Szekszárdi Vasárnap, 1993 (3. évfolyam, 1-51. szám)
1993-01-10 / 1. szám
• * , SZEKSZÁRDI USARNAP 3 1993. JANUÁR 24. - A JL Az ilyen célokra korábban már elfogadott 300 millió után már egy fabatkát sem adtak arra, hogy ez sikerülhet... - Én az utolsókig bíztam benne, hogy abból a 981 millióból, ami a reformintézkedések tartalékaként volt beépítve a társadalombiztosítás költségkeretébe, sikerül kiharcolni pénzt. Minden bizonnyal az volt a leghatásosabb érvem, hogy ha a fenti összeg egy részét egészségmegőrzésre fordítják, akkor emberek tízezrei válhatnak „nem fogyasztókká" a társadalombiztosításból. Reménykedem, ez a döntés talán szemléletváltozást is hozott a parlamentben. A sportbizottságnak az elkövetkezendő időkben jó esélye lesz arra, hogy a kulturális, egészségügyi és a társadalombiztosítás témakörökben beterjesztett törvényjavaslatoknál, dúsításoknál érvényesítse a testkula szempontjait. A létesítményhelyzet javulása várható attól a tornaterem-építési akciótól, amire minden más jellegű támogatástól függetlenül külön keretet képeztek. A sikeren felbuzdulva van egy idáig titkos vágyunk is, dr. Horváth Balázs tárca nélküli miniszter már kiszivárogtatta... - Igen, ez lenne az uszodaprogram. Hogy ne maradjon sokáig a csápolók(?) szintjén a közép- és kistelepüléseken az úszásoktatás. Megjelennek az érveink a T. Ház előtt, majd meglátjuk... - A honi élsport jeleinek élő képviselőit nem hatják meg a fentebb felsorolt eredmények. Nekik még nem igazán sportbarát a parlament, mert a szponzori támogatások - amelyekből tulajdonképpen él, létezik a magyar versenysport -még az adóalapból sem írhatók le. Itt sajnos, nem érvényesülhettek az rt szempontjai, mert erre még nemek meg a feltételek. A költségvetés hiánya akkora, hogy a fix bevételekről nem mondhat le. Ugyanakkor a képviselők közül többen is úgy vélekedtek, hogy egy ilyen prioritás újabb adócsalásra is lehetőséget nyújtana. Ismerve az adómorált, ebben nem nagyon kétkedhetek. Ugyanakkor a kétkulcsos áfának a sporteszközökre gyakorolt hatása nemcsak a versenysportot, hanem például a normál halandó teniszezőt is érzékenyen érintheti. - Megmondom őszintén, nem tudom, mennyivel lesznek drágábbak a sporteszközök, de a nulla kulcs már biztos a múlté. - Parlamenten kívüli sportberkekben - mindenekelőtt a foci háza táján - fellángoltak a viták, a követelések a totópénzért. Mintegy 300 milliót követel a sport a Szerencsejáték Rt.-től, hivatkozva a nyugat-európai gyakorlatra, ahol a totóból származó teljes haszon a sporté. Valós piacgazdasági viszonyok közepette ez nem lehet másként,mi pedig még igencsak az átmenet időszakát éljük. Ennek ellenére állandóan napirenden kell tartanunk a témát, hiszen az innen kisajtolható újabb 200 millió forint számos sportegyesületet, neves klubot, végveszélybe került, pótolhatatlan műhelyt tarthat életben. A revolverezés taktikáját, amit az MLSZ kezdeményezett, nem tartom célravezetőnek. Nem ok nélkül mondjuk, hogy sportbarát lett a parlament. Ez a fentieken kívül például abból is látszik, hogy a Magyar Olimpiai Bizottság mint De a foci, mely a nemzetközi eredménytelensége ellenére is az első számú sportág, ebből nem lát semmit, kevés az állami támogatás, ezért küzd a totópénzért. Nagy tévedésben vannak a futball körül serénykedők, ha arra számítanak, hogy a 200 vagy 300 millió - vagy annak jelentős része - az övék lenne. Ez a magyar sportot illetné meg. A hiányzó sok milliót, ahogyan az európai példák mutatják, színvonal-emelkedéssel, lé-nek nincs eredményessége, de megvan a népszerűség, a tömegigény? A már említett szakmai nívó növelése mellett a klubok vegyék revízió alá a sportstátusokat, a szövetségek pedig a versenyrendszert. Meggyőződésem, hogy ilyen ésszerűtlen, indokolatlanul pénzpazarló verseny a rendszer, mint a miénk, nagyon kevés van Európában. Sok millió veszik el, s a sikersportágak sem makulátlanok e tekintetben. - Az újabb csodás olimpia leveszi a napirendről a megoldódó kérdéseket. De mi lesz, ha az olimpia műsorára való felkerülésért folytatott konkurenciaharc következtében olyan tradicionális sportágak, világszínvonalú műhelymunkát maga mögött tudó sportágaink, mint az öttusa, a kajak-kenu, a vívás, előbbutóbb kimaradnak a játékokból? - Nagyobb az ijedelmünk, mint azt a valóságos helyzet indokolná. A helyszíni tapasztalataim alapján mondhatom: nincs szó az említett sportágak likvidálásáról. A módosításokról, a változtatásokról - értsd: versenyszámok ki-, vagy beiktatásáról - annál inkább. A kajak-kenuban a 200 méteres táv bevezetése alapvetően kihat majd a kiválasztásra, a felkészítésre, mindenekelőtt a gyorsrostú sportolók kerestetnek. Az öttusánál és a vívásnál pedig a gyorsítás, a pergővé tétel motivál minden lépést, erre a sportági eladhatóság miatt mindenképpen szükség van. De nagy vonalakban mindkét sportágban marad minden a régiben. Egy évvel ezelőtt, a sportot felügyelő miniszterrel az élen, úgy fogalmazott a sportvezetés: a hőn óhajtott sporttörvényre még nem érettek meg a feltételek, nincsenek meg a... garanciái. Mit mond a tudós, sportpolitikus dr. Nádor László? - Azt, hogy az idő nekünk dolgozik, legkésőbb az év végére tető alá kell hoznunk a törvényt. A sportstruktúra: OTSH, MOB, szövetségek, egyesületek egymáshoz való viszonya, a mellé-, illetve alá-fölérendelések törvényi szabályozása elodázhatatlan. Miképpen a sport anyagi alapjairól rendelkező jogszabályok meghozatala is. Nem hagyhatjuk tovább a tulajdonviszonyokat sem rendezetlenül, csak ez ad esélyt a vállalkozásra a sportszerveknek. Törvénybe kellene iktatni a sportvagyon elidegeníthetetlenségét is, vagyis megakadályozni azt, hogy az átmeneti helyzet áldatlanságát kihasználva a sportpályák, gyakorlóterek, csarnokok más célra hasznosuljanak. Hogy a törvény mit jelenthet, arra egy példa a távolabbi múltból: az 1921-es testnevelési törvény előírta, hogy minden község, kis település köteles gyakorlóteret kijelölni, elkülöníteni. Ennek köszönhető, hogy mindenütt az országban van legalább egy futballpálya méretű sporttelep. BÁLINT GYÖRGY Tudósból lett sportpolitikus Évtizedek óta, egészen csak formális nyugdíjba vonulásáig, az egyik legismertebb - ha nem a legismertebb? -magyar sporttudósként ismertük meg dr. Nádori Lászlót. A TF egykori tanszékvezető egyetemi tanárának tankönyvein, szakkönyvein, publikációin edző- és testnevelő-generációk nőttek fel. A sportelméleti kérdések mellett a pszichológia felé fordult, mely területen is doktori címet szerzett. A rendszerváltás óta azonban inkább mint sportpolitikus - a parlament sportbizottságának vezetője - jelenik meg a közvélemény előtt. „Újabb 200 millió forint az ifjúsági és szabadidős sportra. Dr. Nádori László felszólalásainak hatására a honatyák csodát tettek" - a december 30-i lapok így aposztrofálták ténykedését. önálló tétel szerepel a költségvetésben, nyegesen jobb játékkal teremthetnék vagyis évi ötven millió a MOB számára meg. A sült galamb nem repül be a szóbiztosított támogatás. Megszavazták jukba. az olimpiai bajnokok mellett a felnőtt - Ön szerint mi lehet a kiút a futballvilágbajnokok nyugdíj-kiegészítését is. hoz hasonszőrű sportágaknál, amelyek-