Vasárnap, 1995. február (2. évfolyam, 5-8. szám)

1995-02-05 / 5. szám

12 VASÁRNAP­I HÍRLAP Nagy Bandó olvasni, faragni és festeni készül Kiszállna a mókuskerékből Nagy Bandó Andrásról, az „orfűi remetéről” az utóbbi időben egyre kevesebbet hal­lottunk. Legalábbis ami a fellépéseket, új műsorokat illeti. A szilveszteri programban újfent a tévékamerák elé állt, a visszatérés azonban jószerivel egyetlen alkalomra szólt. Az elkövetkező egy évben kizárólag kedvteléseinek szeretne élni.­ ­ „Erőt és jó egészséget kívánok Horn Gyulának, Kuncze Gábornak és Békési Lászlónak, de főleg erőt, mert ha találkozunk, nagy szüksé­gük lesz rá!" - ezekkel a szavakkal fejezte be szilveszteri műsorát, amit épp a beszélgetésünket megelőző es­te ismételtek meg a televízióban, rá­adásul ezen a napon mondott le Bé­kesi László pénzügyminiszter is. Rosszmájúan most azt kérdezhet­ném: elégedett? - A nyáron a médiahajón el­hangzó körkérdésre, hogy a je­lenlévők szerint ki lesz az első miniszter, aki lemond, én más­ra tippeltem. Voltam olyan na­iv, hogy azt higgyem, Békesit mindenképpen meg akarja tar­tani a kormány, hiszen gazdasá­gi csúcsminiszterként voltakép­pen rajta múlik az ország sorsa, s­őt abszolút olyan embernek tartom, akire rá lehet bízni egy ilyen hatalmas feladatot. A szil­veszterkor elhangzott üzenet in­kább egy melós üzenete volt, sem mint személy szerint az enyém. Hiába látom én másmi­lyennek a lemondott pénzügy­minisztert, ha pozitív képet raj­zolok meg róla egy melós szá­jába adva, akkor az a vád érhet, hogy „te ezt a kormányt szere­ted, miközben a másikat nem szeretted". Azt gondolom egyébiránt, hogy nekem nem a személyes véleményemnek kell hangot adnom, inkább a bérből és fizetésből élők szemszögéből kell szemlélnem a kormányta­gokat. Valakiknek az életérzését kell egy-egy ilyen mondattal vagy műsorral kifejezni. A hu­mor azonban úgy működik, hogy ha a kínjainkon nevetni tu­dunk, akkor a kínjaink már nem annyira fájóak. Vagyis a humor oldja a feszültséget az emberek és a kormány között. A néző már ugyanezt a humoros üzene­tet adja tovább. A humornak ilyen funkciójának is kell lennie. - Régóta nem láttuk a képernyőn szerepelni, ezúttal pedig egy új ele­mekkel feldúsított régebbi műsorát adta elő. Most érezte elérkezettnek az időt a visszatérésre? - Először nem nagyon akar­tam eleget tenni a tévé felkéré­sének, mert úgy éreztem, most valahogy nem hiányzik nekem. Úgy éreztem, eltávolodtam at­tól, hogy ismét beálljak a sorba. Megváltoztam, valami történt bennem. Először portrékat sze­rettem volna előadni, ez azon­ban nem tetszett a rendezőnek. Meg is kérdezte, miért akarok én mást játszani, miért nem aka­rok egyszerűen csak Nagy Ban­dó lenni? Azt feleltem: azért, mert akinek Orfűn van egy szép háza, aki luxusautót hajt, s aki - mondjuk úgy, hogy - jólétben él, az ma nem duzzoghat a nyil­vánosság előtt. Nem éreztem volna őszintének, ha most me­gint azok nevében próbálok meg szólni, akiknek a nevében mindig szívesen szólaltam meg. Ezt csak úgy lehet megcsinálni, ha egy vagyok abból a 600-800 ezer emberből, aki a perifériára sodródott. Nem volt más vá­lasztásom, jelmezt kellett ölte­­nem. S úgy kellett megszólalni, hogy szívből jöjjön a mondan­dóm, de mégse legyek dema­góg. Úgy lavírozni, hogy ne le­gyen durva, de túl szelíd se, amit mondok, mert akkor sokan azt gondolták volna, hogy „na, ez nem mer beolvasni a kor­mánynak".­­ Volt olyan kritika, amelyik azt írta, hogy felhergelte a melóso­kat. Valóban ez lett volna a szán­déka? - Nem hiszem, hogy a kriti­kusok dolga lenne, hogy velem szemben megvédje azokat, aki­ket én magam sem akarok bán­tani. Egy kialakult helyzetet szeretnék szemléltetni, nem pe­dig támadást intézni egyes kor­mánytagok ellen. Inkább azt hangsúlyozom, hogy az a Tele­vízió, amelyik ezt a szilveszte­ri műsort elkészítette, minden elismerést megérdemel. Mert végre nem arról volt szó, hogy a nép-nemzetiek liberálisellenes kabarét nyomatnak, hanem ke­veredtek a műfajok és a külön­böző karakterű előadók. - Néhány évvel ezelőtt fogta ma­gát és leköltözött Orfűre, s hama­rosan polgármester lett. Vajon ezért, vagy azért hagyta el a fővá­rost, mert távolról nagyobb a rálá­tása az itt zajló eseményekre? - Húztam egy 200 kilométe­res távolságot a politikai cent­rum és magam között, hogy végre higgadtabban gondolhas­sak át bizonyos dolgokat. S ne hergeljen fel senki, mert manap­ság sajnos egymást hergeljük. De ha senki sem befolyásol, ak­kor lehet, hogy egészen más for­mában fogalmazódnak meg a gondolataid, mintha különféle hatások érnek. A polgármester­ségről pedig csak annyit, hogy végül is engedtem a rábeszélés­nek, holott egyébként is renge­teg dolgom lett volna, hiszen építkeztünk. Időközben aztán kikristályosodott bennem, hogy hajlandó vagyok áldozatot vál­lalni, de nem akarok áldozattá válni. Tíz hónap után lemond­tam, mert úgy éreztem, ha azt az energiát, amit a polgármesteri hivatás követelt tőlem, inkább egy könyv megírására fordítom, azzal több embernek használ­hattam volna. — Könyvet említett, egyszerű példa volt csupán, vagy valóban azon gondolkodik, hogy írásra ad­ja a fejét? „Elbújik." Az utóbbi időben különben is ritkábban lépett fel. - Nem távolodtam el a hu­mortól, inkább megpróbálok va­lami mást is kezdeni magam­mal. Elhatároztam, hogy márci­ustól kezdve minden felkérést visszamondok, szeretnék teljes mértékig magánemberré válni. Eddig munkaszerűen kellett ol­vasnom az újságokat, és infor­mációkat szereznem. Most sze­retnék egy évre kiszállni a mó­kuskerékből. Roskadásig tele vannak otthon a polcaim köny­vekkel. Negyvenhét éves va­gyok, úgyhogy maradt 15-20 évem arra, hogy igazán befo­gadhassam a szépirodalmat. Ez az állandó rohanás mellett vi­szont nem megy. S nem aka­rom, hogy beszáradjanak a megvásárolt olajfestékek és tönkremenjenek a vásznak - fes­teni szeretnék. Nem akarom, hogy berozsdásodjanak a vésők és megegye a szó a fákat - farag­ni szeretnék. Biztos vagyok ab­ban, hogy amit az idén nem munkaként fogok fel, hanem például csak úgy kedvtelésből olvasok el, később átváltozik munkává, hiszen az ismereteim gyarapításával minőségileg job­bat tudok majd produkálni. Azt hiszem, soha senki nem veszít, ha ezt megteszi. Nagyon szíve­sen hallgatom az Edda első le­mezét, mert azok a dalok még nem úgy készültek, hogy na, ebből lemez lesz. Alkotói mun­ka eredményei voltak. Most vi­szont azt hallani mindenkitől, hogy az új CD-nkre készülünk. Erre nem lehet készülni! Az al­kotás egy folyamat eredménye. A rohanás közben viszont az al­kotásra nem marad idő. Nem fordítok hátat a humornak, de könyveket is tervezek írni. S főként nem szeretném, ha to­vábbra is határidők béklyójában kellene vergődnöm.­ ­ A Kovács L. István SORSOK ­Ue'A­­­f'ui'uU 0 A Graphisoft-sztori Hátrányos helyzetű Oscar-díjasok A Graphisoft „személyében” a napokban egy magyar cég vehette át az amerikai Ziff-Davis Kiadó által alapított Eddy­­díjat, amit a számítástechnika Oscar-díjaként is aposzt­rofálnak. Az elismerés a tavalyi év legjobb új CAD szoft­verének kikiáltott ArchiCAD 4.5 program kidolgozásáért járt. Az Eddyt eddig szinte kizárólag amerikai cégeknek ítélték oda. A Graphisoftot két számítástech­nikai mérnök, Bojár Gábor, a je­lenlegi elnök és Tari István Gábor kutatási igazgató alapította 1982- ben. Mindent egy lapra tettek fel, hiszen nem azt a kényelmes megoldást választották, hogy munkaidő után még egy kicsit maszekolnak, hanem elhagyták munkaadójuk, az állami vállalat kínálta biztonságot, és teljes mértékben függetlenítették ma­gukat. Egy aprócska padlásszo­bában fogtak hozzá saját számí­tógépes szoftverek készítéséhez. Ők is arra a magyar szellemi tőkére építhettek, ami a viszony­lag magas színvonalú matema­tikai oktatás és kultúra révén rendkívül sok kiváló számítógé­pes szakembert termelt, sokkal többet, mint amennyit a hazai ipar gazdaságosan foglalkoztat­ni tudott. A hetvenes évek végé­re a szoftverexport (ami több­nyire szoftverszakember-expor­­tot jelentett) virágzó üzletté nőtte ki magát. „Az a mondás járta akkoriban - emlékszik vissza Bojár Gábor -, hogy könnyebb egy jó számítógépes szakembert találni, mint egy megbízható takarítónőt. S ez a bérekben is megmutatkozott. Sajnos nem a mi javunkra." Ők mindazonáltal úgy döntöttek, hogy nem magukat, hanem a termékeiket próbálják meg elad­ni Nyugaton. A kezükre játszott, hogy a Paksi Atomerőmű beruházási munkálatai akkor már három éve leálltak, mivel a továbbfoly­tatáshoz szükséges számítógé­pes programok kivétel nélkül COCOM-listán szerepeltek. Ezért 1982-ben az Ipari és Keres­kedelmi Minisztérium pályáza­tot írt ki magyar cégek részére a szükséges számítástechnikai háttér megteremtésére. A ver­senytársak java része több száz embert foglalkoztató nagyválla­ lat volt. Míg mások csupán ár­ajánlatokat készítettek és tartha­tó vagy kevésbé tartható hatá­ridőket adtak meg a program el­készítéséhez, a Graphisoft kidol­gozta a teljes számítógépes programot az erőmű befejező munkálatainak kivitelezésére. Végül ők nyerték meg a pályá­zatot. És a befolyó „nagy" pén­zekből vissza tudták adni a ba­rátaiktól felvett kölcsönöket, és kiválthatták a zálogházakból a beadott értéktárgyaikat és még fejlesztésre is futotta. A következő évben részt vet­tek a müncheni számítógépes kiállításon, ahol múzeumba va­ló számítógépeken mutatták be új szoftverüket. Ebben az időszakban vette azonban kez­detét a számítástechnika új kor­szaka: megjelentek a piacon a professzionális személyi számí­tógépek, vagyis a PC-k. Az ilyen gépekre íródott programok vi­szont teljességgel hiánycikknek számítottak, hiszen a nagy nyu­gati cégek kizárólag drága, nagy teljesítményű számítógépekhez készítettek szoftvereket. Hogy, hogy nem, a Graphisoft alig né­hány négyzetméteres standján egymás után tűntek fel a számí­tógépes cégek képviselői. Ezút­tal a Paksi Projekt után már má­sodszor kovácsoltak előnyt hát­rányos helyzetükből. Ekkor tűnt fel a számítástech­nikában az Apple Szoros együttműködés szövődött az amerikaiakkal, s ezzel a­ Graphi­­soft beléphetett az időközben gyorsan terebélyesedő Apple­­világba. A nyolcvanas évek má­sodik felében már valamivel több mint húszan dolgoztak a cégnél, nem nagyon tudtak azonban évi 50-100 programnál többet eladni. 1992-ben viszont már több mint 2500 programot értékesítettek. Ma az Egyesült Államokban, Kanadában, Kore­ában és Nyugat-Európa orszá­gaiban találnak vevőre szoftve­reik. Olyan világcégek tartoznak a vásárlóik közé, mint a Renault, az Alfa Romeo vagy a Lockhe­ed és a Disneyland. A Graphisoft mára százfős, évi több mint tízmillió dollárt forgalmazó vállalatcsoporté nőtte ki magát. Az anyavállalat továbbra is magyar magánsze­mélyek tulajdonában van. Leg­nagyobb sikerüket az építészek számára íródott ArchiCAD programmal érték el, amelynek fejlesztése 1983-ban kezdődött meg. - Eddig több mint 16 ezer példányt adtunk el belőle a vi­lág több mint 60 országban - mondja Hajas Tamás, a cég fej­lesztési igazgatója. - Az Archi­CAD tizenhét nyelven - példá­ul japánul is - kapható, s szá­munkra a mostani díj mellett - amit rendkívüli elismeréseként értékelünk - a vásárlóink bizal­ma a legfontosabb. Az Archi­CAD egyes változatai immár évek óta a legjobbaknak számí­tanak az építészeti szoftverek te­rületén, különös jelentőséget kölcsönöz azonban a mostani díjnak, hogy tevékenységüket ezzel az egész számítógépes szakma elismerte. - Sokszor javasolták kereske­delmi partnereink, hogy a ter­mék magyar eredetét rejtsük el egy nyugati cég márkaneve mö­gé - zárja le a beszélgetést Bojár Gábor-, mert úgy nagyobb lesz a vevő bizalma. Mi nem ezt a gyakorlatot követtük. Azt gon­dolom, hogy a gazdasági sike­rek nem annyira az anyagi erőforrások bőségének köszön­hetően születnek, mint inkább bizonyítani akarásból. Mint pél­dául Németországban és Japán­ban egy vesztes háború után. Azt hiszem, egy kicsit mi, ma­gyarok is vesztes háború után vagyunk, és mi is bizonyítani akarunk. S nem csupán túlélni. K. L. I. |W^ 1995. február 5. K­iír Európa Biztosító Rt.: A n­eve Az idén ötéves az Európa Biz­­tosító­ Rt Az eltelt időszak azért jelentős, mert az egymilliárdos alaptőkéjű vállalkozás eredmé­nyét leginkább az bizonyítja, hogy több százezer ügyféllel kö­töttek szerződést, s a biztosítá­si állományuk meghaladta az egymilliárd forintot. Szendi Mik­lós vezérigazgatótól megtudtuk: a cég - amely komoly tapaszta­lati szakemberekből áll - stabil, biztonságosan működik. A társaság alapítója a francia Groupe der Assurences Natio­ nales (GAN) pénzügyi biztosí­tási holding, Európa nagy bank­­biztosító csoportjainak egyike. A G­AN holdingon belül jelentős részt képvisel a GAN Interna­tional, amely tömöríti a GAN külföldön működő 21 leányvál­lalatát. A GAN biztosítási tevé­kenységéből származó nyeresé­ge az utóbbi tíz évben megha­ladta a 28 millió frankot. A GAN a továbbiakban tőkeemeléssel és más finanszírozási technikákkal kívánja támogatni az Európa Biztosító Rt. pénzügyi stabilitá­sát. Az elképzelések között sze­repel magyar tőkéstárs bevoná­sa a vállalkozásba. Szendi Mik­lós elmondása szerint a partner kiválasztásában nem a pénz az elsődleges szempontjuk, hanem a hazai piachoz való kötődés erősítése. Ez az esztendő a nyitás éve lesz az Európa Biztosító Rt. szá­mára, amelynek stratégiai alapelve változatlan: az élet- és balesetbiztosításokon, valamint a vállalati és a vállalkozói kör számára kínált változatos konstrukciókon kívül már megszerzett piaci pozícióit kí­vánja fokozatosan bővíteni. Már korábban is igyekeztek egy-egy szakma számára egyedi biztosí­tási lehetőségeket kínálni; feltét­lenül érdemes megemlíteni, hogy például - a gyógyszerész­kamarával közösen - a patikap­rivatizációra kidolgoztak az ér­dekeltek számára egy speciális kockázatokat figyelembe vevő konstrukciót. Ugyancsak az igé­nyekhez való rugalmas alkal­mazkodásukat bizonyítja a könyvvizsgálók és könyvelők számára kidolgozott felelősség­­biztosítás. Idei újdonságaik, életbiztosí­tásaik díjemeléses rendszere ru­galmasan követi majd az inflá­ciót, s a befizetett díj 20 száza­léka levonható a fizetendő adó­ból. A nyugdíjbiztosításuk ma­gas többlethozamot ígér, és le­hetőséget teremt arra, hogy az aktív korban elért életszínvonal a nyugdíjasévekben is megtart­ható legyen. Újdonságnak szá­mít az úgynevezett dread desense - magyarra fordítva: félt betegségek, mint amilyen pél­dául a rosszindulatú daganat vagy a szívinfarktus - módo­zat bevezetése. Második fél évre szóló terve­ik között szerepel válasz­tékbővítésként a lakás- és casco biztosítások értékesítése. A gép­jármű-biztosítások kidolgozásá­nál, bevezetésénél számíthatnak az olasz S­AI biztosítóintézet se­gítségére, a gépjármű-biztosítá­sok területén gazdag szakmai tapasztalatokat szerzett SAI tíz­­százalékos tulajdonosa az Euró­pa Biztosító Rt.-nek. Az Európa Biztosító Rt. bőví­ti üzleti hálózatát. A cég - köz­ponti székházán kívül -18 iro­dában várja ügyfeleit az ország különböző pontjain. Március 1- jén pedig megnyílik a főváros­ban, a Dózsa György úton bu­dapesti és Pest megyei ügyfél­­szolgálati irodájuk.

Next