Színházi Élet, 1917. szeptember 23–30. (6. évfolyam, 39. szám)
1917-09-23 / 39. szám
VI. évfolyam 1917 szeptember 23-tól szeptember 30-ig ELŐFIZETÉSI ÁRAK kotta-melléklettel : Budapesten és vidéken Egész évre . 20.— K Félévre . . 10 — K Negyedévre . 1.— K ¥ ¥ SZÍNHÁZI ÉLET Felelős szerkesztő INCZE SÁNDOR 39. szám Hirdetések díjszabás szerint Szerkesztőség és kiadóhivatali ERZSÉBETKÖRÚT 24. Egyes számára : Budapesten A f él vidéken TreMlér ILLUSZTRÁLT SZÍNHÁZI, MŰVÉSZETI ÉS MOZI HETILAP MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP REGGEL az összes budapesti színházak egész heti színlapjával Telefon: 34-97 A paraszt az irodalomban írta : SZÁSZ ZOLTÁN paraszt eszményesítésére való törekvés, melyért annyi* szor gúnyolták és megrótták az e szempontból különben valóban túlzó régi népszínműírókat, • egyáltalában nem tisztán színdarab* irodalmi jelenség, hanem az egész magyar irodalomnak egyik jellemző vonása. Hiszen az a népies, nemzeti irány, melyet Petőfi és Arany istenítésével párhuzamosan hivatalos irodalomtörténetünk és aesthetikánk az irodalomfejlődés tetejeként ünnepel, alapjában véve szintén nem egyéb, mint paraszti eszményesítés. Petőfinél még kevésbbé tűnik ez ki, bár neki az ilyesmi egyenesen irodalmi programmja volt. Ő mondta többek között azt a bájos naivitású kijelentést, hogyha a paraszt uralkodóvá lesz az irodalomban, akkor ez után hatalomra jut a politikában is. Ami, mellesleg szólva, még megforsdítva se igen valószínű. Aranyban ez a paraszteszményesítő hajlam aztán valósággal kitombolta magát. Egész Toldy utáni költészetén elömlik ez a felfogás; nála a hősök, a királyok mind átlag fölötti parasztlegények. Szinte rögeszme nála a népléleknek és népéletnek ez az összes költői hatás sok bányájává való deklarálása. Persze, mivel Arany nagyszerű költő és bámulatos nyelvművész volt, tehát e téveszméje dacára remekművek egész sorát alkotta. Én azonban biztosra veszem, hogy ha, el nem bódultan a Petőfi sikerétől, mely jórészt a népies? ség sikere is volt, nem Petőfihez, ha nem Vörösmarthyhoz kapcsolja köls tészetének szálait, akkor még sokkal szebbeket alkotott volna. Hisz húzó dik egy év Arany költészetében, mely ide Vörösmarthy felé mutat, s ez és általában az ő nem kifejezetten népies hangjai sokkal nemesebb csen* gésüek, mint a Toldiban vagy Buda halálában terpeszkedő überparasztság. Mindez nem akar semmiféle eretnekség lenni, se a nagyszerű Arany János ellen, de még a drága, minden szeretetre és gondoskodásra érdemes magyar parasztság ellen se. Tisztán egy aesthetikai megjegyzés ez, mely Móricz Zsigmond „Pacsirtaszó" című szép és érdekes darabja alkalmából vált bennem aktuálissá. Móricz írásaiban is a paraszti elem az uralkodó. S az ő írásain is meglátszik az, ami az alsóbb néposztályok életét feldolgozó igen sok író munkáin meglátószik: többet akar kihozni a parasztokból, mint ami benne van. Ismétlem, ez egy általános vonás. Nem mintha a paraszti világ nem volna az emberi értékek gazdag bányája. Bizonyos azonban, hogy ha a nagyság,