Színházi Élet, 1917. szeptember 16–23. (6. évfolyam, 38. szám)
1917-09-16 / 38. szám
t VI. évfolyam 1917 szeptember 16-tól szeptember 23-ig 38. szám Hirdetések díjszabás szerint ELŐFIZETÉSI ÁRAK foci taomelléklettel : Budapesten és vidéken Egész évre . 14.— K Félévre . . 7.50 K Negyedévre . 4.— K ** Egyes szám ára : Budapesten Áf és vidéken TV fillér SZÍNHÁZI ÉLET ILLUSZTRÁLT SZÍNHÁZI, MŰVÉSZETI ÉS MOZI HETILAP MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP REGGEL az összes budapesti színházak egész heti szinlapjával Felelős szerkesztő INCZE SÁNDOR úgy fejlődhet a színház? Két* féleképen: úgy, hogy nagyob« bodik, és úgy, hogy kisebbe* dik. Eredetileg a színház óriási volt. Athénben Dionysius színháza 30.000 nézőt láthatott vendégül, de Epidaurus, Ephesus és Sicyon szín* házaiban 150.000 néző is elfért. Ezek* nek a színházaknak a díszlete maga a természet: erdők és tengerek, he* gyek és partok, fölöttük pedig lámpás a nap, vagy a hold. Aztán a szín« ház — a fejlődés során — kisebbe« lett. Határait összehúzta. Gazdálko ́dása belterjessé vált. Kisebb területre szorult, de amint a színpada és a nézőtere visszacsökkent, élesebbé, színesebbé, bensőségesebbé vált, akár« csak a fényképező«lencse képe. Egy hosszú és nemes fejlődés eredményének tekinthetjük a mai skatulyaszerű színházakat, melyek csak párszáz embert fogadhatnak magukba s az ókori arénákkal ellentétben inkább egy puha, szőnyeges otthont juttatnak eszünkbe, egy szobát, melyben minden mesterség, szemfényvesztés és művészet, semmi se természet. A színház fejlődése utján egy darabig ez a jelszó uralkodott: „el a természettől". Ezek az irányzatok azonban állandóan hullámzanak. Ha a közelmúlt eljutott a legkisebb színházig, a legújabb kor a legnagyobb színházakat építteti. Az arisztokratizmus és demokratizmus áramlatai itten is játékosan kergetik egymást. Ma megint arénákat emelnek világszerte, titáni mulatóházakat az új, titáni tömegek számára. Múlt délután betekintettem a Városi Színháziba, mely átalakítottan várja a közönséget az első bemutatóra. Még mindig a legnagyobb színházunk. De pár vonal által egyben aranyossá és kecsessé is vált. A megkisebbedett nézőtér otthonos. A tizenhét méter hosszú színpad — a párisi Opera színpada se hosszabb — pedig az új stílus minden lehetőségét magában foglalja. Valaha — a közelmúltban — a színészet és a néző egyformán agoraphobiát, művészi térviszonyt kapott ilyen helyeken. Ma azonban már nem. Be kell vallanunk, hogy ez a mi korunk stílusa, mely vonatokat akaszt egybe, sokezer embernek teríttet egy óriás étteremben, bérházakat tornyoz föl, melyek gyakran több embernek adnak szállást, mint amennyivel egy nagyobbacska falu dicsekszik, emeleteket tetéz egy« másra és újra a demokratizmus nevében épít. Ettől a szótól pedig nem« csak a politikában, de a művészet« Szerkesztőség és kiadóhivatali ERZSÉBETKÖRÚT 24. Telefon: 34-97