Petőfi Sándor összes prózai művei és levelezése (Budapest, 1960)
LEVELEK PETŐFI SÁNDORHOZ - 1849 - Petőfi István levele Petőfi Sándorhoz (II)
PETŐFI ISTVÁN LEVELE PETŐFI SÁNDORHOZ II Nyitra június 26-ka 849. Édes Bátyám s szeretett Juliska ! Mindeddig olly helyeken voltunk, hogy legjobb akaratom mellet sem írhattam levelet, most pedig különös szükségeim bevásárlása végett jöttem be Nyitrára, s itt el nem mulaszthatom, hogy egy két sort ne írjak. Tegnap nem tudom melly számú Közlönyben olvastam Ornagyságodroli s illetőleg katonaságodroli örökös lemondási nyilatkozatodat. . . csak látom hogy gonosz a világ, nints már mivel s mijen ragodnija, hát csak téged vesz elő .. . hogyan hadd veszekedjenek meg mint a kutyák a sok gonosz nyelvek . . . Én lelkemből megválva nem illetődtem meg legkevésbé sem, sőt igen örültem rajta , mert hidd el édes Bátyám ezer meg ezerszer jutottál eszébe, mindanyiszor valami keserűség fogta el szivemet, ha reád gondoltam . .. Te feleséges ember vagy, van egy nőd, életednek legdrágább kintse, van fiad, életed egyetlen öröme, s te ezeket is áldozatul akartad szentelni hazádnak, kész lettél volna ezektől megválni, s örömmel meghalni a szabadságért, melly egyetlen cél hová igyekszik lelked s képzeleted, e hont szabadnak s boldognak látni... De mért ezt tenned édes Bátyám ! nem hányhat neked senki semmit szemedre, ha talál, s hű maradsz a végső pillanatig hazádhoz, hol születél s hol a kedvesek a szülők csontjai porladoznak — s hol egykor számodra is békés nyughelet lelendesz? meg tetted azt mit hazafias kötelességed volt tenni, s dolgozandasz