Petőfi Sándor összes költeményei 1. (Budapest, 1953)
1844 - Batthyányi és Károlyi grófnék
— Láttátok-e a két tündérvirágot, Borús hazánknak két sarkcsillagát? Evezhetsz bátran, nemzetem hajója, Nem veszthet az célt, aki ilyet lát. Én láttam, láttam ! . . . megmutatta őket Szent vágyaimnak a szövetnekfény ; Hanem mi volt e fény a lánghoz képest, Mely ekkor égett keblem belsején! Ott álltak ők, mint égi jelenések. Szokatlan köztünk ilyen látomány . . . Hahogy sokáig néztem volna őket, Szemfényemet vesztettem volna tán. S hallottam édes ajkaik zenéjét, Hallottam őket halkan mondani, Mit tetteik rég fennszóval beszélnek, Hogy ők a honnak hű leányai. Miért nem voltam a lég ajkaiknál? Hogy vittem volna szét e hangokat, Mint napvilágot, mindenegy magyarhoz, Kit és környéket honfibú miatt. Ragyogjatok ti ébredő hazámban Hajnalsugárral, testvércsillagok ! Sugáritokra, Memnon szobraképen, A nemzetáldás zengedezni fog. Pest, 1844, november 15 után 15 Petőfi I. 8 225