Színházi Élet, 1917. szeptember 23–30. (6. évfolyam, 39. szám)

1917-09-23 / 39. szám

VI. évfolyam 1917 szeptember 23-tól szeptember 30-ig ELŐFIZETÉSI ÁRAK kot­ta-melléklettel : Budapesten és vidéken Egész évre . 20.— K Félévre . . 10 — K Negyedévre . 1.— K ¥ ¥ SZÍNHÁZI ÉLET Felelős szerkesztő INCZE SÁNDOR 39. szám Hirdetések díjszabás szerint Szerkesztőség és kiadóhivatal­i ERZ­SÉBET­KÖRÚT 24. Egyes szám­ára : Budapesten A f­ él vidéken TreMlér ILLUSZTRÁLT SZÍNHÁZI, MŰVÉSZETI ÉS MOZI HETILAP MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP REGGEL az összes budapesti színházak egész heti színlapjával Telefon: 34-97 A paraszt az irodalomban írta : SZÁSZ ZOLTÁN paraszt eszményesítésére va­­ló törekvés, melyért annyi* szor gúnyolták és megrótták az e szempontból különben valóban túlzó régi népszínműírókat, • egyáltalában nem tisztán színdarab* irodalmi jelenség, hanem az egész magyar irodalomnak egyik jellemző vonása. Hiszen az a népies, nem­­zeti irány, melyet Petőfi és Arany istenítésével párhuzamosan hivatalos irodalomtörténetünk és aesthetikánk az irodalomfejlődés tetejeként ünne­­pel, alapjában véve szintén nem egyéb, mint paraszti eszményesítés. Petőfinél még kevésbbé tűnik ez ki, bár neki az ilyesmi egyenesen iro­­dalmi programmja volt. Ő mondta többek között azt a bájos naivitású kijelentést, hogyha a paraszt uralko­­dóvá lesz az irodalomban, akkor ez­ után hatalomra jut a politikában is. Ami, mellesleg szólva, még megfors­dítva se igen valószínű. Aranyban ez a paraszteszményesítő hajlam aztán valósággal kitombolta magát. Egész Toldy utáni költészetén elömlik ez a felfogás; nála a hősök, a királyok mind átlag fölötti parasztlegények. Szinte rögeszme nála a népléleknek és népéletnek ez az összes költői hatás sok bányájává való deklarálása. Per­­sze, mivel Arany nagyszerű költő és bámulatos nyelvművész volt, tehát e téveszméje dacára remekművek egész sorát alkotta. Én azonban biztosra veszem, hogy ha, el nem bódultan a Petőfi sikerétől, mely jórészt a népies? ség sikere is volt, nem Petőfihez, ha­ nem Vörösmarthyhoz kapcsolja köls tészetének szálait, akkor még sokkal szebbeket alkotott volna. Hisz húzó­ dik egy év Arany költészetében, mely ide Vörösmarthy felé mutat, s ez és általában az ő nem kifejezetten né­­pies hangjai sokkal nemesebb csen* gésüek, mint a Toldiban vagy Buda halálában terpeszkedő überparaszts­­ág. Mindez nem akar semmiféle eret­­nekség lenni, se a nagyszerű Arany János ellen, de még a drága, minden szeretetre és gondoskodásra érdemes magyar parasztság ellen se. Tisztán egy aesthetikai megjegyzés ez, mely Móricz Zsigmond „Pacsirtaszó" című szép és érdekes darabja alkalmából vált bennem aktuálissá. Móricz írás­­aiban is a paraszti elem az uralkodó. S az ő írásain is meglátszik az, ami az alsóbb néposztályok életét feldol­­gozó igen sok író munkáin meglátó­szik: többet akar kihozni a parasz­­tokból, mint ami benne van. Ismét­­lem, ez egy általános vonás. Nem mintha a paraszti világ nem volna az emberi értékek gazdag bányája. Bi­­zonyos azonban, hogy ha a nagyság,

Next