Szentesi Napló, 1939. január (21. évfolyam, 1-25. szám)
1939-01-01 / 1. szám
■ ügyészség- SZEGED XXI ÉVFOLYAM 1 SZÁM. SZENTESI NAPI FÜGGETLEN POLITIKAI,GAZDASÁGI, KERESKEDELMI ÉS IPARI NAPILAP SZENTES, 1939. Felelős szerkesztő: VÁRADY GÁBOR VASÁRNAP, JANUÁR 1 ARA 16 FILLÉR Újévi gondolatok Irta: gróf KÁROLYI IMRE Keresztény ember Krisztus születésének ünnepe után visszapillantást vet az elmult, esztendőre. Emlékébe idézi saját életének és a családi körnek eseményeit, megfontolja a közérdekű dolgokat és pillantását ezeknek alapján az újévre veti, a tanulságok leszűrésével esetleg jogos aggályokat táplál magában a jövőt illetőleg, vagy pedig reményt merít a viszonyok jövendő kialakulása tekintetében. Az 1938-as esztendőnek kiemelkedő eseménye volt a Felvidék magyarlakta részének viszszacsatolása. Ezért köszönettel és hálával tartozunk elsősorban Németországnak és páratlan energiájú vezérének, kancellárjának, akinek a csehországi szudétanémet vidékre vonatkozó hajthatatlan állásfoglalása nélkül a magyar Felvidék visszacsatolásának kérdése továbbra is csak az akadémikus pártolások ingoványában tespedt volna a megvalósulás reménye nélkül. Ugyancsak köszönettel és hálával tartozik a magyar nép Olaszország kiváló miniszterelnökének, akinek hathatós közbenjárása tette lehetővé a müncheni egyezményt s ennek keretén a magyar Felvidéknek a csonka országhoz való csatolását, békés úton és módon, vérontás, háború nélkül, amely ismét az emberek millióinak életébe került volna és Európa civilizációját végveszélybe sodorta volna az orosz bolsevizmus forró óhajtásának megfelelően. Korunknak kortársai közül toronymagasságban kiemelkedő e két államférfiúnak, Hitler Adolfnak és Mussolini Benitonak eléggé nem hangsúlyozható örök hálával tartozunk és azok, akik akár nyíltan, akár sunyin, alattomos módon, burkoltan támadják őket, a hazaárulással egyenlő hitványságról tesznek tanúságot. Belpolitikai téren a jobboldali magyar társadalom jóindulatú támogató álláspontot foglalt el Darányi Kálmán utódjával, Imrédy Bélával szemben, akinek éles elméje, nagy tehetsége és tudása, erős akarata, nemzeti és szociális felfogása bizalomra jogosította fel népközösségünk magyar részét. Ez a bizalom kormányelnöki működése iránt jelentékenyen megerősödött a közelmúlt hetekben történtek óta, amikor bekövetkezett a kormányzópártból azoknak kiválása, akik egyrészt sohasem voltak egy jobboldali világnézeti pártba valók, hanem zsidó plutokraták, azok uszályhordozói, vagy velük hasonló felfogásnak, valamint másrészt azok, akik sértett egyéni hiúságukat és öntelt érvényesülési viszketegségüket elébe helyezik a tárgyilagosságnak és a jobboldali irányelvek megvalósulásának. Várakozással van eltelve a magyar népközösség a beterjesztendő két legfontosabb törvényjavaslatot illetően, mert a zsidókérdés végleges rendezése és a magyar földbirtok elosztásának szociálisabb, a magyar nemzet gerincét és alapját jelentő parasztság érdekeinek jobban megfelelő megoldásától függ elsősorban az Imrédy-kormány sikere. Emellett a bizalom és reménye mellett az ország keresztény, nemzeti és szociális felfogású többségének túlnyomó része sajnálatosan aggodalommal látja azt a széjjelhúzást, egyenetlenséget, amivel a lényegében azonos, vagy legalább is igen hasonló felfogású jobboldali világnézetűek között még mindig napirenden van. Ennek a széjjelhúzásnak kiküszöbölésére úgyszólván semmi sem történik. Az ilyen marakodás népünknek állandó átka, amelyből csak az idejétmúlta úgynevezett liberális elemek (értsd alatta a saját egyéni érdekeiket mindenben és mindig a népközösség érdeke fölé helyezőket) húznak hasznot, valamint a destrukciónak nyílt vagy burkolt előmozdítói. A nemzeti magyar társadalom minden becsületes tagját ma már áthatja a jobboldaliságnak az ezméje és szelleme. Az elmúlt esztendő eseményei azt bizonyítják, hogy igenis van ebben az országban egy megingathatatlan jobboldali közfelfogás, amely magával ragadja azokat is, akik a jobboldaliságot szóval kifejezni nem tudják. Ebben az áramlatban már nem a személyek számítanak, már nem egyénekről van szó, hanem az egész közösségről. A közelmúlt tapasztalatai alapján szomorúan látjuk, hogy ezzel a közvéleménnyel nem számolnak eléggé és nem ügyelnek arra, hogy annak dinamizmusát és érzékenységét meg ne sértsék. Társadalmunk önzetlen, de sokszor talán meggondolatlan jobboldali egyéni ténykedéseit, amelyek azonban a jobboldali közvélemény kialakításával szorosan összefüggenek, túl szigorúan bírálják meg és ítélik el. Ezeket a jelenségeket, ezt a látszatot pedig feltétlenül el kell kerülnünk! Hisszük és reméljük, hogy az új esztendő születésének ünnepi hangulatában mód és alkalom nyílik az esetleg elkövetett hibák kiküszöbölésére és közülünk senki, sem a küzdő férfiak, sem a szeretteikért aggódó családok nem lépnek meghasonlott lélekkel 1939 útjára, amelynek hatalmasan felfelé kell ívelnie, a jobboldali nemzeti újjászületés célja felé. Ne üljetek fel a rób.herterjesztőknek! Imrédy miniszterelnök nagy beszéde a zsidó szabotázsról, a földreformról és a gazdasági helyzetről Vitéz Imrédy Béla miniszterelnök pénteki programmbeszédében, amelyet az ózdi választókerületben mondott el, felölelte a magyar élet legaktuálisabb problémáit. A külpolitikáról szólva, hangoztatta, hogy Magyarország a bornini római tengelyre támaszkodik és ne féltse senki a magyar függetlenséget a tengelyhatalmak barátságától. A továbbiak során elítélte a zsidó sajtó destruktív kritikáját, felsorolta azokat a nagyjelentőségű gazdaságpolitikai intézkedéseket, amelyeket a falu érdekeiben hoz a kormány. Szólott az adókezelés reformjáról, a családvédelmi kedvezmények kiterjesztéséről, majd az új földreformról a következőket mondotta: — Megfelelő gazdasági helyzetnek a megteremtését nem tudjuk másképpen elképzelni, hogy ha a birtokviszonyok terén a reformok útjára lépünk. A nalgly latifundiumok kora lejárt. De az áttérést a nagybirtokrendszerről a kisbirtok, a minél több kisbirtok rendszerére fokozatosan kell végrehajtanunk. Ez is azok közé a reformok közé tartozik, amit csak rendben, lehet végrehajtani, mert rend nélkül is semmiféle igazi reform nem valósítható meg. Az a javaslat, amelyet a földművelésügyi miniszter a közeli Hapcikban benyújt, megnyitja a lehetőségét annak, hogy sok-sok ezernyi kisgazda juthasson földhöz, kishaszonbérletekhez, s esetleg tulajdoni juttatásoknak alakjában is. A kishaszonbérletek oly módon lesznek megszerkesztve, hogy az a gazda, aki kishaszonbérletet kap s az esztendők során jólgazdálkodik, rendesen fizeti a bért, megtarthassa tulajdonában a földet, természetesen az illő ellenérték lefizetésével, amire a megfelelő feltételeket meg fogjuk neki adni. A kormány számlaira ez a javaslat előírná a kötelezettséget, hogy az eddiginél sokkal erősebb és gyorsabb ütemben folytassa földibirtokpolitikát, amely a kisegzisztens megteremtését célozza és azt, hogy évente legalább százezer hold földet juttasson így a nagyobb kezekből a kisebb kezekbe. Ez a minimum. Természetesen minden igyekezetünk azon lesz, hogy mihelyt a megfelelő szervezetet erre megteremtjük, még jobban meggyorsítsuk az ütemet. A zsidókérdés taglalására tért ezután át vitéz Imrédy miniszterelnök. Feszült figyelem közepette így folytatta beszédét: — Vannak, akik nem mindig tárgyilagosan ítélik meg a helyzetet, akiknek talán érdekében is áll, hogy rossz hírét költsék a magyar gazdasági helyzetnek, mert talán ezen a réven remélnek menekülni bizonyos rendszabályoktól. — Ne higgjetek ezeknek — emelte fel szavát a miniszterelnök. — A magyar gazdasági helyzet erős, szilárdan van megalapozva, hála Istennek. A Felvidék visszaszerzése, igen jelentős hadseregnek hónapokn keresztül való fegyverbentartása természetesen sok költséggel járt és mégis, a magyar államháztartás bírta ezeket a terheket, mert megfelelő tartalékkal rendelkezett és rendelkezik ma is. — Bírjuk a külkereskedelmi politikában! esetleg jelentkező kisebb zavarokat és visszaeséseket. Hiszen olyan zivataros helyzetben, mint amilyen a mai, a nemzetközi árú csere, a külkereskedelem is bizony fennakadozhatik, rendes piacok elzárkóznak s másokat kell keresni, úgy hogy a nemzetnek a pénzügyi helyzete nemcsak