Székelyföld, 2007 (11. évfolyam, 1-12. szám)
2007-02-01 / 2. szám
Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor ballada-korszaka 69 évadján a téma nagyon is személyes és időszerű. Ha Az árva leány a magára maradt fiatal nő végzetessé vál(hat)ó életútjának elejét ábrázolta, akkor a Pangó Panni már a következetesen megélt és átérzett dráma végkifejlete, a romantika minden erejével és könyörtelenségével: A sövény alatt dűlök el, A cigányok temetnek el, Valami vén cigány lök be Dögkutyával egy gödörbe. Petőfi itt folytatta és következetesen végig is vitte a Szilaj Pista Lidijének történetét, elhatárolódva attól a mesés-romantikus perditaábrázolástól, amelyet Vörösmarty Mihály a Csongor és Tünde Ledérjének figurájában alkalmazott (1830), és még inkább attól az édeskésrománcos biedermeier felfogástól, amely Czuczor Gergely máig ismert versének, A falusi kis leány Pesten című költeménynek (1837) oly hosszú népszerűséget szerzett. De kapcsolódtak a balladák Petőfi szabadság vallásához is, természetesen nem mindig közvetlen szókimondással, hanem közvetve, az olvasó elgondolkodtatásával: mit követett el vajon a Bíró, bíró, hivatalod... halálra ítélt és lefejezett, magát ártatlannak vallott ifjú vádlottja, miért szenvedett hosszas börtönbüntetést A rab címadó hőse. A pusztán meghalt és a szegénylegények által eltemetett koldusnak lehetett talán élő modellje, gróf Teleki Sándor kocsisának, Cigány Ferencnek személyében, de a fejfának kitűzött koldusbot jelképe visszaidézi Petőfi életelvét, amelyet német nyelvű önéletrajzában, 1846 nyarán így fogalmazott meg: „Seine Devise ist: Bettelsach und Freiheit!” („Jelszava: koldustarisznya és szabadság!”) És hogy kerek legyen a világ: A koldus sírját az istenített természet virágozza fel és az alkalmi fejfán énekesmadár zengi dalát. Petőfi balladaköltői törekvései tehát - nyugodtan állíthatják ezt - szervesen illeszkednek az 1847-es esztendő verstermésébe, mégha jelentőségük nem is mérhető az év nagy verseihez. (Az egy Pangó Panni kivételével, az helyet kér magának minden antológia-válogatásban.) Eredményei nem is tűntek el, még 1848/49 igencsak megváltozott alkotó körülményei között sem. Zentai Mária egy 1999-es tanulmányban hívta fel a figyelmet Petőfi „királyballadái”-ra, arra az 1848-as