Színház, 1983 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1983-10-01 / 10. szám
Gothár Péter (A Werthert már megírták, Kaposvár) A legjobb jelmez: Szakács Györgyi (Agónia, Miskolc; Búcsúelőadás, János vitéz, Kaposvár) Különdíj: A csodálatos mandarin (Zalaegerszeg) 1. Az évad több mint egy tucatnyi új magyar bemutatója közül egyetlenegy sem tartalmazott olyan kiérlelt és magas szintű gondolati-esztétikai értékeket, amelyek megléte elengedhetetlenül szükséges lenne ahhoz, hogy bármelyikükhöz is a legjobb jelzőt illeszthetném. Ezzel szemben az évad legrosszabb, legszégyenletesebb, sőt káros magyar bemutatója címet - ha lenne, s jó lenne, ha lenne! - szívesen megszavaznám Moldova György Titkos járadékának (Nemzeti Színház). A magyar bemutatók kapcsán azonban motoszkál bennem egy kérdés: nem lehetne-e módosítani a kiírást, és magyar szerzők legjobb előadására - vagy a legjobb új magyar dráma mellett erre is adni a szavazatunkat? Gondoljunk ugyanis az idei szezon két kimagaslóan jó előadására, a szolnoki Vonó Ignácra és a kaposvári Búcsúelőadásra. Mivel ezek valóban nem új darabok, az új magyar dráma kategóriában nem jöhettek számításba, ugyanakkor a legjobb rendezés címért folyó versengésben - legalábbis nálam -, ha csak kis különbséggel is, de alulmaradtak a számomra minden szempontból kimagasló A Manóval szemben. Pedig a rendezői értelmezés jóvoltából mindkét darabnak olyan értékei hívódtak elő, amelyek alapján maguk az írói művek is valósággal újjászülettek, maibbá, „újabbá” lettek, mint az évadban először magyar színpadra került darabok szürke sora. 2. Ebben az évben is hangsúlyoznom kell: az egyéni díjakra adott szavazataim egyben egy-egy előadás értékelését is jelzik, mivel csak a legritkább esetben születnek az előadástól függetlenül kimagasló egyéni teljesítmények. A kiváló színészi alakítás, a kiemelkedő díszlet- és jelmeztervezői munka akkor igazán jó, ha az előadás egészéből következik, ha az előadás egészét szolgálja. Ezért az évad jelentős és színházi arculatot meghatározó előadásainak sorában A Manó mellé az én értékrendemben felsorakozik a szolnokiak Vonó Ignác (Csizmadia Tibor rendezésében) és Meiere, (rendező: Árkosi Árpád), a Katona József Színház Két bagatelle (rendező: Zsámbéki Gábor) - s amire nem jutott szavazatom: Pintér Hazatérése (rendező: Ascher Tamás), a miskolci Kilán-bemutató, az Agónia (rendező: Szikora János), a kaposvári János vitéz (rendező: Ascher Tamás) és Búcsúelőadás (rendező: Garas Dezső), valamint a zalaegerszegiek két Ruszt-produkciója, A csodálatos mandarin és az Ördögök. 3. A zalaegerszegi Állandó Színház A csodálatos mandarinéban a rendező és a társulat a mozgásszínház, a látványszínház és a szertartásszínház rendkívül magas fokú szintézisét hozta létre. Az előadás egyszerre nyújtott kimagasló esztétikai élményt, és szolgálta egy alakuló társulat összekovácsolódását és stílusának érlelését. A végeredmény azt bizonyította, hogy Bartók táncjátékának nem csupán más és más koreográfiái megközelítése lehetséges, de a színház ősformái felől kiinduló, ugyanakkor ízigvérig modern komplex színházi megközelítése is. Nehéz szétválasztani, kinek mekkora szerepe van abban, hogy ez az előadás művészileg és művészetpedagógiailag olyan jelentős eredményt hozott, azaz nehéz akármelyik szavazócédulas rubrikába beszorítani a produkciót. Ezért az előadásnak különdíjat javaslok. PÁLYI ANDRÁS SZÍNHÁZ A legjobb új magyar dráma: A legjobb előadás: Csehov: A Manó (Katona József Színház, rendezte: Zsámbéki Gábor) A legjobb női alakítás: Törőcsik Mari (A régi nyár, József Attila Színház) A legjobb férfialakítás: Bán János (Vonó Ignác, Szolnok) A legjobb női mellékszereplő: Csonka Ibolya (A Manó, Ahogy tetszik, Katona József Színház) A legjobb férfi mellékszereplő: Lukáts Andor és Bezerédy Zoltán (A revizor, Kaposvár) A legjobb díszlet: Pauer Gyula (A Manó, Katona József Színház) A legjobb jelmez: Szakács Györgyi (János vit£z, A revizor, Búcsúelőadás, Kaposvár, valamint miskolci előadások) Különdíj: Stílusgyakorlat (Katona József Színház) Az érett művészként újra és újra megújuló Törőcsik Mari és a pályakezdőként kivirágzó Csonka Ibolya egyaránt az évad színészi szenzációja volt. Pedig mellettük még szívesen szavaztam volna Gobbi Hildára A szent családban, Pogány Juditra az Olajok a szép napok-ban vagy akár - epizodistaként - a Búcsúelőadásban, Tímár Évára az Agóniában. A férfialakítások mezőnyét gyengébbnek érzem, még Bán János kimagasló eredménye sem Törőcsik-léptékű alakítás. Mellette szívem szerint Jordán Tamást a Szókratész védőbeszédében, Sinkó Lászlót A Manóban is jelölném. Lukáts Andor és Bezerédy Zoltán két ragyogó epizódfigura egy nem is legjobb kaposvári produkcióban, s ugyanők a Búcsúelőadásban is bebizonyítják nagyszerű karakterformáló képességüket. Az évad legjobb ensemble-teljesítményét kétségkívül a Katona József Színház nyújtotta. A Manó, ebben a klasszicizáló tónusa ellenére is ízig-vérig mai előadásban úgy fest, mintha maga Csehov (!) adaptálta volna remek Vány a bácsiját a Zsámbéki-trupp részére. Azaz A Manó bemutatója — minden papírforma ellenére — író és színház tökéletes harmóniájáról tanúskodik. Itt nincs színészi üresjárat vagy magánszám, minden akció egyben reakció is: e színészcsapatot egymásra figyelő érzékenység jellemzi s forrasztja egybe. Amire jó példa a Stílusgyakorlat is, mely a lehető legjobb értelemben vett „színészcentrikus” előadás: e produkció dramaturgiája valóban a színészi impulzusokból épül fel. Pontos, érett alkotás, új utat kereső, korszerű színház. Bárcsak több ilyesféle vállalkozással dicsekedhetnénk! RAJK ANDRÁS Népszava A legjobb új magyar dráma: Schwajda György: A szent család A legjobb előadás: Boris Vian: Mindenkit megnyúzunk (Miskolc, rendezte: Szőke István) A legjobb női alakítás: Pap Éva (A korona aranyból van, Szeged) A legobb férfialakítás: Gelley Kornél (Doktor Burke különös délutánja, Katona József Színház) A legjobb női mellékszereplő: Csomós Mari (A szent család, Katona József Színház) A legjobb férfi mellékszereplő: Bubik István (Romeo és Júlia, Nemzeti Színház) A legjobb díszlet: Valerij Levental (El-