Székely Nép, 1937 (55. évfolyam, 1-52. szám)

1937-01-10 / 2. szám

2. szám. Sft. Gheorghe. LV. évfolyam. Vasárnap, 1937. január 10. SZÉKELY NÉP előfizetési Arak: l­ in évra ISO Lei. Filtvre 75 Lei f*97 Ad évre 40 Lei. Egyes szám 3 Lei Megjelenik minden vasárnap. IM II il I Bilii miEIII IIHMill II IMIM ii—. Felelős szerkesztő: | I Dr. KABAY GÁBOR. | Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadóhivatal vesz fel................ Kiadóhivatal és szerkesztőség: PIAŢA AVERESCU No. 4. Válságos napok vetik előre árnyékukat. A spa­­nyol események rendjén, napról­­napra történnek összetűzések a semleges hatalmakkal. És­pedig mindkét oldalról, nemzetiek és vörösök részéről. Más tekintetben is élesedik a helyzet, amely hovatovább komoly elhatározásra készteti az európai hatalmakat. Most már tisztán látjuk, hogy a spanyol események mögött Moszkva keze szövi a hálót, armely­­ivel be akarja fogni az európai népeket. Ang­la nyomatékosan je­lentette ki épen most, a angol­olasz tengeri egyezmény kapcsán, hogy Spanyolországban nem fog tűrni szovjetet. Másfelől Német és Olaszország követeli nyoma­tékosabban a semlegesség betar­tását és felveti az indítványt, hogy a francia nemzeti bankban elhelyezett spanyol aranykészle­tet vegyék zár alá. Úgy látszik, a moszkvai inter­­nacionálé mindenre felkészült, mert Franciaországban tovább­folynak a sztrájkok, az amerikai kormány is kény­telen tűrni, hogy ma az egyik üzemben, holnap a másikban tegyék le a munkát az emberek ezrei. Súlyosan esik latba, hogy a spanyol testvérhá­­ború külföldről kapja az anyagi támogatást, épen azoktól az or­szágoktól, amelyek a semleges­ségi egy­ezményt aláírták. Az e kö­rül támadt viták nem hoznak eredményt, mert bizonyítani a tényt nem lehet. Moszkva diplomáciájának ra­vaszságát jellemzi, hogy sohasem nyíltan támad, de keze ott érez­hető minden politikai kavarodás­ban. Amikor a kínai zavargás máról-holnapra fellángolt, lehe­tetlen volt nem észlelni, hogy a felkelést Moszkvából irányították, hogy Japánnak kellemetlenked­jenek a németekkel való meg­egyezés miatt. Ugyancsak a szov­jet keze dolgozik a franciaor­szági és amerikai sztrájkok szi­tásában is. A provokáció szüntelenül Moszkva felől jön és aggodalom­mal figyeljük a fejleményeket, amikor nyílt összetűzésre kerül sor a semlegesnek nyilvánított spanyol kérdésben, ami egyenlő egy új világháború felidézésével. — Egy fiatal székely orvos förvendetes haladása. A mostani fiatalságnak nagyon nehéz boldo­gulni, kenyérkeresethez jutni, de kitartó szorgalommal most is több­nek sikerül nemcsak a diploma­­megszerzés, de a megélhetést biztosító célhoz jutás id. Dr. Cseh Imrét (orvos tanársegéd), a Mikó­­nak volt növendékét a makói kór­házhoz főorvosnak nevezték ki. Megnyerte perét a baraolti (ha­róti) gör. kath. egyház. Nagy feltűnést keltett az ősz folyamán az a prefektusi rende­let mellyel dr. B­du vármegyei prefektus a baraolti (baróti) gör. kath. templom építkezését egysze­rűen beszüntette. Az egyházköz­ség a rendeletet contenciós per­rel támadta meg a bresivi (bras­sói) ítélő­táblánál, ahol december 11-én mondott ítéletet Simio- I­nescu tanácsa. A 2364—1936. számú ítélet­­i­­ben a tábla törvénytelennek mon­­­­dotta ki a prefektusi rendeletét i­s azt megsemmisítvén, kötelezte­ a prefecturát a költségek meg-­­fizetésére is. A banktörvény módosítása. Enyhítik a tavalyi banktörvény alaptőkeszakaszát. Egy éve, hogy az új banktör­vény életbe lépett. De már ezalatt a rövid idő alatt is bebizonyo­sodott, hogy intézkedései nem­csak, hogy új vérkeringést nem vittek bele a gazdasági élet pangó ereibe, hanem meglehetős zavart és ijedelmet okoztak. Különösen az alaptőke nagy­ságára vonatkozó intézkedések keltettek nagy nyugtalanságot. Ő­k magas összegben állapították meg ugyanis a minimális alap­tőkét, hogy kb. 800 kis bank sorsa vált egy csapásra bizony­talanná. A bizonytalanságot a ro­mán gazdasági élet erősen meg­sínylette. Ez a körülmény indí­totta Cancicov román pénzügy­minisztert, hogy a banktörvényt módosító törvényjavaslatot a ka­marához beterjessze. A javaslat az alaptőke kér­désében sokkal enyhébben intéz­kedik, mint a most életben levő törvény. Az új tervezet szerint a törvényhatósági joggal felhatal­mazott városokban az alaptőke minimálisan 5 millió lej, kisebb városokban, vagy falvakban 2 millió lej lehet. Azok a pénzin­tézetek, melyeknek alaptőkéi ez összeg alatt vannak, folytathat­ják ugyan működésüket, azonban a címükben kifejezésre kell jut­tatni ,Casa de Credit Populai“, vagyis „Népbank“ jellegüket, ezekre pedig a törvény előírja, hogy betéteket csak alaptőkéjük háromszorosáig gyümölcsöztet­­hetnek. Amíg a régi intézeteket a ter­vezet megértően kezeli, az új alapításokra nézve érvényben maradnak a jelenlegi szigorú in­ternenesek, vagyis az újalapítá­­­sok felett a Legfelsőbb Munkáz­­ Tanács dönt, amelynek jogában áll indokolás nélkül elutasítani az alapítási kérelmet. Kisebbségi körökben megdöb­benéssel tárgyalják, hogy a régi­­ törvény ama rendelkezésénél, hogy­­ az az igazgatósági tagok kéthar­mada román állampolgár legyen, új tervezet az állampolgár­­szót elhagyja. A kisebbségi ve­zetők épp ezért fontosnak tartják,­­ hogy a kamarai tárgyalásoknál­­ ennek a szakaszának az egyelőre homályos értelmét tisztázzák. A tervezet lényegesen enyhí­tené ez érvényben levő bank­törvényt. Különösen a magyar kisebbség szempontjából voltak veszélyesek ennek a rendelke­zései, ugyanis a gazdaadósságok­­ rendezésénél a magyar pénzinté­­­­zetek hatalmas vérveszteséget­­ szenvedtek, mely sok intézetnél I az alaptőke leszállításában jutott­­ kifejezésre. Ezek az intézetek I alaptőkéjük egy részét elveszít­vén, megszűnésre, vagy legjobb esetben fúzióra lettek szélve. Ezen a helyzeten segítenie az is­­­­mertetett módosítási tervezet, s amennyiben a kamara és a sze­nátus azt az előterjesztésnek meg­felelően megszavazza. Mindettől eltekintve, a román­­gazdasági élet nem sokat vár a fenti tervezettől sem. Ezek csak formai intézkedé-­­­sek, melyek a tőke­rejtőzködést, s a hitelélet bizalmatlanságát nem befolyásolják kedvezően. Már­pe­­­dig megfelelő bizalom nélkül a­ stagnáló gazdasági élet nem szá­míthat kedvező konjunktúrára,­­ ember, legyen az akármilyen mű­vész, akármilyen előkelő, legyen az tudós, művész, vagy csillagász, soha a természet szépségébe nem fog beleilleni, nem lesz annak kiegészítő része, sőt ő lesz az egyetlen élőlény, ki a természet összhangját zavarja. Aki ezt két­­ségbevonja, nézzen csak ki egy szép tavaszi napon a „zöldbe“ valamelyik nagy-, vagy­ kisváros környékén.­­ A nép gyermeke, viszont a természet alkatrésze. Övé a táj,, ő a tájé ! Össze vannak házasodva, az egyik hegyeivel-völgyeivel, a másik tengerével, a harmadik a pusztával s igy tovább. Soha sem lehet a havasi juhászból alföldi csikós, a tengerparti halászból­­ medvevadász stb. Nem lehet, mert ahol a szive-l­elke gyökeret vert, azt onnan kitépni nem lehet, mint ahogy nem lehet a délszaki nö­vényeket nálunk felnevelni. Ellenvetésül ugyan fel lehetne hozni, hogy a nép kivándorol. De a kivándorló egészen más lapra tartozik. Ez már nem az igazi ősi gondolkozásmód és az illetők semmiesetre sem tartoznak azok közé, kik a vidéknek „életet ad­hatnának.* Ismertem egy öreg balatoni halászt, akiről valaki na­gyon találóan azt mondotta : „En­nek az embernek szemeiben benne van az egész Balaton.“ Ez az ember nem is vándorolt ki, mint ahogy nem fog kivándorolni a botjára támaszkodó, ábrándozó, felhőket néző juhá­z sem, kinek szemeiben talán visszatükröződ­nek a havasok legmagasabb csú­csai ... A Székelyföld a szó szoros értelmében élő vidék. Ott minden kő, minden szikla, minden forrás és minden ló beszél, mesél, éne­­­­kel. A hegyek tele vannak re­gékkel, a képzelet most is fel­idézi az óriásokat, törpéket, tün­déreket és az egész tündérvilágot. Lépten-nyomon kincsekről szól a mese, régen elásott kincsekről. De a valódi, az el nem ásott kincs, a székely nép hagyomá­nyaiban él, ez teszi a gyönyörű vidéket olyan elevenné, olyan változatossá. Van annak a vidék­nek lelke ; az a lélek nem egyéb, mint a székelység ősi időkből át­hozott szokásai és eredetisége. Amint a tájba, a természet szineihez, beleillenek a gyönyörű, színes galambbugos, faragott ka­puk, és úgy illenek a kapuihoz a székely nemzeti viseletek. A­ kapuk, valamint az egész építke­zési mód eredeti és régi. Az öl­tözet annyiban változott, hogy most már nem, mint valamikor vadállatok bőréből készítik azokat, hanem a nép által ter­melt és feldolgozott kenderből, juhbőrből és gyapjúból állítják elő. De akár vadállatból készült a ruha, akár szelídállatból, akár „cedelének* hívják, akár „zeké­nek*, a lényeges az, hogy válto­zatlanul szép, festői és egyszerű. Vállatok a Székelyföldről Vannak színes, barátságos, élő vidékek és viszont vannak rideg, holt vidékek. Láttunk tájakat, me­lyek csakugyan a természet mos­toha gyermekei. A sötétszürke egyhangúságot alig töri át olykor egy-egy kis bálvány napsugár. A fű csak keservesen zöldül a szik­lák között, a madár nem igen énekel. De nemcsak a természet okozza a tájak kihaltságát, avagy elevenségét, hanem ahhoz hozzá­járulnak a különböző népfajok is. Hozzájárul a nép a vidék szépsé­géhez hagyományaival, tájszólá­sával, néprajzával és szokásaival a mintegy beleolvad az őt környező vidékbe, mint kép a keretében, ha azzal elválaszthatatlanul, össz­hangban él. Az ilyen nép ott él, ahová a sors őt rendelte, máshol nem is tudna élni. Bizonyos, hogy a művelt, di­vatos, haladó, vagy előrehaladott

Next