Színes Vasárnap, 1995. november (2. évfolyam, 44-47. szám)
1995-11-05 / 44. szám
színes vasárnap HIR HASAB ■ A Boszniában elesett francia békefenntartók hozzátartozói azt követelik, hogy az Egyesült Államok állítsa le a daytoni délszláv béketárgyalásokat, amíg a boszniai szerbek nem bocsátják szabadon az augusztusban Pale felett lelőtt francia vadászgép két pilótáját. ■ Kétszáz fölé emelkedett szombatra a Fülöpszigeteken pusztító Angela tájfun halálos áldozatainak száma, s az utóbbi évtized legnagyobb erejű forgószele nyomán a szigetország több részében szinte megbénult az élet. A „szupertájfun" 250 kilométeres sebességgel söpört végig pénteken a Fülöp-szigeteken. ■ Az észak-oroszországi arhangelszki területen pénteken lezuhant egy Mi-2-es típusú orosz helikopter. A légi jármű olajipari szakembereket szállított egy fúrótoronyhoz, amikor ismeretlen okból Dravljanka település közelében lezuhant. A két pilóta és a fedélzeten tartózkodó két utas életét vesztette. ■ Megszabadul az anglikán egyház a Skytévéket működtető BSkyB távközlési konglomerátumban birtokolt, több millió fontnyi részvénycsomagjától. Az ok önmagáért beszél: a műholdas tévécsoport hamarosan útjára indítja Playboy-csatorna elnevezésű, pikáns izgalmakat ígérő szolgáltatását. A Church of England a hír hallatán azonnal közleményben tudatta: nem kíván olyan befektetésekben részt venni, amelyek haszonélvezője „pornográf irodalmat terjeszt". ■ Kilenc halálos áldozata, tucatnyi súlyos és több mint 300 könnyebb sebesültje van eddig annak a hatalmas erejű robbanássorozatnak, amely pénteken történt az argentínai Rio Tercero város lőszergyárában, Buenos Airestől 700 kilométerre északnyugatra. Borisz Jelcin nem adta át a jogköreit Az orosz elnök betegségéről, a kormány ellenőrzésének megosztásáról szóló moszkvai hírek azért töltenek el aggodalommal minden józan politikust, mert a szó politikai értelmében Borisz Jelcin az egyetlen egészséges ember Oroszországban. Vagy legalábbis így véli Amerika és mindazok, akik attól tartanak, hogy Jelcin távozásával az óriási ország ellenőrizhetetlenné válik. És miután még mindig a világ második atomhatalmáról van szó, ennek a gondolata szorongással tölt el mindenkit. Ha Jelcint a december 17-i parlamenti választások, mi több, a jövő júniusi elnökválasztás előtt további szívrohamok érik, akkor Clinton elnök partnere egy jövő évi orosz-amerikai csúcstalálkozón esetleg az orosz kommunisták vezére, Gennadij Zjuganov lesz. Amit ugyanolyan nehéz elképzelni, mint azt, hogy a következő orosz elnök és a következő amerikai elnök között például 1997-ben már ne legyen jó viszony. Ha az Egyesült Államok következő elnöke a jelenleg igen esélyesnek tűnő Colin Powell tábornok, az orosz elnök pedig Alekszander Lebed tábornok lenne, szép napokra ébredne a világ. Jelcin elnök szóvivője határozottan cáfolta szombaton, hogy az államfő jogköreinek egy részét átadta volna Viktor Csernomirgyin miniszterelnöknek. Szergej Medvegyev teljességgel hibásnak nevezte Csernomirgyin pénteki sajtóértekezletén elhangzott kijelentéseinek ilyen értelmezését. ki Támogatásra szorul Vádak Vadim Tudor ellen Benzincsempész a román pártelnök? Újabb vádak merültek fel Corneliu Vadim Tudor román szenátor, Nagy-Románia pártelnöke ellen, aki lapjaiban Iliescu elnököt gyalázó antiszemita és idegengyűlölő írásokat jelentetett meg. Tudor azt állítja, hogy ezek szerzője nem ő volt, csupán munkatársai. A román igazságügy-miniszter erre hivatkozva nem továbbította a bukaresti szenátusnak azt az indítványt, amelyben a pártelnökszenátor mentelmi jogának felfüggesztését kérte a főügyész. Időközben azonban a Romania Libera című bukaresti lap megszólaltatott egy dunai benzincsempészt, aki kijelentette, hogy Tudor szenátor közvetlen hasznot húz a Jugoszláviába irányuló benzincsempészetből. Tudor a „keresztapa", amiből évi egymillió márka haszon üti a markát. A romániai belpolitika másik botránya, hogy Georghe Funar az ismert jobboldali politikus Traian Chebeleu elnöki szóvivő lemondását követelte, azért, mert egy parlamenti bizottság jelentése szerint szabálytalanul szerzett házat, amit nem hajlandó visszaadni. Funar több vezető kormánytisztviselő ellen emelt panaszt, és a vezető kormánypárt elnökének Adrian Nastase-nak a mentelmi jogát is fel akarja a parlamentben függesztetni. Nastase erre azt válaszolta, hogy Funarnak az írószövetségben lenne a helye, mert sokat ír, bár rosszul. Daytonban már futballoznak Arról, hogy a mérkőzés hogy áll, keveset tudni, ámbár igazán senkit nem érdekel, hogy a hét végét a focipályán töltő amerikai és délszláv politikusok közül ki lőtt gólt az Ohio állambeli Daytonban. De arról, hogy a tárgyalóasztalnál ki mit ért el, többet szeretnénk tudni - ám csak spekulációk látnak napvilágot. Nem mintha nagy meglepetéseket lehetne várni. Tudjman és Slobodan Milosevics mindenesetre aláírtak egy megállapodást, hogy a horvátok nem rohanják le Kelet-Szlavóniát és a szerbek tudomásul veszik, hogy akik Horvátországban élnek, horvát állampolgárok. Ez természetesen annyit ér, amennyit betartanak belőle. Hiszen a szerbeknek ettől fogva az az érdekük, hogy minden minél lassabban történjen, a horvátoké pedig az, hogy mielőbb befejeződjön a maradék Szlavónia visszacsatolása. Az igazi politikai küzdelem azonban nem Daytonban folyik. A kérdés ugyanis az, hogy Slobodan Milosevics, a sokarcú politikus, aki most már mindenre hajlandó, mennyire képviseli a szerbeket. Milosevics a szerb újjászültetés prófétája volt, ő ébresztette fel a szerbekben a Tito idején visszafogott nemzeti ambíciókat, ő ígérte meg nekik Nagy-Szerbiát. Amiből nem lett - és remélhetőleg nem is lesz - semmi. Ha azok után, hogy lemondott Kninről, a krajinákról, Kelet-Szlavóniáról, még a boszniai szerbeket is faképnél hagyja, ugyancsak sok politikai ügyességre van szüksége ahhoz, hogy szerb elnökként térjen haza Daytonból Belgrádba. Ha eléri azt, hogy Karadzsics és Mladics tábornok félreálljon és ezzel eleget tesz az amerikaiak kívánságának, nehezen fog megállni a lábán saját hazájában. Márpedig ő a kulcsszereplő. Kezet már fogott Izetbegovics bosnyák elnökkel. De kérdéses, hogy békét tud-e vele kötni. NAGYVILÁG L Vasárnap Igazgató-főszerkesztő: HORVÁTH ISTVÁN Felelős szerkesztő: NAGY N. PÉTER Szerkesztők: KATONA JÓZSEF (belpolitika), KLEB ATTILA (fotó), MÜLLER TIBOR (interjú), SZEKERES TAMÁS (sport) Művészeti vezető: EGRESSY GABRIELLA Tördelőszerkesztő: BECK BOJÁNKA Főmunkatársak: ANDRASSEW IVÁN, FÉNER TAMÁS, GYÉMÁNT MARIANN, HELTAI ANDRÁS, KALMÁR GYÖRGY, LAKATOS MÁRIA, PÓR VILMOS A szerkesztőség sajtóügynökségi partnerei a Ferenczy Europress és a WestelPress. Kiadja: a Vasárnap Kft. Felelős kiadó: a kft. ügyvezető igazgatója Marketingigazgató: KOVÁCS MÁRTA Terjesztési vezető: HIRMANN ÉVA Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1034 Budapest, Bécsi út 122-124. Telefon/Fax: 188-4336, központi telefon: 250-1680, marketingigazgatóság telefon: 156-8083, fax: 250-1680/435 A Vasárnap Kft. levélcíme: 1525 Budapest, Pf. 801. Terjeszti a HÍRKER Rt., a Nemzeti Hírlapkereskedelmi Rt, a regionális részvénytársaságok és a Kiadói Lapterjesztő Kft. Előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Rt feloTtzeinGTO varmelyik postaivalainan, valuTim a hírlap- és egyesített kézbesítőknél Előfizetési díj negyedévre: 396, fél évre 792, egész évre 1584 Ft Nyomdai előkészítés: Vasárnap szerkesztősége, Szikra Lapnyomda Rt. Nyomás: Szikra Lapnyomda Rt Felelős vezető: DR. CSÖNDES ZOLTÁN elnök-vezérigazgató ISSN 1218-1579 Megoperálták Kohlt? Egy német hetilap értesülése szerint megoperálták Helmut Kohl kancellárt, aki megfázásra hivatkozva az elmúlt héten lemondta minden hivatalos programját. A Focus című hetilap hétfőn megjelenő legújabb számának szombaton előzetesen közzétett információja szerint a mainzi egyetemi klinikán a múlt hét végén hajtottak végre prosztataműtétet a kancelláron. A 65 éves politikusnak hat évvel ezelőtt volt már egy ugyanilyen műtétje. Kohl egyébként kiváló egészségnek örvend, és a jelentős súlyfelesleg az egyetlen egészségi problémája. Műtétjének hírét a kancellári hivatal cáfolta. POLAK-WEGIER Még ha csak a hagyományos barátságról lenne szó, meg arról, hogy J Európának ugyanazon a kevésbé szerencsés fertályán élünk - még ebben az esetben is fontos esemény lenne számunkra a lengyel elnökválasztás. Végül is történelmünk ugyanúgy, mint közelmúltunk, összeköt. De hát ezúttal az eseményeknek van egy új vonulata is. Az, hogy mind Lengyelországot, mind Magyarországot úgy emlegetik, hogy itt és ott volt a kommunisták kormányoznak. Egykori párttagságuknál sokkal több közös vonást a lengyel és a magyar vezetők között nehéz lenne kimutatni, és egyébként is minden egészen más. A méretek is, a politikai képlet is: Lech Walesa és a baloldali parlamenti többségre épülő kormány szemben állása semmiképpen nem emlékeztet a magyar helyzetre. De a gazdaság állapota sem: Lengyelország az idén legalább hat százalékkal növeli bruttó nemzeti termékét, emelkednek a reálbérek, csökken a munkanélküliek aránya. Lengyelország túlélte az adósságai átütemezésével okozott pénzpiaci sokkot, és nemcsak hitelképes, de már egymilliárd dollár közvetlen külföldi befektetést vonzott azóta. Nem, szó sincs arról, hogy párhuzamot kellene vagy lehetne vonni a lengyel és a magyar fejlemények között. Tanulságul azonban szolgálhatunk egymásnak - nekünk a lengyelek bizonyosan. Mármint abban az értelemben, hogy ott a politika kaotikus. Walesa elnök és a legutóbbi parlamenti választások győztese, a szociáldemokrata pártvezér, Aleksander Kwasniewski, az államfő és a parlament már jó ideje olyan küzdelmet folytat, amelyben egyik fél sem titkolja, hogy ki akarja törni a másik nyakát. A magyar ellenzéki pártoknak ennyi belharc már régen elég lenne ahhoz, hogy katasztrófasújtotta övezetnek deklarálják az országot, ahová épeszű pénzember be nem teszi a lábát. Hiszen a gazdasági fellendülés előfeltétele, mint tudjuk, a politikai stabilitás. Vagy lehet, hogy rosszul tudjuk? Mi tagadás, vannak azért másfajta tanulságok is. A 41 éves Kwasniewskit aligha lehet azzal elintézni, hogy „volt kommunista”, ahogy egyébként sok más kelet-európai - közöttük a magyar - politikai elitben hangsúlyos szerepet játszó egykor kommunista párttagokat sem. És Lengyelországban mégis a jobb- és baloldal között húzódni látszik a politikai frontvonal. A jobboldal minden rendű és rangú erői Walesa mögé sorakoznak fel - nem azért, mert annyira szeretik, hanem mert annyira nem akarják, hogy Kwasniewski legyen a köztársaság elnöke. És pontosan ugyanez történik a másik oldalon. Valószínűleg csalóka a képlet, hiszen Kwasniewski sok mindent akar, de a múltat nem kívánja vissza. Nagy a különbség közötte és az orosz kommunisták között, akik meglehet, hamarosan ismét kormányozni fognak Oroszországban, és akkor lesznek, akik ujjal mutogatnak azokra a kelet-európai országokra, ahol a nómenkultúra a helyén maradt. Pedig a különbség ugyancsak nagy: az orosz kommunisták elveszített hatalmukat kívánják vissza, és ha győznek a választáson, akkor azért fognak győzni, mert a tegnap még mindig jobb volt Oroszországban, mint amit a holnaptól remélnek. Lehet, hogy a társadalom kettészakadása „bal-” és jobboldalra Lengyelországban csupán választási tünet. Egyébként elég aggasztó, mert ez elhallgattatja a valódi vitákat, elsimítja a sokkal fontosabb nézeteltéréseket. Erre szeretnének törekedni sokan nálunk is, a „baloldali értékek” nevében hívni tetemre a kormányt, amelyet el kell tántorítani a „liberális útról”. Pedig az ideológiai címkéknek most nálunk sincs itt az idejük. Az ilyen vagy olyan platformok meghirdetése, a zászlóbontás hamis értékrendek mellett polarizálja a társadalmat. Pótcselekvés, amely elfeledteti azt, hogy valójában egyetlen dologról van szó: arról, hogy leszámoljunk a mindenható állami gondoskodáshoz fűződő illúziókkal, hogy mindenki a maga lábára álljon. Amikor valahol elnököt vagy parlamentet választanak, hamar előkerülnek a szekrény aljából a gyűrött zászlók, a kopott jelszavak. Lehet, hogy a lengyel elnökválasztásnak az lesz a számunkra fontos tanulsága, hogy ezeknek az ideje lejárt. Jó lenne. . . Kalmár György Párizs és Bonn: hideg lett A francia-német viszony, amelyben Jacques Chirac elnök még nemrégiben fellendülésének biztosítékát látta, hűvösebbre fordult. A londoni Economist szerint a decemberi madridi európai csúcs előtt nem fog sikerülni megoldani a két nagyhatalom közötti vitás kérdéseket. Németország azt szeretné, ha a közösség döntéshozó testületeiben kevesebb lehetősége lenne bármely tagnak a vétóra, ám Franciaország Anglia mellé áll és mindketten azt kívánják, hogy az eddiginél is nagyobb lehetőségük maradjon a születendő határozatok megvétózására. Nincs egyetértés a schengeni egyezményről sem, amely Németország számára az Egyesült Európa jelképe, a franciák viszont kimaradtak belőle, mert tartanak a kábítószer-kereskedőktől, az iszlám fundamentalistáktól és a kelet-európai bevándorlóktól. Németország azon az állásponton van, hogy mielőbb ki kell bővíteni az Európai Közösséget, Franciaország azonban vonakodik, és előbb más kérdések rendezését kívánja. A németek amerikai-európai szabadkereskedelmi övezetet akarnak, a franciák ebben a kérdésben is szkeptikusak. A londoni lap felteszi a kérdést: nem veszélyezteti-e az Európai Közösség jövőjét, ha legfontosabb tartópillére, a német-francia szövetség meggyengül? 1995. november 5. Roh bűne A dél-koreai politikai botrány kipattant: Roh Te Vu exelnök bevallotta, hogy 654 millió dollárt fogadott el 10 nagyvállalattól annak fejében, hogy az elnöki székbe kerülve majd megszolgálja szívességüket. A volt elnököt 16 órán át hallgatta ki a dél-koreai főügyész. Mindent bevallott, vállalta a felelősséget tetteiért Ezzel szinte egy időben megkezdődött,Julio Andreotti, a volt olasz miniszterelnök pere Perugiában. Andreottit azzal vádolják, hogy együttműködött a maffiával. Willi Claes volt NATO-főtitkár ellen pedig a belga miniszterként elkövetett csalások miatt folyik vizsgálat. Rossz idők járnak a politikusokra. Lehet, hogy akik a helyükre léptek, megtanulják a leckét, hogy a sánta kutyát előbb-utóbb többnyire utolérik? Igaz, nem mindig.