Széphalom 18. (2008)
HISTÓRIA ÉS HAGYOMÁNY - Barsi Ernő: A Pataki Kollégium szerepe a néprajzi gyűjtőmunkában
BARSI ERNŐ: A Pataki Kollégium szerepe a néprajzi gyűjtőmunkában Abban az időben élt ám a népdal a pataki diákok ajkán! A diákok többsége faluról került a kollégiumba, s hozta otthonról a sok szép magyar népdalt. Fáy András leírásaiból tudjuk, hogy tanítás után a diákok kivonultak a Berekbe, s ott egy szál fuvola mellett énekelték kedves dalaikat. S nem egye közülük Goudimel módjára harmóniás énekre is tettek, így váltak öntudatlanul is népdalaink első lejegyzőivé. A népdal, a népi kultúra iránti érdeklődés továbbra is megtalálható a pataki kollégium diákjaiban. Az életbe kikerülve pedig nem egy közülük tovább folytatta a népdalok, népi hagyományok lejegyzését, gyűjtését. A népdaloknak a pataki kollégium nevelte legrégibb feljegyzői közül négy nagy nevet külön is ki kell emelnünk: Csokonai Vitéz Mihály, Egressy Benjámin, Tompa Mihály és Erdélyi János nevét. Csokonai Vitéz Mihály (1773-1805) mikor Kövy professzortól kapott szép bizonyítványával a zsebében elhagyja Patakot, és rövid debreceni látogatás után Pesten próbálkozik irodalmi érvényesüléssel, ennek kudarca után 1797 augusztusában Bicskére megy, ahol verseinek javítgatása mellett népdalgyűjtő munkába kezd. Már 1797. november 8-án azt íra Bicskéről Koháry Ferencnek, hogy van már saját népdalgyűjteménye: „Régibb és újabb magyar népbéli dalok (Volkslieder), melyeket más csinos nemzeteknek példájára imitt amott kézírásokból és hallomásból összeszedvén, az elveszéstől megmenteni kívánt Csokonai Vitéz Mihály. Van már ilyen nóta mintegy háromszáz." Később kelt levelében már 450-ről ír. Nagyon lényeges, nemcsak feljegyzett dalokat másolgat, hanem „hallomásból” is jegyez le népdalokat. Pótolhatatlan veszteség, hogy ez a gyűjtemény elveszett. Örvendetes azonban, hogy megmaradt egy másik gyűjteménye, a dunántúli tájszavak feljegyzései. Csokonai nemcsak népdalokat és tájszavakat gyűjtött Dunántúlon, hanem néprajzi vonatkozású adatokat is. Ezeket beépítette költészetébe, alapos néprajzi hitelességű jegyzeteibe. Mint tanár is lelkes propagálója a népdalgyűjtés ügyének. Tanári pályafutásának rövid ideje alatt Csurgón tanítványait arra biztatja, hogy gyűjtsék a népdalokat. Sőt, ha valamit csak töredékesen tud lejegyezni, tanítványait kéri a hiányzó részek felderítésére. Azok komolyan is veszik tanáruk biztatását, így kerül gyűjteményébe egyik volt tanítványa, Szabó Mihály leveléből az ,Amott kerekedik egy fekete felhő...” csodálatosan szép szövege. A Magyar Tudományos Akadémia könyvtárának kézirattárában őrzik ezt a levelet. Flegy Csokonai nemcsak véletlenül tévedt a néphagyományok gyűjtésére, hanem tudatos munka, sőt szívügye volt a gyűjtés, ezt a tanítványi levél éppúgy bizonyítja, mint közismert szavai: „Magyarjaim! Literátorok! ne csak a külföldi írókat olvassátok, hanem keressétek fel a rabotázó együgyű magyart az ő erdeiben és az ő Scytha pusztáiban... hallgassátok figyelemmel a danoló falusi leányt és a jámbor puttonost; akkor találtok rá Árpád szerencsi táborára, akkor lelitek fel a nemzetnek ama mohos, de annál tiszteletesebb maradványit, a melyeket az olvasott és utazott uracskáiknak társaságában haszontalan keresnétek. ” Egressy Benjamin (1814-1851), a Szózat zeneszerzője, a 19. századi magyar népies műdalnak kiemelkedő, máig népszerű alakja. Azonban kevesen tudják, hogy pataki diák, kórustag és népdalgyűjtő volt. Mert a dalszerzés mellett népdalgyűjtéssel is foglalkozott. A Regélő Pesti Divatlap 1843. március 2-án (II. évf. 18. sz.) ezt írja: ..(Egressy Benjamin és Szer- Csokonai Vitéz Mihály összes versei. Bp., 1956. II. 553.