Székelyföld, 1888 (7. évfolyam, 15. szám)
1888-02-19 / 15. szám
VI. évfolyam. Vasárnap, 1888. február 19. 15. szám. Megjelenik minden vasárnap és csütörtökön. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Szabó Albert könyvnyomdájában Kézdi-Vásárhelytt, hova úgy a lap beltartalmi részét illető közlemények, mint az előfizetések, hirdetmények, nyílttéri czikkek stb. intézendők. Nyílttéri czikkek soronkint 10 krért közöltetnek. Politikai, közgazdasági, társadalmi és szépirodalmi hirlap. Előfizetési árak: Egy évre . . 6 frt — kr Fél évre . . . 8 frt — kr Negyed évre . 1 frt 50 kr Külföldre 1 évre 8 frt — kr Egyes szám ára 6 kr. Hirdetések dija: minden egyhasábos garmondaőrért vagy annak térfogatáért 4 krajczár. Ezenkívül minden beigtatásnál 80 krajczár bélyeg díj fizetendő. A „Székelyföld“ tárczája. Csoda herczeg özvegye. — Catulle Mendés. — Tegnapelőtt este történt, midőn kint ültünk a kastély erkélyén, midőn a hold ezüst fénye a gyorsan száguldó habszerű fellegek között néha-néha áttört, hogy aztán ismét eltűnjék, mint valami ködfátyolkép, melylyel nyugtalan gyermekkéz űzi szeszélyes játékát. A fiatal asszonyka és a fiatal férj, mindketten oly szépek, oly fiatalok, Gracay úr és neje, kikang két hónapja házasok, boldogan mosolyognak egymásra az andalitó félhomályban; és mi a bámulat azon érzetével, melyet a boldogság látása kelt, szintén csendesen, szótlanul néztük őket; hallgattunk, mint a beteg mellett szoktak hallgatni, midőn az álomtól függ az élet és a halál. Gracay asszony végre hozzánk fordult, kissé elszégyelte magát, hogy ennyi ideig elfeledkezett rólunk, majd néhány bevezető szó után, melyekkel a csend és az ábránd képeit elűzte, Vendégeinek mesélni készült valamit. „De meg kell ígérned, Adrien, hogy nem leszesz féltékeny !“ Adrien mosolygott. A menyecske így kezdte elbeszélését: „Ön nem első szerelmem, Gracay úr. Tizenhárom éves koromban — ennek már öt éve, látja, milyen öreg vagyok! — szenvedélyesen, fülig szerelmes voltam, még pedig Csoda herczegbe, kiről a tündérmesékben van szó. Csillagos és virágokkal telenőtt ruhája, rózsás arcza, szende pillantása, fenséges alakja megjelent minden ábrándomban akárhányszor rajtakaptak, amint kezemet kinyújtottam, mert azt hittem, hogy térdeimen ül, úgy éreztem, mintha édes ajkaival kezemet csókolná. De nem értem be azzal, hogy csak gondolataimban és a regényekben éljen. Kalandok hősévé tettem, melyekben nekem is részem volt. Amint beesteledett, együtt barangoltunk a legsűrűbb és rémekkel teli erdőkben; beléptünk az elbűvölt kastélyokba, hol háromfejű fekete szörnyek vérpiros öltözékben, tizágu karjaikkal tíz lángoló pallossal hadonáztak fejünk körül. Herczegem persze diadalmaskodott mindezek felett. A három levágott fejből három nap lett, melyek arany szárnyakon röpködtek a termeken keresztül, a tizágu karok pedig ragyogó csillagokká lettek, tündöklő diadalivet alkotva felettünk, mialatt soha nem látott virágok bódító illatot árasztanak körülöttünk. Háromszáz foglyot szabadított meg e hős tette által, kik ezer év óta lánczra verve tespedtek a kastély üregeiben. Szép leányok voltak mindnyájan és hálából szerelemre gyuladt valamennyiök szive. De ő egy tekintetre sem méltatá Golcondia királyának leányait; szóba sem állt azokkal, kiknek atyjuk a Szerencse-szigeteken uralkodik elbűvölt madarakból álló nép felett. Gyönyörű szemeivel mindig csak engem nézett, édes szavakat súgott füleimbe, mialatt az ezerszinü ibisek gyöngytálakon hordozták be az ételeket, a mézédes, virágillatos drágaságokat. Ne higyyék, hogy ez álomképek az élet valóságában elmaradtak ! A titokzatos tündértájakon mindig együtt jártam a herczeggel, szüntelenül, még ha angol leczkém volt is, vagy Clementi sonatáit játsztam a zongorán, meg voltam győződve arról, hogy a szép királyfi tényleg létezik és hogy engem szeret vagy szeretni fog. Annyira hittem ezt, hogy egy szép napon oda álltam atyám elé, ki épen a hírlapot olvasta és határozottan arra kértem, hogy mondja meg nekem Csoda herczeg lakczimét. Atyám meglepettnek látszott. — Te kis bolond, — kezdő aztán kaczagva, a mivel engem nagyon megrémített — vájjon mit csinálsz azzal a lakczimmel ? — Levelet akarok írni ő fenségének. — Minek, kicsikém? — Ki akarom előtte jelenteni, hogy neje leszek, ha beleegyezik. Atyám nem nevetett már. Igen elkomolyodott, belátta, hogy nem vagyok bolond; ez tetszett nekem. — Pompás eszméd van! — monda aztán. — Ami engem illet, én felette örvendenék, ha oly híres és nagyszerű egyénnek lehetnék apósa. De hát egy kis akadály is van. Nem tudom, hogy Csoda herczeg hol lakik. •at Békekilátások. Kézdi-Vasárhely, 1888. febr. 17. Bismarck nagy beszéde után napokig azon erős hitben voltunk, hogy megtisztult a láthatár, elmúltak a háborús fellegek, Európa népei a közel jövőben élvezhetik a béke áldásait, fordíthatják gondjaikat az állami élet belső consolidálására, az ipar fejlődését, a tudomány haladását elősegíthetik, szóval rendben vagyunk, s hittük, hogy Bismarck a nagy erőművész mindenfelé helyreállította az egyensúlyt, mert míg egyfelől megnyugtatta akedélyeket a szövetségben rejlő hatalmi erővel, másfelől megfenyegette hatalmas öklével a csendzavarókat. S valóban napokig olyan nyugodt volt a levegő, tiszta a láthatár, derült az ég, hogy lehetetlen volt nem látni, miként repkedének a béke hófehér galambjai. %.. 40salódás szélet; azok között a galambok között,figyelmes vizsgálódás, alapos észlelődés után, rubeles, hollók is vettetők észre. S most az is kitűnik, hogy a muszka hirlapok békés hangjai csak a valódi szándék elleplezésére hivatvak ; a politika ege nem tiszta, fekete foltok vehetők észre, melyek, ki tudja, nem egy rettentő vihar előjelének tekinthetők-e ? Olvasóink előtt ismeretes a burgasi pucscs, midőn t. i. közelebbről a muszka rubel Bulgáriában lázadást akart előkészíteni. Igaz, meghiúsult és a lázadók közül sokan fogságban vannak, de ha meggondoljuk a körülményt; s ha figyelmünket nem kerülte ki ama nagyhangú követelés, melylyel Montenegró a hatósága alá tartozó foglyok kiadását szorgalmazza; s ha — amint kell is — súlyt helyezünk ama konstantinápolyi tudósításra, mely kereskedelmi ügyletek ürügye alatt alakult orosz-bolgár bizottságokról hoz hirt; ha kellően méltatjuk ama Bécsből érkezett hirt, mely konstatálja, hogy az orosz csapat-öszpontosítás még mind foly s e miatt a delegácziók közelebbről összehivatnak ; ha nem feledjük, hogy Francziaország egész kihivóan viseli magát Németországgal szemben ; s ha Végül mindezen előzményeket összevetjük ama hírrel, hogy a bolgár trónra legújabban Sturdza Mihály Gergely herczeget emlegetik, s e jelölést Hitrovó bukaresti orosz követ is teljes erejéből támogatja s közelebbről Japsyba, hol Szurdra él, egy héttagú küldöttség megy,mely neki, a 70 éves öregnek a fejedelemséget felajánlja: mindezen összevágók!Azmások — ismerve az orosznak aknamunkára mindig kész hajlamát — azt bizonyítják, hogy az európai béke nagyon beteg, s hogy a szélcsendet nagyon könnyen válthatja fel újabb vihar. Bismarck, mint azt híres beszédében kifejező, Oroszország követelését diplomácziai úton kész támogatni, de egyezersmind azt is kijelenté, hogy Bulgária nem lehet elég ok arra, hogy miatta az európai béke megzavartassék. Úgy látszik, Oroszország megszívlelte a kanczellár beszédét s a diplomácziai tárgyalásokra megtette az előkészületeket, a kellő lépéseket, de nem a török szultánnál, sem Németországnál, hanem a szervezett bandáknál, melyek hivatva vannak Bulgária belnyugalmát feldúlni s alkalmat adni arra, hogy a békeszerető czár kívánságai a Balkánfélszigeten érvényesüljenek. Csak Bulgária lenne kitartó és szívós, mint volt eddig, akkor még mind van remény, hogy nem borul lángba a Balkán, mert nem lesz ok a muszka beavatkozásra. De a békekilátások még mind aggodalommal vannak összekötve. (m.s.) SZEMLE: Az igazságügyi tárcza költségvetése folyt a napokban a képviselőházban. Még meg se kezdetett s már a szabadelvű pártkörben előfordult inczidensek érdekessé tették az igazságügyminisztérium költségvetését. Ugyanis — állítólag — Horváth Gyula, élesen megtámadta az igazságügyminisztert a bírói kinevezéseknél követett eljárás miatt; szemére vetette, mint az „Egyetértés“ nem rég írta, hogy az evangélikus felekezetűeket előnyben részesíti, hogy a képviselők ajánlatát absolute semmibe se veszi, s olyanokat nevez ki, kik érdemeiket az absolut korszakban szerezték stb. A pártkörben történtek vitát provokáltak a képviselőházban is. Polonyi a költségvetéshez hozzászólván, megjegyzéseivel mind Tisza miniszterelnököt, mind Fabinyt provokálta. Tisza megjegyezte, hogy a felekezetek szerinti kinevezések nem voltak szóban s az csak az „Egyetértésiben született. Fabiny mint Tisza egyértelműleg hangsúlyozták, hogy az igazságügyminisztert a kinevezéseknél a