Szemészet, 1892 (29. évfolyam, 1-5. szám)
1892-02-28 / 1. szám
Melléklet az »Orvosi Hetilap«). szeriához. Budapest, 1892. évi február 28. 1. SZ. SZEMÉSZET. Szerkeszti SCHULEK VILMOS egyet. tanár. Sphincter plysis anterior, művi eljárás a szembogarat szűkítő izomnak a száruhártyából kiszabadítására. Schulek Vilmos dr., egyetemi ny. r. tanártól.1 I. A mélyen tisztelt Akadémia 2 1/2 év előtt levelező tagnak választani kegyeskedett. Nem idegen térre állított. A tudományos tőke forgatója, az egyetem, rokon a tőkét gyűjtővel, az akadémiával. A kitüntetést csak kötelesség elfogadásával hálálhatom meg. Ha ugyanis az eddig már erkölcsileg létező feladatot ezentúl nyílt törvényül ismerem el. Egy ideig tartó, de a többi mellett nagyon elfoglaló egyetemi tisztségre akadályozott akadémiai értekezés megtartásában. Kérem a következőt ilyenül elfogadni. II. A szembogár szűkítőnek kiszabadítása (sphincterolysis anterior) értekezésem tárgya. A műtétek eljárást olyan esetekre gondoltam ki, melyekben szaruhártyának hegesedésébe a szivárványhártya valamely oldali része benőtt, de a pupilla nem egészen működésen kívül helyezett. Fény- és árnyékváltozásnál a pupilla szabad része még alkalmazkodik, és épen ez által a lenőtt részhez vezető körizomszárak folytonos rángatásnak vannak kitéve. A kórállapot tehát nem épen leucoma, hanem mégis több mint macula corneae, azaz cicatrix, és ez is adhaerons Régóta ismert tény, hogy ilyenkor a megmaradt látás későbbi elveszésnek van kitéve. Előbb-utóbb másodlagos glaucoma és belőle még később fejlődő ectasiák, továbbá a cornea tiszta részében is a görbülésnek megromlása, néha genyes irido-chorioiditis útján a szemgolyó gyors összetöpörödése szoktak a gyászos következmények lenni. Az eredeti, első körfolyamat szarufekély, átlikadással, csarnokürüléssel és az irisnek a nyílásba fekvésével, sőt hólyagos kigyűrődésével. Néha a felsorolt következmények késő években indulnak meg, de néha már a frissen keletkezett szöveti áthelyezkedést nyomban követik (mint itt közlendő kereseteim 26-nál, Cseh Imre). Ekkor beavatkozni is gyorsan kell. A beavatkozás lényegileg megelőző természetű (praeventiv). A meginduló izgalom szabja meg az időt, mikor kelljen beavatkozni. A heg tágulása az időpont megválasztásában nem véglegesen irányadó, de számba veendő. Csakhogy megítélésében tévedni lehet. Mert lapos heg utóbb tágulhat, de még eleitől fogva is már dombosan fejlődve, közben lelapulva, újra tágulhat. A dombosan előtódult irisnek felszínes behegedését a tágult hegtől a kórképben megkülönböztetni nem lehet. E felett a hegtágulás és a tőle származó izgalom megfordítva is viszonyulhatnak, sőt teljesen kölcsönhatásúak lehetnek. Az izgalom forrása leginkább abban kereshető, hogy az iris egy része mozog, más része a hegben helyt áll. Az izgalom nyilvánulása azonban nem a lapszerű benövés helyén van, hanem átellenben, mert ott a körizom mozgása és rángatása a sugártestre és ettől további szövetekre (érhártya) terjed, csak ha már a feszülés (tensio) nőtt, ez viszont a heget tágítja, és ittenfelül is az irisen feszít, izgat. Hogy e bajoknak elejét vegyük, Graefe Albrecht egyik örökké dicsőséges felfedezésével, a lábellenes iris kimetszéssel kell közbelépnünk. Valamely helyen a szabad iris részben kell széles kimetszést (iridectomiát) végezni. Nem azért, hogy a beteg jobban lásson, hanem hogy látása el ne vesszen. A szemészek nagy tömege ma is a mondott eljárást tartja egyedül üdvözítőnek. És ha a szélig menő bőséges kiselvágással nyomban az eddigi látás valamennyire romlanék is, optikai okokból, azt a nagyobb nyereség, a teljes megvakulás elhárítása, okából elviselni kell. Egyébként az ilyen orvosló iridectomiát lehetőleg a szempillák mögötti részbe ejtenék, hogy optikailag kártalanná téve és eltakarva legyen. Figyelmes klinikus tudja, hogy az ilyen kishiány nagy áldozat, de még néha hatástalan. Azonkívül megszorulhatunk, ha a heg alakja és helye miatt a látás javítására is kellene irist kivágni, tehát optikai oldalnyitást készíteni. Ez keskeny és nem szélig menő legyen. Közvetítünk a kettős feladatban, ha a gyógyító széles iris kimetszés egy részét a szemrésbe juttatjuk. . * * Megvallom, hogy ezen agyállás mindig elégedetlen érzést keltett. Irist csonkítunk, a pupillát hátrányosan torzítjuk, de a baj gyökerét, a hegbe szilárdult körizomszárakat változatlanul meghagyjuk! És még csak biztos eredményünk sincsen. Itt-ott mások is hasonlót érezhették. Bízvást lehet állítani, hogy a javítás keresése mindig postulátum fog maradni, míg csak kifogástalan elbánást nem találunk. Tehát a hegbe nőtt kisdarabtól a mozgó kis részt kell függetlenné tennünk. Hátha még a fix résznek a heg hátuljából lehámozása is sikerülne ? azaz, egészben az iris a régi elhelyezését és teljességben mozgékonyságát visszanyerné ? Ennyire nincs lehetőség. A hegszövet legnagyobb része az iris odafekvő felületéről nőtt bele a heges gyűrűbe, mely a corneanyílás széléből fejlődött, és vele egyet képez, a likat kitölti. Innen az irist kihámozni csak hiányosan sikerülhet, s ez is nagyon mesterkedő eljárás kigondolását követelné. Ilyennél egyszerűbb elbánás még legalább megkísérelendő. Maradni kell a mozgó irisrész kiszabadításának esz- Iméjénél. Ezt a két irisszár mindegyikén végezendő, lehető kis terjedelmű, iridectomiával elérni vállalkozzunk-e ? talán szövetet ne is távolítsunk el, hanem csak harántul végigmetszink a körizomtól a sugárszélig? és ezt két helyen ismételve? talán egy fogásban?! Nagy tátongás volna az eredménye. És ezzel a heg szélén átjött fénynek rendellenesen diffus továbbjutása, tehát a látás romlása, volna a káros mellékhatás. Vagy mindenik szúrt, külön neki készített corneanyiláson át, tompa horogba fogjuk, és előhúzva megvagdaljuk? Ez a heg szélén nem sikerülhet, kevéskét előhúzni nem lehet, teljes lecsapás megint fénydiffuziót okozna, kicsi behasítás pedig más módon sokkal könnyebben teljesíthető. Iridectomiás lándzsával a heget aláásni,és az irist valamennyire kiszabadítani néha sikerül, kivált ha iridectomia ! Mint azt 11-dik sz. esetemben kísérlettem is. 1 Akadémiai székfoglaló 1892. januárius 18-dikán. 2 Rector magnificus. 3 Ilyen esetben hol költöznek be a genyelősdiek ? a staphylococcus, streptococcus stb. .