Színházi Élet, 1918. május 19–26. (7. évfolyam, 21. szám)
1918-05-19 / 21. szám
44. oldal SZÍNHÁZI ÉLET • Rátkai Márton, a telefon X—73 és 300 korona Rátkai Márton életének egyik legnagyobb szomorúsága: a telefon, ő szokta mondogatni, hogy a telefon volna a világ legtökéletesebb találmánya — telefonos* kisasszonyok nélkül és általában ő az, aki a legtöbbet szidja a telefont. Igaz, van is baja vele elég, mert ha a színház* zal akar beszélni, akkor a Piatnik*gyárat kapcsolják, ha moziba akar telefonálni, összekötik a Hungária*gőzfürdővel és naponkint megesik vele, hogy egyszerre négyen is össze vannak kapcsolva, és a Spódium*gyár, a Filatori*gát és a H ütő* házak, csak pont azt nem kapcsolják, akivel éppen beszélni akar. Tudott Rátkainak erről a nagy szomo* ruságáról Király Ernő és egy nagylelkű pillanatban elhatározta, hogy megszaba*ditja Marcit a telefonmizériáktól. Van Királynak egy telefonos kisasszony isme* rőse, — hogyne volna, sőt bizonyos, hogy nem is egy van! — akit megkért, legyen segítségére. Vele megbeszélte a dolgot, megkérte, hogy kezelje kedden délután Rátkai telefonját, figyeljen jól és legyen gondja rá, hogy minden kapcso* lás hibátlanul történjen. A nagyobb biztonság okáért ő, Király, valahányszor Rátkai telefonján beszélni akar, mind annyiszor ezt a rejtélyes számot fogja előrebocsátani: X—73. Minekutána így előkészítette a dolgo* kat, kedden délután Király ellátogatott Rátkaihoz. Beszélgettek, beszélgettek, azután Királynak eszébe jutott: — Ha már így együtt vagyunk, telefo* nálni kellene Gyárfásnak, menjünk el valahová uzsonnázni. — Elvetve, — legyintett ^keserűen Rát* kai — telefonálni. Könnyű azt mondani, hogy telefonálni. Hát lehet »ma Pesten telefonálni. Esküszöm, könnyebben szer* zek magánúton összeköttetést Clémentceauhoz, mint telefonösszeköttetést Gyárfással. — No, no! nem olyan veszedelmes a dolog — biztatta Király — majd megmu* tatom én, hogy félperc alatt végzek is Gyárfással. Rátkai keserűen és hitetlenül nevetett, Király ellenben leemelte a kagylót és beleszólt a telefonba. X—73. Halló, kérem... és bemondta Gyárfás titkos telefonszámát. Egy másodperc, Gyárfás kapcsolva volt, jelentkezett, az uzsonnát megbeszélték és a telefonnal nem volt semmi baj. Sem az Entreprise, sem az Elevator nem volt bekapcsolva. Így beszélt azután zavartalanul és tüneményes gyorsasággal Rátkai telefonján Király a színházzal, Zserbóval, a fiakkeressel, mindenkivel, a telefon olyan jól szuperált, hogy az direkt élvezet volt. Nem kellett hozzá egyéb, mint hogy minden hívás előtt Király rejtélyesen hangzó X—73*at. elrebegte a Az ámuló Rátkainak először föl sem tűnt ez az X—73, csak később, a negyedik zavartalan telefonálásnál tört ki belőle a kíváncsiság: — Te, mi az isten csodája az az X—73? Király ártatlan arccal csodálkozott: — Hogyan, hát te ezt nem tudod? — Mit? — Az X—73*az. Rátkai most már dühös lett: — Hát nyögd ki már, hogy mi az az. X—73!? Király a legártatlanabb arccal magyarázta: — Ennél nincs egyszerűbb. Tizen ös*szeálltunk, mindenki adott 300 koronát, ez 3000 korona. Ezt a pénzt odaadtuk a telefonos kisasszonyoknak, osszák szét maguk között. Ennek ellenében, ha mi akarunk telefonálni és bemondjuk, hogy X—73, hát úgy kapcsolnak, mint a pinty. Rátkai sugárzott a boldogságtól. — Hát így van? És én persze beléphetek ebbe a titkos társaságba? —Persze. Hoci 300 krónt és kész. Rátkai átadott 300 koronát Király Er*nőnek és másnap délben boldog nyuga* lommal emelte le a telefon kagylóját. _ X—73. Halló, kérem 15*004. (Ez a