Székely Nemzet, 1894 (12. évfolyam, 1-195. szám)

1894-10-12 / 152. szám

Október 12. Ezzel végződött a vita. Az ellenzék úgy érezte, hogy többségben van. Zichy Nándorért névszerinti szavazást kértek.­­ A szavazás so­rán sajnálattal vették észre, hogy oszlopos tagjai közül sokan hiányzanak. Rimely beszterczebányai püspök eltévesztett szavazatával a javaslat több­ségét szaporította. Feltűnő volt gróf Széchenyi Imre szavazata, ki megszavazta a javaslatot. Báró P­r­ó­n­a­y Dezső, az összes protestánsok­kal ellentétben, nemmel szavazott. Végre kihirdette az elnök a szavazatot. E szerint : Beadatot­t 202 szavazat. Ebből igennel szavazott 102, nemmel 96, és így a javaslat 6 szótöbbséggel elfogadtatott. A részletes tárgyalás ment mint a karika csapás. C­s­á­s­z­k­a György kalocsai érsek meg­kísértett néhány módosítást, de ezek közül is egyet visszavont, így részleteiben is elfogadták a javaslatot, melynek harmadszori megszavazására már impo­záns nagy többség állott fel. Ezzel végződött a főrendiház egyházpolitikai ülésszaka. BELFÖLD. — okt. 12. A zárszámadás. A képviselőház okt. 9-ki ülésén benyújtott zárszámadás, mely az 1893. év tényleges eredményeit tünteti fel, csak jobban és jobban bizonyítja azt, hogy budgetjeink nem csak reális alapon, de sőt túl szerényen készülnek. Az 1893. évre szóló költségvetés szerint kiadásokra 522 millió fi­t volt előirányozva, a zárszámadás sze­rint csak 495 milliót tesznek a kiadások. A bevéte­lek, melyek 528 millióra voltak tervezve, 550 milliót tett k. Ekkép a felesleg 55 milliót tenne. Ez összegből a konverzió alkalmából hátralékos kifizetéseket levonva, maradt tényleges fe­leslegképen 34 millió forint. Ez természe­tesen igen nagy lelkesedést szült országszerte. A déli vasút államosítása. Bécs okt. 10. Hohenlohe hg., a déli vasút igazgató­tanácsának elnöke Párisba utazott. Utazásának czélja az, hogy kikérje a társaság párisi választmányának hozzájárulását azon határozatokhoz, a­melyeket a déli vasút igazgatótanácsa tegnapi ülésében hozott. Ezek a határozatok arra vonatkoznak, hogy a társaság hajlandónak mutatkozik tárgya­lásokba bocsátkozni a vasút államosítása és a szükséges terveknek a kormánynak való átadása iránt. Az 1893-ik évi zárszámadás. A Wekerle kormány által elért eredmények közt minden bizonynyal első helyen áll az a nagy tény, hogy helyreállította nemcsak az egyensúlyt a magyar állami háztartásban, hanem hogy ál­landósította az évi zárszámadásokban a nagy fö­löslegeket. E fölöslegek majdnem ak­korák, mint a­miyenek voltak előtte az évi defic­itek. A magyar ál­lam hitele a fölöslegek hatása alatt még remélni is alig mert magaslatra emelkedett s egyúttal arra képesíti a kormányt, hogy nemcsak bősé­gesen gondoskodjék az állam fejlődési igényeinek kielégítéséről, hanem arra is, hogy évenként nagy beruházásokat tegyen a költségvetés kere­tén belül s azon túl a pénztári készletekből. Az 1893-iki zárszámadás fényesebb vala­mennyi elődeinél és egyáltalában a legfényesebb, a­mit valaha magyar pénzügyminiszter felmu­tatni képes volt. Daczára annak, hogy az év fo­lyamán a kiadások jelentékenyen túlhaladták az előirányzatot, s habár már ez utóbbiban gondos­kodva az összes évi adósságtörlesztések, átme­neti kiadások és beruházások födezéséről, a be­vételek oly fényesen folytak be, hogy még 36­­ millió fölösleg maradt , így az előírás szerint a zárszámadás eredménye 43­6 millió írttal jobb mint a költségvetés. A tényleges eredmény, tudniillik az, a­mely a pénztári geszió alapjára van fektetve, a számve­vőszék kimutatásai szerint, még az előírásnál is kedvezőbb. E szerint a fölösleg tenne 55­2 mil­lió frtot és 62­2 millió forinttal volna kedvezőbb az előirányzatnál. Ez utóbbi eredmény azonban részben csak látszólagos, mert a kép tisztaságát megzavarják a konverzió átfutó tételei. Neveze­tesen levonandó a fölöslegből a konvertált adós­sági czímletek kamatfedezeti szükséglete, amely 27­3 millió forinttal az átfutó kezelésben vezet­tetett, minthogy a hitelműveletet közvetítő ban­kárcsoporttal a leszámolás még nem volt végre­hajtva. Ez összeg, mint tényleges kiadás az 1894-ik évi számadásokban fog előfordulni, mig 1893 ra csak előiratott, de tényleg ki nem fizet­tetett. E tényező figyelembe vétele után a tény­leges pénztári fölösleg leszállana 28 millió fo­rintra, illetőleg az előírt, de még be nem folyt 8­6 mill. frt figyelembe vételével 36­6 mill.­ártra, vagyis ugyanarra az összegre, a­mely a zárszá­madás előírási részében, mint fölösleg mutatko­zik. Míg tehát rendszerint helyesen a fölösleget csakis a pénztári eredmény alapján lehet számí­tani, az 1893-iki zárszámadásban kivételesen az előírási eredményt kell venni, nehogy a látszóla­gos és túlságosan kedvező eredmény által téve­désbe ejtessék a közvélemény. A rendkívüli kedvező eredmény, mint már fennebb rámutattunk, nem annak köszönhető, hogy a kormány talán az ország valódi szükség­leteinek elhanyagolásával túlságosan takarékos­kodott, hanem elévetett a felmerült jelentékeny túlkiadások daczára, hála a bámulatosan meg­valósult bevételeknek. Nem kívánjuk olvasóinkat számoszlopok töm­kelegébe vezetni és ezzel fárasztani. A főbb ered­ményeket azonban kiemeljük, mert szükséges, hogy a közönség világosan lássa, melyek azok a források, a­melyekből a fölöslegek származnak. Az egyenes adóknál elő volt irá­nyozva 99 millió fit, befolyt 104‘/a millió frt, vagyis 6’/1 millió frttal több. E többletből esik a keresetadóra 3­9 millió frt, a vasúti és gőz­­hajózási szállítási adóra 1­9 millió frt, a nyilvá­nos számadásra kötelezettek adójára 0­8 millió frt, a tőkekamat adóra 06 millió frt, míg a leg­nagyobb hátramaradás esik a földadóra, a­mely előirányoztatott 35­8 millió írttal ; befolyt 34­3 millió frt, vagyis kevesebb 15 millió írttal; el­lenben a házadónál szintén több mint­­ 6 mil­lió frt a többlet. A jövedelmi emelkedés tehát túlnyomó részben az ingó tőke terén mutatkozó lendületnek köszönhető, míg az ingatlan, főkép a földbirtok kisebb mértékben, mint eddig, járul az állam kiadá­saihoz. A fogyasztási adóknál a költség­vetés előirányzott 64,3 millió frtot, tényleg be­folyt 80­9 millió frt, vagyis 16­6 millió forint­tal több. A bélyeg és jogilleték előirányoz­tatott 29­3 millió írttal, befolyt tényleg 34­4 millió írt, vagyis 5­1 millió írttal több; az elő­írásnál a többlet még nagyobb 8­5 millió írttal. A dohánynál befolyt több 41 millió írttal. A pén­zve­résnél szintén mutatkozik egy nagy bevételi többlet 11,4 millió írttal, a­mely azonban nagyobb kiadással van ellensúlyozva s üzemi természeténél fogva részben csak átfutó és nem vehető valódi többletnek. Nagy bevételi többletek mutatkoz­nak továbbá az államvasutaknál 7­7 millió írt­tal, a gépgyárnál 1­ 4 millió írttal és Diósgyőr­nél 2­ 2 millió írttal, együtt 11'3 millió frttal, megjegyzendő azonban, hogy a bevételi többlet­tel majdnem ugyanakkora — 10'2 millió frttal — kiadási többlet áll szemben, a­mi az üzemek természetében rejlik, a­hol a több bevétel min­dig csak több kiadás mellett érhető el. Az összes bevételek 74 millió frttal adtak többet és 3x/a millió frttal kevesebbet az elő­irányzatnál ; a nettó több­et a bevéte­leknél kitesz tehát az előirány­zathoz képest 70 és millió frtot. szent városa felé vonul. Különben egyik verzió szerint a kínai csapatok lázas gyorsasággal vonulnak Mukden felé, a másik verzió szerint pedig Mukdenből vissza, a­hová a japánok már bevonultak. Ez azonban teljesen valószínűtlen, mert hasonló sebességgel a gyors japánok sem vonulhatnak. K­ÜLFÖLD. — okt. 12. A czár betegsége. Állandó zavaros, egm­ás­­nak ellentmondó hírek látnak az európai sajtó­ban napvilágot a hatalmas fehér czár állapotá­ról. A külföldi lapok pétervári levelezőinek helyzete nagyban meg van nehezítve az által, hogy az orosz sajtóban a hivatalos bulletineken kívül egyéb tudósításnak megjelennie nem sza­bad és a birodalom belsejéből, a­hol a czár tartózkodik, megbízható tudósítást kapni amúgy is igen nehéz. Annyi bizonyos, hogy a­­czár állapota igen súlyos. Újabban arról is beszélnek, hogy a testi bajokhoz lelki za­var is járult és úgy Pétervárott, mint a kül­földön általános az a nézet, hogy a trónörö­kös nagy he­rczegnek a régensség­­gel való megbízatása csak idő kér­dése és az rögtön megtörténik, mihelyt a czár tartózkodási helyét Korfuba teszi át. K­r a­k ó, okt. 10. Pétervárról ideérkezett jelentések alapján itt tegnap hire járt, hogy a czárnál operácziót kellett foga­natba v­e­n­n­i, a hir azonban alaptalannak bizonyult. Mindazonáltal egybehangzók a jelen­tések arra nézve, hogy a czár állapota igen ko­moly és bár közvetlen veszélytől tartani nem kell, mégis szükségesek ily intézkedések, amelyek az orosz birodalom kormányzatának akadálytalan tovább­vitelét biztosítják. A Standard pétervári levelezője arról érte­sül, hogy Sacha­rj in dr. a czárhoz igy szólt volna : Felséged betegsége gyógyít­hattam Gonddal és figyelemmel még néhány hónapra meghosszab­bítható az élete. De nem szabad el­zárkózni azon tény elől, hogy bizo­nyos időn túl semmiféle gyógyszer nem használ. Péterváron előkészületeket tesznek a régens­­ségnek a czárevic­csel való betöltésére, és egy államtanács felállítására, a­melynek élén Mihály nagyherczeg állana. A czárevics valószínűleg azonnal átveszi a hadsereg főparancsnokságát. A japán kínai háború, Kína veresége mind teljesebbnek tekinthető. Minthogy a japánok a ya­­lui tengeri csata következtében a tenger korlát­lan urai, abban a helyzetben vannak, hogy a kínaiakat majd itt, majd ott tarthatják állandó izgatottságban a partraszállás fenyegetésével. Nyolcz nap előtt az a hír terjedt el, hogy Weih­­hei-weili hadi kikötőtől nyugatra egy japán had­test szállt partra , de ez valószínűleg alaptalan híresztelés volt. Azután azt jelentették, hogy Shangwai-kwannál készülnek a japánok partra szállni és hogy a kínaiak 5000 embert küldtek ellenök. De a japánok itt sem szállottak partra és úgy látszik sehol sem tették ezt, hanem egyedüli czéljuk a hamis híresztelésekkel a kínaiakat fél­revezetni, hadierejüket szétforgácsolni és figyel­müket a japáni főhadierőről elfordítani. Ez nyilvánvalón sikerült is nekik, mert az utolsó tienzsini és shangai-i hírek szerint Yamatay tá­bornok, kinek hadosztálya állítólag egy 10.000 főből álló koreai csapattal van megerősítve a Yalu folyót átlépte és Mukden, a kínaiak A hamisítások korszakában — okt. 11. A fizikából már tudjuk, hogy az ég voltaképen nem kék, de nem is ég (brennt), s a hegy sem az, sem nem vid­aszin, mert hiszen közelről — kivált őszi időben — csak sárszin, mint a többi hitvány földi rög. A tudomány terjedése, meg az iskolák szapo­rodása magával vonta, hogy érzékeink említett és még több rendbeli nem említett csalódásának tudatá­val bírjon most már a dohánygyárostól kezdve le az utolsó falusi korcsmárosig minden valamire való emberfia. És elkezdenek gondolkozni a következő s min­denesetre nem ügyetlen logikával : Ha a nagy természet a mi ős­anyánk, utasítá­sait figyelmünkre kell méltatnunk. Ha a nagy természet csalódásba szeret ringatni minket, miért ne ringassuk mi is embertársainkat ? Ha az ég csak látszik kéknek, s a hegy ibolya­­színnek, mikor pedig nem az , miért ne lássuk mi is dohánylevélből állónak a szivart, szőlőből saj­toltnak a bort, mikor pedig nem abból áll és nem abból van sajtolva. S megszületett a káposztalapis portorikó, a sző­lőbogyót sohasem látott sárgaszinü nedű, meg az el­­rongyolt csizmatalpból összeőrlött pótkávé. A csíkiak is rájövének végtére a nekiek nem épen olyan könnyű logikára. Nem rég történt ugyanis velük, hogy Fiuméból bort rendelének. A megcsapolt hordókból azonban — kellemetlen meglepetésekre — folyók nem egyéb, mint kristálytiszta, természetes ...víz. Felhábo­rodnak vala az istentelenségen és menten pörrel fe­nyegetik a fiumei borkereskedő komát. A leleményes olasz tesztvér sem veszi tréfára a dolgot, hanem ud­varias levél kíséretében rögtön postára adja a bort. A csíkiak csodálkozva látják, hogy a bor kö­zönséges zacskókban és zsákokban érkezik és hogy azokban nem bor, hanem valami por leledzik, a­mit utasítás szerint a hordók víztartalmába kell ön­­tögetni. Megcselekszik s íme sárgán fénylő nedű gyöngyözik poharaikba, a­mely van olyan jó, mint a sepsi­szentgyörgyi, a székely fővárosbeli vendéglő­sök bora. Mint mondják, azóta a jó csíkiak i­s zsá­kokban szállíttatják a bort. Vizük van otthon is bőven. A felvilágosodás eme szörnyen előrehaladt kor­szakában annál kirívóbb az egyik karclagi bor­árus politiko-komiko-vinko-hirdetése, mely a csaló­dásokhoz szoktatok, emberiségnek legalább egy részét kiábrándítani igyekszik. A hirdetés szövege, mely egyik 48-as hitű barátom kegyelete következtében mentődött meg a feledés örökmélységű örvényéből, szóról-szóra a kö­vetkezőképen hangzik : „Szives figyelmébe ajánlom a tisztelt 48-as ér­zelmű közönségnek, hogy azon említett valódi szőlső boraim, a melyet Turinba való utazásom alkalmával megszereztem, beváltak , jók, a­mit ugyan legjobban igazolnak azon szavak, melyeket nagyra­­becsült vevőimtől mindtől lehet hallani: „hogy hála az Istennek, hogy pénzemért kaphatok valódi szőllőbort.“ Kérem azért minden egyes 48-as magyar em­ber társamat, vitessen egy keveset, mert csak úgy tudja meg annak jó voltát, a­mi bizonyára erőt ad“. Ebből az újmódi politikával kevert reklámból kettő tetszik ki. Először az, hogy a 48-asoknak, s így az én kegyes barátomnak is erőre van szüksége. Másodszor, hogy ennek a mintájára csakhamar „Jászberény­be való utazás“ alkalmából felszedett kitűnő valódi borok is fognak ajánltatni a tisztelt perronpárt egészségének és erejének fentartására. Sőt a „budai várba való utazás“ alkalmából összeszerzett borok meg a bü mamelukok figyelmét fogják magukra föl­hívni. S igy minden nevezetesebb pártnak lesz egy­­egy neki való bora. Aztán „gustibus“ nem állunk jót egyik részéről sem. Főleg nem a perron-párti bor zagyvalékos színének eredetéről. Végül e két konklúzióból következik egy har­madik is, és az nem más, mint hogy ezután a bort nemcsak vízzel, porral, de fogják hamisítani . . . politikával is..­­á.— Kilátásunk: több hajlam esőre, de áztató, bő eső még nem várható, kissé hűvösebb. — Időjárásunk régóta nem beszéltetett ma­gáról, a­mi azt bizonyítja, hogy jó asszonyról, jó időről nincsen semmi hír. Hogy most mégis beszélünk róla, t. i. az időről, csak azért tesz­­szük, hogy jósága se múljék el festék nyoma nélkül. Igaza volt bizony meteorológusunknak, ki már szept. vége felé megmondta, hogy hosz­­szabb időszakon át általában enyhe és szá­raz idő fog járni Székelyföldön. Valóban azóta — egy pár délután feltámadt hűvösebbnek tetsző K-szelet nem számítva — folyton enyhe levegőnk volt, enyhébb, mint szeptember­ben, eső pedig csak megmérhetetlen csepegőéből állott, vagy egészen lokális jellegű, záporszerű csapadék volt. Szántás, vetés és vígan mehetett. Mondassák hát végre dicséret is időjárá­sunkról ! — Az első őszi fecske, vagyis fillérestély. C­s­i­n­á­d­i La­josné és ifj. Gödri Ferenczné háziasszonyok holnap rendezik az első filléres­télyt, melyre a közönség becses figyelmét e he­lyen is fölhívjuk. A s.-szentgyörgyi jótékonyczélu nőegylet eme fillérestélyének érdekes műsora a következő: Nyitány, a Bónis Gyula vezetése alatt újra szervezett első zenekar által. 1. Éne­kel B­e­n­k­ő János ur vezetése alatt az e­v. re­f. egyházi dalkar. 2. Szavalat, S­ü­k­ö­s­d Anna tanítónő kisasszony által. 3. Énekel Lengyel Erzsike kisasszony. T­án­cz és t­á­n­c­z mig a jókedv tart. Kezdete pontban fél 8 órakor. Belépő dij: 30 kr. Karzatra 10 kr. Felülfizetések köszönettel fogadtatnak s hir­­lapilag nyugtázva lesznek. — Felsöbírósági kinevezések, ő Felsége — a mint értesülünk — az igazságügyminiszter előterjesztése folytán Vita Sándor kolozsvári főügyészt a kir. kúriához rendes és Trux Hugó budapesti ítélő táblai bírót a kir. kúriához szám­feletti bíróvá ; Ziegler Emil marosvásárhelyi kir. Ítélő táblabirót a kolozsvári, Kostka Géza marosvásárhelyi kir. törvényszéki elnököt a marosvásárhelyi kir. Ítélő táblához tanácsel­nökké, Kozma Gyula marosvásárhelyi kir. Ítélő táblai bírót a kolozsvári kir. ügyészséghez fő­­ügyészszé nevezte ki. Az ezen kinevezésekre vo­natkozó legfelsőbb kézirat a hivatalos közlöny legközelebbi számában fog megjelenni. — A szerb király utazása. Sándor szerb királyt, Budapestre való utazásában T­h­o­e­ni­ni­e­r báró, az osztrák-magyar monarkia szerbiai követe, S­z­i­m­i­c­s, Szerbia bécsi követe, J­o­­­ v á n o v i c s udvari tanácsos és Milicsevics kabinetirodai titkár fogják kisérni. A király, Z­i­ra­o­n­y­t érintve, e hónap 14-én, délután há­rom órakor érkezik meg Budapestre. Fogadására az 52. gyalogezred egy díszszázada vonul ki. Sándor király két napi itt tartózkodás után e hónap 16-án, kedden éjjeli tizenegy órakor uta­zik el a nyugati pályaudvarból Berlinbe. Thoem­­mel báró és Szímícs nagykövetek egész Német­ország határáig kísérik, hol Waecker-Gotter báró, Németország szerbiai követe fogadja őket. Nikolajevics miniszterelnök, L­o­z­a­n­i­c­s külügyminiszter és S­z­i­m­i­c­s követ tegnap Nissből Belgrádba érkeztek, hogy az utazásra való előkészületeket megtegyék. — Kossuth Ferencz október hó 21-én uta­zik el Nápolyból. Útközben — mint a Magyar­­ország írja — megáll Flórenczben és Milanóban, hogy az olasz királynak bemutassa bucati-hódo­­latát. Kossuth október 24-kén este 10 óra 35 perczkor ér Budapestre. — Kossuthot itteni po­litikai barátai, különösen a függetlenségi és 48-as párt tagjai szívélyes fogadtatásban akarják részesíteni. —A Magyar Állam fináncztudománya. A vi­lágcsaló szabadkőmives szellem legújabb fortélyát, fur­­fangját s hallatlan vakmerő szemfényvesztését derí­tette ki tegnap a kettős pápai áldással ékeskedő s így alkalmasint magát duplán csalhatatlannak hivő „Magyar Állam“. De úgy is kell Wekerlé­­nek, ennek az átkos szabadkőmives szellem fő­sátán­jának. Persze azt hitte, hogy a bérencz liberális sajtó úgyis vakon elhisz mindent, még ha a számokkal is svindliz nekik ! De azért van itt a Magyar Állam s az ő csalhatatlan, megvesztegethetlen fináncztudósa, a ki belelát a miniszterek és költségvetések veséjé­be s kihámozza a csalfa burokból az igazi magot. Lám „az egész világ minden Wagner operájának trombitásai“ azt fogják kürtölni, hogy Wekerle Sán­dor az „189­5. év költségvetését 55 millió frt fölösleggel irányozza e­l­ő.“ Micsoda hallatlan szemfényvesztés ! Mikor eb­ben a summában benne van 21 millió frt konverzió nyereség, 16­5 millió fogyasztási adó-előirányzat, 5 millió bélyeg-, 3­6 millió dohányjövedéki előirányzat, s 5­5 milliónyi többlet az egyenes adók után. Már az bizonyos, hogy az ilyen finánszminisztert el kell csapni, a­ki ily vakmerő optimizmussal irányoz elő. S joggal kiálthatna fel a Magyar Állam, hogy „Így néz ki az expozé a maga valóságá­ban“, s ha véletlenül fel nem cseréli nagy fináncztudósa a zárszámadásokat az elő­irányzattal. Mert tetszik tudni, az a Wekerle még­sem igen nagyon swindler. Azokat a csinos milliócskákat nem „előirányozta“ 1895-re, hanem azok úgy folytak be maguktól 1893- ban, az az évi előirányzaton felül. S ha Wekerle egyáltalán tudomást venne a „Magyar Állam“ budget-kritikájáról, egy kissé sokkal több joggal kiálthatna fel: „Így néz ki a Magyar Állam fináncztudománya a maga va­lóságában!“ — Háziipari czikkek szállítása. A marosvá­sárhelyi kereskedelmi és iparkamara tudatja, hogy a m. kir. államvasutak budapest-jobbparti üzlet­­vezetősége részére szükséges talicskák és szer­számnyelek szállítása iránt november hó 6-áig lehet pályázni. SZÉKELY NEMZET. NAPI HÍREK. — okt. 12. — A „Székely Nemzet“ időjelzése okt. 12. reggel 7 órától. Légnyomás: 766 mm. (sülyedt), hőfok: + 98­0, borult, csendes. A jelzett száraz idő tegnap estig tartott, tekintve azonban, hogy akkor is, azóta is mindössze csak fél mm. ső hullott, vagyis csepergett , még most is tart. 152. szám.

Next