Széphalom 22. (2012)

MESTEREK ÉS MŰVEK - Barsi Ernő: Petőfi gyűjtötte népdalok változatai a borsodi tájon

SZÉPHALOM 22. • A Kazinczy Ferenc Társaság évkönyve 2012. 243 dalra fakadtak. S olvasva a Kisfaludy Társaság gyűjtési felhívását, le is jegyezte azokat, mert úgy érezte, hogy neki sem szabad kimaradnia a népdalgyűjtés fontos mozgalmából. Petőfi kicsi kora óta sok benyomást kapott a néptől. Félegyházán Fazekas Gergely bá­csi fűzfasípot farag neki. Bizonyára „sípkészítő”-t is énekel hozzá. Töri Józsi bácsi maga mellé veszi a szekéren az ülésdeszkára. H­allgatja a szomszéd nénik beszédjét, akik egy-egy almát is nyomnak a markába. Labdázik a gyerekekkel. Beáll a karéjba énekes játékot ját­szani. Igaz, mikor a többiek gúnyosan néznek rá a nem szép hangja miatt, megsértődik. Ettől kezdve jó ideig nem énekel. Csak a sárszentlőrinci boldog ifjú évek csalják elő ismét daloló kedvét. Unokatestvére, pápai diák- és lakótársa, Orlai Petrich Soma beszélte el egyik dalolással járó utazásukat. A katonaság embertelen szenvedéseit, s a pápai diákságot is megízlelt ifjú költő szüleitől Dunavecséről Orlaival együtt Pestre utazik emberek által vontatott dereglyén. Utaznak még rajta zöldséget szállító kofák, pesti szolgálatba igyekvő cselédlányok. Utazás közben éjszakai pihenőt is tartanak, és a kimerült vontatók tüzet raknak a parton. A Pápán még oly összeférhetetlen, gőgös diák egy-kettőre közébük ve­gyül. S mikor a szolgálólányok dalolni kezdenek, velük együtt fújja a nótát. Orlai azt is megjegyzi, hogy Petőfi egy nótázó parasztlányt megtanított a maga első népdalaira. A lány azokat is énekelni kezdte a maga ismert dallamaival. Lám, Petőfi így tanult a daloló falusiaktól népdalokat, s így vált több Petőfi-vers is népdallá. A bográcstűz melletti dalok­tól kezdve azt a merészséget követi el, hogy úgy ír, mintha egy lenne a népből. Azonosul a néppel, s azt emeli költészetének csodálatos eszközeivel a legmagasabbra. Részletesen ír ró­la Illyés Gyula: „Lelke a népbe fészkelte be magát. Merészsége az volt, hogy tudta: azt a ré­teget akkor sem kell elhagynia, ha a legmagasabbra akar emelkedni.”­ Nem véletlen, hogy ott találjuk első népdalgyűjtőink között. Népdallejegyzései megtalálhatók a Magyar Tudo­mányos Akadémia Kézirattárában. Ezekről másoltam le a következő népdalszövegeket. Népdalok I. Nem bánom, hogy parasztnak születtem, Csak azért, hogy zsíros gulyás lettem, Úgy jóllakom fordított kásával, Mint a goróf rosszparádéjával. Ha látom a förgeteg idejét, Lehajtom a kalapomnak szélét. Kifordítom a subámat szőrre, Úgy állok ki a záporesőre. Ha megúnom magam a pusztába, Lóra kapok, megyek a csárdába. Szépen szólok a csaplárosnénak, Hogy hozzon bort jó borivójának. Az én lovam száz forintos fakó, Röpül, csak úgy szikrázik a patkó. Mint én, az is igaz magyar fajta, Nyálat is elkorbácsolok rajta. " Illyés Gyula­. Petőfi, Szépirodalmi Kiadó, Bp., 1972. 19-24., 65-67.

Next