Színházi Élet, 1916. szeptember 17–24. (5. évfolyam, 32. szám)
1916-09-17 / 32. szám
V. évfolyam. 1916. szeptember 17-től szép Előfizetési árak : levelezőlap-melléklettel Budapest és vidékre Egész évre 10.— kor. Félévre 5.50 . Negyedévre 3.— • SZÍNHÁZI EBET 32. szám. Hirdetések díjszabás szerint. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Erzsébet-körút 22. Telefon 34—97. Felelős szerkesztő: INCZE SÁNDOR, távollétében ILLÉS LÁSZLÓ. Egyes számára : Budapesten és vidéken 30 fillér. ILLUSZTRÁLT SZÍNHÁZI MŰVÉSZETI ÉS MOZI HETILAP MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP REGGEL az összes budapesti szinházak egész heti szinlapjával. /jrirCM és kLiönség UJWQK&jci Jósicai Tíluri Rövid beszélgetés arról, amihez mindnyájan értünk, de egyikünk sem tudja megmondani, hogy micsoda is tulajdonképpen ? Senki sem tudja hova sorolja? Ipar-e, művészet-e, csúszó-mászó-e vagy repülő lény? Reproducáló-e vagy alkotó? Micsoda? Vagyis : mi a csoda ? mondjuk mi magyarok, mikor kérdezünk. Nos semmi egyébre ez a kérdésforma úgy rá nem illik, mint arra a csodálatos valamire, amit egy szóban : színészetnek nevezünk ; mint a madarat madárnak, gyikot gyíknak ; de láttam egy csodalény a maradványát, — mintha nem volna minden teremtett lény csoda — kőbányákban találják márványlapok között, madár is, gyík is, hal is, sőt még többféle állat összetétele ; csőrei van és fogai, erős tollú szárnya, mely karmokban végződik, mint a denevéré, hosszú gyíklábai, a krokodiluséhoz hasonló pikkelyes teste ennek a csodalénynek és a neve úgy maradt meg a mesében, hogy sárkány. Mióta ezt a csodalényt láttam, nem tudok menekülni a gondolatától, hogy ez a sokféléből összetett és mégis egy furcsa lény milyen nagyon emlékeztet az én pályámra. Színészet! Hányféle fogalom torlódik össze előttem ebben az egy szóban, aki egyszerre együtt látom benne mindazokat a tényezőket, melyekből áll : a józanul a földön taposó mesterember valamennyiének kezemunkájától kezdve fölfelé az iparművészetek productumainak fölhasználásával, még följebb az alkotó művészetek valamennyiének felölelésével veszi körül tulajdonképpeni lényegét, az éltető forrását, a költő művét : az Igét ! Mert az Ige a színészet lényege. Az én testvérem ugyan egy mondattal meg tudta mondani, hogy mi a színészet. És ha ennek a körülményeit elmondom, abban egyúttal annak a története is benne lesz, hogy lehet valakiből színész, aki soha színházat nem látott és soha színészetről nem hallott. Én magam értem legkevésbbé, mi történhetett velem abban a pillanatban, melyben belém nyilallott az a gondolat, hogy színésznővé kell lennem. A bátyám pénzért szerepezett a győri színháznak. Nagyon sürgős írni valója volt, diktálni hívott. Kilenc esztendős voltam, nem tudtam mi az. Mi az Miska bátyám ? kérdeztem. Hát az, hogy te olvasod én meg írom, — tudom már Miska bátyám és olvastam egy kis nyomtatott könyvből — de mit? Soha nem hallott gyönyörűségeket! A szívem egyre gyorsabban vert, melegem lett, kipirultam, égett az arcom, és egyszerre csak nagyon bátor lettem és abban a pillanatban, mikor a testvérem odaszólt, — a szélin levő neveket is mond, — ezt a szempillantást fölhasználtam arra, hogy meg merjem kérdezni, mi ez Miska bátyám ? Színdarab, felelte hirtelen, míg tolla csak úgy röpült a papiroson. Mi az? kérdeztem megint az első percnyi szünet alatt , hát nem tudod mi a színdarab? Színészek játszák