Szemészet, 1866 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1866-07-22 / 7. szám
7-ik SZám. Vasárnap, julius 22-én. 1866. SZEMÉSZET. Melléklet az „Orvosi Hetilap“ 29-dik számához. Hirschler Ignácz tudortól. Tartalom: A látzavar, mint a szembetegségek egyik tünete. Az üvegtest bántalmai által okozott látzavar Folyt. — Koponyabeli csontszú, jobb oldali vüllszem, kétoldali mór, halál. — Chromhydrosis vagy Chromokriniának egy esete, Rothmund tartól. — Üvegtesthomályok bujasenyv következtében, Hutchinsontól. A látzavar, mint a szembetegségek egyik tünete. V. Az üvegtest bántalmai által okozott látzavar. (Folyt.) Egy igen lényeges tünetet, vagyis a tünetekben egy igen lényeges különbséget képez azon körülmény, hogy bírja-e a beteg magát a látzavart okozó homályt észrevenni és ennél fogva azt nekünk kijelölni vagy nem. Ezen körülmény pedig leginkább két tényezőtől függ, t. i. a homály terjedelme és elhelyezésétől. Ugyanis könnyen érthető, hogy akkor, midőn pl. vérzés folytán az egész vagy majdnem az egész üvegtest a kiömlött vér által meghomályosodott, a beteg sem a külvilágot, sem a szemében rejlő homályt látni nem képes, nem látván egyebet sűrű, szemét elborító ködnél. Ily szerencsétlenek nem ritkán azt hiszik, hogy szemek felületén van valami, mit ujjaikkal el akarnak távolítani, vagy az orvost kérik, hogy azt onnan vegye el. Későbben majd lesz módunk ezen többnyire villámgyorsasággal fellépő megvakulásokról bővebben szólni, itt csak azért említettük meg, hogy megmutassuk, miszerint ily terjedelmes homályok jelenlétekor, a betegeknek sem azok elhelyezésére, sem alakjára nézve nem lehet tudomásuk. A másik tényező, mely a homályok észrevehetőségére a beteg részérőldöntőbefolyással bír, azoknak az üvegtest felületes vagy mélyebb rétegeiben való elhelyezése, míg t. i. az üvegtest mellső rétegeiben csak igen elmosódott ködöt vagy felhőt képeznek , annál élesebben rajzolt árnyékot vetnek a reczegre, minél mélyebben, azaz minél közelebb a reczeghez foglalnak helyet, mert ezen elhelyezések folytán a mögöttük fekvő reczegtájtól megközelítőleg tökéletesen bírják a világosság sugarait távol tartani. Midőn tehát a beteg azt állítja, hogy a szem minden mozgásánál bizonyos irányban póklábat, legyet, virágot vagy más ilyfélét vesz észre, eleve meg lehetünk győződve, hogy a szemtükörrel ha nem is az állított alaknak teljesen megfelelő, de némiképen hasonló czafatot fogunk az üvegtest mélyebb rétegében fölfedezni. Némelykor a betegnek a homály alakjára vonatkozó leírása igazán meglepően szabatos, így példás múlt oktoberben egy 24 éves gazda azon panaszszal fordult hozzám, hogy 10 nap óta csillag alakú test röpdes jobb szeme előtt, mit különben csak a világosságban vesz észre, estefelé pedig nem. Midőn úgy vizsgáltam szemét, hogy az egy világos tárgyat nyugodtan rögzített, a sötét csillag a háttér külső felében, nem távol a rögzített tárgytól elég nyugodtan feküdt, midőn pedig a szemet máshová fordította, azonnal röpkedni kezdett. Nyugodt állapotban még olyannak is mondotta a homályt, mint ha az száras virághoz hasonlítana. Szemtükörrel igen könnyen lehetett egy jól körülírt, nem egészen szabadon mozgó, sötét szürkés, hosszúkás czafatot feltalálni, melynek alakját rajz nélkül nem tudnám hivebben leírni, mint ha azt mondom, hogy az úgynevezett szegfű bors (Gewürzwelke) alakjával bírt, melynek szára majdnem közvetlenül a látideg belső határa mellett mintegy rögzitve volt a reczeghez, míg teteje 2 rövid nyujtványnyal mellfelé az üvegtestbe nyúlt s kisebbszerü mozgásokat vitt véghez. A vérömlenynek, melynek a czafat nyilván köszönte eredetét, jeleit a nevezett helyen feltalálni már nem lehetett. A láterő különben a korlátolt homály mellett még mindig olyan volt, hogy a beteg ezen szemmel még a legfinomabb nyomtatást is kellő távolságra olvasni bírta. Ezen ezafat 5 hónap alatt lassankint felszívódott, alakjának fokonkénti átváltozását mind szemtükörrel, mind alanyi észlelés által követni lehetett; mártius közepén pedig minden nyoma eltűnt. Egy másik esetben, melyet most is folyton észlelek, egy 50 éves művelt nő bal szeme előtt formális kígyóalakot lát, mely neki hullámzó mozgásával nagy káprázást okoz. A szemtükörrel az üvegtest külső felében, még pedig a legmélyebb rétegében oly görbült fonalat lehet látni, mely legmellsőbb végével meglehetősen élénk mozgásban van s ostorhoz igen hasonlít. Minden szemorvos számos adatokkal járulhat e tárgy casuisticájához, mert számtalan alakban fordulnak elő ezen üvegtest-csafatok, s hogy ha az alanyi tünetet t. i. a beteg erre vonatkozó állítását nem minden egyes esetben erősíti meg a szemtükrözési lelet, az onnan van, hogy kivált szűk látánál nagy türelemre van némelykor szükségünk , míg a néha igen körzetileg elhelyezett fonalat vagy rögöcskét mozgás által a láta terébe hozhatjuk, hogy tehát nem ritkán sokáig kell lesnünk, míg a látzavar okával mintegy tényleg megismerkedhetünk. Ha a homály közel fekszik ugyan a reczeghez, de terjedelme nagyobb, alakja hártyaszerű, akkor a beteg ismét nem veheti észre annak alakját, mert a reczegnek oly nagy részét fedi, hogy — ha a világosság behatását a reczegre nagyobb mértékben akadályozza — csak mint a háttérnek bizonyos mekkoraságú hiánya jelenkezik, alig okozván egyéb benyomást annál, mit a megfelelő reczegrész saját megbetegedése fogna okozni ; ha pedig a hártyaszerű homály vékony, akkor csakis nagyobb-kisebb ködöt fog létrehozni a háttérben. Ezen hártyaszerű és mélyen elhelyezett üveghomályok ritkábban jönnek elő, s mondhatom még szemtükörrel is igen nehezen ismerhetők fel mint olyanok, vagyis különböztethetők meg bizonyos izzadmányos reczegbántalmaktól, mert mindkét kórnál a reczeg edényeit bizonyos terjedelemben egyaránt fedve látjuk, s csak igen szorgos ismételt vizsgálat által leszünk figyelmesek a színvonalra vonatkozó különbségekre, hogy t. i. a reczegláb esetében a