Szekszárdi Vasárnap, 1991 (1. évfolyam, 1-16. szám)

1991-10-27 / 9. szám

l • 1991. OKTÓBER 27. , szekszárdi VASARNAP Kárpátalján négy keréken Egy utazás Ha négy ember beül egy Trabantba és átruccan Kárpátaljára tankolni, sem­mi szokatlant nem fog tapasztalni. De ha ugyanez a négy úriember öltönybe bújik és egy 250-es metálszürke Merce­desszel szeli át az „Újvilág", a lehetősé­gek birodalmának kapuját, egészen mások a tapasztalataik. így jártam én is, amikor a múlt hét végén egy háromtagú üzleti delegáció tolmácsaként a fent említett körülmé­nyek között utaztam Munkácsra. Az addigi moszkvai diák, aki farmernad­rágban, hatalmas batyukkal kóválygott a záhonyi határátkelőhelyek környé­kén, hogy bekunyerálja magát egy autóba, amely elvinné Csapig, vagy hogy kijátszva a kalauzok éberségét in­gyen és bérmentve, vonaton tegye meg a mintegy egy kilométeres utat az óha­zába, szóval az addigi moszkvai diák más bőrben érzi magát. Nemcsak azért, mert addig ingyenélő kommu­nistaként számoltak vele, akik nem is­ emlékei Munkácsról merték, és KGB-ügynökként kezelték, amiért Gorbacsovval fényképezkedik, hanem azért is, mert ez a diák már nem diák, és kínt szerzett tapasztala­tait, valamint nyelvtudását immáron kapitalista keretek közt kamatoztatja. Amikor megálltunk Munkácstól nem messze egy kis falu kávéházánál, hogy megigyunk egy feketét, szépszá­mú érdeklődő gyűlt össze körülöttünk, hogy megcsodálják a fantasztikus gé­pet, amelynek megvásárlásához a Szovjetunióban mintegy egymillió-két­százezer rubel szükségeltetik. Ismerve a háromszáz rubeles átlagfizetéseket, ez cc. 334 év megfeszített, verejtékes munkáját igényli. (Azt már csak záró­jelben merem megjegyezni, hogy egy bérből élő, magyar állampolgár számá­ra, feltételezve, hogy kézhez kap havi 15 000 forintot, beletelik vagy tizenhét évébe, amíg álmát megvalósítja.) Azt azonban sikerült megállapíta­nom legutóbbi utam során, hogy a szovjet emberek közel sem havi száz rubelből élnek, és egyáltalán nem olyan szegények, mint ahogyan azt mi gondoljuk. A száznegyven rubeles ma­ximált nyugdíjból ugyanis még Kárpá­talján sem lehet hét kiló húsnál többet venni (ami a szovjet szokásoknak meg­felelően magában foglalja a csontot és a bőrt is), ez azonban csöppet sem za­varja az ott élő magyarokat abban, hogy a vendég kedvéért terülj asztalká­mat varázsoljanak a szoba közepére. Változik a kontinensnyi ország, és benne egyre markánsabbakká kezde­nek válni a piacgazdaság jegyei. Egyre több a gazdag ember, s még ennél is több a koldus. Lehet, hogy hamarosan utolérnek minket?! GAJÁN SÁNDOR Fotó: Kapfinger András Iskolába menet Kárpátalján... Sörrel a kézben még a cigányélet is könnyebb! 27 Programozó - A Babits Mihály Szabadegyetem történelmi tagozatának Széchenyi Ist­ván munkássága című sorozata foly­tatódik. A következő előadást 1991. október 31-én 17.30 órakor Szigethi Gábor tartja A Lánchíd és a társada­lom címmel. Az előadás helye a Ba­bits Mihály Művelődési Ház társalgó­ja.­­A Művészetek Házában október 28-án este fél 8 órai kezdettel lesz hangverseny Beethoven és Brahms műveiből. Közreműködik Katona Ágnes zongorán, Domonkos Judit csellón és Kovács Béla klarinéton. Ugyanitt folytatódik a biettigheim­bissingeni művészek bemutatkozó kiállítása. - A szekszárdi liberális klub jövő heti találkozóján, 1991. október 31-én 17 órakor ifj. Rajk László tart elő­adást Elefánt a porcelánboltban cím­mel. -Csokonai Vitéz Mihály Országos Vers- és Prózamondó Versenyt hir­det a Babits Mihály Művelődési Köz­pont. Nevezés 16. életévüket betöl­tötteknek, november 15-ig. A pályá­zóknak két lírai, vagy prózai művet kell választaniuk, egyet Csokonaitól, egyet pedig a költő magyar, vagy európai kortársától (1750-1830). Gazdaasszonyképző A gazdaasszonyképző iskola, a tanistálló és a kertészeti gyakorlóhely ünnepélyes átadására kerül sor 1991. október 26-án 11 órakor a Csapó Dá­niel Mezőgazdasági Szakközépiskolá­ban. Visszhang Kérem a T. Főszerkesztő Urat, hogy a Szekszárdi Vasárnap okóber 20-i számában megjelent Városházi hírek c. cikk­kel kapcsolatban a következő helyreigazítást szívesked­jék közzétenni. Nincs kifogásom a minősítésekkel és a hozzáállással kapcsolatban, ezt az újságíró ma­gánügyének tekintem, de kénytelen vagyok kérni, hogy az általam előadottakat a valóság­nak megfelelően írják le.­­ A városban végzett tevékenységről a beszámolóm érdemi része annyiban áll, hogy a TOTEV-nek az „égvilágon semmi" élő munkája nincs. Ennek oka az, hogy megszűntek a korábbi személyes kapcsolatokon alapuló üzletek, az összefonódás, a kiélezett versenyben Szekszárdon nem tudtunk komolyabb munkát nyerni. Egyébként a beszámolót a testület egyetlen visszakérdezés nélkül elfogadta. - Kihangsúlyozottan Arany János utcai lakosként terjesztettem elő a nyomda kiköltöz­tetésére, esetleges kisajátítására vonatkozó javaslatomat.­­ Ezek után, mint a TOTEV igazgatója, garanciát vállaltam arra, hogy mintegy 20 ezer Ft/m2 áron a nyomda bármilyen területi igényét ki tudom elégíteni a TOTEV Keselyűsi úti telephelyén. Ezen túlmenően vállaltam, hogy a Szekszárdi Nyomdát a TOTEV átalakítja és az igényektől függően 10-20000 Ft-os áron az épületegyüttest alkalmassá teszi arra, hogy méltóan reprezentálja a szekszárdi belvárost. Hangoztattam, hogy információim szerint hirdetés nélkül is komoly igény jelentkezik a belvárosban üzletekre, irodaházakra, lakásokra és az ennek megfelelően átalakított épüle­tet a Garay-szobortól 50 m-re 50-60 ezer Ft/m2 áron el lehet adni. Nyilvánvaló, hogy az öt­letből a szerződésbe foglalható garanciák alapján egy éven belül mintegy 100 millió Ft nye­reség jelentkezik. A magnófelvétel alapján ellenőrizhető, többször kihangsúlyoztam, hogy a 100 millió Ft nyereségből egy fillérre sem tart igényt a TOTEV. A TOTEV érdeke mindössze az, hogy eladja meglévő kihasználatlan épületeit, kapjon egy átalakítási, bővítési munkát a Kese­lyűsi úti telephelyén, valamint kapja meg a nyomda átalakítási munkáit. Az egészet a TO­TÉV nevében a közölt árak mellett ,fővállalkozásban is hajlandó vagyok véghezvinni. A 100 millió Ft sorsa nem rám és nem a TOTÉV-re tartozik. Ezt az összeget megkaphatja akár a nyomda, akár a városi, akár a megyei önkormányzat közreműködésétől, felelősségvállalá­sától, illetve nem utolsósorban pénzügyi kockázatvállalásától függően. A „másik oldallal", tehát a nyomda igazgatójával, Vadász Úrral erről az ügyről már személyesen is tárgyaltunk. Ezen túlmenően meghívtam egy kerekasztal-beszélgetésre, ame­lyen a megyei és városi önkormányzat vezetői, valamint a nyomda és a TOTEV vezetői vet­tek volna részt. A szekszárdi tv előtt folytatandó beszélgetéstől Vadász Úr lépett vissza, ezért hiúsult meg. Végezetül: mint szekszárdi állampolgár, változatlanul az a véleményem, hogy a belvárosban ennek a tűzveszélyes ipari üzemnek semmi keresnivalója. A nyomda dolgozóinak, vagy vezetőinek érdekeit nem lehet előtérbe helyezni a városi érdekekkel szemben. Rendkívül sajnálom, hogy a Média Tisztelt Képviselői ezt a kérdést nem a közös városi érdekek szempontjából közelítették meg. Tisztelettel: Balogh Lajos Szekszárd, Arany J. u. 8. * Néhány megjegyzés a hitelességhez:­­ A „nincsről" egyetlen testület sem tud véleményt alkotni. Egyébként emlékezetem szerint csak megköszönték a tájékoztatást és nem elfogadták. - Szeretném én, mint Béri Balogh Ádám utcai lakos, ha egyszer állampolgári ötletem­hez egy nagyvállalat vállalna garanciát! - Az osztozkodás tényén a jogcím nem változtat. - Egy viszontötlet: Budapestről hasonló indokok alapján ötven nyomdát lehetne kiköl­töztetni...­­ Annak a „demokráciának" amire Balogh úr gondol, remélem az ideje lejárt, a város érdekeinek szerves része és nem ellensége a nyomda érdeke, s mint ilyen tiszteletben tar­tandó. Részünkről is­ KIS PÁL ISTVÁN

Next