Színes Vasárnap, 1996. szeptember (3. évfolyam, 35-39. szám)

1996-09-08 / 36. szám

1996. szeptember 8. Az amerikaiak turisztikai hírszerzőket alkalmaznak + Divatos a szecesszió A végletek fővárosa Folytatás az első oldalról Az ilyen irányú igényeket ki tudja elégíteni a város, de vajon mi az, amiért érdemes még ide­látogatni. Az amerikai Time magazin május 20-i számában, a Terra Incognita (Felfedezetlen Területek) mellékletben a cikk­író Budapestet mint a fürdők városát jellemezte, külön ki­hangsúlyozva a török korból származó Rác, Király, Rudas és a Császár különös, sajátos at­moszféráját és gyógyhatású vi­zeit. Persze nem ez volt az egyetlen lap, amely az ország nevezetességeivel foglalkozott az elmúlt időben, az azonban mindenképpen érdekes, hogy ha a tengeren túl is ekkora kincsnek tartják a budapesti fürdőket, mi vajon miért nem szentelünk nagyobb figyelmet nekik. A hazai szolgáltatások színvonala ugyanis még mindig nem üti meg a mércét, így az­tán hiába kerekedik fel a kedv­csináló cikk után az amerikai turista, ha a valóság lesújtó ké­pet mutat. Hazánk a legészakabbra fekvő európai ország, ahol tö­rök és római kori emlékek még egyaránt fennmaradtak. E kul­túrtörténeti sajátosság nem kap kellő hangsúlyt a nemzeti propagandában - mondta la­punknak Padányi Ágnes, a Ma­gyar Turisztikai Szolgálat Rt. Sütő utcai Tourinform-irodájá­­nak vezetője. Igaz, nem is lenne okunk büszkélkedni az olyan elhanyagolt műemlékekkel, mint például az Óbudán talál­ható római katonai fürdő. Már­pedig a két korszak építészeti remekművei sok, kultúrtörté­netre fogékony turistát idecsá­bíthatnának. A Budapestre érkező külföl­diek közt egyre több a magán­­útra vállalkozó, aki nem utazá­si irodák útjaira fizet be. Padá­nyi Ágnes szerint ez a világon mindenütt tapasztalható, most az egyéni utazások kultuszát éljük. Ezért sok az úgynevezett hátizsákos turista, akik a legol­csóbb szállás- és étkezési le­hetőségeket keresik. Ők több­nyire fiatalok, és a tapasztala­tok szerint a kultúrára szívesen áldoznak - ha van miből. Nekik szerencséjük van, mivel a vá­rosban Youth Hostelek, azaz - a nyáron üresen álló kollégiu­mokban berendezett - olcsó if­júsági szállók fogadják a fáradt vándort. Az idősebbek már baj­ban vannak, ha a Belvárosban szeretnének olcsóbb vagy kö­zépkategóriás panziókban, mo­telekben megszállni. Ezek ugyanis hiányoznak. A város belső részeit egyéb­ként is végletesség jellemzi: a legolcsóbb szállások és a négy-, ötcsillagos szállodák között nemigen találhatunk középka­tegóriás szállókat. Persze azért akadnak szép - és elérhető árú - panziók, ezek azonban in­kább a zöldövezetekben van­nak, távol mindenféle neveze­tességtől. Ugyanez a végletesség érvé­nyes az éttermekre is. A külföl­diek gyakran hiányolják a jó minőségű, hangulatos, belső­­építészetében magyaros eleme­ket ötvöző helyeket. A Belvárost jelenleg ugyanis a gyorsbüféhá­lózatok és a drága exkluzív ét­termek uralják. Az elmúlt öt évben változott az idelátogató turisták nemzeti összetétele. Észak-Európa után a mediterrán országok kezdik felfedezni fővárosunkat, azaz míg korábban egyértelmű volt a német hegemónia, mára az ola­szok és spanyolok közül is ren­getegen választják úti célul Bu­dapestet. A németek a változá­sok óta egyre kevesebben jön­nek, de a legnagyobb visszaesés a volt keleti blokk országainak állampolgárainál tapasztalható. Ha érkeznek is orosz és - most már - ukrán látogatók, azok is többnyire magánúton járnak itt. A jelek szerint ez a helyzet megváltozhat a közeljövőben, mivel újabban orosz és ukrán utazási irodáik keresik a kap­csolatokat a hazai cégekkel. Az Egyesült Államokból és Japánból szintén sokan érkez­nek. Az előbbiekkel nem árt jó­ban lenni, mivel a nevesebb amerikai útikönyvkiadók fiata­lokat bíznak meg egy-egy or­szág feltérképezésével, cserébe pedig fizetik a költségeiket. A Tourinform-irodában is felbuk­kantak már ezek a „beépített emberek". Az idén az is megfigyelhető volt, hogy a turisták nem kizá­rólag Budapestre volta­k kíván­csiak, hanem onnan kiindulva, majd visszatérve csillagtúra­­szerűen bejárták az ország más részeit is. A prospektusok ezt külön javasolják is, hisz nálunk kicsik a távolságok. Egyre népszerűbb a Bécs-Budapest-Prága útvonal. A turisták három-négy napot töltenek egy-egy helyen, így majd két hét alatt Közép-Euró­­pa legszebb városait meg lehet látogatni. Turisztikai szakem­berek nagy jövőt jósolnak a „Monarchia-túrának", ezért a jelenleginél jóval több szerve­zett út indítását tartanák érde­mesnek. Nem számít újdonságnak, hogy a várost, minden szépsé­gével együtt, koszosnak, pisz­kosnak tartják a külföldiek. A Tourinform Nemzeti Turisztikai Információs Központ és Adat­bankot sokan keresik meg olyan kéréssel, hogy a város­ban található „fotózható” épüle­tekről kérjenek útmutatást. A rengeteg elhanyagolt, elszür­kült ház között kutatnak jó ál­lapotban lévő - különösen a magyar szecesszió jegyeit viselő - épületek után. Bár az utóbbi időben mind több helyen végez­nek felújítási munkálatokat a város épületein, a jelek szerint ez még mindig kevés. B. Z. A Tourinform tapasztalatait felhasználva egységes tu­risztikai táblarendszert épít ki jövő év tavaszára a Fővá­rosi Önkormányzat megbí­zásából a Budapesti Turisz­tikai Hivatal, amelynek első vázlatos jegyzéke már elké­szült A tervek szerint a vá­ros közel száz csomópont­ján, ahol a turisták is meg­fordulnak, irány­jelzőket he­lyeznének el, amelyek a kör­nyéken található nevezetes­­ségekhez adnának útmuta­tást. Szakemberek szerint ezzel kapcsolatban a Belvá­ros közlekedésének koncep­cióját is át kívánják dolgozni. MAGYARORSZÁG SZÍNES VASÁRNAP 5 Siófoki tűzijáték Tavaly július elsejétől a kormány rendelete értelmében a tele­pülési önkormányzatok a fenntartói a helyi tűzoltó-parancs­nokságoknak. Hogy a váltás nem zajlott zökkenőmentesen, azt mi sem jelzi jobban, mint hogy Siófok és Hódmezővásár­hely vezetősége a mai napig nem vette át a tűzoltókat. Sőt a siófokiak azt a bírósági végzést is megtámadták a napokban, amely az intézményalakításra szólította fel a testületet. Miután a bíróság - elsőfokú döntésével - az önkormányzat­nak az átvételt elutasító határo­zatát hatályon kívül helyezte és az ügy újratárgyalására szólí­totta fel a testületet, az önkor­mányzat fellebbezést nyújtott be augusztusban. Az ügy érde­kessége, hogy bár az önkor­mányzat fellebbezett, az októ­ber eleji ülésükön várhatóan mégis olyan döntést hoznak Márkus Ildikó jegyző asszony előterjesztésére, hogy Siófok 1997. január elsejével átveszi a jelenleg még Somogy megyéhez tartozó tűzoltó-parancsnoksá­got. Kérdés, van-e értelme ak­kor a bírósági hercehurcának. Márkus Ildikó szerint van ér­telme, bár - mint lapunknak el­mondta - nem számít arra, hogy a fellebbezésnek a bíróság helyt ad. Azt inkább jelzésér­tékűnek szánják, abban bízva, hogy a döntéshozók ennek ha­tására (is) átgondolják: nem le­het megalapozatlanul és előké­szítetlenül olyan kormánydön­téseket hozni, amelyek az ön­­kormányzatok munkáját érin­tik. A tavaly július elsejével élet­be lépett kormányrendelet ugyanis mindössze egy hóna­pos felkészülési időt hagyott a településeknek, ráadásul a ha­tályos törvények értelmében csak törvény kötelezhetné az önkormányzatokat intézmény­­alapításra - nyilatkozta a Színes Vasárnapnak a jegyző asszony. A rendezetlen jogi háttérhez tartozik Márkus Ildikó szerint, hogy a tűzvédelmi, valamint a tűzoltók szolgálati jogviszonyát is rendező szolgálati törvények csak idén nyáron születtek meg, ezek hiányában pedig az önkormányzat nem vehette vol­na át nyugodt szívvel a tűzoltó­­parancsnokságot . Az önkormányzat tehát janu­ár elsejével valószínűleg átveszi a tűzoltó-parancsnokságot, azt viszont még nem tudják, hogy ez mekkora kiadást jelent jövőre Siófoknak. Az előzetes számításokhoz már megkapták az év végéig még a parancsnok­ság munkáltatójának számító megye kimutatásait. Az viszont már előrelátható, hogy a műkö­dési költségek felett a felszere­lésre és a géppark felújítására is komoly összegeket kel majd ál­doznia az önkormányzatnak. A Újabb utcai demonstrációt szervez jövő hét keddre a Hivatásos Tűzoltók Füg­getlen Szakszervezete, mi­után a kormány nem telje­sítette az egy évvel koráb­ban megfogalmazott köve­teléseiket. Aggasztónak tartják, hogy további 1,2 milliárddal akarják kar­csúsítani a Belügyminisz­térium jövő évi költségveté­sét. Az ország 113 hivatá­sos önkormányzati tűzol­tó-parancsnoksága 1996- ban összesen 7,2 milliárd forint központi normatív tá­mogatásban részesült. (Ez egy-egy tűzoltóra számítva 823 ezer forintot jelent.) Az 1997-es költségvetés tár­gyalásakor a belügyi tárca azt szeretné elérni, hogy a támogatás mértékét több mint egymilliárd forinttal növeljék, legfiatalabb jármű is húsz év feletti, és elavultnak számít a tűzoltók védőfelszerelése is. Az önkormányzat már be is nyújtotta pályázatát a Belügy­minisztérium 5 milliárdos, a tűzoltóság fejlesztésére szánt programjára. A pályázat segít­ségével egy 110 millió forint ér­tékű kosaras emelőszerkezet­hez szeretnének hozzájutni a Balaton-partiak. A pályázati fel­tételek szerint a központi 70 százalékos támogatás mellé az önkormányzatoknak 30 száza­lékot kell előteremteniük. Nem megy könnyen a helyi tűzoltó-parancsnokság épületé­nek tulajdonjogáról szóló meg­állapodás sem. A megyei és a városi tűzoltóságok egészen a legutóbbi időkig többnyire egy épületben kaptak helyet, de most, hogy a helyi parancsnok­ságok a városokhoz kerültek, a közösen használt, de még min­dig a megye tulajdonában lévő ingatlanok megosztása komoly fejtörést okoz az érintetteknek. A megyék tulajdonáról rendel­kező törvények megváltoztatá­sához parlamenti döntések kel­lenek. Ezért az ingatlanokat a megyék használati joggal, díj­mentesen bocsátják a helyi ön­­kormányzatok rendelkezésére. Baka Zoltán POLITIKAI KULISSZATITKOK • POLITIKAI KULISSZATITKOK EU-tagság kérdőjelekkel Feltűnést keltő tanulmányt publikált a Társadalmi Szemle legutóbbi számá­ban Köves András, a Konjunktúra és Piackutató Intézet vezérigazgató-he­lyettese. Úgy tudni, hogy a tanulmány­nak EU-tagságunkra vonatkozó részei belső feljegyzés formájában már koráb­ban is eljutottak a döntéshozókhoz. Köves így látja: .A szűkébb értelemben vett alkalmazkodásnak - tehát az otta­ni politikák, szabályok, szokások átvé­telének, az EU:konformitásnak, mint a jogalkotás, a különböző intézmények létrehozása vagy megszüntetése alap­vető kritériumának­­ az értéke csupán a teljes jogú tagság összefüggésében ítélhető meg. Annak elérésekor derül­het ki, mennyiben sikerült a belépés költségeit és kockázatait csökkenteni, hasznát rövid távon is növelni. Egyéb­ként ez az alkalmazkodás nem egyér­telmű. Részben a gazdasági fejlődés szempontjából fontos, a tervezett belé­péstől függetlenül is szükséges lépése­ket igényel. Részben azonban költsé­ges és sokszor a magyar gazdaság struktúráját, adottságait tekintve ésszerűtlen dolgokról van szó, amelyek akár ellentétesek is lehetnek a növeke­dés, a versenyképesség vagy az egyen­súlyjavítás szempontjaival. Figyelembe kell venni, hogy önmagában helyes lé­péseknek is lehet makrogazdaságilag negatív összhatásuk, ha időzítésük, sorrendiségük, egymáshoz való kap­csolódásuk nem megfelelő, ha az adott időpontban megvalósításuk túl sokba kerül, s ezért - vagy bármely más okból - más fontos célok megvalósítását aka­dályozzák. Ezért problematikus, hogy az effajta alkalmazkodás folyamata anélkül indul meg teljes gőzzel, hogy az Unió teljes jogú tagságunkra vonatko­zóan végleges és visszavonhatatlan ál­láspontra jutott volna...” Köves utal rá, hogy még számtalan olyan feltétel támasztható, amely füg­getlen a magyar gazdaság helyzetétől és az EU-konformitástól, ám amelyre hivatkozva a hőn várt pozitív döntés tetszőleges ideig elhalasztható. Szerin­te a halasztás oka lehet az, hogy 1989 után az EU (akkor még Európai Közös­ség) ellenszolgáltatás nélkül is jófor­mán mindent megkapott az érintett or­szágoktól, amit azok adni tudtak, min­denekelőtt liberalizált piacokat a nyu­gat-európai áruk és tőke számára. Lökhajtású kacsa Az Új Magyarország címoldalán adott hírt arról, ami állítólag megtörtént: „Rendhagyó és csaknem nehezen mél­tányolható eset történt az 1996. július 20-tól egy héten át tartó NATO-gya­­korlat során Szolnok városának térsé­gében. Román repülő, vagy repülőgé­pek - noha engedéllyel nem rendelkez­tek - légi felvételeket akartak készíteni a NATO-gyakorlatról. Mint a HM ügye­letesétől megtudtuk, a hír igaz. A gyakorlat vezetője, Báli József ve­zérőrnagy emberei, vagy ha nem ők, akkor a részt vevő tagországok katonái szerencsére felfedezték a román gép, vagy gépek alján, esetleg szárnyain el­helyezett fémkonténereket. Ezek a do­bozok szolgálnak a fotóberendezések elhelyezésére. Értesüléseink szerint az eddig agyonhallgatott ügy végére a bel­ga légierő tett pontot. Állítólag földre kényszerítették a légtérből a románo­kat, de más verziók szerint az sem el­képzelhetetlen, hogy kitessékelték őket a magyar légtérből” - állapította meg az Új Magyarország. Talán nem volt csupán a véletlen műve, hogy aznap került ki az első ol­dalra a szenzációsnak feltupírozott hír - amely egyébként egy másik újságban már korábban megjelent -, amikor a parlament vitanapot rendezett az alap­­szerződésről. Mint ahogy vélhetően az is tudatos volt, hogy az újság azt, ami valóban megesett, úgy egészítette ki a szabadon szárnyaló fantázia termékei­vel, hogy még azt is elfelejtette közölni olvasóival: a román gép maga is az adott hadgyakorlat részese volt, továb­bá sem közel, sem távol nem volt sem­milyen olyan tereptárgy vagy objek­tum, ami a katonai felderítés szem­pontjából fotózásra érdemes lett volna. Az esetről egyébként a HM illetékese el­mondotta: a békepartnerségi gyakorla­ton az egyik román repülő olyan fel­adatot kapott, hogy végezzen felderítő repülést. A gépen az ilyen hadgyakor­latokon kialakult szokásoknak megfe­lelően egy magyar tiszt is jelen volt. A román repülő - az irányító NATO-törzs engedélyével - egy perccel túlrepülte a kiszabott időt, és miután a gép leszállt, a pilóta átadta a negatívokat: szabály­­sértés nem történt. Mese a leértékelésről Úgy tűnik, mintha némelyek a politi­kai életben semmitől nem riadnának vissza, csak hogy a közvélemény fi­gyelmét magukra irányítsák. A Füg­getlen Kisgazdapárt legutóbbi, e heti sajtótájékoztatóján Szabadi Béla, Tor­­gyán József első számú gazdasági ta­nácsadója azt jelentette be, hogy kor­mánykörökből származó hírek szerint e körökben nagyarányú egyszeri fo­rintleértékelést szorgalmaznak. Surá­­nyi György MNB-elnök válaszából ki­derül, hogy színtiszta kitalálásról van szó. Mint Surányi megállapította, a fennálló árfolyam-politika megváltoz­tatása a kormány és a jegybank együt­tes döntése lehet. Ilyen elképzelést egyik oldal sem fontolgat, a feltételezés minden alapot nélkülöz. Év végéig te­hát továbbra is a havi 1,2 százalékos folyamatos csúszóleértékelés marad érvényben. Jövőre szintén ilyen vagy valamivel kisebb mértékű lesz a forint leértékelése. Természetesen a cáfolatokat mindig kevesebben olvassák, mint az állításo­kat, és a légből kapott híreszteléseknek is meglehet a maguk inflációgerjesztő hatása. Hej, Balaton... A magyar lakosság több mint fele járt az elmúlt két évben a Balatonnál. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a közvé­lemény minden szempontból vonzónak tartaná a legkedveltebb hazai üdülőhe­lyet. Legjobban a vízminőségről véle­kednek a Balatonnal kapcsolatban a GfK Hungária Piackutató Intézet múlt heti országos vizsgálatának megkérde­zettjei. Közülük csaknem minden má­sodik vonzónak vagy nagyon vonzónak tartja a vízminőséget. Ami a balatoni szálláshelyek árát il­leti, e tekintetben a közvélemény meg­lehetősen egyöntetű. Kevésbé vonzó a válaszadók 48, taszító pedig 43 száza­lékuk szerint. Az ár pozitív megítélése mindössze 9 százalékos. A közvéle­mény szerint tehát a jelenlegi balatoni árak túlontúl magasak. ..

Next