Színházi Élet, 1918. március 10–17. (7. évfolyam, 11. szám)
1918-03-10 / 11. szám
VII. évfolyam 1918 március 1Ostől március 17-ig 11. szám ELŐFIZETÉSI ÁRAK kotta*melléklettel: Budapesten és vidéken Egész évre . 32.- K Félévre . . 16.10 K Negyedévre . 8.50 K ** ELŐFIZETÉSI ÁRAK kotta*melléklettel: Budapesten és vidéken Egész évre . 32.- K Félévre . . 16.10 K Negyedévre . 8.50 K ** Egy szám ára : Budapesten Q f és vidéken OUfillér Színházi élet ILLUSZTRÁLT SZÍNHÁZI, MŰVÉSZETI ÉS MOZI HETILAP MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP REGGEL Felelős szerkesztő INCZE SÁNDOR Egy szám ára : Budapesten Q f és vidéken OUfillér Hirdetések mm.sora 80 fillér Szerkesztőség: Erzsébet«körut 24 Telefon 34 97 Kiadóhivatal:' Erzsébet'fcörut 29 Telefon 74—éé Hirdetések mm.sora 80 fillér Szerkesztőség: Erzsébet«körut 24 Telefon 34 97 Kiadóhivatal:' Erzsébet'fcörut 29 Telefon 74—éé Nagy Imréről Irta: Góth Sándor. M A weimari bölcs följajdulásából kénytelen, halk tragédiája zo«kog elő a magában vergődő Eleknek. Mit tud egy ember a másik szenvedé»seiről, gyötrr meiről? ... És mit td egy köznapi ember a mü« vészlélek 1. világáról, titkos munkája, alko+f en elsikoltott, hangtalan i . önkéntség kínjában elsirt könyeiről? St«e vala ^a igazi művész, aki két«ségbe nem esett, akit fauszti töprengések "" «»w»tilkosíg felé nem tereltek, amig " •oi iSfehar ^ott lelkében egy égi zso« _ nagával való megelégedett« kiengesztelő zsolozsmája? Kevesen tunak ma már Nagy Imré« TŐI. A legujabb most törtető szinésznemzedék hirből sem ismeri. A ma beérkezettjei azonban, — köztük jómagam is — emlékeznek rá. Ott ültünk estéről« •Estére, — megannyi kisdiák — a Nemzeti Szinház karzatán, kipirultan, lüktető halántékkal. És tágra nyilt szemmel lestük az ő plasztikusan kerek mozdulásait, szemá jas füllel ittuk a hangja bódító muzsi«káját. És emlékünkben él még az ő szépséges Antonius«feje, Achilles«termete. Halljuk, mint búgja, dalolja el Romeo emésztő szerelmét. Hogy hördül fel a Melinda holtteste mellett. Ott látjuk a fórumon Antonius palástjában, amint »Caesart temeti. S mi kis diákok gyönyörtől részegen fülelünk az ő szárnyaló, nemesen tagozott, kristálytiszta dikciójára. De mindezt a gyönyörűséget szemmel láthatóan ő maga élvezi legjobban, ezer«szeresen jobban, mint mi. Érzi, mint elevenednek meg a mozdulataiban antik világok klasszikusan nyugodt szobrai, s a tulajdon füle ittasan vonalú szűr« csali a tulajdon hangja zenéjét. S a lelki mozzanatokból fakadó bogarthi gesztusok pózokká esnek szét, a szárt nyaló dikció lélektelen, üresen kongó szavalásba véd.ï .. Az akkori Nemzeti Szinház a Burg«theater játékmodorán nevelkedett. S a repertoáron, a klasszikusok mellett a szentimentális romantika uralkodott. Feuillet, Augier, a két Dumas, majd Ohnet, Sardou. Stílusra, egyöntetűségre való törekvésnek a játékban se hire, hamva. A szinpad közepén, szemben se közönséggel ágált, szavalt a főszereplő a nagy művész, félkörben körülötte, mögötte, szerényen húzódott meg a komp porréria. A szerelmes színésznek állott akkor a világ.A szegény Odiot Maxim, a Four« chamboult család Bernard-ja, majd Spanoff Lorisz, Derblay — megannyi féle«lem és gáncs nélkül való lovag — s hozzá a Nagy Imre arca — alakja — hangja!... Bálványa lett közönségnek, kritiká« nak egyaránt. • S akkor, a 80-as évek vége felé, uj szellők kezdtek lengedezni, sőt uj viharok süvíteni. Az emberek izlése kezdett elfordulni a szentimentális, szenvelgő, szavaló játékmodortól. Külföldi nagy protagonisták forradalmat hoztak közénk... Mitterwurzer, it tud egy ember a másiké