Székesfehérvári Hirlap, 1913 (18. évfolyam, 1-151. szám)
1913-04-13 / 44. szám
FÜGGETLEN MAGYARORSZÁG! CSAKIS A MAGYAR IPART PÁRTOLJUK! A VÁRKÖRÚTI-CSATORNA BEBOLTOZÁSA ÜGYÉBEN. A várkörúti csatorna háztulajdonosai és lakói f. hó 11-én este fél 7 órakor dr. Révy Ferenc, a Szent György kórházi igazgató-főorvosának elnökletével értekezletet tartottak, melyből kifolyólag a várkörúti-csatorna beboltozása és a vízvezeték bekapcsolása ügyében a következő beadványt intézték a városi törvényhatósági bizottsághoz: Tekintetes Törvényhatósági Bizottság A jogos elkeseredés panaszos hangján, a jogos felháborodásnak kitörő szólamaival kellene a Tekintetes Törvényhatósági Bizottsághoz fordulnunk, amidőn a Várköruti-csatorna beboltoztatásának sürgetésével feltárjuk előtte azt az immár a városra tűrhetetlennek, közegészségünkre veszélyesnek nevezhető állapotot, amelyben a Várkörúticsatorna beboltoztatásának ügye még jelenleg is sínylődik. Mi azonban alábbiakban röviden csak a következőkre hívjuk fel a Tekintetes Törvényhatósági Bizottság szíves figyelmét: , Tekintetes Törvényhatósági Bizottság ! Évek hosszú sora óta hangzik a város különböző fórumainak hol félhivatalos, hol hivatalos, majd szóbeli utón, majd a sajtóban terjesztett közlése, hogy a „jövő évben“ beboltozzák a Várkörúti csatornát. Ez a híresztelés azonban évről-évre csak ígéret maradt. Mikor azonban a vízvezeték építésének ügye komoly stádiumba jutott, mikor a Várkörúti-csatorna mentén 2 iskola épült, már holtbizonyosra mondták és írták (és ezeket a híreket illetékes fórumok nem cáfoták meg), hogy a „jövő évben“ meg lesz a beboltozás. Hogy ez igazán komoly ígéretnek látszott, ezt bizonyítja, hogy egyes házak öblítésesürgödrének a kanálisba való vezetése hivatalosan is megengedtetett, hogy a „jövő év“ tavaszán meglesz a beboltozás. Sőt annyira biztos volt benne maga a város is, hogy az ipariskola klozettjének levezető csövét minden öblítés nélkül direkte vezette be a kanálisba, hiszen a „jövő év“ tavaszán boltozunk! Tudomásunkra jutott az, hogy van közgyűlési határozat, amely szerint 1912-ben a Várkörúticsatorna beboltozandó. Természetes, hogy ennyi biztatásra a magánépítkezés is megindult a kanális mentén, a telkek ára emelkedett, a lakások bére megdrágult. És mi történt ajövő évben?" Akkor avval biztattak, be kell várni a Nádorcsatorna mélyítését és hogy a vízvezetéki munkálatokkal együttesen történik a beboltozás. A Nádorcsatorna mélyítése már rég megtörtént, a vízvezetéki munkálatok már majdnem befejeztettek és a kanális , az bizony megmaradt a régi, a bűzt és miazmát terjesztő, közegészségügyünket veszélyeztető, undorító látványt nyújtó, de most már a szennyvízcsatornát helyettesítő kanálisnak... — Továbbá ki téríti meg az új házépittetők kárát, akik boltozásra, vízvezetékre számítva és a városi mérnöki hivatal jóváhagyásával építtettek ? Ki téríti meg az egyes lakók kárát, akik már évek óta magasabb házbért fizetnek? És egy egész generáció van kárhoztatva arra, hogy a kanálismenti iskolában a „kultúrlevegőt szívja?“ Tekintetes Törvényhatósági Bizottság ! Nem járulnánk mi most panasszal a Tekintetes Törvényhatósági Bizottság elé, ha a város részéről különböző formában határozott ígéretek nem létettek volna, hisz akkor nem építtettünk volna itt; telket nem vásároltunk volna s itt lakást nem fogadtunk volna. Azt a munkát, amelyet a város megígért, és godt, a dicsőség sugarában fürdik és 15 fogásos ebédet eszik, míg a katonái egy kis túróval vagy csajjal (teával) ütik el az éhüket. Mert a királyok hidegvérűek. Napóleon Moszkvánál volt legnyugodtabb, pedig 180 ezer hulla hevert ott szerte, akik szidták, átkozták a nagy császárt, mint a disznót. Azt is említik Eudoxia és Nadejda kisasszonyok, hogy: „az Ur Isten áldása kikisérte fegyvereinket.“ Nohát az Ur Isten nevét bizony nem illik belekeverni olyan ocsmány munkába, amelyből százezerszámra kerülnek ki halottak, s kétszer annyian árvák, özvegyek. Az Isten boldoggá akarja tenni az emberiséget, az ő gyermekeit, már pedig — (Koburg papa talán ember s tudja, hogy) — a boldogtalanság legbiztosabb feltételei között — melyek nem a természettől, hanem az emberektől erednek — van a háború. A történet hajnala óta az emberek milliói vesztek el a királyok becsvágya miatt. Az orvosság akkor érkezik meg, ha a népek egészen felvilágosodnak, ami nem lehet már messze. És most figyeljék meg ama bolgár királyi hölgyek ezt a kis történetet. Nem úgy esett, ahogy Szegény Zsuzsi mondja a néhai Csokonai Mihály nyelvén, hogy : Este jött a parancsolat Vidaszin pecsét alatt. Egy szép tavaszi éjszakán kopogtak rózsám ablakán . . . amelyet a közönség a közegészség érdekében jogosan követelt, a város mindeddig nem teljesítette. Ily fontos ügyet oly könynyen örökösen a „jövő évre“ való elodázással kezelni nem szabad, ezt nem engedi meg a városnak jól felfogott érdeke. Mindezek alapján tisztelettel kérjük a Tekintetes Törvényhatósági Bizottságot, hogy a Várkörúti c atoménak (legalább a Budaiút és a Rákóczi utca közti részének) legsürgősebb beboltozását és a vízvezetéki munkálatoknak a Várkörutra való kiterjesztését haladéktalanul elrendelni méltóztassék. Székesfehérvár, 1913 április 11. Várköruti ház-és telektulajdonosok és lakók. Dr. Révy Ferenc, s. k. Pete János, s. k. Pete Gyula, s. k. Luttor Ferenc, s. k. Mihályi József, s. k. Kunos Gyula, s. k. dr. Szigeti Lajos, s. k. Apt Ödön, s. k. Ginot Viktor, s. k. Zakhariás Lajos, s. k. Márián Péter, s. k. Weichinger Sándor, s. k. Ditmár Károly, s. k. Pék János, s. k. Roskovetz Lajos, s. k. Grünfeld Jakab, s. k. az izr hitközség nevében Grünfeld Jakab, mint háztulajdonos, Kubik K. Lajos, s. k. (Ugyanezen beadvány a városi vízvezetéki bizottságnak is megküldetett.) HÍREK: A vármegye köréből. Amint értesülünk, Boros István sárbogárdi járási írnok tb. irodaigazgatóvá neveztetett ki. — A tanügy köréből. Kelemen Béla áll. főreáliskolai igazgató az egri ciszt. főgimnázium ez évi érettségi vizsgálatára miniszteri biztosul küldetett ki. — Előadás az alkoholról. F. hó 12-én Német János nyug.színész több helybeli iskolában előadást tartott az alkohol pusztító hatásáról s az ellene irányuló védekezések szükségességéről. CSAK EGY SÍRRAL TÖBB. Irta KAJABUSZ. Eudoxia és Nadejda bolgár királyi hercegnők széphangú kérelmet intéztek a magyar ifjúsághoz, melyben a sok ezernyi bolgár árvák számára segítséget kérnek, mert „Bulgária különféle kerületeiben árvaházakat kell emelni“ — de sokat. (Hát kaszárnyákat nem ?!) Önkéntelen kemény kérdések tolulnak e kérő levél után a magyar ifjúság ajkaira: Kedves szép hercegnek kellett önöknek — már mint Kóburg papának sok ezernyi gyereket árvaságba dönteni ? . . . Kellett Kirkilisszénél, Lüle Burgasznál halomra lövetni a bolgár nemzet fiatalságát, virágát, meg a családapákat? ... S kell még most is Csataldzsánál, Gallipolinál szaporítani a halottakat s az árvákat, özvegyeket? . . . Volt erre szükség ? ... Az országuk — Bulgária — most nagyobb lesz, talán két akkora is, mint volt, ellenben a népe felényi, a java bolgárság néma hulla. Hát kellett ez?! Hogy a török igát le kellett rázni? . .. Fene volt a Balkánban, nem török iga. Hiszen minden harmadik stréber, amint akarta, király lett, a papa is az lett. Igaz, hogy most Ferdinánd papának az elég nagy orra még meg is nyúlott s úgy írják, hogy négy hónap alatt megőszült, de máskülönben nyu SÄMBHM1 MMiRaHMnMHaMNnaw Nem igy esett, hanem kurtalábu s hosszú pálcáju kisbiró elvitte a behívót Bodor István házához és a fiatal embernek, aki csak három éve házas, mennie kellett. Ez volt ezelőtt két hónappal Itt kellett hagynia szépséges feleségét Maczó Zsófit, továbbá két éves kisfiát Pistukát. Mikor nyakába borúlt az asszonyának s körülcsókolgatta a gyerekkel együtt, bizony borsó nagyságú könyek gurultak le az erős férfi arcán. Mert szegény ember házához eljönnek gyakran a szomorú események leszüretelni a legdrágább kincsüket. Bodor Istvánnál ime leszüretelték az örömet. Távozáskor annyit mondott a hitvesének : Aztán Zsófi, a gyerek a két szemed világa, úgy vigyázz rá! — s míg a gyerek az apja bajuszával játszott, a férfinak a fájdalomtól szinte remegett a homloka. Azután elvitték Bodor Istvánt, talán az Isten se tudja hova. . . . . Mert az emberek valahol messze háborút viselnek. Olyan bolondok a népek. Háborúskodnak a múltért, mintha azt meglehetne változtatni, gyilkolják egymást azért, mit még a jövő hord méhében és a jelent, mely új magva a jövőnek bevetik gyűlölséggel, gyanakodással, civódással. Azután meg a háború csak azt mutatja: ki az erősebb, vagy szerencsésebb, de sohasem azt, hogy kinek van igaza! Elég az avval, hogy Bodor István olyan messze volt, ahonnan ide hozzánk még a 44 SZÁM. 1913. ÁPRILIS 13. VASÁRNAP. XVIII ÉVFOLYAM. FELELŐS SZERKESZTŐ ÉS LAPTULATRONOS 1j POLITIKAI LAP. TÓTH ARTUR. megjelenik SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL !| SZERDA, PÉNTEK és VASÁRNAP. TELEFON: 73, 0 _ _________________________ Előfizetés 1 évre — 16 korona. — V* évre ** 8 korona. — % ávra** 4 korona. — Egyes szám ára 12 fillér. — Hirdetések árszabás szerint