben az utóbbi időben az ipar- és kereskedelem fejlesztése érdekében történtek. Vessünk egy futólagos áttekintést vármegyénk iparának és kereskedelmének fejlődésére azon czélból, hogy meggyőződést szerezzünk, mit tett egyesületünk részben közvetlenül, részben közvetve azok érdekében. A nyersanyagában leggazdagabb faiparunk, mely ezelőtt 10 évvel háziiparszerüleg űzetett, ma már mint hatalmas gyáripar űzetik s több ezer embert foglalkoztat.