Szemészet, 1874 (11. évfolyam, 1-6. szám)
1874-02-22 / 1. szám
1. SZáml. Vasárnap , február 22-én. 1874. SZEMESZET. Melléklet az „Orvosi Hetilap” 8-dik számához. Szerkeszti Hirschler Ignácz tudor. Tartalom : Membrana pupillaris egy esete. Hirschler Ignácz tr.-tól. — A lázideg kereszteződéséről 1. Mandelstamm tr.-tól, IX. Michel tan.-tól. — A köthártyának amyloid elfajulása. Leber tan.-tól. — Az iridotomiáról Wecker tud.-tól. — A szivárványhártya-csoniitás élettani hatása. Exner tr.-tól. — A szivárványhártya részbeni visszahajlitása megkisérlett szivárványhártya-csonkitás alkalmával. Passauer tr.-tól. — A szem belsejében 416 rögös (trachometes) ujképletnek egy esete. Passauer tr.-tól. — A roncsoló porczhártyafekély oktanához. Stromeyer tr.-tól. — Atropin és physostigmia élettani hatása a látára Rossbach és Fröhlich-től. Membrana pupillaris perseverans egy esete. Hirschler Ignácz Jr.-tól. Közhártya-bántalmaknál nem igen szokásos a szem mélyebb részeit nyomozni, és így nem egyszer történt, hogy a kezelő orvos nem fedezvén fel a látszólagosan külső baj mélyebben fekvő okát, hiába alkalmazza sorban a különféle összehúzó szereket, melyek ily esetben, — feltéve hogy a szervnek nem ártanak — annak hasznára semmiképen nem lehetnek. Ismeretes dolog, hogy a fénytörési és alkalmazkodási rendellenességek igen gyakran köthártyahurutot idéznek elő, mely semmi lényegesben nem különbözik azon egyszerű köthártyalobtól(Conjunctivitis simplex),mely külső behatásoknak eredménye. Mindkettőben izgatottsági állapot van jelen, mely a köthártya felületes rétegeinek lazultságában, beívelésében, könyezéssel párosult nyakelválasztásban, és itt a bántalom tart, a köthártya porczrészének duzzadtságában és átlátszatlanságában nyilvánul. Gyakorlati főszabály azért, minden idült módon lefolyó közhártyahurutnál, mely nem a könyvezető készülék szűkülése által tételeztetek fel, az illető lézezőnyomozást megtenni, melynek eredménye többnyire az, hogy a rendelt pápaszem legott meggyógyítja a bajt, melyet hasztalanul igyekeztek szemvizekkel leküzdeni. Igen tanácsos azon kívül, hasonló esetekben mindig tüzetesen vizsgálni a háttért szemtükörrel, minthogy nem épen ritkán bizonyos idült elszórt érhártyabbgóczok a közönséges idült közhártyalob álarcza alatt folynak le, sokáig semmi működési zavar által nem árulván el magukat, ha csak a sárga folt tája szabad maradt a megbetegedéstől. Saját tapasztalásomból merített adatok nyomán szólok e tekintetben. (Különben kezdőknek annál inkább ajánlható az ily esetekbeni szemtükrözés, mivel csak nyeremény, ha számos ép szemháttér megszemlélése által annak az élettani szélességben előforduló sokféle különbségeivel megismerkedvén, azoknak a valódi kóros változásoktól való megkülönböztetési képességet elsajátítja magának.) Ha a következő eset nem is mint a mondottaknak bebizonyítására szolgáló fényes példa, úgy már mint ritka eset magában véve érdemes arra, hogy ezen gyakorlati czéloknak szánt lapokban közöltessék. A fennálló látóhártyának kisebbszerű példányai, úgymint egyes fonalak, melyek a szivárványhártya mellső felületétől indulva a láta területébe nyúlnak, vagy azt egészen áthidalják, nem épen fölötte ritkák, amennyiben minden elfoglalt szemorvosnak évenként alkalma van néhány ilyent látni; igen ritkának mondható azonban az összefüggő hártyamaradvány, mely az magzatéleti képletnek mintegy vázlatát mutatja a milyen a leírandó esetben volt. Ez az első hasonló, melyet élő egyénen észlelni alkalmam nyílt. S. M. 14 éves tanuló a reáliskolába jár, és rajzolással előszeretettel foglalkozik. Állítólag csak egy év óta szenved idült közhártyahurutban, mely végett szemorvos által hosszabb időn át kék gláiczkövel érintetett, de anélkül, hogy a kellemetlen könyezés, csipásodás, égő fájdalom stb. alább hagytak volna. A felsorolt tünetek engednek ugyan, sőt meg is szűnnek rövid időre, ha szemét kíméli, visszatérnek azonban, mihelyt szokott munkáját folytatja. Régi szokásom lévén, minden idült bajnál — még ha csupán a közhártya területén mutatkozik — mind a fénytörési és alkalmazkodási viszonyokat mind a szem hátterét szemtükörrel nyomozni, ezen esetben is úgy tettem. Az előbbire vonatkozó leletet későbbre hagyván, legyen itt mindenek előtt szó a meglepő tüneményekről, melyeket ferde világítással a lámpánál találtam Míg ablaknál a legjobb napi világosság mellett a láta táján épen nem mutatkozott semmi rendellenesség kivéve, hogy a jobbik kissé szűkebb a balnál, a sűrített lámpafény azonnal mutatta, hogy mindkét láta majdnem egész terjedelmében el van foglalva többé kevésbé átlátszatlan hártya által. A világos barna színű, lapos és sima képlet, mely a látaszél színvonalában fedvén, a látának nagyobb és pedig közép részét kitölti, jobb oldalt Háromszöghöz, baloldalt hosszúkás négyszöghöz közeledő kerekded alakot mutat, csipkés vagy inkább nem mélyen rovátkolt széllel közel a hátszélhez végződik, fekete köralakú tért hagyván maga és a látaszél között. A nevezett hártyás képlet, mely az első pillantásra a lencsetoknak szivárványhártyalob folytán hátra maradt festenyes rakodmányaira emlékeztet, szorosabb megszemlélésnél nagyon különbözik hasonló lábterményektől, nevezetesen nagy vékonysága és sima volta által, mely okozza, hogy oly benyomás támad, mintha a mellső tok felülete igen finom ecsettel festve lett volna hasonló az ismert miniature képekhez, melyeket a fstészek elefántcsonton előállítanak. Színe nem is fekete vagy sötétbarna mint a láb után fennálló festényrakodmányok lenni szoktak, hanem világos barna — hogy ne mondjam szőke — mint maga a szivárványhártya. Az egész lemez apró foltocskákból van összeállítva, melyek széleikkel szorosan érintkeznek egymással,miből musivikus rajz eredményeztetik. Sűrűségük vagy inkább színezetük mélysége itt ott különböző, ép úgy mint magában a szivárványhártyában, legkisebb a képlet középpontján, hol úgy látszik, mintha a képlet tökéletesen hiányoznék, illetőleg lisázott volna. Átható világítás mellett azonban meggyőződhetni, hogy egyátalában nem hiányzik, hanem hogy a képlet ezen helyen igen vékony, alig lestenyezett és azért nagyon áttetsző, de távolról sem oly nagy fokban mint a látószél mellett létező igazán szabad köralakú tér, melyen keresztül a háttér legcsekélyebb részleteit majdnem oly tisztán lehet látni mint akár egészséges szemben. Az említett sötét , azaz áttetsző középrész a bal szemben kerekded, míg a jobbikban inkább haránt irányban tojásdad alakú ; mindkettőben nem bir egészen egyenes körvonallal, mekkorasága mindkettőben körülbelöl 1 mm.-nyi A jobboldali lemez még az által is különbözik a baloldalitól, hogy amaz tovább terjed a láta belső széle fele, mint a többi irányokban, miből következik, hogy a körülvevő átlátszó látarész nem képez szabatos köralakot mint a bal szemé. A leírt lemezek mindegyik szemben négy szál által függnek