Színház, 1988 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1988-01-01 / 1. szám
amelyben különböző egyéniségű, jellemű alakok vesznek részt, hanem adva van egy írói ötletből kipattant történet, amelynek elemeit-tartozékait hordoznikibeszélni - vagyis: funkcionáltatni - kell. Az alakok pusztán erre szolgálnak, s így válnak a történet funkcióivá, karakterek, jellemek helyett. Benső világuk pontosan annyi, amennyi a történet funkcióinak a megnyilvánításához és valósághiteléhez a legegyszerűbben és a legalapvetőbben szükséges. Ezért csak azokat mondják és cselekszik, amelyek a történet alakulásához tartoznak hozzá. Ezeknek a műveknek a világszerűsége ezáltal redukálódik a nyers történet prezentálására. Ilyen jóvágású, behízelgő modorú, gátlástalan, de csinos és okos fiatalember dr. Szekeres Jenő a Dollárpapában és Boronkay György a Helyet az ifjúságnak című darabban. Mivel mindkettőben a látszat a történet egyik funkcionáló eleme, a látszatot lovagolják meg. Szekeres úgy, hogy a szegénységben tengődő latintanárok Kanadából hazatért rokonáról elhíreszteli, hogy milliomos; Boronkay pedig azt a látszatot kelti, hogy a bank alkalmazottja, holott sehol nincs állása. A két darab világszerűségének hitelessége közötti különbségek ezen alapmozzanatok után kezdenek megmutatkozni a Dollárpapa javára. Az adott látszatot különböző alapokból kiindulva hiszik valóságnak a környezet tagjai. Hoffmann Tamás, a most hazatért rokon két aranydollárost mentett meg csekély pénzéből, s ezt Szekeres doktor borravalóként osztatja ki vele. A gazdagság látszata itt két aranydollárra alapozódik. Boronkay azt a látszatot hiteti el valóságnak, hogy ő bank alkalmazottja; a befogadónak nehéz elhinnie, hogy ez sikerülhet. És csak azért lehetséges, mert a szerzők a bank elnökét teljesen szenilisnek, feledékenynek jelenítik meg, és mert a történetbeli funkciója szerint el kell hinnie. A történetek további alakulásában is zömmel elemeik válnak funkciókká, ám ekkor is különbséggel a hitelesség tekintetében. A látszatgazdagság a Dollárpapában bankhitelt nyit meg, ami a pénzügyi világban természetes jelenség. Ibsennél is találkozunk hasonlóval. A társadalom támaszaiban Bernickék hajógyára csődbe jut, mert Berniek anyja nem értett az üzlethez. Berniek azt híreszteli el, azt a látszatot kelti, hogy meglopták őket, mire azonnal kap hitelt. A Helyet az ifjúságnak világában nemcsak az indító mozzanat nélkülöz minden valóságalapot. Az is, hogy Boronkay kitalál magának egy ügyet, s most már az a látszat él, hogy ez az ügy valóban létezik, és ő intézi. Amiért elhiszik, az a mérhetetlen szenilisség, illetőleg - a vezérigazgató részéről - a hiúság. Noha elmondják róla, hogy minden ügyletre pontosan emlékezik, mégsem ismeri el, hogy erről fogalma sincs, mert nem akar abba a látszatba kerülni, hogy a bank egyik ügyét nem ismeri. Ám itt is a történet eleme funkcionál, lévén, hogy valóságelemként ez nem fogadható el. A történet bankban játszódik, ahol a pénzügyekben nem ismertek tréfát, ott a pénzügyekre alaposan oda kell figyelni. A Dollárpapa története azért hitelesebb a továbbiakban is, mert a Kanadából hazatért rokon gazdagságának a látszata reális mozzanatokra épül. Hoffmann Tamással végrendeletet készíttet Szekeres; a nem létező vagyonnak a részleteit persze ő diktálja a közjegyzőnek. Szekeres azt is pontosan tudja, hogy a közjegyző a végrendelet minden apró részletét azonnal szétkürtöli a városkában. Mivel Szekeres okos szélhámos - buta szélhámos nincsen -, a városnak is juttat a nem létező vagyonból. Ez módot ad arra, hogy megjelenjen a főispán és a város vezérkara köszönetet mondani a „milliomosnak”. A főispán ezután valóban kap egy nagy összegről szóló valódi csekket Szekerestől, miért is ne hinné el a látszatot. A főispán alakja mégis teljesen hiteltelen; olyannyira ostoba, csak az arisztokrata gőgtől és előítéletektől eltöltött alak, hogy ezek válnak egyedüli ismérveivé. A karrierben és a pénzügyietekben bőven érdekelt volt a főnemesség is, kell hát a történetbe egy főispán, aki sok-sok mű közhelye szerint mindig ostoba és gőgös, és hiszi is a látszatot, teremti is. Kézdy György (Koltay János) és Szemes Mari (Matild) Gábor Andor: Dollárpapa című komédiájának várszínházi előadásában