Széphalom 25. (2015)
KAZINCZY ÉS KORA - Kovács Ida: Csokonai regmeci látogatásának narratívái
56 KOVÁCS IDA: Csokonai regmeci látogatásának narratívái taglalása helyett csakhamar itt is, ahogyan a Pályám emlékezete II. variánsában, egy reflektálatlan Csokonai-kép felvázolásába torkollnak: „De Csokonay az 1796- diki Diétán nagyon nem jófényben mutatá magát. Megjelent ott, nem mint Pindár a ’ Görögök’ játékain, hanem mint nem fejér arczú hegedűseink, kiknek kedves a’ mit úgy nyernek. Nekem balul vevék csudálóji hogy ítéletemet Diétái Muzája ’s egyéb dolgozásai filói, mellyeket neveken nevezni is kín, kimondottam, de arról nem tehetek. A’ ki azokat nem nézi mázolásoknak, szennyeknek, sőt fertelmeknek, vegye elő Gerson du Malheureux férfi Crimen Raptusát is és még azt is, a’ mi nem ezek’ számába tartozik, s vádoljon, ha mer. Vannak irigylést, csudálást érdemlő darabjai is, mellyeket én a’ Szemere Muzáriona [IV.] [1829/21.] Két [58-74.] lap némelly törlésekkel kiadtam, s azokat senki inkább mint én nem tisztelheti. Azok örök díszei Literaturánknak. De az az édeskés Földiekkel játszó nem áll ezek közt. [...] Nagy része a’ Csokonay’ vétkének csak annyiban övé, hogy mindent oda a ’ mit tőle kívántak, s mingy árt adá, mihelyt kivárták; s talán még inkább az hogy tovább nem élt, s vétkeit meg nem igazíthatá, igazíthatatlan darabjait el nem égetheté. Márton József és Domby Márton Urak kiadák valamit megkaphatának halála után és a ’ mi nyomtatás alá mehetett, s haszna az olyannak is van. Az van hátra, hogy valaki szedje ki a’ jót, tisztongassa meg vétkeitől, s adja olly Gyűjteményben, melly ha talán igen kicsiny lesz is, a’ lelkes és képzelhetetlen könnyűséggel dolgozó ifjú férfi’nevét örökfényben tartsa meg. ” A látogatás apropóján felvázolt Csokonai-portré a Pierre Nora-i gondolat értelmében „az emlékezés rendje ugyan adott, ám enyém az emlékezés és én vagyok aki emlékezik" — legalább annyira jellemzi létrehozóját, mint a bemutatott Csokonait. A Pályám emlékezete narrátorának e szövegrészlete nem méltatás vagy objektivitásra törő pályakép, esetleg dicső emlék állítása az utókor számára, inkább kritika és a kazinczyánus elvek kinyilatkoztatása a debreceni költő életműve kapcsán. A leírás, miután később született, mint a fentiekben tárgyalt variáns, kiadásra szánt változatnak tekinthető.52 Életszerűnek látszik, hogy Kazinczy, mielőtt e Csokonai-vázlatát papírra vetette, keze ügyében tartotta 1827-ben született, majd 1829-ben a Muzárionban közzétett saját Csokonai-kritikáját, valamint újból átfutotta Kölcsey 1817-ben megjelentett nagy port felvert Csokonai-recenzióját is. A Muzárionbeli cikk több helyen is hivatkozik ugyanis Kölcsey kritikájára: „Kölcsey nagy belátással [...] rajzolá Csokonaynak poétái tulajdonit”, másutt: „ Valóban Kölcseynek igaza van [...] hogy a’ Csokonay’ tévedé 48 Gerson du Malheureux. Csokonai 1795-ben született vígjátéka, amelyet 1843-ig nem adtak ki, mégis kéziratos másolatai ismertté tették a kortársak előtt. A művet ugyanilyen lekicsinylő értelemben említi Kölcsey is Csokonai-recenziójában. Vö. Kölcsey Ferenc: Csokonai Vitéz Mihály’ munkájinak kritikai megítéltetések. Kölcsey 2003.44. 49 Crimen raptus: Kazinczy itt Csokonainak A ’ Tolvaj Isten, vagy Az a Crimen Raptus című pajzán művére utal, amelyet Bürger Die Prinzessin Europa (Európa hercegnő) című paródiájából fordított (s bár nyomtatásban csak 1843 után jelent meg, kéziratban sokszorosították), amelyet Kölcsey épp ily kevéssé becsülve, „fejcsóválva” Európa elrablásaként említ Csokonai-recenziójában. Vö. Kölcsey 2003. 46. 50 Kazinczy 2009.667-668. 51 Pierre Nora gondolatát idézi: Gyáni Gábor: Emlékezés, emlékezet és a történelem elbeszélése. Bp. Napvilág Kiadó, 2000. 84. 52 A Pályám emlékezetéből az író életében alig néhány részlet (az eseményeket csupán 1794-ig követő időszak) jelent meg a Vörösmarty által szerkesztett Tudományos Gyűjteményben, 1828-ban. Vö. Kazinczy 2009. 1314.