Szemészet, 1899 (36. évfolyam, 1-6. szám)
1899-01-29 / 1. szám
0 R V 0 SI HE rr IL A P — S Z E M É S Z E T9 1899. 1. sz. védésre azonban mást ajánlani nem tud, mint a sárga üvegeket, minőket Fienzal javaslatba hozott, vagy vöröseket. Reményihetem, hogy Krienes tanár jelen közléseim tartalmát megelégedéssel fogja venni, mert ime itt azt meg fogja találni, a mit elvi fejtegetései elsőrendű feladatként állítanak elénk. Tehát az derül ki, hogy kirívó szükségletet elégítenénk ki, ha sikerülne nemcsak a Frenzal-féle sárga szemüvegekkel, azaz kerülő úton, hanem egészen és egyenesen, az ibolyántúli fényt felrekeszteni, és e mellett a többi fényt a hullámlengések teljességében megtartani, vagy ezt is, de a maga összességében, többé-kevésbbé meggyengíteni. Az első esetben színtelen anaktinos, a másik esetben füstösszürke anaktinos pápaszemek birtokában volnánk. Mind a két fajtán azonkívül esetleges fénytöréses javításokra is megmaradhatna az alkalom. Már Widmark megadta az ujjmutatást, hogy miként lehet az ibolyántúli fényt kizárni, amidőn az állatkísérletekhez használt erős villamos fényt chininum bisulfuricumnak oldatán (melyet két óra üveg közzé zárt) keresztül vezette. Az alapgondolatot az anaktinos pápaszemek szerkesztésére tehát ő már megadta, csakhogy javaslatokat ennek kihasználására nem tett. Soréti 2 színképnézőt (Spectroskop) hozott javaslatba, mely színjátszó (fluorescáló) ocularral bír, melyben uranüveglap helyett két üveglemez között majd chinin, bisulf., majd aesculin van oldva és pedig 1—10 mm. vastag rétegben, a czélból, hogy a színképnek ultraibolyás részét láthatóvá tegye és vizsgálhassa. Itt tehát már kamara van előttünk, melyben folyadék optikai czélra szolgál, habár nem épen a szem megvédése okából. A Vogel-Kurtz-féle eljárás szerint a színes nyomáshoz fényképezés segítségével háromféle színes folyós fényszűrőt, és pedig vöröset, kéket és sárgát, akként használnak, hogy üvegkamarákat (melyeket gondosan kell kidolgozni és ezért drágák) egyenként a színes folyadékkal megtöltenek, velük a színes tárgy képét külön háromszor leveszik, a három lemezről zinkotypiát készítenek, mindegyiket a hozzá való színnel bekenik és azután pontosan egymás fölé a cartonra lenyomják, miáltal mindegyik helye a képnek a maga színében, a vegyes színű is vegyes színben megjelenik. Színes üvegekkel ezt csak hiányosan lehet tenni. íme, itt is találunk példát a kamarás pápaszemekre. Folyadékkal töltött kamarákat tehát már egyéb czélra is mint épen szemvédésre, de mégis mint optikai segédeszközt, vesznek használatba. Mielőtt kamarák használatára magunkat ráadnék, természetesen tisztába kell hozni, hogy ásványos anyag nem találkozik-e, mely magában vagy üveganyaggal vegyest mint szilárd pápaszem használható, úgy, hogy azért az ibolyatúli sugarakat mégis a szem elől leszűrje. Sok keresés és utánnézés daczára az irodalomból ilyen anyag felől tudomás nem volt szerezhető. Számos kísérlet színképfelvétellel, többek közt a gyógyszerkönyvnek minden idevágó anyagával, szintén csak tagadó eredményt adott. Ha mégis színtelen anyag léteznék, mely szervetlen természetű, de az ultraibolyát a Fraunhofer - vonalnál élesen elvágja, akkor mégis anaktinos színtelen pápaszem egészen szilárd alakban lehető lenne, ha az az anyag ugyan üvegbe beolvasztható, vagy vele vegyileg egyesíthető, vagy önmagában is egyenesen köszörülhető.5 * így szerves anyagokra, azaz szénvegyületekre szorulunk. Köztük számos van, mely az ultraibolyát jól elnyeli. Physikalis állandósága a legtöbbnek azonban kérdéses és az itt fenforgó czélra csakis oldatban értékesíthetők. Üveganyaggal egyesítés egészen ki van zárva, mert 800—1500 °-ra hevítésben nem állanak meg. Tehát csak folyós vagy oldott szerves anyagokkal megtöltött kamarás szemüvegek lehetősége marad fenn és ez is csak olyan anyagokkal, amelyek állandó természetűek. Az utóbbi körülmény a vizsgálatot és a választást lényegesen nehezíti. A 200-at meghaladó anyagokon tett vizsgálatokról a a jelentést részletesen kell megtennem, hogy az olvasó önálló véleményt alkothasson magának arról, amit ezen, a szem védése ügyében úgy látszik oly nyomatékos kérdésben körülbelül elérni lehet. A fény elnyeléséről, viszonyban a színkép részeihez, már sok anyagot vizsgáltak és közléseket a természettani és vegytani folyóiratokban bőségesen tettek. Összefoglaló egységes előadás, a felmerülő kérdések közel kimeríthetetlen sokasága mellett, azonban még nem található. Különösen a színkép vonalához való viszonyt részletesen tanulmányozni eddig még senkinek sem keltette fel a figyelmét. Ha tehát anyagokat ezen tulajdonság révén akarunk találni, erre ez idő szerint még minden szorosabb tudományos támasztópontnak hiányában vagyunk. Önkéntelenül fog azonban figyelmünk a színtelen és mégis színjátszó (fluorescáló) anyagokra fordulni, mert ezek olyanok, hogy ibolyántúli fényt színesbe változtatnak el és magukból visszavetnek, míg a színképnek színes részében mit sem változtatnak, úgy hogy a hátul kijövő fény színtelen. Az ide tartozó anyagoknak , melyeknél minden ingerképes fénysugár (erregungsfähiger Lichtstrahl) a fluorescentia spectrumának csak azon sugarait hozza létre, melyek kisebb vagy legfeljebb ugyanolyan törékenységgel bírnak, mint ő maga felsorolását megtalálni lehet: Noack, Verzeichniss fluoreschender Substanzen.2 Az itt foglalt IV. és V. csoportból (kék és ibolya színben játszó anyagok) a kereskedésben kaphatók megvizsgálásba vétettek. Ezek az anyagok, melyeknek legtöbbjét már Hagenbach megvizsgálta, a Stokes szabályát követik. Csak színképük törékenyebb végén mutatnak egyoldalasan fényelnyelést. Ezért sárgák, barnák vagy színtelenek , és pedig színtelenek, hacsak a legvégső fényszegény ibolyarészt vagy csak az ultraibolyát nyelik el. Színjátékos spectrumjuk egyenlőtlen színű, a színárnyalat apránkénti változásával és a fluorescentia spectruma egyenletes színűvé csak azon helytől kezdve lesz, amelyen a fluorescensfény színképe végződik. Hagenbach Edének a fluorescentiáról szóló vizsgálataira a figyelem fel lévén keltve, vizsgálati eredményeit ábra alakjába rajzoltam, az elnyelésre vonatkozólag megítéltem és a tárgyamba vágót értékesítettem. H. a nap színképét üvegből való tartónak elülső oldalára vetette; a tartóban a fluoreskáló folyadék volt, melynek felületén egy bágyadtra köszörült lemez a fluorescens fényt a színképnek Fraunhofer-vonalaihoz viszonyulásában szemlélni engedte; a tartó mögött ernyő állott, mely a folyadékból kijövő maradékos színképet mutatta, így ki lehetett deríteni, hogy a színképnek melyik része szolgáltat színjátékfényt, és hogy ezen folyamat után mi marad még meg a fényből a spectrumban, illetőleg hogy belőle mi fogyott el az elnyelés és a színjátékfénynek keltése révén. Hagenbach 40 anyagról közöl vizsgálati eredményeket. A fáradságosan kitudott bonyodalmas tények rajzban csak megközelítőleg tüntethetők ugyan fel, de ám álljon itt a táblázat (Lábra), melyet áttekintés nyerésére készítettem (achlorophyllról és platincyan fémekről szóló adatokat nem foghattam bele, mert ezeket csak domborművesen lehetne feltüntetni). Minden számnál két harántvonal látható: a szakgatott felső 1 Beitr. z. Opht. 1891, a 487. lapon. 2 Poggendorf: Annalen d. Physik u. Chemie. Jubelband 1874, 407. 1.3 Ilyeneket Kriiss Hamburgban árusít és így úgy látszik, hogy használtatnak. 4 Lásd: H. W. Vogel: Handb. d. Photogr. Berlin 1894, IV. 230. és a kör. 1. Többek között ebben is bizonyíték található arra, hogy az ásványos anyagok nem éles határával a színképnek absorbeálnak, miről még szó lesz. 5 A folypát pl. nem volna alkalmas, már azért sem, mert lágy és elkarczolódnék, hacsak üvegköpenyeget nem kapna. 1 A Lömmel által a fluorescáló anyagokról felállított három osztályból ezek a másodikba tartoznak, míg az ő első és harmadik osztálya itt tekintetbe nem jön. Lásd : Sitzungsber. d. med. phys. Sor. in Erlangen 1877 ; Pogg. Ann. 1872. 143. k.; Pouillet-Müller Physik, II. Optik (Summer-tel) 335- 367, 9. kiadás 1895. 2 Marburg, 1887. 8 Pogg. Ann. 141., 146. k. és jubil. k. (1871, 1872, 1874).