Székesfehérvári Hirlap, 1913 (18. évfolyam, 1-151. szám)

1913-04-13 / 44. szám

FÜGGETLEN MAGYARORSZÁG! CSAKIS A MAGYAR IPART PÁRTOLJUK! A VÁRKÖRÚTI-CSATORNA BEBOL­­TOZÁSA ÜGYÉBEN. A várkörúti csatorna háztulajdonosai és lakói f. hó 11-én este fél 7 órakor dr. Révy Ferenc, a Szent György kórházi igazgató-főorvosának elnökletével ér­tekezletet tartottak, melyből kifolyólag a vár­­körúti-csatorna beboltozása és a vízvezeték bekapcsolása ügyében a következő beadványt intézték a városi törvényhatósági bizottsághoz: Tekintetes Törvényhatósági Bizottság­­ A jogos elkeseredés panaszos hangján, a jogos felháborodásnak kitörő szólamaival kellene a Tekintetes Törvényhatósági Bizott­sághoz fordulnunk, amidőn a Várköruti-csa­torna beboltoztatásának sürgetésével feltárjuk előtte azt az immár a városra tűrhetet­lennek, közegészségünkre veszélyesnek ne­vezhető állapotot, amelyben a Várkörúti­­csatorna beboltoztatásának ügye még jelen­leg is sínylődik. Mi azonban alábbiakban röviden csak a következőkre hívjuk fel a Tekintetes Törvényhatósági Bizottság szíves figyelmét: , Tekintetes Törvényhatósági Bizottság ! Évek hosszú sora óta hangzik a város kü­lönböző fórumainak hol félhivatalos, hol hi­vatalos, majd szóbeli utón, majd a sajtóban terjesztett közlése, hogy a „jövő évben“ be­boltozzák a Várkörúti csatornát. Ez a híresz­telés azonban évről-évre csak ígéret maradt. Mikor azonban a vízvezeték építésének ügye komoly stádiumba jutott, mikor a Vár­­körúti-csatorna mentén 2 iskola épült, már holtbizonyosra mondták és írták (és ezeket a híreket illetékes fórumok nem cáfo­ták meg), hogy a „jövő évben“ meg lesz a beboltozás. Hogy ez igazán komoly ígéretnek látszott, ezt bizonyítja, hogy egyes házak öblítéses­ürgödrének a kanálisba való vezetése hivata­losan is megengedtetett, hogy a „jövő év“ ta­vaszán meglesz a beboltozás. Sőt annyira biztos volt benne maga a város is, hogy az ipariskola klozettjének levezet­ő csövét minden öblítés nélkül direkte vezette be a kanálisba, hiszen a „jövő év“ tavaszán boltozunk! Tudo­másunkra jutott az, hogy van közgyűlési ha­tározat, amely szerint 1912-ben a Várkörúti­­csatorna beboltozandó. Természetes, hogy ennyi biztatásra a magánépítkezés is meg­indult a kanális mentén, a telkek ára emel­kedett, a lakások bére megdrágult. És mi történt a­­jövő évben?" Akkor avval biztattak, be kell várni a Nádorcsatorna mélyítését és hogy a vízvezetéki munkálatokkal együttesen történik a beboltozás. A Nádorcsatorna mé­lyítése már rég megtörtént, a vízvezetéki munkálatok már majdnem befejeztettek és a kanális , az bizony megmaradt a régi, a bűzt és miazmát terjesztő, közegészségügyünket veszélyeztető, undorító látványt nyújtó, de most már a szennyvízcsatornát helyettesítő kanálisnak... — Továbbá ki téríti meg az új házépittetők kárát, akik boltozásra, vízveze­tékre számítva és a városi mérnöki hivatal jóváhagyásával építtettek ? Ki téríti meg az egyes lakók kárát, akik már évek óta maga­sabb házbért fizetnek? És egy egész generá­ció van kárhoztatva arra, hogy a kanális­menti iskolában a „kultúrlevegőt szívja?“ Tekintetes Törvényhatósági Bizottság ! Nem járulnánk mi most panasszal a Tekin­tetes Törvényhatósági Bizottság elé, ha a város részéről különböző formában határo­zott ígéretek nem létettek volna, hisz akkor nem építtettünk volna itt; telket nem vásárol­tunk volna s itt lakást nem fogadtunk volna. Azt a munkát, amelyet a város megígért, és godt, a dicsőség sugarában fürdik és 15 fogásos ebédet eszik, míg a katonái egy kis túróval vagy csajjal (teával) ütik el az éhü­ket. Mert a királyok hidegvérűek. Napóleon Moszkvánál volt legnyugodtabb, pedig 180 ezer hulla hevert ott szerte, akik szidták, átkozták a nagy császárt, mint a disznót. Azt is említik Eudoxia és Nadejda kisasszonyok, hogy: „az Ur Isten áldása ki­­kisérte fegyvereinket.“ Nohát az Ur Isten nevét bizony nem illik belekeverni olyan ocsmány munkába, amelyből százezerszámra kerülnek ki halottak, s kétszer annyian árvák, özvegyek. Az Isten boldoggá akarja tenni az emberiséget, az ő gyermekeit, már pedig — (Koburg papa talán ember s tudja, hogy) — a boldogtalanság legbiztosabb feltételei kö­zött — melyek nem a természettől, hanem az emberektől erednek — van a háború. A történet hajnala óta az emberek milliói vesz­tek el a királyok becsvágya miatt. Az or­vosság akkor érkezik meg, ha a népek egé­szen felvilágosodnak, a­mi nem lehet már messze. És most figyeljék meg ama bolgár királyi hölgyek ezt a kis történetet. Nem úgy esett, ahogy Szegény Zsuzsi mond­ja a néhai Csokonai Mihály nyelvén, hogy : Este jött a parancsolat Vid­aszin pecsét alatt. Egy szép tavaszi éjszakán kopogtak rózsám ablakán . . . amelyet a közönség a közegészség érdeké­ben jogosan követelt, a város mindeddig nem teljesítette. Ily fontos ügyet oly köny­­nyen örökösen a „jövő évre“ való elodázás­sal kezelni nem szabad, ezt nem engedi meg a városnak jól felfogott érdeke. Mindezek alapján tisztelettel kérjük a Tekintetes Törvényhatósági Bizottságot, hogy a Várkörúti c atoménak (legalább a Budai­­út és a Rákóczi­ utca közti részének) legsür­gősebb beboltozását és a vízvezetéki mun­kálatoknak a Várkörutra való kiterjesztését haladéktalanul elrendelni méltóztassék. Székesfehérvár, 1913 április 11. Várköruti ház-és telektulajdonosok és lakók. Dr. Révy Ferenc, s. k. Pete János, s. k. Pete Gyula, s. k. Luttor Ferenc, s. k. Mihályi József, s. k. Kunos Gyula, s. k. dr. Szigeti Lajos, s. k. Apt Ödön, s. k. Ginot Viktor, s. k. Zakhariás Lajos, s. k. Márián Péter, s. k. Weichinger Sándor, s. k. Ditmár Károly, s. k. Pék János, s. k. Roskovetz Lajos, s. k. Grünfeld Jakab, s. k. az izr hit­község nevében Grünfeld Jakab, mint ház­­tulajdonos, Kubik K. Lajos, s. k. (Ugyanezen beadvány a városi vízveze­téki bizottságnak is megküldetett.) HÍREK: A vármegye köréből. Amint értesülünk, Boros István sárbogárdi járási írnok tb. irodaigazgatóvá neveztetett ki. — A tanügy köréből. Kelemen Béla áll. főreáliskolai igazgató az egri ciszt. fő­gimnázium ez évi érettségi vizsgálatára mi­niszteri biztosul küldetett ki. — Előadás az alkoholról. F. hó 12-én Német János nyug.­színész több helybeli is­kolában előadást tartott az alkohol pusztító hatásáról s az ellene irányuló védekezések szükségességéről. CSAK EGY SÍRRAL TÖBB. Irta KAJABUSZ. Eudoxia és Nadejda bolgár királyi her­cegnők széphangú kérelmet intéztek a ma­gyar ifjúsághoz, melyben a sok ezernyi bol­gár árvák számára segítséget kérnek, mert­­ „Bulgária különféle kerületeiben árvahá­zakat kell emelni“ — de sokat. (Hát kaszár­nyákat nem ?!) Önkéntelen kemény kérdések tolulnak e kérő levél után a magyar ifjúság ajkaira: Kedves szép hercegnek kellett önöknek — már mint Kóburg papának sok ezernyi gyereket árvaságba dönteni ? . . . Kellett Kirkilisszénél, Lüle Burgasznál halomra lövetni a bolgár nemzet fiatalságát, virágát, meg a családapákat? ... S kell még most is Csataldzsánál, Gallipolinál szaporítani a halot­takat s az árvákat, özvegyeket? . . . Volt erre szükség ? ... Az országuk — Bulgária — most nagyobb lesz, talán két akkora is, mint volt, ellenben a népe felényi, a java bolgár­ság néma hulla. Hát kellett ez?! Hogy a török igát le kellett rázni? . .. Fene volt a Balkánban, nem török iga. Hi­szen minden harmadik stréber, amint akarta, király lett, a papa is az lett. Igaz, hogy most Ferdinánd papának az elég nagy orra még meg is nyúlott s úgy írják, hogy négy hónap alatt megőszült, de máskülönben nyu SÄMBHM1 MMiRaHMnMHaMNnaw Nem igy esett, hanem kurtalábu s hosszú pálcáju kisbiró elvitte a behívót Bo­dor István házához és a fiatal embernek, aki csak három éve házas, mennie kellett. Ez volt ezelőtt két hónappal Itt kellett hagynia szépséges feleségét Maczó Zsófit, továbbá két éves kis­fiát Pistukát. Mikor nyakába borúlt az asszonyának s körülcsókolgatta a gyerekkel együtt, bizony borsó nagyságú könyek gurultak le az erős férfi arcán. Mert szegény ember házához eljönnek gyakran a szomorú események leszüretelni a legdrágább kincsüket. Bodor Istvánnál ime leszüretelték az örömet. Távozáskor annyit mondott a hitvesének : Aztán Zsófi, a gyerek a két sze­med világa, úgy vigyázz rá! — s míg a gye­rek az apja bajuszával játszott, a férfinak a fájdalomtól szinte remegett a homloka. Az­után elvitték Bodor Istvánt, talán az Isten se tudja hova. . . . . Mert az emberek valahol messze háborút viselnek. Olyan bolondok a népek. Háborúskodnak a múltért, mintha azt meg­lehetne változtatni, gyilkolják egymást azért, mit még a jövő hord méhében és a jelent, mely új magva a jövőnek bevetik gyűlölség­­gel, gyanakodással, civódással. Azután meg a háború csak azt mutatja: ki az erősebb, vagy szerencsésebb, de sohasem azt, hogy kinek van igaza! Elég az avval, hogy Bodor István olyan messze volt, ahonnan ide hozzánk még a 44 SZÁM. 1913. ÁPRILIS 13. VASÁRNAP. XVIII ÉVFOLYAM. FELELŐS SZERKESZTŐ ÉS LAPTULA­TRONOS 1j POLITIKAI LAP. TÓTH ARTUR.­­ megjelenik SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL !| SZERDA, PÉNTEK és VASÁRNAP. TELEFON: 73, 0 _ _________________________ Előfizetés 1 évre — 16 korona. — V* évre ** 8 korona. — % ávra­­** 4 korona. — Egyes szám ára 12 fillér. — Hirdetések árszabás szerint

Next