Székely Nép, 1921 (39. évfolyam, 1-104. szám)
1921-05-04 / 36. szám
Cenzurat: I. ALEMAN. 36. szám. Sft. Gheorghe. Sepsiszentgyörgy. XXXIX. évfolyam. Szerda, 1921. május 4. Előfizetési árak: Egész évre... 80 Lei Félévre.............. 40 Lei Negyed évre 20 Lei Egy hóra ... 8 Lei Egyes szám 1 Leu. Szerkesztőség : Strada Stefan cel Mare utca (volt Csiki u. 8. ex.)SZÉKELY Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadóhivatal vesz fel. Kiadóhivatal: SepsiszentgyörgyÖn Strada Stefan cel Mare utca (volt Csiki-u. 8. sz.) »0©tXXXXXXXXXXXXXXX»ÖÖ00©0©0ö©0©Öööö0ö0Ö00000ö0©< Megjelenik hetenkint kétszer: SZERDÁN és SZOMBATON. A még mindig egyike a legégetőbb, legsürgősebb megoldást kívánó sérelme a magyarságnak. Nemsokára egy éve lesz, hogy az összes tisztviselők esküre jelentkeztek abban a reményben, hogy a kormány ígérete őket „visszahelyezi régi jogaikba.“ Nemrégen megtudtuk, hogy a hosszú halogatás az erdélyi hatóságok nemtörődömségén alapult, mert a kért kimutatásokat az erdélyi hatóságok nem tartották szükségesnek a miniszter többszöri sürgetésére sem beküldeni, úgy, hogy a belügyminiszter kénytelen volt ezt a körülményt nyílt levélben a magyar tisztviselőknek tudomásukra hozni. Általában hovatovább tapasztalható, hogy a bukaresti hatóságok sokkal több megértést és jóindulatot tanúsítanak a magyarsággal szemben, mint az erdélyiek. Úgy, hogy a bukaresti vezetőkörök jószándéka az ő kijelentéseik szerint az erdélyi alárendelt hatóságokon hiúsul meg. Kell-e erre fényesebb bizonyíték, mint az, hogy a belügyminiszter kénytelen egy tisztán hivatalos belügyet nyilvánosságra hozni, hogy így mentesítse magát a mulasztás vádja alól. A székely-magyarság renszeretetével, szorgalmasságával, békés magatartásával bőven rászolgált arra, hogy ne csak azon tisztviselőit, kiket egész működésük alatt pártatlanság, megvesztegethetlenség és igaz szaktudás jellemzett, sürgősen helyezzék vissza állásaikba, hanem a törvényszerű és rég beígért jogokat, főképen a nyelvkérdés terén is, hajtsák végre. lebélyegzéséhez. Kaptuk az alábbi figyelemre méltó és szakszerű fejtegetéseket: Tisztelt Szerkesztő Úr ! A szerkesztésében megjelenő ,Székely Nép* folyó hó 27-iki számában ismertette .Megkezdik a hadikölcsönök lebélyegzését* című cikkben a magyar és osztrák állampapírok lebélyegzési eljárását. Cikkében azonban sajnálatos félreértés van, amely miatt, annak megjelenése óta, tömegesen keresnek fel ijedt arcú értékpapírtulajdonosok s aggódva kérnek felvilágosítást. Ez indít a következő magyarázat adására, melynek legközelebbi számában leendő közlését tisztelettel kérem. ASzékely Nép“ ismertetése ” ezt mondja: ,A rendeletnek egy későbbi utasítása azonban a hadikölcsönök fenti meghatározását korlátozza, amennyiben a hadikölcsön- s kötvények vagy állampapírok részletfizetésére vonatkozó „pénztár-elismervények“-et nem tekinti államadóssági jelleggel bíró papíroknak és így el sem fogadják ezeket lebélyegzés végett. Most az a helyzet, hogy ez az intézkedés a nyolcadik hadikölcsönt teljesen kizárja az állampapírok sorából, mert erről csupán pénztár-elismervények jutottak a kölcsönt jegyzők birtokába. Tekintettel arra, hogy e jegyzés nagy része lombardirozás útján történt, milliókra és milliókra tehető az a kár, mellyel a nyolcadik hadikölcsön ilyen formai okokból eredő el nem ismerése folytán Erdély és Bánát népe elszenved.“ Ez azonban nem korlátozás, hanem helyes intézkedés, mert, ha a „Székely Nép“ magyarázata lenne a helyes, úgy óriási mennyiségű hadikölcsön kétszeresen volna bejelentve, mert hiszen a rendelet szerint abankok, letéti intézmények, közpénztárak és hatóságok, melyeknél megőrzés végett, vagy zálogban ilyen papírok találtatnak, maguk kötelesek a bejelentést megtenni a tulajdonosok helyett.“ Bankoknál pedig főleg a lombardírozott hadikölcsönök vannak letétben, amelyek, tudvalevőleg, az összes kibocsátások nagyobb részét teszik. Már most, ha a tulajdonos maga is bejelentené a birtokában levő lombardia, vagy letétjegy alapján saját készletét, ez egyszerűen lehetetlen állapotokat idézne fel. Éppen ezért figyelmeztetek mindenkit, akinek egész Románia területén levő valamely pénzintézetnék van ilynemű letétje, hogy ne nyugtalankodjék, mert kötvényeit, a letétjét őriző bank, vagy letétpénztár, külön felhívás nélkül is bejelenti. Akinek pedig az osztrák magyar banknál, vagy más magyarországi, ausztriai, avagy más külföldi banknál, pénztárnál van letétje, arra a rendelet úgy intézkedik, hogy „oly esetekben, amikor valamely állampapírtulajdonos állampapírjai — egy Románia területén kívül eső banknál, vagy hatóságnál — volnának letétbe helyezve és így azokat nem tudná lebélyegzés végett bemutatni, ezeket is bejelentheti, de a bejelentésben kifejezetten meg kell említeni a bank, vagy a hatóság nevét, valamint azt, hogy hol vannak letéve és mily módon történt a letétbehelyezés.“ Tehát nem a letétjegyet kell lebélyegzésre bemutatni, hanem azzal csak a letét keletkezését igazolni. Amint ebből megállapítható, ugyanez áll a nyolcadik hadikölcsönre is, amelyről a „Székely Nép“ azt írta, hogy ezt az intézkedés „teljesen kizárja az állampapírok sorából.“ Ez azonban tévedés. Először is, mert a Vill. kibocsátású hadikölcsön (helyesen: 5’/s%-kal kamatozó m. kir. járadékkölcsön, szelvényesedékessége 1919. március 1-től 1928. március 1) 1918. június 12-én kelt, tehát bejelenthető, mert 1918. október 31-e előtt volt kibocsátva ; másodszor, mert, ha ezen kötvényeket erdélyi intézetnél jegyezték és ott még letétben őrzik, az illető intézet, azt a fél helyett, mint előbb kimutattam, bejelenti; ha pedig a tulajdonos külföldi intézetnél jegyezte, azt ő maga jelentheti be a fentebb ismertetett módon. Az értékpapírok sorából tehát ez kizárva nincs s aki bejelentésével így jár el, az a bejelentés miatt nem is fog károsodni. A nyolcadik kibocsátásból azonban sok van itthon a tulajdonosok kezében. Végül megemlítem, hogy akinek papírjai az osztrák-magyar banknál, vagy fiókjainál vannak letétben, úgy jelentse be azokat, mint külföldi banknál levőket, pontosan a rendelet szerint. Ikafalvi Diénes Kálmán az Agrár igazgatója. FIGYELEM! FIGYELEM Megnyilt Brassóban, Virágsor 16. szám alatt a V. Missir Fit & Co. részvénytársaság nagyáruházának dúsan fölszerelt fiókja, u. m. szövetek, selymek, fehérnemüek, vásznak, cipők és mindennemű rövidárukkal. ElSt* A hires „RENAISSANCE” bukaresti cukorkagyár lerakata.: Olcsó árait, pontos kiszolgálás. ©€£ Nagybani eladásnál kedvezményt, pártfogást kérve kész szolgálattal az Igazgatóság. A harmadik korona. Közgazdasági riport. A bukaresti pénzügyi kormány nagy örömet szerzett a korcsmárosoknak és a szeszt nagyban vásárlóknak. Elrendelte ugyanis, hogy az 1920. június 24-től 1920. szeptember 10-ig koronaértékben befizetetett szeszadó egyharmadrésze 1:2 arányban visszautaltassék azok részére, akik azt kifizették. Ez a rendelet a pénzügyigazgatóságokhoz már meg is érkezett, sőt a kiutalás már meg is történt. Az ilyen módon kiutalt összeget a szeszgyárosok kapták kézhez, ezek azonban kötelesek azon vevőiknek visszafizetni, akiktől a kérdéses időben szeszadó fejében egy hektoliterfok után 60 koronát vettek be. Vagyis azoknak, akik egy liter szeszért a kérdéses időben összesen 95 kor.-t fizettek a szeszgyárosoknak. Mert tudni kell, hogy 1920. június 24-től 1920. szept. 10-ig az adózatlan nyers szesz forgalmi ára literenként 35 korona volt. Ugyanebben az időben szeszadó fejében literenként 20 lejt kellett fizetni. Minthogy azonban a korona ekkor becserélve nem volt, a pénzügyi kormány megengedte, hogy az adófizetés koronában is